BH 2010.10.279

A miniszter utasítása a szolgálati jogviszony alanyaira, vagyis a fegyveres szervre és a hivatásos állomány tagjára, az állami költségvetésre is kiható jogokat és kötelezettségeket erre irányuló felhatalmazás nélkül, vagyis a jogalkotási törvény garanciális szabályainak mellőzésével nem állapíthat meg [1987. évi XI. tv. 49. § (1) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alezredes rendfokozatú felperes 2001-ben szolgálati panaszban a B.-i Rendőr-főkapitányság H. Beavatkozó Alosztályán alosztályvezetői beosztásban 1991. augusztus 1-jétől 1997. február 28-áig teljesített szolgálati idejének kedvezményes számítását kérte.
Az alperes az 1996. szeptember 1-jétől 1997. február 28-áig terjedő időtartam vonatkozásában a felperes igényét elismerte, és a felperes szolgálati idejének kezdetét 1977. január 1-jéről 1976. július 1-jére módosította.
A felperes ismételt...

BH 2010.10.279 A miniszter utasítása a szolgálati jogviszony alanyaira, vagyis a fegyveres szervre és a hivatásos állomány tagjára, az állami költségvetésre is kiható jogokat és kötelezettségeket erre irányuló felhatalmazás nélkül, vagyis a jogalkotási törvény garanciális szabályainak mellőzésével nem állapíthat meg [1987. évi XI. tv. 49. § (1) bekezdés].
Az alezredes rendfokozatú felperes 2001-ben szolgálati panaszban a B.-i Rendőr-főkapitányság H. Beavatkozó Alosztályán alosztályvezetői beosztásban 1991. augusztus 1-jétől 1997. február 28-áig teljesített szolgálati idejének kedvezményes számítását kérte.
Az alperes az 1996. szeptember 1-jétől 1997. február 28-áig terjedő időtartam vonatkozásában a felperes igényét elismerte, és a felperes szolgálati idejének kezdetét 1977. január 1-jéről 1976. július 1-jére módosította.
A felperes ismételten benyújtott szolgálati panaszát az országos rendőrfőkapitány, majd az igazságügyi és rendészeti miniszter is elutasította, mivel annak tárgyában korábban már részben helyt adó határozat született és az ellen a felperes jogorvoslattal nem élt.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a H. Beavatkozó Alosztály állományában 1991. augusztus 1-jétől 1996. augusztus 31-éig eltelt öt év és harmincegy nap 1,5-szeres szorzó alapulvételével történő kedvezményes számítását és a szolgálati ideje kezdő időpontjának 1973. december 16-ára történő módosítását kérte.
Az alperes az ellenkérelmében elévülésre és jogalap hiányára hivatkozással a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogosult az 1991. augusztus 1. és 1996. szeptember 31-e közötti időre a szolgálati idő 1,5-szeres szorzóval történő számítására, és megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének kezdő időpontja 1973. december 16-a.
A munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást folytatott le a H. Beavatkozó Alosztály tevékenységére vonatkozóan, és a bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy a felperest foglalkoztató egység tagjainak kiképzése, bevethetősége hasonló volt a rendőrség különleges szolgálata bevethetőségével, bár a felszereléssel ellátottságuk, illetőleg a kiképzésük egymástól különbözött. Minderre figyelemmel a szolgálati idő kedvezményes számítását a Rendőrségi Különleges Szolgálat létrehozásáról szóló 19/1991. BM utasítás 14. pontja alapján megállapíthatónak találta amiatt is, mivel ez a BM utasítás a kedvezményes szolgálati idő számításáról és nyilvántartásáról szóló 016/1972. belügyminiszteri utasítást azzal egészítette ki, hogy jogosultak a kedvezményes szolgálati idő számítására a Rendőrségi Különleges Szolgálat Ügyrendje szerint annak műveleti tevékenységében résztvevő hivatásos állományú beosztottak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes fellebbezésében előterjesztett eljárásjogi kifogást, és egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szolgálati panasz korábbi elbírálása bírósági út igénybevételének hiányában anyagi jogerőt nem eredményezett.
