adozona.hu
BH 2010.10.286
BH 2010.10.286
A befektetések költségei a magánszemély tagokat terhelik, ennek más által történő átvállalása adomány, amely a magánszemélynél adóköteles egyéb jövedelmet kezdeményez [2003. évi XCII. tv. 1. §, 46. §, 2000. évi C. tv. 15. §, 1993. évi CXVI. tv. 2. §, 36. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. január 2-án szerződést kötött a D. Szálloda és Gyógyüdülő Nyrt. (továbbiakban: Nyrt.)-vel, amelyben az Nyrt. a felperes költségeit - többek között a vagyonkezelés és befektetések kiadásait, függetlenül attól, hogy melyik tartalék befektetése során merültek fel - tartozás átvállalás jogcímén átvállalta. E szerződés alapján a letét kezelői és a brókeri díjat az Nyrt. a felperesnek megfizette, a felperes ezzel az összeggel a hozamot megnövelte, tehát a hozam a letétkezelői díj, ...
BH 2010.10.286 A befektetések költségei a magánszemély tagokat terhelik, ennek más által történő átvállalása adomány, amely a magánszemélynél adóköteles egyéb jövedelmet kezdeményez [2003. évi XCII. tv. 1. §, 46. §, 2000. évi C. tv. 15. §, 1993. évi XCVI. tv. 2. §, 36. §].
A felperes 2002. január 2-án szerződést kötött a D. Szálloda és Gyógyüdülő Nyrt. (továbbiakban: Nyrt.)-vel, amelyben az Nyrt. a felperes költségeit - többek között a vagyonkezelés és befektetések kiadásait, függetlenül attól, hogy melyik tartalék befektetése során merültek fel - tartozás átvállalás jogcímén átvállalta. E szerződés alapján a letét kezelői és a brókeri díjat az Nyrt. a felperesnek megfizette, a felperes ezzel az összeggel a hozamot megnövelte, tehát a hozam a letétkezelői díj, és a brókeri díj összegével nem csökkent. A felperes a vagyonkezelői díjat a könyveiben kötelezettségként tüntette fel, a számlák kifizetését közvetlenül az Nyrt. teljesítette, ezzel csökkent a kötelezettsége.Az adóhatóság a felperesnél 2002-2004. évekre ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest, hogy 2002. évre 3626 fő részére összesen 12 559 873 Ft, 2003. évre 3667 fő részére összesen 10 807 791 Ft, 2004. évre pedig 3725 fő részére összesen 9 547 536 Ft jövedelemről jövedelemigazolást állítson ki a pénztártagok részére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 8529535304 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a tagokat megillető adómentesnek minősülő hozam alatt a nettó hozamot, azaz a befektetési tevékenység költségeivel csökkentett hozamot kell érteni. A befektetések költségei a magánszemély tagokat terhelik, ezért ennek más által történő átvállalása adomány, amely a magánszemélynél adóköteles egyéb jövedelmet eredményez, és erről a felperesnek a tagok részére - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 46. § (1) és (4) bekezdései alapján - igazolást kell kiállítania. Utalt arra, hogy az elsőfokú adóhatóság - a felperes érvelésével ellentétben - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva nem minősítette át a felperes és az Nyrt. közötti szerződést, csupán megállapította, hogy a szerződés szerinti konstrukció révén a magánszemély pénztártagoknál egyéb adóköteles jövedelem keletkezett a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (2) bekezdése, 28. § (1) bekezdés a), b)</a>, c)</a>, d)</a>, e) pontjai, 35. § (2) és (5) bekezdései, 1. sz. melléklet 6.4 pontja alapján. Az alperes érdemi döntésének indokaként hivatkozott még az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gvhr.) 28. § (2) bekezdésére, 35. § (3)-(5) bekezdéseire, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló többször módosított 1993. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Öpt.) 2. § (3) bekezdés d) pontjára, 36. § (3) bekezdés c) pontjára, (4) bekezdés d) pontjára, az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló többször módosított 223/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 34. § (1) bekezdés f), g) pontjaiban, (6) bekezdés g) pontjában foglaltakra is.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, illetve megváltoztatást kért. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, nem tárta fel illetve nem értékelte megfelelően a javára szóló körülményeket, és tévesen alkalmazta az Art. 1. § (7) bekezdését. A jogviszony valódi tartalma ugyanis nem adományozás, hanem tartozás-átvállalás volt. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 4. § a) pontjára, id=526 ssz=1115>7. § 1/z pontjára, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), Öpt. és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.), valamint a Korm. r. szabályaira is azzal, hogy ezeknek megfelelően járt el. Utalt arra is, hogy eljárásának jogszerűségét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (továbbiakban: PSZÁF) is megerősítette. Kifejtette, hogy jogait a rá vonatkozó törvényeknek megfelelően és jóhiszeműen gyakorolta, a tartozás átvállalás a magánszemélyi pénztártagnál nem minősíthető önálló bevételi jogcímnek. Az alperes tévesen értelmezte a nettó hozam fogalmát. A vagyon befektetésének költségei nem a tagokat, hanem a nyugdíjpénztárt terhelik, ezért, ha a tartozás átvállalási szerződés révén magasabb összegű hozam került a pénztártag egyéni nyugdíjszámláján jóváírásra, akkor nem a magánszemély tesz szert adóköteles jövedelemre, hanem a magánszemély pénztártag adókedvezménnyel támogatott egyéni nyugdíjszámlája gyarapodik olyan hozammal, amely vagyonnövekedés, és az Szja. tv.-vel támogatott célra figyelemmel adómentes.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes nem bizonyított tényt nem értékelt a felperes terhére, javára szolgáló körülményt pedig nem tudott feltárni. Az alperes érdemi döntéséhez szükséges körben tisztázta a jogvita eldöntése szempontjából releváns tényállást, határozata megalapozott döntést tartalmaz.
