adozona.hu
BH+ 2010.11.494
BH+ 2010.11.494
Az adóhatóság terhére az adatkezelés célhoz kötöttségének elvét sértő, személyes adat jogosulatlan kezelése nem állapítható meg akkor, ha az adóhatóság a cég adatai alapján a házastársakkal, egyben cégtársakkal szemben elrendelt utólagos adóellenőrzés során egy megkeresést intéz a cég bankszámláját vezető pénzintézethez, amelyben mindkét adóalanyra vonatkozóan igényel személyes adatokat [1992. évi LXIII. tv. 5. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság helyt adva a II. r. felperes keresetének, ítéletében megállapította, hogy az alperes jogosulatlanul kezelte a II.r. felperes személyi adatait és kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperes - K. L.-né ellen folyamatban lévő adóellenőrzés során megkeresés alapján a banktól beszerzett - személyes adatait törölje. Az alperest a II. r. felperes javára perköltségben marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatt...
A megállapítható tényállás lényegi tartalma szerint az alperes az F. Kft.-nél végzett ellenőrzést, amelynek során megkereste a Kft. számlavezető bankját, a társaság bankszámlája adatainak közlése iránt. A banki adatközlés szerint a II. r. felperes a Kft. tagjaként, a Kft. bankszámlájáról 2004-ben 8 640 000 forintot, 2005-ben 369 640 000 forintot, 2006-ban pedig 87 740 000 forintot vett fel. Erre alapítottan az alperes 2007. május 22-én adóellenőrzést rendelt el a II. r. felperes vonatkozásában a 2001-2006. évi személyi jövedelemadó bevallások ellenőrzésére. Egyben - más iktatószámon - ugyancsak utólagos adóellenőrzést rendelt el ugyanezen évekre vonatkozóan, K. L.-néval, a II. r. felperes házastársával és a F. Kft. folyószámlája felett önálló rendelkezési és készpénz felvételi joggal rendelkező tagjával szemben is. Az alperes 2007. május 23-án a K. L.-né elleni adóellenőrzési eljárás iktatószáma alatt megkeresést intézett a bankhoz, annak közlése végett, hogy a F. Kft. bankszámlája felett ki(k)nek volt rendelkezési, illetve aláírási joga és kérte a cég folyószámlájának tételes forgalmára vonatkozó kimutatást a 2004. augusztus 19-től 2006. december 31-ig terjedő időre. E megkeresésről az alperes a II. r. felperest és házastársát külön-külön értesítette. A II. r. felperes és házastársa e megkeresés és egyéb szabálytalanságok miatt adatvédelmi tiltakozást jelentett be a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 16/A. § alapján. Az alperes a 2007. december 21-én kelt végzésével az adatvédelmi tiltakozásokat, illetve az adatkezelés megszüntetése és adatok zárolása iránti kérelmeket elutasította.
A II. r. felperes, illetve házastársa (korábbi I. r. felperes) a fenti jogosulatlan személyes adat kezelése miatt indított keresetet az alperes ellen. Az I. r. felperes keresetétől a per során elállt és az általa indított kereset tekintetében az elsőfokú bíróság a pert megszüntette. A II. r. felperes álláspontja szerint az alperes azáltal folytatott a személyes adataira vonatkozóan jogosulatlan adatkezelést, hogy a házastársa ellen indult adóellenőrzési eljárásban szerezte be és használta fel a reá vonatkozó személyes adatokat.
Az elsőfokú bíróság, osztva a felperes jogi álláspontját, megállapította, hogy az alperes a II. r. felperes által kifogásolt magatartásával az Avtv. 3. § (1) bekezdésébe, továbbá az Avtv. 5. § (1), (2) és (4) bekezdésébe ütköző módon, a K. L.-né adózó ellen folyamatban lévő adóellenőrzési eljárásban foganatosított megkeresés alapján szerzett be személyes adatokat a II. r. felperesről és azt a II. r. felperes ellen folytatott külön adóellenőrzési eljárásban felhasználta. Ez az adatkezelés szempontjából jogellenes volt, figyelemmel a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 51. §-ában meghatározott banktitokra vonatkozó rendelkezésekre is, mert az adatkezelés célját túllépte és ezáltal sértette meg a II. r. felperesnek személyes adatokhoz fűződő jogait. Erre tekintettel az Avtv. 17. § (4) bekezdés alapján a jogosulatlan adatkezelés tényét megállapította és kötelezte az alperest a személyes adat törlésére.
