adozona.hu
BH+ 2010.11.508
BH+ 2010.11.508
A hivatásos állomány tagja a tanfolyami képzésen való részvétele idejére túlszolgálati díj megfizetését alaptalanul igényelte, mert a tanfolyam elvégzése nem a beosztásához jogszabályban előírt szakképzettség megszerzésére irányult, hanem az a magasabb beosztásba történő kinevezését és magasabb rendfokozatba való előléptetését célozta [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 80-81. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel. Szolgálati panasza elutasítását követően keresetében túlszolgálat jogcímén azért kérte az alperes marasztalását, mert 2006. június 10. és 2007. december 10. között állítása szerint az alperes szóbeli parancsára szombati napokon 8-tól 16 óráig részt vett az A. Oktatási Kft. OKJ-54. számú irodavezető képesítést adó szaktanfolyamán.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 996 505 forinto...
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 996 505 forintot és annak 2007. március 1-jétől kifizetésig járó törvényes kamatát.
Az irányadó tényállás szerint a törzszászlós rendfokozatú felperes 2004. december 1-jétől 2007. február 28-ig tervező tiszthelyettes beosztást töltött be, emellett 2005. december 15-től 2007. március 1-jéig megbízás alapján, majd 2007. március 1-jétől kinevezéssel és zászlóssá történő előléptetésével a helyőrség támogató alegységeknél raktárvezető volt.
A felperes szakközépiskolai érettségivel és gépi forgácsoló képesítéssel rendelkezik, legmagasabb katonai iskolai végzettsége gépjármű technikus. 2007-ben szerzett alapfokú "A" típusú angol nyelvvizsga bizonyítványt és 2007-ben sikeresen elvégezte az OKJ-54. számú szaktanfolyamot.
A felperes (magasabb) zászlós rendfokozatához és (magasabb) raktárvezető beosztásához a megállapított tényállás szerint szükséges volt az OKJ-54. számú szakképzettség megszerzése. A tanfolyami felhívásra körülbelül 30 fő jelentkezett, akik közül az akkori megbízott parancsnok választotta ki azt a néhány főt, akiknek a munkáltató - a korlátozott anyagi lehetőségek miatt - a tanfolyamon való részvételét támogatta, a tanfolyami költséget és vizsgadíjat biztosította. A felperes már elkezdte a tanfolyamot, amikor kérte a szombati napokon oktatáson töltött részvétel túlszolgálatként történő elszámolását. Ekkor a parancsnok tájékoztatta, miszerint nem kötelező a tanfolyamon való részvétel, azt minden következmény nélkül abbahagyhatja. Ekkor a felperes annak tudatában folytatta a tanfolyamot, hogy az alperes azt túlszolgálatként nem fogja elszámolni. A felek 2006. július 11-én tanulmányi megállapodást is aláírtak, melyben rögzítették mindkét fél megállapodásból eredő jogait és kötelezettségeit.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint, mivel a felperes nem rendelkezett a raktárvezető beosztáshoz a 20/2002. (IV. 10.) HM rendeletben előírt szakképesítéssel, vele tanulmányi szerződés jogszerűen nem volt köthető. Az alperes vezetőjének a felperest szolgálati érdekből kellett beiskoláznia, mert a szükséges képesítés hiányában az általa már több mint egy éve megbízással ellátott munkakört a továbbiakban nem láthatta volna el. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a 2006. július 11-én megkötött tanulmányi megállapodás érvénytelen, ezért az alperes nemcsak az abban foglalt tanulmányi képzés költsége megfizetésére köteles, hanem az előírt végzettség megszerzéséhez szükséges további költségek tekintetében is fennáll a megtérítési kötelezettsége.
A tanulmányok folytatásával töltött időt ezért a felperes tekintetében a munkaügyi bíróság szolgálatteljesítési időként vette számításba, és a kereseti kérelem szerint marasztalta az alperest.
Az elsőfokú ítélet ellen marasztalását sérelmezve az alperes terjesztett elő fellebbezést.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint felperes esetében nem a megbízás volt az alapja az OKJ-54. számú szakirányú végzettséget adó tanfolyam elvégzésének, hanem a ténylegesen betöltött raktárvezető beosztás. Ez alapján pedig helyesnek találta a másodfokú bíróság azt a megállapítást, mely szerint a felperes nem rendelkezett az előírt végzettséggel, vele a Hjt. 81. § (3) bekezdése alapján tanulmányi szerződést nem lehetett kötni, így az érvénytelen tanulmányi szerződést figyelmen kívül kellett hagyni a felperes kereseti igénye elbírálásakor, és a heti 40 óra szolgálati időn túl teljesített, a tanfolyamra fordított idejét túlszolgálatként kellett elszámolni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok felperes kereseti kérelme tekintetében a rendelkezésre álló bizonyítékokból iratellenes következtetéseket vontak le, valamint az irányadó jogszabályi rendelkezéseket jogszabálysértően alkalmazták.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes oktatáson való részvételére a szerződő felek szabad elhatározásán alapuló megállapodása alapján került sor, felperes önként, az oktatási feltételek tudatában jelentkezett a tanfolyamra, nem történt az alperes részéről kötelezés. Sérelmezte továbbá azt a megállapítást, miszerint a felperes nem rendelkezett a beosztásához szükséges OKJ-54. számú tanfolyami szakképesítéssel, és ezért őt szolgálati érdekből kellett beiskolázni. E körben kiemelte, hogy a raktárvezető beosztást a felperes csak megbízás alapján látta el. Ezért a tanulmány folytatása nem a beosztásához külön jogszabályban előírt végzettség, szakképzettség megszerzésére irányult, hanem egy új, leendő beosztás betöltéséhez szükséges végzettség megszerzésére. Érvelése szerint értékelés nélkül maradt, miszerint a felperes a meglévő, tervező tiszthelyettes beosztásában és főtörzsőrmesteri rendfokozatban lett volna tartható a maximális várakozási ideig, ugyanakkor lehetőséget kapott a tanfolyam elvégzésével arra, hogy magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztáshoz szükséges végzettséget megszerezze. A kinevezés feltétele az alapfokú nyelvvizsga megszerzése volt, melyet a felperes 2007-ben szerzett meg, így jogellenes az a megállapítás, hogy a 2006. június 10-én megkezdett oktatáson való részvétele a beosztása betöltéséhez volt szükséges.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a pernek nem a 2006. július 11-ei tanulmányi megállapodás érvényessége képezte a tárgyát, hiszen a felek a tanulmányi megállapodásban foglaltakra alapítva igényt egymással szemben nem érvényesítettek. Következésképp a tanulmányi megállapodás érvénytelenségére levont jogkövetkeztetés a felperes 693 óra túlszolgálat ellenértéke iránti igényét annak helytállósága esetén sem alapozná meg.