Az alperes nem minősítette át a szerződést, csupán azt állapította meg, hogy a konstrukció révén a magánszemély pénztár tagoknál egyéb olyan adóköteles jövedelem keletkezett, amelyről a felperesnek igazolást kellett volna kiállítania.
Az alperes helyesen vonta le az adójogi következtetéseket a tartozásátvállalással összefüggésben, és jogszerűen rögzítette az Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdései, valamint 28. § (1) bekezdése alapján, hogy a tagoknak egyéb jövedelme keletkezett. Az d=615 ssz=12094>Szja. tv. 1. sz. melléklet 6.4. pontja alapján adómentesnek minősülő hozam alatt a nettó hozamot kell érteni. Mivel a felperes az egyéni számlákra jutó hozam bevétel megállapításánál nem vette figyelembe csökkentő tényezőként a tartozásátvállalás keretében megfizetett összeget, az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a tagoknál adóköteles jövedelem keletkezett. Ezt nem befolyásolja a PSZÁF által kiadott állásfoglalás sem, ami egyébként sem köti az adóhatóságot, és nem keletkeztet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat.
A felperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a tartozásátvállalás a magánszemélyeknél nem tekinthető önálló bevételi jogcímnek. A felperes által folytatott elszámolási mód kapcsán azonban a magánszemély részesült az adományból az által, hogy a nettó hozamának kiszámításakor nem került levonásra a tartozásátvállalás miatt felperes helyett kifizetett összeg. Ezért és azért mert az Szja. tv. rendelkezései magánszemélyre vonatkoznak, és a nyugdíjszámla nem minősíthető magánszemélynek a magánszemély pénztártag tett szert adóköteles jövedelemre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek és az adóhatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezését, annak megállapítása mellett, hogy nem köteles az alperesi határozatokban megjelölt jövedelem igazolások kiállítására. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, nem felel meg a Pp. 163. §, 164. §-ában, 206. §-ában, Art. 1. § (7) bekezdésében, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 55. §-ának rendelkezésén alapuló 7001/2005. FMM-PM együttes irányelvben rögzített adójogi minősítési szabályoknak, sérti az Art. 94. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltakat, az Art. 1. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést, a Pp. 2. § (1) bekezdésének utolsó fordulatát, Öpt. 17. §-át, 2. § (3) bekezdés d) pontját, 56. § (1) bekezdés a) pontját. 58. § (1) bekezdését, a Korm. r. 34. § (6) bekezdés g) pontját, 1. § (2) bekezdését, 34. § (6) bekezdését, az Sztv. 86. § (1) és (3) bekezdéseit, Szja. tv. 4. §-ában, 1. sz. mellékletében foglaltakat.
A felperes fenntartotta és megismételte a keresetében is kifejtett jogi álláspontját. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet tévesen nem tesz különbséget az egyéni számla tőkerészének részére közvetlenül jóváírandó adomány adójogi minősége és a nettó hozamként jóváírható költségelmaradás adójogi jogkövetkezményei között. Az Szja. tv. egyértelműen meghatározza, hogy a keletkezett jövedelem nyugdíjpénztári hozam, és nem egyéb jövedelem.
