adozona.hu
EH 2010.2185
EH 2010.2185
Tartozás megszűnésének értékelése az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdése alapján, adó-visszaigénylés körében [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 48. §, 2003. évi XCII. tv. 1. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. június 30. napján csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben. A hitelezői egyetértés megszerzése érdekében 2006. július 26. napján tartott tárgyaláson a felperes képviseletében eljárt ügyvéd előadta, hogy: "az esetleges későbbi egyezség tárgya akként alakulna, hogy a hitelezők elengednék az adós társasággal szemben fennálló valamennyi követelésüket, továbbá hozzájárulnának az adós társaság jogutód nélkül, végelszámolás útján történő megszűnéséhez, melynek lefolytatása sorá...
EH 2010.2185 Tartozás megszűnésének értékelése az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdése alapján, adó-visszaigénylés körében [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 48. §, 2003. évi XCII. tv. 1. §]
A felperes 2006. június 30. napján csődeljárást kezdeményezett önmagával szemben. A hitelezői egyetértés megszerzése érdekében 2006. július 26. napján tartott tárgyaláson a felperes képviseletében eljárt ügyvéd előadta, hogy: "az esetleges későbbi egyezség tárgya akként alakulna, hogy a hitelezők elengednék az adós társasággal szemben fennálló valamennyi követelésüket, továbbá hozzájárulnának az adós társaság jogutód nélkül, végelszámolás útján történő megszűnéséhez, melynek lefolytatása során az adós társaság (APEH-től visszaigényelhető) áfája teljes összege az egyezséget kötő hitelezők között, azok áfás követeléseik arányában felosztásra kerülnének."A felperes által készített fizetőképesség helyreállítását (megőrzését) célzó program azt tartalmazza, hogy: "szándékomban áll a moratórium időtartama alatt egyezségi tárgyalást tartani, és ezen tárgyalás során hitelezőimmel történő megállapodások keretében elérni azt, hogy a hitelezők jóváhagyásával elengedésre kerüljön a társaság jelenleg feléjük fennálló tartozása, amellyel a társaság fizetésképtelensége teljes körűen helyre állna. Így a társaság továbbműködése biztosítottá válna, amely alapján valamennyi szükséges feltétel megvalósulna ahhoz, hogy lehetőség nyíljon az ismételten működő társaság végelszámolás útján történő megszüntetéséhez. Az így nem felszámolás, illetve csődeljárás keretében történő megszüntetés keretében lehetőség nyílik arra, hogy a társaság hitelezői felé a legteljesebb mértékben kielégítést nyújtson a rendelkezésre álló pénzeszközei erejéig. Köszönhető ez annak, hogy a végelszámolással történő megszűnéssel a társaságnak lehetősége van arra, hogy az általa visszaigényelhető áfa, valamint egyéb adónemekben történt túlfizetései a társaság részére visszafizetésre kerüljenek. Ezen visszafizetések állnának a társaság rendelkezésére, hogy a végelszámolási eljárás lefolytatását követően a hitelezők között az egyes hitelezőkkel történő egyezségekben foglaltaknak megfelelően áfás követeléseik arányában felosztásra kerüljenek. Ezen program megvalósításával lehetőség nyílna a társaság működésében előírt sajnálatos likviditási nehézségeknek a hitelezők felé történő legoptimálisabb módon történő rendezésére, valamint a társaság és egyben gazdasági partnerei anyagi helyzetének további romlásának teljes mértékű megakadályozására. Amennyiben ezen program nem valósulna meg, így a társaság fizetőképessége nem kerülne helyreállításra, így a hitelezők kielégítése nem a legteljesebb módon valósulhatna meg, hiszen felszámolási eljárássá alakulna a csődeljárás, amelynek során ilyen arányú megtérülésre nem számíthatnának."
