adozona.hu
BH 2010.10.280
BH 2010.10.280
A gyes igénybevétele miatti fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállalót a munkáltatói jogutód köteles foglalkoztatni [Mt.-nek az ügyben irányadó 209. §-a, 85/A. §-a].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. október 15-én titkárnő munkakörben létesített munkaviszonyt az I. rendű alperessel. 1998 márciusától kiskorú gyermekei ápolása céljából gyermekgondozási díjban részesült, majd fizetés nélküli szabadságát töltötte 2003 decemberéig. Az I. rendű alperes 2004. augusztus 16-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolásban arra hivatkozott, hogy a felperes 2003 decemberétől az intézkedés kiadásáig az I. rendű alperesnél munkavégzés céljából nem jel...
A felperes módosított keresetében elsődlegesen - a munkajogi jogutódlásra tekintettel - a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, és emiatt a II. rendű alperes marasztalását kérte. Másodlagosan a munkaviszonya fennállására figyelemmel 2004. január 1-jétől járó átlagkeresete és annak kamata megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest, harmadlagos kereseti kérelme szerint - ha a jogutódlás nem lenne megállapítható - az I. rendű alperes marasztalását kérte a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeiben.
A munkaügyi bíróság ítéletével a II. rendű alperest 6 815 460 forint és annak 2005. december 1-jétől járó kamata megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó, valamint az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkáját az I. rendű alperes B. út alatti szerkesztőségében végezte. A könyvkiadással és lapkiadással foglalkozó I. rendű alperes tevékenységébe tartozott egyebek mellett az Sz. Képeslap kiadása. A magazint alapító R. Alapítvány az Sz. Képeslap kiadásának jogát 2001. november 1-jei hatállyal a II. rendű alperesre ruházta. Az I. rendű és a II. rendű alperes között létrejött 2001. október 12-ei megállapodás szerint a II. rendű alperes az előbbi időponttól a korábbi kiadványok, így a H. Magazin mellett az Sz. Képeslap kiadásával kapcsolatos tevékenységet is ellátja, míg az I. alperes rendű ehhez kapcsolódó előkészítő munkálatokat végez.
Az I. rendű alperes beltagja 2004. október 18-áig Sz. R, kültagja ifj. Sz. R., 2004. október 18-ától az I. rendű alperes beltagja ifj. Sz. R., kültagja Sz. R., a II. rendű alperes ügyvezetője Sz. R. volt.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes a fizetés nélküli szabadság lejártát követően személyesen és levélben is megkereste az I. rendű alperest abból a célból, hogy további foglalkoztatásáról vagy munkaviszonya megszüntetéséről intézkedjen. Az I. rendű alperes részéről Sz. R. a bt. tevékenységének szüneteléséről, majd ifj. Sz. R. ü.-i munkavégzési lehetőségről tájékoztatta a felperest. A felperes ezt nem fogadta el, ezért az I. rendű alperes ezt követően rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság - az Mt. 85/A. § és az Mt. 209. § (2) bekezdésére figyelemmel - tett megállapítása szerint azáltal, hogy a 2001. október 12-ei megállapodás alapján a II. rendű alperes átvette az Sz. Képeslap kiadását, illetve a szerkesztőség működtetését azonos munkavállalókkal és azonos munkavégzési hellyel, az I. rendű alperes munkajogi jogutódjává vált. A jogutódlás időpontjában az átvett tevékenységéhez kapcsolódó munkakört betöltők személyében változás nem következett be. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a tevékenység átadását követően a működését nem folytatta, ezzel ellentétes állítását nem bizonyította, nem tudta megnevezni azokat a munkavállalókat, akiket a jogutódlást követően is alkalmazott, ennek igazolására okirati bizonyítékokat nem csatolt. Az előbbiekből következően a jogutódlás időpontjától a felperes munkáltatója a II. rendű alperes lett, ezért az ezt követően I. rendű alperes által kiadott rendkívüli felmondás hatálytalan volt, így az intézkedés jogellenessége megállapításának nem volt helye. A munkaügyi bíróság szerint ugyanakkor ez azt jelenti, hogy a felperes munkaviszonya a II. rendű alperesnél fennállt. Az elmaradt munkabér összegét - ellenkező bizonyíték hiányában - a munkáltató által kiállított foglalkoztatási igazoláson szereplő havi munkabér alapján számította ki. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság a felperes elsődleges és harmadlagos kereseti kérelmét elutasította.