A fel nem merült befektetési költség a hozamot és nem az egyéb bevételt növeli. Téves az a következtetés, mely szerint azért keletkezett adóköteles jövedelme a pénztártagnak, mert a nyugdíjszámla nem minősíthető magánszemélynek. Hangsúlyozta, hogy a tartozásátvállalás az általa csökkentett költségelem révén megnövekedett bevétel adójogi sorsát osztja.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, mely szerint a magánszemélyek egyéni számláján jóváírt összegből a befektetések hozama, mely egyenlő a hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözetével, valóban adómentes bevétel, de a hozamon felül jóváírt azon összeg, amelyet az Nyrt. tartozás átvállalása kapcsán a felperes jóváírt, adománynak és nem hozamnak minősül, ennél fogva adóköteles.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - az iratokból azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás - a felperes érvelésével ellentétben - teljes körű, iratszerű, tehát jogszerű. Az elsőfokú bíróság eljárása és ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértések nem valósultak meg.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a befektetéseket terhelő letétkezelői és brókeri díjakat a hozamok terhére elszámolta, de mivel ezeket az összegeket az Nyrt. megtérítette a hozamokat ezekkel az összegekkel meg is növelte. A hozamokat terhelő vagyonkezelői díjat a felperes a ráfordításai között el sem számolta, ezzel az összeggel a hozamokat nem csökkentette, mert ezt közvetlenül az Nyrt. teljesítette. A felperes a határozatokkal érintett időszakban a tagok egyéni számláján a befektetések teljes hozamát jóváírta, ezt nem csökkentette a befektetések költségeivel.
A Gvhr. 28. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagok egyéni nyugdíjszámláján jóváírandó hozam a hozambevételek és a befektetési költségek különbözete. A Gvhr. 30. § (1) bekezdése, 35. § (3)-(5) bekezdései és az Szja. tv. 1. sz. melléklet 6.4. pontja értelmében adómentesnek minősülő hozam alatt a nettó hozamot, azaz a befektetési tevékenység költségeivel csökkentett hozamot kell érteni.
Az Szja. tv. 4. § (1)-(2) bekezdései és 28. § (1) bekezdése szerint az elengedett tartozás, illetve az átvállalt kötelezettség egyéb adóköteles jövedelemnek minősül. Mivel a befektetések költségei a magánszemélyeket terhelik és ennek átvállalása a magánszemélynél egyéb adóköteles jövedelmet eredményez, az Art. 46. § (1) és (4) bekezdései alapján erről a jövedelemről igazolást kell kiállítani a tagok részére.
Az előzőekben megjelölt kógens rendelkezésekből következik, hogy a befektetések nettó hozama valóban adómentes bevétel, de az ezen felüli összeg, tehát, amit az Nyrt. tartozás átvállalása miatt a felperes jóváírt, az nem. Adómentes hozam alatt csak a nettó hozamot, azaz a befektetési költségekkel csökkentett hozamot lehet és kell érteni.
A tartozás átvállalást az alperes és az első fokú bíróság is - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján - helyesen tekintette támogatói adománynak, az emiatti jóváírást pedig a tag részéről olyan bevételnek, ami egyéb jövedelemként adóköteles. Ez a jogkövetkeztetés helytálló mert az ügyben irányadó tényállásnak és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályoknak a megfelelő alkalmazásán, helytálló jogértelmezésen alapul. Mivel a tagok a tartozásátvállalás, jóváírás révén magasabb hozamot értek el - tehát nem csökkent az egyébként őket terhelő vagyonkezelői, letéti és brókeri díjakkal a hozamuk - a felperes érvelésével ellentétben ténylegesen is olyan egyéb jövedelemhez jutottak, ami megszerzett adóköteles jövedelemnek minősül.
Az Öpt. 2. § (3) bekezdés d) pontja, 36. § (4) bekezdése értelmében az egyéni számla az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár - a számviteli rendjével összhangban- a pénztártagok részére vezet. Az Öpt. 36. § (4) bekezdés d) pontja értelmében "a befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a terhére kell elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerült, ideértve a befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában felhalmozott kamat összegét is. A befektetések további költségeit a működési alap terhére kell elszámolni. A befektetésekkel kapcsolatos bevételek és költségek elszámolása során a bruttó elszámolás számviteli alapelvének érvényesülését biztosítani kell". Az egyéni számlát a pénztár csak a jogszabályoknak megfelelően vezetheti. Nem felel meg az előírásoknak az a könyvvezetés, amely nem vagy nem megfelelően tünteti fel a befektetésekkel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, és nem biztosítja a bruttó elszámolás elvének érvényesülését, az ilyen eljárásra jog nem alapítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.306/2009.)