A jogerős ítélet álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a II. r. felperes által kifogásolt magatartásával az alperes a II. r. felperes személyes adatait jogosulatlanul nem kezelte. A megkeresés alapján megállapítható, hogy az alperes mind a házastárs, mind a II. r. felperes tekintetében névvel és adóazonosító számmal megjelölve kereste meg - igaz egy okiratban - a pénzintézetet. A megkeresésben közölte az adatkezelés célját is. Az is megállapítható, hogy a bank által közölt adatokat a megjelölt célnak megfelelően - a II. r. felperes személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségének megállapítása során használta fel. A megkeresés technikai lebonyolításában az pusztán formalitás, hogy az alperes a K. L.-néhoz rendelt iktatószám alatt intézte a bankhoz a II. r. felperesre is vonatkozó adatkérését. Önmagában ezzel az Avtv. 5. § (1) bekezdése, tehát a személyes adat kezelésének célhoz kötöttsége nem sérült. Ezt az a körülmény is alátámasztja, hogy az alperes a megkeresésről a II. r. felperest külön, tértivevényes levéllel tájékoztatta.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes, jogszabálysértésre hivatkozással, nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalával a keresetének való helyt adást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes személyes adatkezelése szabálytalan volt, sértette a Hpt. 51. §-át, illetve az adatkezelés céljával kapcsolatban az Avtv. 5. §-ában foglaltakat. Az ilyen jellegű közös megkeresés nem technikai formalitás, hanem tartalmilag jogsértő személyes adatkezelés. A megkeresés és a válasz a házastársa adóellenőrzési ügyéhez kapcsolódik, így személyes adatai is tőle független ügy során lettek és lesznek kezelve, ami jogsértő.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján, előadva, hogy a Hpt. rendelkezéseinek betartásával járt el. Utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) 10. §, illetőleg 52. §-a az adatgyűjtést és az adatnyilvántartást lehetővé tették, illetve az Art. 97. § (5) bekezdés alapján bizonyítékként más adózók adatait, azaz a házastárs/cégtárs adatait felhasználhatta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felperes mind a keresetét, mind a felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az alperes a "közös" adatközlés iránti megkeresésével az Avtv. 5. § rendelkezéseibe ütköző módon az adatkezelés célhoz kötöttségét sértette meg, amely a személyes adataival való visszaélés jogosulatlanságának megállapítását és a jogtalanul kezelt személyes adat törlése iránt az Avtv. 17. § (4) bekezdés alapján előterjesztett keresetét megalapozta.
Ezzel szemben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperes a II. r. felperesnek a házastárs/cégtárs iktatószáma alatt előterjesztett, de a II. r. felperesre is vonatkozó adat kérésével, majd a II. r. felperesre is vonatkozó adatok kezelésével az Avtv. 5. § (1) bekezdésében meghatározott célhoz kötöttség elvét nem sértette meg, mert az alperes eljárásával a törvény által meghatározott jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése (az Art.-ben meghatározott személyi jövedelemadó utólagos ellenőrzése) érdekében kezelte a II. r. felperes személyes adatát. Sem az adat beszerzése, sem az adat utólagos, a II. r. felperessel szembeni eljárásban történő felhasználása az adatkezelés célját nem sértette, így sem a jogsértés megállapítására, sem az Avtv. 17. § (4) bekezdés alapján igényelhető szankció, azaz a személyes adat törlése iránti igény teljesítésére nem volt jogszabályi lehetőség. Önmagában azon az alapon, hogy az alperes a cégre vonatkozó megkeresésben szereplő adatok alapján rendelte el a II. r. felperessel és házastársával szemben az utólagos adóellenőrzési eljárást, majd ennek során egy megkeresésben szerzett be az adóellenőrzéshez felhasználható személyes adatokat, jogsértés az alperes terhére nem állapítható meg, mert amint arra az alperes helyesen hivatkozott, az Art. 97. § (5) bekezdés szerint az alperes a II. r. felperessel szemben mind a cég, mind a házastárs/cégtárs adózók adóügyében keletkezett adatokat jogosult volt bizonyítékként felhasználni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.IV.20.787/2009.)