adozona.hu
BH+ 2010.11.506
BH+ 2010.11.506
A munkavállaló vétkes közrehatásának bizonyítása hiányában a munkáltató a teljes kár megtérítésére köteles. Az elszenvedett sérelemmel arányos nem vagyoni kártérítés is megilleti a munkavállalót [Mt. 174. § (1) és (3) bekezdése, 177. § (2) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperesnél elszenvedett balesete miatt elmaradt keresetvesztesége, nem vagyoni kártérítés, illetve otthoni munkái miatt igénybe vett idegen munkaerő ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes által elszenvedett munkahelyi baleset miatt teljes kárfelelősséggel tartozik. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek keresetveszteség címén 2 678 519 forintot és kamatát, ...
BH+ 2010.11.506 A munkavállaló vétkes közrehatásának bizonyítása hiányában a munkáltató a teljes kár megtérítésére köteles. Az elszenvedett sérelemmel arányos nem vagyoni kártérítés is megilleti a munkavállalót [Mt. 174. § (1) és (3) bekezdése, 177. § (2) bekezdése].
A felperes a keresetében az alperesnél elszenvedett balesete miatt elmaradt keresetvesztesége, nem vagyoni kártérítés, illetve otthoni munkái miatt igénybe vett idegen munkaerő ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes által elszenvedett munkahelyi baleset miatt teljes kárfelelősséggel tartozik. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek keresetveszteség címén 2 678 519 forintot és kamatát, valamint 2008. december 1-jétől havi 55 919 forint járadékot, kertműveléssel járó többletköltség címén kártérítésként 980 000 forint lejárt járadékot és kamatát, valamint havi 20 000 forint járadékot, és nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 forintot és annak kamatát.
A megállapított tényállás szerint a felperes kubikos munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2004. augusztus 11-én a felperes csatornarekonstrukció építési munkaterületen dúcolási munkákban vett részt. A munkagödörben a művezetővel együtt méretet vett a dúcolás folytatásához, eközben a keresztező közművek védőcsövei alá feltapadt föld ráesett, melynek következtében maradandó sérüléseket szenvedett.
A munkaügyi bíróság a beszerzett munkavédelmi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a munkáltató a munkavédelmi követelmények túlnyomó részének eleget tett, azonban a munkavégzés biztonságos feltételeit nem biztosította. A művezetőnek fel kellett volna ismernie a feltapadt föld miatti veszélyhelyzetet, amelyet elmulasztott. A munkáltató nem bizonyította, hogy a felperes utasítás ellenére végzett munkát. A munka irányítója a művezető volt, a felperes a munkát a munkáltató tudtával és beleegyezésével végezte, a munkavállaló közrehatása a baleset bekövetkeztében nem állapítható meg. A munkáltató kárfelelősségének mértéke 100%-os.
A beszerzett igazságügyi orvosszakértői szakvélemény alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset következtében a felperes maradandó, és súlyosnak tekinthető egészségkárosodást szenvedett, a korábbi életvitelének folytatásában őt az elszenvedett sérülések akadályozzák, életmódja a baleset következtében jelentős mértékben megváltozott, amely a csökkent terhelhetőség következtében a mindennapi tevékenységek megnehezülésében, kapcsolatai beszűkülésében, fokozott szorongásban jelentkezik.
A beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a széleskörű bizonyítás lefolytatását követően helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is, melynek indokolásával a másodfokú bíróság egyetértett.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felek között nem volt vitás, hogy a baleset a felperest munkavégzés közben, a munkaviszonyával összefüggésben érte, ezért ezt követően a kárfelelősség alóli mentesüléssel, illetve a kármegosztással kapcsolatban a bizonyítás az alperest terhelte, aminek eredménnyel nem tudott eleget tenni, nem tudta egyértelműen igazolni azon állítását, miszerint a felperes utasítás ellenére végezte a munkafeladatot, aminek során a baleset érte.
A másodfokú bíróság alaptalannak találta a beavatkozó fellebbezési érvelését a nem vagyoni kártérítés mértéke tekintetében is.
A beavatkozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását, illetve a felperes vétkes közrehatása miatt kármegosztás alkalmazását, a nem vagyoni kártérítés leszállítását kérte.
