adozona.hu
EH 2010.2147
EH 2010.2147
A polgári eljárásban a gazdasági társaság meghatalmazottjaként szereplő ügyvéd képviseleti jogosultsága nem szűnik meg a társaság szervezeti képviselőjének személyében utóbb bekövetkezett változás miatt. A képviselet ellátására való jogosultság mindaddig megilleti, ameddig a cégjegyzékbe bejegyzett új szervezeti képviselő a meghatalmazást, illetve annak alapjául szolgáló megbízási szerződést fel nem mondja és a meghatalmazás megszűnését a bíróságnak be nem jelenti [Pp. 71. §, 1997. évi CXLV. tv. 3. § (3) be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint bérbeadó és az alperes mint bérlő 2002. január 1-jén bérleti szerződést kötöttek, amely szerint a felperes bérbe adta több ingatlanát bérleti díj ellenében az alperesnek azzal, hogy az ingatlanon lévő épületek az alperes tulajdonában állnak. Az alperes a bérletidíj-fizetési kötelezettségét 2004-ben elmulasztotta, ezért a felperes a bérleti szerződést 2004. november 23-án felmondta, majd a törvényes zálogjogára ...
EH 2010.2147 A polgári eljárásban a gazdasági társaság meghatalmazottjaként szereplő ügyvéd képviseleti jogosultsága nem szűnik meg a társaság szervezeti képviselőjének személyében utóbb bekövetkezett változás miatt. A képviselet ellátására való jogosultság mindaddig megilleti, ameddig a cégjegyzékbe bejegyzett új szervezeti képviselő a meghatalmazást, illetve annak alapjául szolgáló megbízási szerződést fel nem mondja és a meghatalmazás megszűnését a bíróságnak be nem jelenti [Pp. 71. §, 1997. évi CXLV. tv. 3. § (3) bek., 1998. évi XI. tv. 24. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint bérbeadó és az alperes mint bérlő 2002. január 1-jén bérleti szerződést kötöttek, amely szerint a felperes bérbe adta több ingatlanát bérleti díj ellenében az alperesnek azzal, hogy az ingatlanon lévő épületek az alperes tulajdonában állnak. Az alperes a bérletidíj-fizetési kötelezettségét 2004-ben elmulasztotta, ezért a felperes a bérleti szerződést 2004. november 23-án felmondta, majd a törvényes zálogjogára hivatkozással 2005. február 23-án a p.-i ingatlanon az ott lévő - jegyzékbe foglalt - ingóságokat lefoglalta és elszállította. Később, 2005. december 9-én birtokvédelmi eljárásban az ingatlant a felperesnek visszaadta.2005. február 23-án a felperes a d.-i ingatlanon is lefoglalta az ott talált és jegyzékbe foglalt ingóságokat, amelyeket törvényes zálogjogára hivatkozással tartott magánál. Ugyanez történt a z.-i ingatlan tekintetében is, az ezen ingatlannal kapcsolatos követelések azonban a felülvizsgálat tárgyát már nem képezik.
A felperes a hátralékos bérleti díj megfizetése, az ingatlan kiürítése, valamint a zálogtárgyból való kielégítés tűrése iránt keresetet nyújtott be az elsőfokú bíróságnál.
Az alperes 2006. november 8-án viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a p.-i ingatlanon lefoglalt 37 928 589 Ft, a d.-i ingatlanon lefoglalt 20 390 547 Ft, végül a z.-i ingatlanon lefoglalt 89 244 572 Ft lefoglaláskori értékű ingóság kiadására; amennyiben a kiadás nem lehetséges, úgy kártérítés címén ugyanilyen összeg és kamatai megfizetésére kérte a felperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság részítéletében a felperes kereseti kérelmét elbírálta, az e tárgyban hozott döntését az ítélőtábla részítéletével helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a pert a továbbiakban az alperes viszontkeresete tárgyában folytatta.
A felperes a viszontkereset tekintetében elsődlegesen a Pp. 157. §-ának b) pontja alapján a per megszüntetését kérte. Előadta, hogy az alperes jogi képviselőjének nem volt érvényes meghatalmazása a viszontkereset előterjesztésére, valamint a per vitelére, és ez a meghatalmazás nem is volt pótolható, mert 2004. december 20-tól kezdődően - amikor megszűnt a korábbi ügyvezetőjének a megbízatása - nem volt szervezeti képviselője, így nem adhatott a jogi képviselő részére 2006-ban meghatalmazást a per vitelére. A jogszerű meghatalmazás nélkül eljáró jogi képviselő perbeli nyilatkozatai nem hatályosak, ezért az eljárás megszüntetésének van helye.