A II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az I. és a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Mt. 85/A. §-ának megsértése miatt, amelyben annak hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérték. Vitatták, hogy az I. és a II. rendű alperes között jogutódlás következett be. Arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes 1995 és 1998 között számos tevékenységet folytatott, a felperes pedig általános titkárnői feladatokat látott el, munkaköre nem volt összefüggésben az Sz. Képeslappal, így a felperes viszonylatában az Mt. 209. §-ának nincs jelentősége. A felperes munkaköre jelentős része változatlan tartalommal továbbra is fennállt, az I. rendű alperes tevékenysége kibővült, már nemcsak az Sz. Képeslap, hanem a H. Magazin részére is végzett kiadói, kiadvány-előkészítői tevékenységet 2001. október 12-e után. Az alperesek álláspontja szerint a jogutódlás tényét az egyes munkavállalók munkaviszonya tekintetében külön-külön kell vizsgálni, így a felperes vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy a korábban az I. rendű alperesnél munkát végző szerkesztőségi munkatársakat a II. rendű alperes tovább foglalkoztatta-e. Sérelmezték, hogy a munkaügyi bíróság nem tájékoztatta őket arról, hogy állításuk igazolására munkaszerződéseket kell becsatolniuk. Vitatták a munkaügyi bíróság által alkalmazott havi átlagkereset összegét is, mivel az I. rendű alperes és a felperes megállapodása a mindenkori minimálbérre vonatkozott, a becsatolt foglalkoztatási igazolás pedig nem tekinthető munkaszerződés módosításnak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni, azaz a 60 napos határidőn túl módosítani, kiegészíteni nem lehet, ezért a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a törvényes határidőn belül benyújtott beadványban foglaltakat vette figyelembe [Pp. 272. § (1) bekezdés, 273. § (5) bekezdés].
A perbeli időben hatályos Mt. 209. § (2) bekezdése értelmében a törvény alkalmazásában a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak minősül a jogszabályon alapuló jogutódlás, valamint a munkáltató egészének vagy egy részének (üzem, üzlet, telephely, munkahely) megállapodáson alapuló átadása és átvétele - így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén - a munkavállaló(k) folyamatosan történő tényleges továbbfoglalkoztatásával.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján törvénysértés nélkül állapította meg az I. rendű alperes mint jogelőd munkáltató és a II. rendű alperes mint jogutód munkáltató között bekövetkezett jogutódlást. Az irányadó tényállás szerint a 2001. október 12-ei megállapodás alapján a II. rendű alperes az I. rendű alperes tevékenységének az Sz. Képeslap kiadására, a szerkesztőség működtetésére vonatkozó részét átvette oly módon, hogy az I. rendű alperes korábbi szerkesztőségében alkalmazott munkavállalóit azonos munkavégzési hellyel foglalkoztatta tovább. A felülvizsgálati érveléssel szemben ezt igazolta a felperessel korábban együtt dolgozó munkavállalók közül D. I., M. S. és T. J. tanúvallomása.
Az I. és a II. rendű alperes képviseletét ellátó Sz. R. egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett arra nézve, hogy a II. rendű alperes 2001. október 12-e után az I. rendű alperes munkavállalói közül hány főt alkalmazott, továbbá az I. rendű alperes szüneteltette-e, és meddig a tevékenységét. A munkaügyi bíróság okszerűen és életszerűen értékelte a bizonyítékokat, az I. rendű alperes felpereshez írt leveleit, illetve a tárgyaláson tett több nyilatkozatát úgy, hogy az említettek a munkáltatói jogutódlást alátámasztották. Sz. R. az I. rendű alperes beltagja, a felpereshez 2004. február 2-án és március 25-én írt levelében is arról nyilatkozott, hogy a Bt. 2001 óta szünetelteti a tevékenységét, a lapok kiadását másik kiadó vette át, és az I. rendű alperes semmiféle tevékenységet nem végez. Mindezeket megerősítette a 2004. december 2-ai és a 2005. július 12-ei tárgyaláson is ("2001-ben a bt. részben megszüntette a tevékenységét, részben a fennmaradó tevékenységét a V. Kft. vette át. A bt. által alkalmazott munkavállalókat a V. Kft. tovább foglalkoztatta"; "az Sz. Magazint adta át az I. rendű a II. rendű alperes részére, a fennmaradó tevékenységet pedig átmenetileg kellett szüneteltetni ... Az I. rendű alperes tehát időlegesen nem működött"). Az idézett nyilatkozatok és a per további aggálytalan bizonyítékai alapján az eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás feltételei az adott esetben megvalósultak [perbeli időben hatályos Mt. 209. § (2) bekezdés és 85/A. §]. Az előbbiekből következően a fizetés nélküli szabadságról visszatérő felperest a II. rendű alperes köteles lett volna tovább foglalkoztatni, ennek elmulasztása miatt a kiesett időre munkabérfizetési kötelezettség terhelte.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újramérlegelésének, azaz felülmérlegelésnek nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati érvelés alapján a Legfelsőbb Bíróság nem talált olyan eljárási jogszabálysértést, amely a felülvizsgálatot megalapozhatta volna (bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, a logika szabályaival ellentétes mérlegelése).
Az alperesek által nem vitatottan a felperes a munkaviszonya alatt a munkavégzéséért minimálbérként meghatározott úgynevezett honorárium mellett alapítványi támogatásban is részesült, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság - az alperesek minimálbérre vonatkozó hivatkozásával szemben - helytállóan marasztalta a II. rendű alperest a minimálbérnél magasabb összegű, az I. rendű alperes által még korábban kiállított foglalkoztatási igazolásban szereplő havi 147 000 forint alapulvételével. A kifejtettekkel ellentétes felülvizsgálati érvelés - beleértve a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására vonatkozó hivatkozást - téves.
Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes nem nyújtott be fellebbezést, ennek folytán a Pp. 272. § (1) bekezdés a) pontja alapján részéről felülvizsgálati kérelem előterjesztésének sem volt helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította [Pp. 273. § (2) bekezdés a) pont].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.140/2009.)