adozona.hu
EH 2010.2199
EH 2010.2199
A szervező köteles a pénznyerő automata hulladékkezelőnek történő átadásáról gondoskodni, továbbá az erről készített jegyzőkönyvet az állami adóhatóságnak harminc napon belül megküldeni. Ha az adóhatóság nyilvántartásából a kötelezettségszegés ténye megállapítható, hivatalból indult eljárás keretében nincs akadálya a mulasztási bírság kiszabásának [1991. évi XXXIV. tv. 26. §, 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 635 000 forint bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert elmulasztotta a pénznyerő automata hulladékkezelésre történő átadásáról készült jegyzőkönyv megküldését, megsértve ezzel a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 26. § (19) bekezdésében foglaltakra tekintettel az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.)...
EH 2010.2199 A szervező köteles a pénznyerő automata hulladékkezelőnek történő átadásáról gondoskodni, továbbá az erről készített jegyzőkönyvet az állami adóhatóságnak harminc napon belül megküldeni. Ha az adóhatóság nyilvántartásából a kötelezettségszegés ténye megállapítható, hivatalból indult eljárás keretében nincs akadálya a mulasztási bírság kiszabásának [1991. évi XXXIV. tv. 26. §, 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 52. §].
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 635 000 forint bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert elmulasztotta a pénznyerő automata hulladékkezelésre történő átadásáról készült jegyzőkönyv megküldését, megsértve ezzel a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 26. § (19) bekezdésében foglaltakra tekintettel az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 52. § (1) és (3) bekezdéseit.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. október 13. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a pénznyerő automata gyártásától számított 5 év 2007. november 5. napján lejárt, e határnapot követően 30 napja lett volna a szervezőnek, hogy eleget tegyen a kiolvastatási és a hulladékkezelőnek történő átadási, valamint az átadást igazoló jegyzőkönyv adóhatóság részére történő megküldési kötelezettségének. A hatósági nyilvántartásból ugyan megállapítható, hogy a szervező az engedélyét 2006. október 30. napján leadta, de ez nem bizonyítja, hogy eleget tett a Vhr. 52. § (1) és (3) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, kérve annak hatályon kívül helyezését. Egyfelől arra hivatkozott, hogy a hatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül úgy hozta meg a határozatát, hogy a felperestől semmilyen adatot nem kért, nem hívta fel nyilatkozattételre, ezáltal sérült - többek között - a felperes nyilatkozattételi és észrevételezési joga. Másrészt hangsúlyozta, hogy a pénznyerő automata eltulajdonítása miatt nem tudott gondoskodni a hulladékkezelőnek történő átadásról. Kifogásolta továbbá a hatóság mérlegelését a bírság kiszabása kapcsán.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatát közigazgatási eljárás lefolytatása nélkül hozta meg, amit alátámaszt az is, hogy a jelen ügyhöz nem került külön lajstromozásra a hatósági nyilvántartásból történő adatkinyerésről másolat. Az adóhatóság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha a Vhr. 9. § b) pontja alapján tapasztalt jogszabálysértés esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94. § (1) bekezdés b) pontja szerint hivatalból indítja meg az eljárást. Mivel közigazgatási eljárás lefolytatására nem került sor, így sérültek a felperes Ket. 1. § (1)-(3) bekezdéseiben, 4. § (1) bekezdésében, valamint a Ket. 51. §-ában biztosított jogai. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a per során csatolt közigazgatási iratok között nem volt fellelhető az ügyre vonatkozó olyan irat, bizonyíték, hivatalos feljegyzés a mulasztás tényéről, a hatósági nyilvántartásból történő adatnyerésről, amely a határozat kibocsátását megalapozhatta volna. A per folyamán az alperes által becsatolt "5 évnél idősebb, meg nem semmisített gépek" listáját a bíróság adatvédelmi okokból nem vette figyelembe.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet sérti a Ket. 29. § (1) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében, 72. § (2) bekezdésében, 94. § (1) bekezdésében, valamint a Pp. 221. §-ában foglaltakat. A perbeli esetben az elsőfokú adóhatóság a felperesi mulasztást saját adatbázisának vizsgálatakor észlelte, az eljárás egyértelműen hivatalból indult, a releváns tényeket a hatóság hivatalból feltárta, ezért szükségtelen volt felhívni az ügyfelet adatszolgáltatásra. Kiemelte, hogy a Ket. 51. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók, mert az eljárás nem kérelemre indult. Tévesnek tartotta a megyei bíróság azon okfejtését, hogy a határozat meghozatalát megalapozó, az adatgyűjtés eredményét tartalmazó lista iktatásának hiányából az következik, hogy a hatóság nem folytatott le közigazgatási eljárást. Hiányosnak tartotta továbbá a jogerős ítélet indokolását, mert az nem adott magyarázatot arra, hogy milyen adatvédelmi ok miatt mellőzte a bíróság az általa becsatolt listát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Szjtv. 26. § (19) bekezdése kimondja, hogy a pénznyerő automata gyártásának időpontjától számított 5 éven túl teljes egészében a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és annak végrehajtási rendeletei szerint meghatározott elektronikus hulladéknak minősül. A Vhr. 52. § (1) és (3) bekezdése értelmében az Szjtv. 26. §-ának (11) és (19) bekezdése alapján a pénznyerő automatát a gyártását követő öt év elteltével, illetve annak letelte előtt, a szervező a pénznyerő automata üzemeltetésének végleges megszüntetéséről dönt, a szervezőnek a pénznyerő automata IEK-et harminc napon belül ki kell olvastatnia a mérésügyi szervvel. A szervező köteles a pénznyerő automata hulladékkezelőnek történő átadásáról gondoskodni, továbbá a hulladékkezelésre történő átadásról készített jegyzőkönyvet köteles az állami adóhatóságnak harminc napon belül megküldeni.
Tényként rögzíthető, hogy a szerencsejáték-felügyelet a felperes kérelmére adta ki a pénznyerő automata működtetése iránti engedélyt. A pénznyerő automata 2002. november 5. napján történt gyártásához képest az 5 év 2007. november 5. napján eltelt, azonban a felperes a szükséges eljárást nem folytatta le, a nyilatkozatokat nem tette meg, a jegyzőkönyvet az állami adóhatóságnak nem küldte meg. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az említett kötelezettségek a hivatkozott jogszabályi előírásokból közvetlenül következnek. Az adóhatóság jogosult volt saját nyilvántartásának, adatbázisának adattartalma alapján hivatalból eljárást indítani, figyelemmel a Ket. 29. § (1) bekezdésében foglaltakra.
A felperes sem a közigazgatási, sem a peres eljárás során nem vitatta a nyilvántartás adattartalmát, de ebből fakadóan a mulasztását sem. A jogvita eldöntése szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a jogszabályi kötelezettségét milyen okból mulasztotta el, hanem annak, hogy a Vhr. 52. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak az előírt határidőben nem tett eleget. A Vhr. 11. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít az ellenőrzésre az állami adóhatóság nyilvántartása alapján. A szükséges tényállás, illetőleg a mulasztás fennállta kétségkívül kitűnt a nyilvántartásból, amely az Szjtv. 12. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pontja alapulvételével bírságfizetési kötelezettséget von maga után.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási szabályok (az eljárás megindultáról történő értesítés, nyilatkozattétel, bizonyítási indítvány előterjesztésének joga) valóban sérültek, azonban mindez az ügy érdemét nem érintette. Ezen hiányosságok a jogvita eldöntése szempontjából nem tekinthetők olyan eljárási jogszabálysértésnek, amely a döntés érdemére bármilyen módon kihatottak volna.
A bírság összegének meghatározásakor a hatóság a Vhr. 12. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a mérlegelés szempontjairól számot adott. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a mulasztási bírság összegét indokolatlanul eltúlzottnak tartotta, a határozat jogszabálysértő voltának megállapításához nem vezethet.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy az adóhatósági nyilvántartás adattartalmára alapozott eljárásban az adótitokkal, adatvédelemmel összefüggő szabályok - szem előtt tartva a Vhr. 7. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakat - nem sérültek.
A Legfelsőbb Bíróság - ellentétben a Fővárosi Bírósággal - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tényállás tisztázását követően helytállóan állapította meg az adóhatóság a jogsértés, a kötelezettségszegés tényét, és szabott ki a felperes terhére mulasztási bírságot.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésére utalással elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.072/2009.)