Előadta továbbá, hogy 2006. december 14-én az alperes közgyűlése őt választotta meg az alperes ügyvezetőjéül, a cégjegyzékbe azonban az ügyvezetői tisztsége bejegyzést nem nyert, ezért kérte a per tárgyalásának felfüggesztését a képviseleti joga cégnyilvántartásba történő bejegyzéséig.
Az alperes jogi képviselőjének eljárását azért is kifogásolta, mert az általa kezdeményezett pótmagánvádas eljárásban - nem jogerősen - a jogi képviselő bűnösségét okirat-hamisítás vétségében a bíróság megállapította.
Érdemben a viszontkereset elutasítását kérte. Ezzel együtt a p.-i telephelyen lefoglalt és onnan elszállított gumiabroncsok értékét 18 420 550 Ft-ban; a d.-i ingatlanról elszállított gumiabroncsok értékét pedig 11 577 715 Ft-ban elismerte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes viszontkeresetét elutasította. A felperesnek az alperes jogi képviselőjének meghatalmazásával kapcsolatos kifogásait alaptalannak ítélte, az ügy érdemében azonban az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes a kiadni kért ingóságok mennyiségét és értékét bizonyítani nem tudta. Ehhez szakértői bizonyításra lett volna szükség, az alperes azonban szakértői bizonyítás elrendelését nem kérte.
Az ítélőtábla a mindkét peres fél fellebbezése folytán 2009. január 29-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte a felperest az alperes javára 29 998 267 Ft és kamatai, valamint 3 000 000 Ft perköltség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban az alperes a viszontkeresetét kártérítés címén 38 089 008 Ft-ra és kamataira leszállította azzal az indokolással, hogy a z.-i telephelyen birtokba vett ingóságokat időközben visszakapta.
A felperes fellebbezésében egyrészt a perköltség összegét sérelmezte, és azt 4 410 764 Ft-ra kérte felemelni, ugyanakkor továbbra is vitatta az alperes törvényes képviselőjének (ügyvezetőjének) és jogi képviselőjének eljárását. Bejelentette, hogy a 2006. december 14-én megtartott taggyűlés őt választotta az alperes ügyvezetőjévé, ezt követően az alperesi jogi képviselő meghatalmazását visszavonta.
A másodfokú bíróság e körben ítéletében megállapította, hogy az alperes jogi képviselője a meghatalmazását a meghatalmazás időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett törvényes képviselőtől (ügyvezetőtől) kapta, ezért a meghatalmazott mindaddig eljárhat, amíg a cégjegyzékbe bejegyzett alperesi törvényes képviselő a meghatalmazást nem vonja vissza. A törvényes képviselő hiánya - amely egyébként a cégnyilvántartás adatai alapján jelenleg is fennáll - a Pp. 111. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárás félbeszakadását eredményezhetné, de csak akkor, ha nem lenne az alperesnek meghatalmazottja. Meghatalmazott jogi képviselő mellett viszont az eljárás lefolytatásának nincs akadálya, a tárgyalás felfüggesztésének sem volt helye, így álláspontja szerint jogsértés nélkül hozott az elsőfokú bíróság az ügyben érdemi döntést. Nem tulajdonított jogi jelentőséget ebből a szempontból annak a körülménynek, hogy időközben a felperest az alperes ügyvezetőjévé választották és ezzel kapcsolatban változásbejegyzési eljárás van folyamatban. A cégadatok szerint a felperes a cégnyilvántartásba törvényes képviselőként nem lett bejegyezve, ezért az alperes nevében törvényes képviselőként hatályos jognyilatkozatot nem tehet, következésképpen a jogi képviselő meghatalmazását sem tudta visszavonni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 49. §-ának (2) bekezdésében, 50. §-ának (1) bekezdésében, 195. §-ának (3) bekezdésében, az 1997. évi CXLIV. törvény (" s</a>sz="1">1997. évi Gt.) 332" ssz="259">30. §-ának (1) bekezdésében, a Pp. 72. §-ában, a 235. §-ának (1) bekezdésében jelölte meg.
