adozona.hu
BH 2010.10.281
BH 2010.10.281
Ha a bíróság a munkavállalót a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenessége miatt az eredeti munkakörébe visszahelyezte, de ő munkavégzésre több hét elteltével, felhívások ellenére nem jelentkezett, az emiatt közölt munkáltatói rendkívüli felmondás jogszerű [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság a felperesnek az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei iránti keresetét ítéletével elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felek között az alperes 2005. december 16-án kelt rendkívüli felmondása tárgyában munkaügyi vita volt folyamatban. Az ügyben eljárt másodfokú bíróság a 2007. április 19-én meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogell...
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felek között az alperes 2005. december 16-án kelt rendkívüli felmondása tárgyában munkaügyi vita volt folyamatban. Az ügyben eljárt másodfokú bíróság a 2007. április 19-én meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes. A felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte, és az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a felperes 2007. április végén megkapta, tudomása volt az eredeti munkakörébe való visszahelyezéséről.
Az alperes 2007. május 11-én táviratban felszólította a felperest, hogy a munkakörével kapcsolatos feladatok ellátása megbeszélésének céljából május 17-én jelenjen meg a munkahelyén. Részére a munkáltató az útiköltséget megtéríti.
A felperes a jelzett időpontban nem jelent meg. Az alperes ezt követően a 2007. május 18-án kelt táviratban május 22-én való megjelenésre hívta fel a felperest, de a felperes ezen a napon sem jelent meg munkavégzés céljából. A jogi képviselője az alperessel azt közölte, hogy a felperes 2007. május 27-én D.-ben tud megjelenni. Az alperes 2007. május 22-én a felperes jogi képviselőjével közölte, hogy a felperes köteles eleget tenni az Mt. 103. és 104. §-ában foglalt kötelezettségeinek. Ennek hiányában a munkáltató vele szemben az Mt.</a> szerint fog eljárni.
2007. május 25-én az alperes és a felperes jogi képviselője egyeztetést tartottak, amely nem vezetett eredményre. Május 25-én az alperes írásban arra hívta fel a felperest, hogy május 29-én reggel 9 órakor munkafelvétel és munkavégzés céljából jelenjen meg az M.-i, P. u. 46. szám alatti V. V.-ben. A felperes nem jelent meg. Ezt követő ismételt levélváltás után 2007. június 5-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokául azt jelölte meg, hogy a felperes több felszólítás ellenére nem jelent meg munkafelvétel céljából, egyetlen felhívásnak sem tett eleget, ezzel szemben közölte, hogy az alperes kft. két megnevezett munkavállalójával nem kíván szóba állni, és részükről utasítást sem fogad el. Mindezek alapján az alperes az Mt. 103. és 104. §-ában foglalt munkavállalói kötelezettségek vétkes megszegésére hivatkozott.
A felperes keresete az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének jogkövetkezményeire irányult.
A munkaügyi bíróság az Mt. 102. § (1) bekezdés alapján az alperes magatartását vizsgálva megállapította, hogy az alperes a felperest a jogerős másodfokú ítéletnek megfelelően foglalkoztatni kívánta. Ez azért nem volt lehetséges, mert a felperes a rendkívüli felmondásban megjelölt jogszabályokon alapuló kötelezettségeit megszegte.
A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a B. V.-vel korábban megkötött szerződés szerint kívánt munkát végezni, mivel a másodfokú bíróság határozatára tekintettel a felperes munkaviszonya folyamatosan fennállt, így e szerint volt köteles munkát végezni. A munkaügyi bíróság - egyebek mellett - azt is megállapította, hogy B. V. az alperes nevében nem volt jogosult munkaszerződést kötni.
Mindezek alapján, továbbá az Mt. 3. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség megszegését is figyelembe véve a munkaügyi bíróság kimondta, hogy az alperes rendkívüli felmondása nem jogellenes.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jól állapította meg a tényállást és abból helytálló jogi következtetésre jutott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azzal a magatartással, hogy az alperes többszöri írásbeli felhívása ellenére a továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos részletek megbeszélése, illetve munkavégzés céljából nem jelent meg, az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában lévő lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte. Az együttműködési kötelezettség megszegése azáltal valósult meg, hogy megtagadta a munkáltatói jogkör gyakorlójával, K. Cs.-vel a tárgyalást, és az utasítás elfogadását. A felperest a másodfokú bíróság korábbi határozata folytán munkavégzési kötelezettség terhelte [Mt. 100. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság arra is rámutatott, hogy a hatályos munkaszerződés megkötésekor Cs. L. ügyvezető volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, a felperes vele érvényes szerződést kötött. A felperes által megjelölt B. V. tulajdonos volt, és a társaság ügyvitelére soha nem rendelkezett felhatalmazással.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az első- és másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. A korábbi perrel kapcsolatos történeti tényállás ismertetését követően előadta, hogy tudta, hogy az eredeti munkakörében nem fog tudni munkát végezni, mivel a V. V.-t átalakították. Álláspontja szerint az alperes magatartása arra irányult, hogy őt jogos járandóságától megfossza. Utalt arra, hogy 2006-ban szerzett tudomást arról, hogy B. V.-nek nem volt jogosultsága munkaszerződés megkötésére. Összefoglalóan arra hivatkozott, hogy munkavégzési kötelezettsége nem állt fenn az alperesnél, ezért ennek megszegése nem lehet a rendkívüli felmondás jogszerű indoka.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesnek a másodfokú bíróság ítélete indokolásából nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy a bíróság az alperes 2005. december 16-án kelt rendkívüli felmondásának jogellenessége folytán őt az eredeti munkakörébe visszahelyezte. Jelen ügyben a másodfokú bíróság tárgyalásán előadta, hogy B. V. az alperes tulajdonosa, nem pedig ügyvezetője volt, továbbá nem vitatta, hogy a 2001. február 1-jén kelt munkaszerződését az alperes nevében Cs. L. írta alá. Mindezek alapján az a magatartása, hogy az alperes leveleit - amelyek a munkaköri feladatai ellátásának személyes megbeszélésére vonatkoztak - minden esetben figyelmen kívül hagyta, és az alperesnél ezt követően nem jelent meg, az újabb rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgált [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont]. A felperes ezzel a magatartásával a munkaviszonyból folyó alapvető kötelezettségeit (Mt. 103., 104. §) szándékosan és jelentős mértékben (hosszabb időn keresztül, 2007. május 18-ától 2007. június 6-áig) megszegte.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az idézett jogszabályoknak megfelelően hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító döntését.
A felperes rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegését nem cáfolják a korábbi rendkívüli felmondást megelőző események. A feleket terhelő együttműködési kötelezettség folytán továbbá a felperesnek akkor is meg kellett volna jelennie az alperes felhívására, ha arról volt tudomása, miszerint a munkavégzése helyszínéül szolgáló vendéglőben változás történt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében maga adta elő, hogy 2006-ig nem volt tudomása arról, hogy B. V.-nek nem volt jogosultsága munkaszerződés megkötésére. Ezért 2007-ben az alperesnél - nyilvánvalóan nem nevezettnél - a további foglalkoztatás céljából meg kellett volna jelennie. A szavak általánosan elfogadott jelentése alapján tudnia kellett, hogy az eredeti munkakörbe visszahelyezés az érvényes munkaszerződése alapján fennálló munkavégzési kötelezettséget jelenti. Mindettől független, hogy a korábbi rendkívüli felmondás előtt (2001-2005-ig) az alperes a munkavégzési kötelezettség alól mentesítette.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.225/2008.)