adozona.hu
EH 2010.2184
EH 2010.2184
A személyi jövedelemadónál a belföldi vagy külföldi illetőséget a létérdekek központja alapján kell meghatározni [1952. évi III. tv. 106. §, 107. §, 109. §, 237. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2001. adóév vonatkozásában személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben folytatott le ellenőrzést a felperesnél. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 10 209 456 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 5 105 000 Ft adóbírságot és 5 890 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy a felperes a B. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) 2001. évben 85 millió Ft tagi kölcsönt nyújtott, melynek forrását nem tudta igazolni.
Az alperes...
EH 2010.2184 A személyi jövedelemadónál a belföldi vagy külföldi illetőséget a létérdekek központja alapján kell meghatározni [1952. évi III. tv. 106. §, 107. §, 109. §, 237. §]
Az elsőfokú adóhatóság 2001. adóév vonatkozásában személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben folytatott le ellenőrzést a felperesnél. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 10 209 456 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 5 105 000 Ft adóbírságot és 5 890 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy a felperes a B. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) 2001. évben 85 millió Ft tagi kölcsönt nyújtott, melynek forrását nem tudta igazolni.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes állandó bejelentett lakóhellyel rendelkezett Magyarországon, így a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) alapján belföldi illetőségűnek kell tekinteni. A becslés jogalapja az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai alapján fennállt.
A felperes keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy 12 éve német állampolgárként Németországban élt családjával, gazdasági érdekeltségei is elsődlegesen oda kötötték, így külföldi illetőségűnek minősül. Vitatta az alperesi határozat érdemi részét is az Art. 109. § (3) bekezdése alapján.
A megyei bíróság ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a tényállást nem tárta fel kellően, nem tisztázta a felperes illetőségét. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság végzésével a Baranya Megyei Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet meghozataláig a felperes nem csatolt olyan közokiratot, illetve olyan egyéb bizonyítékot, amely hitelt érdemlően igazolta volna külföldi illetőségét, külföldön származó jövedelmét, vagy amely kizárta volna belföldi illetőségének, illetve belföldről származó jövedelmének megállapíthatóságát (Szja. tv. 3. § 2-4. pontja). Kiemelkedően fontos a magánszemély illetőségének megállapítása, a felperesnek a perben - Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - kell bizonyítást felajánlania, amit a bíróságnak az eljárási és anyagi jogi szabályok szem előtt tartásával kell értékelnie.
A megismételt eljárásban a megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában az Szja. tv. 2. § (1) és (4) bekezdései, 3. § (2) bekezdése alapján kifejtette, egyértelműen megállapítást nyert, hogy a felperes külföldi illetőségűnek tekinthető. Abban az esetben, ha magánszemélynek több államban is van állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a létérdekek központja szerint kell figyelembe venni. A létérdek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperest családi kapcsolatai teljes egészében Németországhoz kötötték, ezen túlmenően gazdasági kapcsolatainak túlnyomó többsége is Németországban zajlott, így a felperes gazdasági létérdekének központja is Németországban volt.
Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának eleget téve tisztázta a felperes illetőségét és feladata kizárólag erre szorítkozott. Ezt követően az adóhatóság került abba a helyzetbe, hogy a Kft.-nek nyújtott tagi kölcsönök vonatkozásában az irányadó jogszabályok szerint tisztázza belföldi, vagy külföldi származását és ennek alapján az Art. 108-109. §-aiba foglalt vagyonosodási eljárást folytasson le.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy megsértette az Art. 97. § (4), (6) bekezdésében, 108. § (1)-(2) bekezdésében, 109. §-ában, az Szja. tv. 2. § (4) bekezdésében, 3. § 2-4. pontjaiban, valamint a Pp. 164. §, 339. § (1) bekezdés és 339/A. §-ában foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltaknak, továbbá a felperes nem tudta bizonyítani külföldi illetőségét és nem igazolta külföldi jövedelmét sem. A felperes ezekkel kapcsolatban hitelt érdemlő bizonyítékokat nem nyújtott.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, ha a határozat - a (3) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabályt sért, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyebekben az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A 275. § (5) bekezdésére figyelemmel, ha a Legfelsőbb Bíróság az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. A (7) bekezdés szerint új eljárásra utasítás esetében a tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság határozatának ismertetésével kezdődik; a bíróság a továbbiakban a reá nézve irányadó szabályok szerint folytatja le az eljárást.
A fenti szabályozásból következően a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaihoz kötve van. Lényeges eljárási szabályt sért és a jogerős ítélet megalapozatlanságát eredményezi, ha a korábbi hatályon kívül helyező végzésben foglalt utasítást, iránymutatást a bíróság az újabb eljárásban nem veszi figyelembe.
Az alapperben hozott megyei bíróság ítélete azon alapult, hogy az adóhatóságok nem tettek eleget tényállás-tisztázási kötelezettségüknek a felperes belföldi vagy külföldi illetőségével kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság végzése kifejtette, hogy arra helyesen mutatott rá a megyei bíróság ítélete, hogy kiemelkedően fontos a magánszemély illetőségének megállapítása. E körben azonban a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperesnek kell bizonyítást felajánlania.
A Legfelsőbb Bíróság végzése szerint tehát szükségtelen volt az adóhatóság határozatainak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezése, a perben kell elbírálni a felperes Szja. tv-beli illetőségét, és e körben a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség.
Az adóhatósági eljárás alapkoncepciója az volt, hogy a felperes belföldi illetőségű, így ennek alapján folytatta le az adóhatóság az Art. 108-109. §-ai alapján személyi jövedelemadó adónemben a becslési eljárást. Ezen alapkoncepció azonban megdőlt, a felperes a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is megfelelően bizonyította külföldi illetőségét. Ennek következtében a vele szemben lefolytatott becslési eljárás nem lehetett jogszerű.
Az Szja. tv. 2. § (4) bekezdése alapján az adókötelezettség a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után terheli. A 3. § 2. pontja értelmében belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be. Ha ezek egyike sincs Magyarországon, akkor az illetőséget a más államban lévő állandó lakóhely határozza meg. Abban az esetben, ha a magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a létérdekek központja szerint kell figyelembe venni. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a létérdekek központjának megállapítása komplex vizsgálatot jelent. Az elsőfokú bíróság mind a családi, mind a gazdasági kapcsolatokat vizsgálta a felperes esetében. E körben az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság elégtelen bizonyítékok alapján döntött a felperes illetőségével kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság a felperes által csatolt iratok hiteles fordításai alapján teljes körűen feltárta a felperes családi és gazdasági kapcsolatainak hátterét. Figyelembe vette a felperes családi állapotát, gyermekeinek németországi iskoláztatását, a családi pótlék kifizetési helyét, egészségbiztosításának körülményeit, németországi lakhatását, ottani vendéglő, játékautomata üzemeltetését stb. Ezen bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel megfelelően értékelte, a Legfelsőbb Bíróság e körben kirívóan okszerűtlen mérlegelést - amely a hatályon kívül helyezést megalapozhatná - nem tapasztalt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatásának eleget tett. Megfelelően vizsgálta a felperes illetőségének kérdését, helytállóan állapította meg, hogy ennek következtében további adóhatósági eljárás vált szükségessé, amelynek lefolytatásával a bíróság elvonná az alperes hatáskörét és csorbítaná a felperes jogorvoslathoz való jogát is. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság érdemben nem döntött a felperesi jövedelem belföldi vagy külföldi származásával kapcsolatban. Ezt az új adóhatósági eljárásban kell vizsgálni és eldönteni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.447/2009.)