Előadta, hogy a Pp. 49. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a fél jogi személy, nevében a törvényes képviselő jár el, ennek hiányában a bíróság a fél részére az ellenfél kérelmére ügygondnokot rendel. A felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét a bíróságnak az eljárás bármely szakában hivatalból kell vizsgálni. Vizsgálni kellett volna ezért, hogy az alperes korábbi ügyvezetője, id. L. I. és az általa meghatalmazott jogi képviselő rendelkezik-e az alperesnél képviseleti joggal. Az eljárt bíróságok azonban e vonatkozásban kizárólag az alperes által bemutatott cégkivonatot vizsgálták, holott bizonyítottan a cégkivonatban írt ügyvezetői megbízatás időközben megszűnt, de a cégkivonatban is feltüntetésre került, hogy a cégügyben el nem bírált módosítás van folyamatban.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló, időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1997. évi CXLV. törvény (" ssz="1">1997. évi Ctv.) 3. §-ának (3) bekezdése szerint a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait hitelesen tanúsítja. Azonban a cégkivonat a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése szerinti közokirat, amellyel szemben helye van ellenbizonyításnak. Ellenbizonyítékul szolgált a 2004. február 2-án kelt hatályos társasági szerződésnek a cégbírósághoz is benyújtott példánya, amely szerint id. L. I. korábbi ügyvezető képviseleti joga 2004. december 20-ig állt fenn. A Gt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint viszont a határidő lejártával nevezett ügyvezetői megbízatása megszűnt. A cégbíróságnál 2006. augusztus 7-én indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság végzésével 2007. szeptember 25-én jogerősen megállapította id. L. I. ügyvezetői megbízatásának 2004. december 20-án történt megszűnését. Állította, hogy az általa csatolt okiratok, így a társasági szerződés, a jogerős cégbírósági határozat alkalmas volt a cégkivonat helyességéhez fűződő törvényi vélelem megdöntésére, így az eljárt bíróságoknak meg kellett volna állapítaniuk id. L. I. és az általa meghatalmazott jogi képviselő képviseleti jogának hiányát. Az alperesi ügyvezető és jogi képviselő a viszontkereset előterjesztésére nem lettek volna jogosultak, ezért a viszontkereset tárgyában a pert meg kellett volna szüntetni.
Hivatkozott arra, hogy a 2006. december 14-én megtartott alperesi taggyűlés őt választotta meg ügyvezetőnek, 2009. december 20-ig terjedő időtartamra. A cégbíróság 2009. április 10-én meghozott végzésével 2006. december 14-ére visszamenő hatállyal 2009. december 20-ig tartó időtartamra őt az alperes ügyvezetőjeként a cégjegyzékbe bejegyezte. Állította, hogy korábban bejelentette, miszerint az alperesi jogi képviselő megbízását visszavonja, így 2006. december 14-től ezen ok miatt sem járhatott volna el az alperesi cég képviseletében.
A fentieken túl sérelmezte, hogy az alperes az elsőfokú határozattal szemben 2008. április 28-án terjesztett elő fellebbezést azzal, hogy a részletes indokolást 8 napon belül beterjeszti. Az alperes a fellebbezés indokolását 2008. június 5-én terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál. A határidőben előterjesztett fellebbezés nem tartalmazta a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeket, ezért a fellebbezés elutasításának lett volna helye.
Előadta, hogy az alperes leszállított viszontkeresetében 38 089 008 Ft megítélését kérte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes kártérítési igénye kizárólag a p.-i és a d.-i ingatlanon zálogba vett gumiabroncsok lefoglaláskori értéke megtérítésére irányult. Az alperes p.-i és d.-i telephelyén található gumiabroncsok túlnyomó hányadát a 2009. április 18-án felvett leltár szerint visszakapta, így a viszontkereseti kérelme okafogyottá vált. E tárgyak már a jogerős ítélet meghozatala előtt az alperes birtokába kerültek, így a marasztalás összegszerűen is megalapozatlan.