A felperes 2006. december 13-án hitelezőivel egyezséget kötött, a hitelezői egyezség megszerzése érdekében tartott tárgyalás jegyzőkönyve szerint a hitelezők követeléseik arányában a visszatérített összegre igényt tartanak. A megyei bíróság végzésével a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2008. június 12. napján kelt, és június 30-án jogerős határozatában megállapította, hogy a felperes általános forgalmi adó (áfa) adónemben a 2007. április 1.-2007. május 31. közötti időszakra 29 240 000 Ft pénzügyileg nem rendezett, következő időszakra átvihető követeléssel rendelkezik.
Felperes a 2008. III. negyedévre benyújtott áfabevallásában az előző időszakról beszámítható csökkentő tételként
29 240 000 Ft tárgyidőszakban elszámolandó adót vallott, amelynek a kiutalását kérte.
Az elsőfokú hatóság a felperesnél 2007. június 1.-2008. szeptember 30. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként határozatával a felperes terhére 29 240 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan adó visszaigénylésnek minősített, és 14 620 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. január 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) 262. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a jelen ügyre alkalmazandó, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 48. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jogosulatlanul igényelt vissza 29 240 000 Ft negatív elszámolandó adót, mivel a visszaigényelt adó vonatkozásában sem a pénzügyi rendezés, sem a tartozás egészében más módon történő megszűnése nem nyert igazolást.
Az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet, és más hasonló cselekményeket a valódi tartalmuk szerint köteles minősíteni, ezért jogszerűen állapította meg a hitelezők jogfenntartó nyilatkozatára figyelemmel, hogy a tartozás megszűnése nem állapítható meg, a beszerzések rendezéseként a követelések ténylegesen nem lettek elengedve, mivel ha az elengedés ténylegesen megtörtént volna, a hitelezők nem tarthatnának igényt semmilyen kielégítésre.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 18. §-ának (1)-(2) bekezdései, 19. §-ának (1)-(2) bekezdései, (4) bekezdése, 20. §-ának (1) bekezdése, (2) bekezdése, 21. §-ának (1)-(3) bekezdései alapján az alperes megállapította, miszerint önmagában az a tény, hogy a bíróság a csődeljárást befejezte, nem jelenti azt, hogy a követelések tényleges elengedése megtörtént, e körben a bíróság ugyanis nem vizsgálódik. A csődegyezség tartalmát az adós és hitelezői között keletkezett iratok, a csődeljárás során tett nyilatkozatok alapján lehet megállapítani, így az egyezség nem feltétlenül egy okiratban foglalt. Az egyezség tényleges tartalma az elsőfokú határozatban hivatkozott egyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyv, a fizetőképesség helyreállítását célzó programok, és az egyezség elnevezésű okiratok együttes vizsgálatával tárható fel.
Az alperes szerint az elsőfokú adóhatóság Art. 97. §-ának (3)-(6) bekezdéseiben foglalt bizonyítási kötelezettségét teljesítette. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, kapcsolódó vizsgálat elrendelését nem indítványozta, így nem volt szükség a bizonyítás mellőzésének indokolására sem. Az elsőfokú adóhatóság hivatalból nem találta szükségesnek kapcsolódó vizsgálat elrendelését azon adózói nyilatkozat alapján, miszerint a végelszámolás alatt hitelező nem jelentett be igényt, illetve a követelések eredeti jogosultjai követeléseiket a könyveikből kivezették, az adóalapjukat a kivezetett összegekkel megnövelték. A követelés megszűnését ugyanis ezek a körülmények fennállásuk esetén sem igazolnák, az ugyanis az adózó és hitelezői együttes nyilatkozatából, a teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő egyezségi okiratokból állapítható meg.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását annak megállapításával kérte, hogy jogosult az adó visszaigénylésére, és bírság fizetésére sem köteles, másodlagosan az adóhatározatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hitelezők követeléseiket elengedték, ebből következően tartozása megszűnt, és így az Áfa. tv. 48. §-ának (7) bekezdésére jogszerűen alapította adó-visszaigénylési kérelmét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában az Áfa. tv. 34. §-a, 48. §-a, a cégeljárásról, a cégnyilvántartásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 103. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján, figyelemmel az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra, megállapította, hogy az adóhatóság helyesen minősítette a megkötött egyezséget és a hitelezői program elfogadásának a tartalmát akként, hogy a hitelezők követeléseikről teljes egészében véglegesen nem mondtak le, a felperesi tartozást nem engedték el, hanem annak reményében, átmenetileg lényegében fizetési haladékot adtak a tartozások egy részére, hogy az áfás és az egyéb visszaigényelhető adó összegekből valamilyen mérvű kielégítést kaphassanak. A felperes tartozása tehát véglegesen nem került rendezésre abban az időszakban, amelyre vonatkozóan a görgetett áfát visszaigényelte, ennek következtében nincs lehetősége az áfa visszaigénylésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresete teljesítését kérte. A felperes lényegében megismételte és fenntartotta a kereseti kérelmében foglaltakat, álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa. tv. 48. §-ának (7) bekezdését, az Art. 1. §-ának (7) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa. tv.-ben az eljárási szabályokat tartalmazó X. fejezetben szabályozott az adó megfizetése, visszaigénylése (elszámolása). A fizetendő adó az adó-megállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. Az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adó-megállapítási időszakban levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót [Áfa tv. 48. § (1) bekezdés].
