adozona.hu
BH+ 2010.10.442
BH+ 2010.10.442
A PSZÁF a törvénysértő határozatából vagy mulasztásából eredő kárért kizárólag akkor felel, ha a törvénysértő határozat vagy mulasztás közvetlenül idézte elő a kár bekövetkezését. A közvetett okozati összefüggés esetén a PSZÁF kártérítő felelőssége akkor sem állapítható meg, ha esetleg felróható jogellenes magatartást tanúsított [Ptk. 339. §, 349. §, 1999. évi CXXIV. tv. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben az alperest 1 000 000 forint közigazgatási jogkörben okozott kár, valamint e tőke után 2003. december 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni, az elsőfokú ítélet helybenhagyásával, elutasította. A felperest az alperes javára 30 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A beavatkozókat személyenként 15 000-15 000 forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésében marasztalta.
A megállapított tén...
BH+ 2010.10.442 A PSZÁF a törvénysértő határozatából vagy mulasztásából eredő kárért kizárólag akkor felel, ha a törvénysértő határozat vagy mulasztás közvetlenül idézte elő a kár bekövetkezését. A közvetett okozati összefüggés esetén a PSZÁF kártérítő felelőssége akkor sem állapítható meg, ha esetleg felróható jogellenes magatartást tanúsított [Ptk. 339. §, 349. §, 1999. évi CXXIV. tv. 4. §].
A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben az alperest 1 000 000 forint közigazgatási jogkörben okozott kár, valamint e tőke után 2003. december 1-jétől a kifizetésig járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni, az elsőfokú ítélet helybenhagyásával, elutasította. A felperest az alperes javára 30 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A beavatkozókat személyenként 15 000-15 000 forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésében marasztalta.A megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a P. 2003. I. és H. Szövetkezet (a továbbiakban: szövetkezet) 2003. január 20-án alakult, a cégnyilvántartásban bejegyzett fő tevékenysége szerint ingatlanforgalmazási tevékenység ellátására. Az alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 131. §-ában biztosított jogkörénél fogva 2003-ban közigazgatási eljárást kezdeményezett a szövetkezetnél annak megállapítása érdekében, hogy a szövetkezet által folytatott tevékenység nem ütközik-e a Hpt. rendelkezéseibe. A lefolytatott eljárás eredményeként az alperes 2003. július 14-én kelt I-861/2003. számú határozatával az eljárást megszüntette. Az indokolás megállapítása szerint a közigazgatási eljárásban beszerzett adatok alapján azt lehetett megállapítani, hogy a szövetkezet olyan befektetni szándékozó magánszemélyektől fogad csak el tagi kölcsön jogcímén befizetést, akinek a belépési szándékát a vezetőség elfogadta, azaz kizárólag a szövetkezet tagjaitól. Olyan bizonyíték, tény, adat, amely kétséget kizáróan igazolná, hogy a szövetkezet a Hpt. hatálya alá tartozó, részére tiltott pénzügyi szolgáltatást végezne, nem merült fel. Ugyanakkor az alperes azt is megállapította, hogy a szövetkezet tevékenységében egyéb jogszabálysértés esetleg megállapítható. Ezért 2003. július 14-én megkereste a legfőbb ügyészt annak érdekében, hogy lépjen fel a szövetkezettel szemben a törvényesség védelme érdekében, azt vizsgálandó, hogy a szövetkezet megtartja-e a reá vonatkozó jogszabályi előírásokat. Felmerülhet ugyanis a szövetkezet tevékenységében a visszaélés gyanúja, az, hogy a szövetkezet kizárólag a tagi kölcsön gyűjtésére alakult, rendes gazdasági tevékenységet nem végez, amely nem egyeztethető össze a szövetkezeti törvénnyel. Ilyen előzmények után a felperes 2003. augusztus 17-én a szövetkezettel szerződést kötött, amely szerint a felperes a célrészjegyet jegyző szövetkezet tagjává és célrészjegy jegyzésére jogosulttá vált. Ennek megfelelően a felperes célrészjegy jegyzése címén 1 000 000 forintot a szövetkezetnek befizetett, három hónapos futamidőre. A szerződés tartalmazta, hogy a tőke és a hozam visszafizetése a futamidő végén történik, illetve rögzítette a kamat és hozam mértékét is. Utalt arra a szerződés, hogy annak rendelkezéseire az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. tv. rendelkezései irányadók. A szövetkezet azonban a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének sem a futamidő lejártakor, sem azt követően a felperes felé nem tett eleget.
A Kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be a szövetkezet elnöke, P. G. ellen, vádolva őt 66 rendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével. A vádirat megállapítása szerint a vádlott, illetve társainak a szándéka a szövetkezet megalapításával nem gazdasági tevékenység végzése, hanem a befektetési igénnyel jelentkező leendő tagság célrészjegy, illetve tagi kölcsön címén teljesítendő befizetéseinek megszerzése és annak jogtalan eltulajdonítása volt. Az F. Bíróság 2004. április 14-én jogerős végzésével elrendelte a szövetkezet felszámolását. A felperes a felszámolási eljárásban a hitelezői igényét ugyan bejelentette, azonban a felszámoló tájékoztatása szerint a szövetkezetnek kifizethető vagyonmaradványa nem maradt.
A felperes e tényállásra alapítottan közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén kérte az alperes marasztalását. Kereseti álláspontja szerint az alperesnek a szövetkezetnél végzett vizsgálat során észlelnie kellett volna azt, hogy a szövetkezet színlelt szerződéseket köt, illetőleg a Hpt. rendelkezéseibe ütköző módon jogosulatlan betétgyűjtést folytat. Ennek megfelelően a Hpt. 141. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperesnek meg kellett volna tiltania a szövetkezet további pénzügyi tevékenységét. Ezt az alperes elmulasztotta és ez tette lehetővé, hogy a felperes az eljárás megszüntetését követően a károsodásához vezető szerződést a szövetkezettel megkötötte.