Az alperes és az I. r. beavatkozó a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, a II. r. beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy a jogerős ítélet az ott megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
Nem sértették meg az eljárt bíróságok a Pp. 49. §-ának (2) bekezdését, 50. §-ának (1) bekezdését, illetve 72. §-át. A hivatkozott jogszabályhelyek szerint a bíróságoknak valóban az eljárás minden szakaszában vizsgálniuk kellett, hogy az alperes ügyvezetője, valamint az általa meghatalmazott jogi képviselő rendelkezik-e a szervezeti, illetőleg a jogi képviselet ellátásra való jogosultsággal.
Az alperes jogi képviseletét a jogi képviselő az alperes cégjegyzékbe ilyen minőségében feltüntetett ügyvezetőjétől kapott megbízás alapján látta el, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 23. §-ának (1) bekezdése szerinti megállapodás alapján. A peres eljárás során csatolt cégmásolatok szerint - amelyek megegyeztek e tekintetben az ítélethozatal napján megtekintett cégmásolat adataival - az I. r. beavatkozó ügyvezetői tisztsége 2002. januárjától 2006 decemberéig tartott. Az Ütv. 24. §-ának (1)-(7) bekezdése szabályozza az ügyvédi megbízás megszűnésének eseteit. A fenti jogszabályhely megszűnési okként többek között az ügyvéd, illetőleg a megbízó halálát, avagy a megbízó jogi személy jogutód nélküli megszűnését jelöli meg. Nem megszűnési ok, ha a megbízó törvényes képviselőjének képviseleti joga megszűnik. A fent kifejtettekre tekintettel a képviselő képviseleti jogának megszűnésével a korábban kötött megbízási szerződés nem szűnik meg, a megbízott ügyvéd ez esetben is addig látja el a megbízással járó tevékenységet, amíg az új szervezeti képviselő a szerződést fel nem mondja.
Az, hogy mikor tekintendő egy perben a korábbi ügyvezető képviseleti joga megszűntnek, mikor, milyen feltételek mellett láthatja el az újonnan megválasztott ügyvezető a cég képviseletét, továbbá, hogy milyen előírásokat tartalmaz e vonatkozásban a vonatkozó cégjogi szabályozás az ítélőtábla a jelen perben a felperes keresete tárgyában a jogvitát lezáró részítéletében, az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresete tárgyában hozott perbeli ítéletében és az ítélőtábla a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében részletesen megindokolták, döntésük helytálló indokait a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a "cégkivonat", amelyet a cégbíróság állít ki a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti közokirat, amely a cégjegyzék adatait tanúsítja hitelesen. A benne foglaltakkal szemben a Pp. 195. §-ának (6) bekezdése [korábban (3) bekezdése] szerint ellenbizonyításnak van helye, tehát bizonyítható, hogy a benne foglalt adatok eltérnek a valóságos helyzettől. Nem vitathatóan a cégbíróság által kiállított "cégkivonat", "cégmásolat" a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti közokirat, amellyel szemben lehet helye ellenbizonyításnak, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy korlátozza.
Az adott ügyben vitatott volt, hogy kit kell tekinteni az alperes törvényes szervezeti képviselőjének, erre vonatkozóan jelen per tartama alatt - a peres felek és az eljáró bíróságok által ismerten - a cégbíróság előtt változásbejegyzési, törvényességi felügyeleti eljárás folyt (ideértve bizonyos jogorvoslati eljárásokat is), így a fenti jogvitát ezekben az eljárásokban, esetleg speciális peres eljárásokban (pl. taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránti perben) kellett, illetőleg lehetett eldönteni. Jelen perben eljárt bíróságok nem foglalhattak állást abban a kérdésben, hogy a felperes által benyújtott okiratok kellően bizonyítják-e az I. r. beavatkozó képviseleti jogának a cégjegyzékbe bejegyzettnél korábbi megszűnését, annak pontos időpontját, illetőleg a felperes képviseleti jogát, annak kezdő időpontját. A benyújtott cégkivonatokban, másolatokban foglaltakat kellett döntésük alapjául szolgáló tényként elfogadniuk.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy mint az alperes 2006. december 14-i taggyűlési határozatával megválasztott új ügyvezetője - akit a cégbíróság a jogerős ítélet meghozatalát követően a cégjegyzékbe ilyen minőségében 2006. december 14-re visszaható hatállyal bejegyzett -, 2006.december 14-i hatállyal visszavonta az alperes jogi képviselőjének megbízását, így a jogi képviselő ezen időponttól kezdődően már emiatt sem láthatta el a jelen perben, az alperes jogi képviseletét. A felperes jelen perben, figyelemmel arra, hogy ügyvezetői minősége vitatott volt, a cégjegyzékbe a jogerős ítélet meghozataláig nem került bejegyzésre, nem mondhatta fel az ügyvédnek adott meghatalmazást. Egyébként ha a felperes képviseleti joga elismerhető lett volna, az alperes képviselőjekénti eljárását a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdése is kizárta volna jelen eljárásban.