Ha az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként pozitív, az elszámolandó adót az adóalany köteles az adóhatóságnak megfizetni.
Ha az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként negatív, az adóalany kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését [Áfa. tv. 48. § (2), (3) bekezdés]. A felperes a 2008. III. negyedéves bevallásában 29 240 000 Ft összegű negatív elszámolandó adót visszaigényelt.
Az adó-visszaigénylési kérelem teljesítéséhez az Áfa. tv. a 48. §-ban feltételeket szabott, amelyek teljesültségét az adóhatóságnak vizsgálnia kell.
A (7) bekezdés szerint a negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre - ide nem értve 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzésre - jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki.
A jogerős határozatban az adóhatóság megállapította, hogy a 29 240 000 Ft összegű, továbbvihető követelés alapjául szolgáló beszerzések pénzügyi rendezése 2007. május 31. napjáig nem történt meg. Az elsőfokú bíróság által - a Pp. 215. §-ában foglaltaknak megfelelően a kereseti kérelem keretei között - felülvizsgált adóeljárásban az adóhatóság azt vizsgálta, hogy az ellenőrzése alá vont időszakban a pénzügyi rendezés, vagy a követelés mérséklése útján történő kiegyenlítés, illetve a tartozás megszűnése megtörtént-e.
Az Áfa. tv. 48. §-ának (7) bekezdése meghatározza azt is, hogy e bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany - a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása megszűnik.
A felperes tartozásának megszűnését az adóhatóság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján vizsgálta, figyelemmel az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint eljárva helytállóan állapította meg, hogy az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdését jogszerűen alkalmazta, a felperes által készített fizetőképesség helyreállítását (megőrzését) célzó programot, a hitelezőivel megkötött egyezséget, és az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyvét helyesen együttesen értékelte, és megfelelően minősítette adózás szempontjából a felperes és a hitelezői viszonyát akként, hogy a hitelezők követeléseikről teljes egészében, véglegesen nem mondtak le, a felperes által visszaigényelt adóösszegekből kielégítést igényeltek.
A visszaigénylési kérelmet benyújtó felperesnek tehát a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalanyokkal: a hitelezőivel szembeni tartozása nem szűnt meg, így az Áfa. tv. 48. §-ának (7) bekezdésében foglalt feltételeket nem teljesítette. Jogszerűen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy a vizsgálat alá vont időszakban a felperes 29 240 000 Ft összegű negatív elszámolandó adót jogosulatlanul igényelt vissza, amelynek alapján az adóhatóság határozataiban helytálló jogkövetkezményeket alkalmazott.
A jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy: "az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelelt. Ezért a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította (Pp. 339. §)". Az elsőfokú bíróság tehát a felperes keresetét teljes körűen elutasította, jogszerűnek minősítve az alperes döntését az adóbírság körében is. A bírságra vonatkozó rendelkezését a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben részletesen nem indokolta meg, e mulasztása azonban - a döntése jogszerűsége okán - az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozta meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.472/2009.)