A jogerős ítélet megállapítása szerint az nem nyert bizonyítást, hogy az alperes az eljárás megszüntetésével törvénysértő határozatot hozott. Az alperes kártérítő felelősségét ez önmagában kizárja. Ettől függetlenül a jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes kereseti álláspontjával szemben az alperes kártérítő felelősségét nem a Ptk. 339. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 349. § (1) bekezdés alapján kell elbírálni, mert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. tv. (továbbiakban: Psztv.) 4. § (6) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmaz. E szerint az alperessel szemben a hatósági jogkörben hozott határozatai miatt kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a felügyelet határozata vagy mulasztása törvénysértő és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő. A Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján megállapítható okozati összefüggés tehát önmagában az alperes kártérítő felelősségének megállapítására nem elégséges, mert a jogszabály az alperes kártérítő felelősségét kizárólag arra az esetre korlátozta, amikor a kár és a magatartás között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Ilyen közvetlen okozati összefüggés abban az esetben sem lenne megállapítható, ha egyébként az alperes határozata törvénysértő lenne, vagy ha törvénysértő mulasztást követett volna el. A felperes kárát közvetlenül a szövetkezet szerződésszegése okozta, mert a szövetkezet teljesítésének elmaradása miatt nem kapta vissza az általa nyújtott kölcsönt. Az alperes tehát közvetlenül nem okozott kárt a felperesnek, így a kártérítő felelőssége a jogszabály rendelkezése folytán kizárt.
A jogerős ítélet ellen a felperes, jogi képviselője útján, jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes álláspontja szerint az eljáró bíróságok az eljárás lényeges szabályainak megszegésével hozták meg határozatukat azáltal, hogy az általa felajánlott tanúbizonyítás lefolytatását mellőzték. Ez a Pp. 163. § (1) bekezdését kifejezetten sértette. Az ügy érdemi megítélése is jogszabálysértő. Az iratokból - különösen az alperesnek az iratokhoz csatolt határozatából, valamint az alperesnek a legfőbb ügyészhez intézett átiratából - egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a szövetkezetnél végzett vizsgálat során "rájött arra", hogy a szövetkezet jogosulatlan pénzügyi tevékenységet végez. Ezért a Hpt. 141. § (2) bekezdés b) pontja alapján - az eljárás megszüntetése helyett - meg kellett volna tiltania a szövetkezet további pénzügyi tevékenységét. Ezt elmulasztotta, így a határozata törvénysértő. Jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítélet által említett 1999. évi CXXIV. tv. 4. § (6) bekezdésére alapított döntés megállapításait is, mert állította, hogy ha az alperes megtiltja a szövetkezet további pénzügyi tevékenységét, úgy a szövetkezet nem hirdette volna magát, így a felperes nem köthetett volna kölcsönszerződést a károkozó szövetkezettel.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalását kérte. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet eljárási és anyagi jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét. A jogvita elbírálásához szükséges tényállás megállapításához a tanúk kihallgatására nem volt szükség és a jogerős ítélet a Psztv. 4. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával érdemben helytállóan utasította el a keresetet. Egyébként változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Hpt. rendelkezéseinek megfelelően járt el a szövetkezet vizsgálata során, így a terhére törvénysértő határozat hozatala vagy mulasztás sem állapítható meg.
A beavatkozók a felülvizsgálati kérelemnek való helyt adást kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperes kártérítő felelősségének megállapítása nem a Ptk. 349. §-ban meghatározott szabályok alapján, hanem kizárólag az alperes vizsgálatának idején hatályos, reá vonatkozó Psztv. 4. § (6) bekezdés szerint lehetséges. A kártérítő felelősség feltétele, hogy az alperes által a hatósági jogkörében eljárva meghozott határozata vagy mulasztása törvénysértő legyen és e jogellenes felróható magatartás közvetlenül idézze elő a kár bekövetkezését. Amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott, a felperes kárát a szövetkezet szerződésszegő magatartása okozta. A kár közvetlen kiváltó oka tehát a szerződésszegés volt. Feltéve, hogy az alperesnek az eljárás megszüntetésével kapcsolatos határozata - a felperes előadásának megfelelően - törvénysértő volt, úgy sem állapítható meg e határozat és a felperes kára között közvetlen okozati összefüggés, mert e törvénysértő határozat vagy mulasztás csak közvetett módon eredményezhette azt, hogy a szövetkezet továbbműködhetett és a felperes is károsulttá válhatott a szövetkezettel kötött szerződés alapján. Közvetlen okozati összefüggés hiányában tehát az alperes kártérítő felelőssége a jogszabály rendelkezése alapján kizárt.
A jogerős ítélet által helyesen alkalmazott Psztv. 4. § (6) bekezdésével lényegileg teljesen megegyező rendelkezést tartalmaz az alperes státuszát jelenleg szabályozó 2007. évi CXXXV. tv. 36. §-a is.
A jogalap hiányára tekintettel nem sértettek eljárási jogszabályt az eljáró bíróságok azáltal, hogy a felperes által felajánlott tanúbizonyítás lefolytatását mellőzték, mert az alperes törvénysértő határozata vagy mulasztása sem alapozta volna meg a felperesnek az alperessel szemben támasztott kártérítési igényét, azaz nincs jelentősége annak, hogy az alperes - a felperes álláspontja szerint - felróhatóan mulasztott, amikor a szövetkezettel szemben a Hpt. 141. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott intézkedést nem alkalmazta, helyette kizárólag az ügyészséghez fordult.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír.Pfv.V.21.457/2009.)