Érvelése szerint a bíróságok figyelmen kívül hagyták a munkavédelmi szakértő és a tanúk vallomását, mely szerint a munkavállaló magatartása az alperes által nem volt elhárítható. A felperes a művezető utasítása ellenére ment a gödörbe, és a felperes volt abban a helyzetben, hogy lássa a feltapadt földet. A bíróságok is megállapították, hogy egyszerűen el lehetett volna távolítani a rárakódott földet, amelyet a felperes elmulasztott, ezért a baleset bekövetkeztében vétkesen közrehatott.
Eltúlzottnak minősítette a nem vagyoni kártérítés mértékét, amely nem felel meg a balesetkori ár-, és értékviszonyoknak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szakértőre hárította a felelősség vizsgálatát. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a felperes vétkes közrehatásával kapcsolatos fellebbezésre vonatkozóan indokolást nem tartalmazott, kizárólag általános jellegű megállapításokat tett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságok a felperes balesetben való közrehatását nem vizsgálták. A beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény megállapította, hogy a pontos mérés - adott mérőeszközzel történő - elvégzéséhez két emberre volt szükség. A szakvélemény szerint a munkaárokban annak feltételei, hogy egy ember végezze a hosszmérést, nem voltak biztosítva Az alperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a szakértői véleményt - kisebb jelentőségű és a per érdemét nem érintő észrevételektől eltekintve - lényegében elfogadhatónak tartja. A beszerzett munkavédelmi szakértői vélemény aggálytalannak tekinthető, ezért azt az eljáró bíróságok az ítélkezésük alapjául jogszabálysértés nélkül fogadták el [Pp. 182. § (3) bekezdés].
A per adataival ellentétesen állította a felülvizsgálati kérelem azt, hogy a felperes a művezető utasítása ellenére ment a gödörbe. Ezt a tanúként meghallgatott munkatársak vallomása nem támasztotta alá. Peradat azonban, hogy a művezető a felperes munkáját elfogadta, vele a mérést együtt végezte, őt a balesetveszélyes munkagödörből nem küldte ki.
Az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy az alperes a munkavállaló felperes vétkes - esetlegesen az általános élettapasztalatot kirívóan figyelmen kívül hagyó - magatartását, a balesetben való közrehatását nem bizonyította. A kár megosztásának az Mt. 174. § (3) bekezdése szerint alapja nem volt.
Tévesen sérelmezte a beavatkozó a nem vagyoni kártérítés mértékét. A beszerzett igazságügyi orvosszakértői és pszichológus szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a felperes a baleset következtében az első ágyéki csigolya összeroppanásos törését szenvedte el, ennek következtében - a baleset okozta pszichés károsodása miatt is - a munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, amelyben javulás nem, romlás azonban várható. A baleset következtében legfeljebb közepes erőkifejtést igénylő, a gerincre nem megterhelő, kényszertartást nem igénylő munkák végzésére vált alkalmassá, közepesnél nagyobb erőkifejtést igénylő munkákat a jövőben sem végezhet, ugyanezen kritériumok szabják meg a szabadidős tevékenységeinek lehetőségeit is. A felperes a korábbi életvitelének jelentős mértékű megváltoztatására kényszerült, a családban betöltött családfenntartói szerepe megszűnt, negatív irányban változott, mely őt pszichésen is negatív irányban érintette.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az egészségkárosodott munkavállaló nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igénye elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen mértékű vagyoni szolgáltatás nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű kompenzációt a nehezített életvitelhez képest [BH 1993.127, 37/1992. (VI. 1.) AB határozat]. Ennek során a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásakor figyelemmel kell lenni a káronszerzés tilalmára, a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra. A mérlegelésnél a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátrányoknak és azok súlyának van jelentősége az Mt. 177. § (2) bekezdése helyes értelmezése szerint. Az eljárt bíróságok a szakértői véleményben, és a hozzátartozó tanúk vallomásában foglaltakat törvénysértés nélkül értékelték és állapították meg, hogy a felperes által elszenvedett sérelemmel 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés volt arányban álló.
Az eljárt bíróságok a felelősség vizsgálatát nem hárították a szakértőre és a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek - a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás során - eleget tettek. A rendelkezésre álló adatok helyes, okszerű és életszerű értékelésével, a logika szabályainak megfelelően a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül hozták meg az ítéletüket. Azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolták [Pp. 221. § (1) bekezdés], ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, egyebekben a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.330/2010.)