A perben abban a kérdésben kellett dönteni, hogy megfelel-e a valóságnak az a felperesi állítás, miszerint a szombati napokon megtartott tanfolyamon az alperes parancsára vett részt, ezért az szolgálatteljesítési időnek minősül, és ekként kell elszámolni. Ennek bizonyítása pedig a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher Pp. 164. § (1) bekezdésének szabályát alkalmazva a felperes érdekében állt.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást a rendelkezésre álló periratok alapján a következőkkel egészíti ki.
A felperest 2005. december 15-től valóban megbízták a raktárvezető beosztás ellátásával, de az eredeti beosztásából, amely tervező tiszthelyettes volt, nem mentették fel, csak annak átmeneti, meghatározott ideig történő ellátásából. A felperest a 2005. december 9-ei személyi beszélgetésről felvett jegyzőkönyv és a megbízásra vonatkozó iratok szerint is "legfeljebb" 2006. december 31-ig vagy a "beosztás feltöltéséig" bízták meg. Egyetlen irat sem kötelezte, így a megbízására vonatkozó iratok sem, meghatározott szakképzettség megszerzésére. A felperes betöltött beosztását a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg a megbízása alapján, mert a tanfolyam 2006. június 10-ei megkezdését követően keletkezett valamennyi irat azt nem raktárvezetőként, hanem az eredeti, tervező tiszthelyettesként rögzítette, így a 2006. július 11-ei tanulmányi megállapodás és a kinevezését megelőzően 2007. február 5-én lefolytatott személyi elbeszélgetésről felvett jegyzőkönyv is.
A felperes a perben személyesen maga is előadta, miszerint a parancsnoka felajánlotta a magasabb beosztást, és ehhez szükséges volt az OKJ-54. számú képzésen való részvétele, szükséges volt a tanfolyam, hogy előléptethető, illetve kinevezhető legyen. A felperes személyi anyaga tartalmazza a 2006. január 17-ei OKJ-s képzésre történő jelentkezési lapját, melyet a parancsnoka 2006. május 18-án azt javasolva írta alá. E szerint a felperes "tervezett beosztása" volt raktárvezető.
A főtörzsőrmester rendfokozatú felperest 2007. március 1-jével nevezték ki a raktárvezető beosztásába és ekkor léptették elő zászlós rendfokozatba. A felperes a perben nem is tette vitássá, hogy a tanfolyam elvégzése az előmenetelében pozitív szerepet játszott.
A munkaügyi bíróság a tényállás részeként rögzítette, miszerint az alperes a jelentkezők között csak néhány főt tudott anyagilag támogatni, és a tanfolyam megkezdését követően tájékoztatást adott, hogy nem kötelező a tanfolyamon való részvétel. Ezt a megállapítást a felperes fellebbezéssel maga sem támadta. Arra nézve egyébként a parancsnok a túlszolgálat elismerésére vonatkozó igény felmerülésekor ajánlatot is tett, hogy minden kötelezettség nélkül el lehet állni a tanfolyam elvégzésétől. Ezt a parancsnok, a személyügyi vezető, a hivatásos állomány tanfolyamot elvégző másik tagjának teljesen egybehangzó tanúvallomása támasztotta alá.
Az így kiegészített tényállás alapján jogszabálysértő az a jogerős ítéleti megállapítás, mely szerint az OKJ tanfolyam elvégzése a felperes beosztásához külön jogszabályban előírt szakképzettség megszerzésére irányult. A magasabb beosztásba történő kinevezés és magasabb rendfokozatba előléptetés ugyanis a felperes érdekében állt. A továbbtanulás megállapíthatóan a felperes tervezett előmeneteléhez kapcsolódott, és azt az alperes a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) 80. § (1), 81. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján biztosította. A tanulmányokra fordított idő szolgálati időként történő elszámolására mindezek alapján törvényes lehetőség nem volt. Az a körülmény, hogy a felperes a raktárvezető beosztás feladatait megbízással meghatározott ideig már ellátta (melynek érvényessége nem képezte a per tárgyát), a magasabb beosztáshoz szükséges végzettség előírása és a tanfolyam elvégzésére történő alperesi kötelezés hiányában a felperes igényét nem alapozta meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.994/2009.).