adozona.hu
EH 2010.2160
EH 2010.2160
A munkáltató nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló felelősségét megalapozza, ha a terhére megállapítható a munkavállaló személyiségi jogának megsértése. Ez a jogsértés az átalánykártérítés jogalapjaként nem vehető figyelembe [Mt. 177. §, 193/M. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével, nem vagyoni kártérítés címén 3 millió forint megfizetését igényelte az alperestől.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és ez az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizes...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és ez az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabért, felmentési időre járó átlagkeresetet, étkezési hozzájárulást, valamint "quasi kártérítés" címén 6 havi átlagkeresetnek megfelelő 495 960 forintot. A felperesnek járó nem vagyoni kártérítés összegét 300 000 forintban határozta meg.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyt létesített oly módon, hogy a foglalkoztatása az F. Kft. kölcsönvevőnél valósul meg.
A felperes 2007. december 10-től kezdődően táppénzes állományban volt, amelynek ideje alatt a munkáltató részéről telefonon arról értesítették, hogy a munkaviszonya megszüntetésére kerül sor.
2008. január 28-án a felperes megjelent az alperesnél, amikor közölték vele, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez hozzájárult, ezt azonban a felperes vitatta. A felperes részére a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iratot 2008. január 28-án átadták, míg az annak mellékletét képező iratok postára adása 2008. február 7-én történt meg. Ezt megelőzően az alperes munkáltató 2007. december 28-án az OEP-nek, illetőleg a felperes háziorvosának értesítést küldött, amely szerint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel a felperes csak passzív jogon jogosult a táppénzre.
A felperes a rendőrkapitányságon feljelentést tett ismeretlen tettes ellen magánokirat-hamisítás vétségének gyanúja miatt, amely eljárás megszüntetésre került, mivel az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható. A rendőrség írásszakértői véleményt szerzett be, amelyből kétséget kizáróan levonható volt az a következtetés, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iraton a H. É. aláírás nem a név viselőjétől, azaz a felperestől származik, azonban nem volt azonosítható az utánzat grafikai szerzője.
A munkaügyi bíróság elfogadta a felperes előadását, amelyet a nyomozati eljárás keretében beszerzett írásszakértői vélemény alátámasztott. Ebből kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó iraton nem a felperes aláírása szerepel, és az is, hogy a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez nem járult hozzá. Nem fogadta el a munkaügyi bíróság az alperes arra történő hivatkozását, amely szerint a munkavállaló ráutaló magatartásával a munkaviszony megszüntetéséhez hozzájárult, e körben a felperes nyilatkozatát támasztotta alá M. Sz., az alperes munkáltató kirendeltségvezetőjének a nyilatkozata. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság az Mt. 193/M. § (1) bekezdése alapján állapította meg a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, illetve, hogy a felperes munkaviszonya az alperes munkáltatónál a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.
A nem vagyoni kártérítés körében a bíróság utalt az Mt. 174. és 177. §-ában foglaltakra, valamint az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésére. A bíróság ítéleti bizonyossággal megállapíthatónak találta a felperes hivatkozását, miszerint vele szemben az alperes alkalmazásában álló munkavállaló kritikán aluli viselkedést tanúsított, nagyképűen, lekezelően járt el, és amikor a felperes tájékoztatta, hogy a megállapodást nem ő írta alá, akkor vele szemben támadóan lépett fel. Ez pedig a 300 000 forint nem vagyoni kártérítést megalapozza.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
A felperes fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés 3 millió forintra történő felemelését, míg az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
A felperes kizárólag a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést támadta, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 244. § (1) bekezdés értelmében a munkaviszony-megszüntetés jogellenességével, és az ahhoz kapcsolódó "quasi kártérítéssel" kapcsolatos rendelkezések ellen az alperes nem nyújthatott be csatlakozó fellebbezést.
A másodfokú bíróság ezért kizárólag a nem vagyoni kártérítést vonta a vizsgálódási körébe.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság megállapításával, miszerint a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetésével a felperes személyiségi jogai sérültek. Súlyos jogsértés, hogy a munkáltató rendőrségi - nyomozati - eljárásban való részvételre kényszerítette a felperest, továbbá, hogy a szavahihetőségét is megkérdőjelezte. Az alperes magatartása a felperes becsületét és jó hírnevét megsértette. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes alkalmazottjának durva magatartása nem bizonyított, azonban a hamisított aláírás és a személyiségi jogot sértő helyzet megalapozta a nem vagyoni kártérítés iránti felperesi igényt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezen hátrányokat helyesen értékelte és mérlegelte, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság indokai alapján hagyta helyben.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó döntés hatályon kívül helyezésére, és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalára irányult.
Az alperes álláspontja szerint azzal, hogy a másodfokú bíróság a hamisított aláírást jogellenesen a nem vagyoni kártérítés körébe vonta, tiltott kétszeres értékelést valósított meg, mivel ezt a tényt az elsőfokú bíróság a 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összeggel értékelte [Mt. 193/M. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes a többszöri felszólítás ellenére sem bizonyította, hogy a munkaviszonyával összefüggésben nem vagyoni kára keletkezett volna.
A másodfokú bíróság döntése sérti az Mt. 174. § (4) bekezdésében foglaltakat, és ellentétes az e körben kialakult állandó ítélkezési gyakorlattal is. Annak ellenére, hogy a másodfokú bíróság is megállapította a bizonyítottság hiányát, mégis helyt adott a felperes ez irányú igényének.
Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 253. § (3) bekezdését is, miszerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési és csatlakozó fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp. 247. §) változtathatja meg. Az alperesi álláspont szerint a másodfokú bíróság ezen jogszabály megsértésével járt el, mivel túlterjeszkedett a felperes fellebbezési ellenkérelmén. A bizonyítottság hiányának megállapítása mellett olyan új tényeket hozott fel, amely sem az elsőfokú ítélet, sem a felperesi fellebbezés alapját nem képezték.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalma szerint a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult azzal, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmét elkésetten terjesztette elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni [Pp. 272. § (1) bekezdés]. Az alperes 2009. június 19-én vette át a jogerős ítéletet, amely ellen 2009. augusztus 8-án, tehát határidőben terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét. Ebből következően a felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem elkésettségére.
A munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel [Mt. 174. § (1) bekezdés]. A munkavállalónak meg kell téríteni azt a kárát is, amely nem vagyoni kár [Mt. 177. § (2) bekezdés].
Helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az alperes alkalmazottjának sértő, lekezelő magatartása nem nyert bizonyítást az eljárás során (Pp. 164. §). Ugyanakkor jogszabálysértés nélkül mutatott rá, hogy a hamisított aláírás, az ehhez fűződő rendőrségi eljárás, illetve a személyiségi jogot sértő helyzet megalapozta az alperes nem vagyoni kártérítés fizetési kötelezettségét, és a bíróságok által ezen a jogcímen megítélt összeg arányban állt a következetes ítélkezési gyakorlattal, illetve a jogsértés súlyával.
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a jogsértést a bíróság a 6 havi átalánytérítés összegével már értékelte. Az Mt. 193/M. § (2) bekezdése alapján a bíróságok az eset összes körülményét, így különösen a jogsértés súlyát értékelték. Ebben a körben alapvetően az a körülmény befolyásolta a megítélt összeg nagyságát, hogy a munkáltató olyan közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést állított, amely nem jött létre, amelyhez a munkavállaló nem járult hozzá, aláírásával azt nem igazolta. Valamennyi többlettényállási elemet (személyiségijog-sértést) a bíróságok helytállóan értékelték a nem vagyoni kártérítés körében.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.902/2009.)