Amennyiben jogosult lett volna a megbízás felmondására az nem lett volna lehetséges visszaható hatállyal. Az Ütv.24. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízó a megbízást bármikor, azonnali hatállyal felmondhatja. (A visszavonás egyébként azonos tartalmú a megbízás felmondásával.) A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondás a szerződést megszünteti, amely a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés jövőbeni megszűnését eredményezi. Visszamenőleges hatállyal tehát sem a felmondást, sem a megbízás visszavonását gyakorolni nem lehet.
Így tehát helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy az alperes képviselete a perben biztosítva volt, dr. A. A. ügyvéd a jogi képviseletet jogszerűen elláthatta.
Nem sértették meg az eljárt bíróságok a Pp. 237. §-át azzal, hogy a másodfokú bíróság az alperes fellebbezését hivatalból nem utasította el, illetve, hogy a fellebbezést hivatalból elutasító végzését az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte.
Az adott ügyben az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezését 2008. április 24-én adta postára, az a bírósághoz 2008. április 26-án érkezett meg. Ebben fellebbezésének indokait nem jelölte meg, annak előterjesztését további 8 napon belül vállalta. Az elsőfokú bíróság 2008. május 8-án kelt végzésében 15 napos határidő tűzésével az alperest hiánypótlásra szólította fel, nevezetesen a fellebbezés indokainak előadására és a fellebbezési eljárási illeték lerovására.
A végzést az alperes jogi képviselője 2008. május 19-én vette át. A végzésben megjelölt hiányokat 2008. június 3-án postára adott és június 5-én érkeztetett beadványában pótolta. Ezen hiánypótlás adminisztrációs hibából az iratokhoz csatolásra nem került, így a bíróság 2008. június 12-én a fellebbezést, majd az alperes igazolási kérelmét elutasította. A 2008. június 5-én érkeztetett és 2008. július 10-én bemutatott beadványra tekintettel a bíróság a fellebbezést, illetőleg az igazolási kérelmet elutasító végzést a 2008. augusztus 28-án kelt végzésével hatályon kívül helyezte.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése tartalmazza a fellebbezés kötelező tartalmi elemeit. Ha a fellebbezés nem felel meg a fenti jogszabályban írt tartalmi követelményeknek, a Pp. 235. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróságnak a Pp. 95. §-ában írtaknak megfelelően fel kell hívnia a felet - a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett - a hiányok meghatározott időtartam alatt történő pótlására. A fellebbezést elutasítani a Pp. 237. §-a alapján csak akkor lehet, ha a fél a hiánypótlásnak a megadott határidő alatt nem tesz eleget. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a bíróság által engedett határidő lejárt ugyan, de a bíróság a hiány pótlásáig a mulasztás jogkövetkezményeit még nem vonta le, a beadványt önmagában azon okból, hogy a fél a hiánypótlást késedelmesen teljesítette, elutasítani nem lehet (BH 1991/6/245.). A hiánypótlás elmulasztása jogkövetkezményeinek levonására a Pp.</a> a bíróság részére nem állapít meg törvényi határidőt, ezért a bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a hiánypótlást követően hozott fellebbezést elutasító végzését a hiánypótlásra tekintettel hatályon kívül helyezte, illetve a másodfokú bíróság azzal, hogy a fellebbezést érdemben vizsgálta.
A felperes csak a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy időközben a p.-i és a d.-i telephelyről elszállított ingóságokat az alperes visszakapta, és ezért okafogyottá vált a viszontkereset erre vonatkozó része. Ennek alátámasztására csatolta az e tárgyban felvett jegyzőkönyvet is. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, az új bizonyítékot a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során ezért nem vehette figyelembe. (Ez utóbbi vonatkozik a 2010.április 12-én csatolt okiratokra is.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 22.146/2009.)