A másodfokú bíróság az ügy érdemét illetően ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta, azonban az abból levont jogkövetkeztetéssel nem értett egyet. Álláspontja szerint a kedvezményes szolgálati idő számításáról szóló visszamenőleges hatályú 16/1998. (BK 14.) utasítás 1/c) pontját ugyanis csak úgy lehet értelmezni, hogy a kedvezmény a Rendőrség Különleges Szolgálata műveleti tevékenységében résztvevő hivatásos állományú tagokat illeti meg, a felperes pedig nem vett részt a szolgálat műveleti tevékenységében, a H. Beavatkozó Alosztály ugyanis a különleges szolgálat parancsnokának kizárólag a szakmai irányítása alatt állt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság - keresetének helyt adó - ítéletének helybenhagyását kérte. Vitatta, hogy a H. Beavatkozó Alosztály nem vett volna részt a Rendőrség Különleges Szolgálatának műveleti tevékenységében. Éppen ennek ellenkezőjét támasztja alá, hogy a beavatkozó alosztályok szakmai irányítása a Rendőrség Különleges Szolgálata parancsnokának feladata volt, és dr. P. A. tanú is megerősítette, hogy az alosztályok az RKSZ műveleti tevékenységében folyamatosan részt vettek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a szolgálati idejének 1,5-szeres szorzóval való számítását 1991. augusztus 1-je és 1996. augusztus 31-e közötti szolgálatteljesítési időre, vagyis a Hszt. hatálybalépését megelőző időre vonatkozóan kérte.
A bíróságoknak tehát abban a jogkérdésben kellett dönteniük, hogy a felperes az akkor hatályban volt jogszabályok alapján szerzett-e alanyi jogosultságot a szolgálati idő kedvezményes számítására.
A fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló, a perbeli időben hatályban volt 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet szolgálati idő kedvezményes számításáról nem rendelkezett, azonban a 33. § (3) bekezdésében felhatalmazást adott az illetékes miniszternek, hogy a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben előírhatja a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó egyes beosztásokban teljesített szolgálati idő legfeljebb kétszeresen történő számítását. E felhatalmazás alapján a belügyminiszter 016/1972. szám alatt utasítást adott ki a kedvezményes szolgálati idő számítása és nyilvántartása tárgyában. Az utasítás 1. pontja a lökhajtásos, gázturbinás, dugattyús repülőgépek, helikopterek hajózói vagy búvár beosztásban, valamint a BM Határőrség osztrák határszakaszokon lévő őrsein szolgálatot teljesítő hivatásos állományú beosztottak szolgálati idejét rendelte másfélszeresen számítani. Ezen utasítás alapján tehát a felperest mint a H. Beavatkozó Alosztály osztályvezetőjét a kedvezményes számítás nem illette meg.
A szóban lévő utasítást az egyes utasítások hatályon kívül helyezéséről szóló 6/1991. (V. 7.) BM rendelet hatályon kívül helyezte. A Rendőrségi Különleges Szolgálat megalapításáról szóló 19/1991. BM utasítás 14. pontja a már hatályon kívül helyezett utasítás 1. pontját egészítette ki egy negyedik francia bekezdéssel, vagyis az előbbiek szerinti felsorolást a Rendőrségi Különleges Szolgálat Ügyrendje szerint annak műveleti tevékenységében részt vevő hivatásos állományú beosztottjaival. Az utasítás hatályon kívül helyezésére figyelemmel azonban erre a rendelkezésre jogosultságot alapítani nem lehet.
A felperes a fentieken túlmenően a kedvezményes szolgálati idő számításáról szóló 16/1998. (BK 14.) utasításra is hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban ez az utasítás, amelyet egyébként még ugyanebben az évben hatályon kívül helyeztek, alanyi jogosultság megállapítására nem alkalmas, mivel a Hszt. 1996. szeptember 1-jei hatályba lépését követően törvényi felhatalmazás nélkül került kiadásra. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 49. § (1) bekezdése szerint az utasítás csak az állami irányítás egyéb eszközének minősül. Eszerint a miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki. Következésképpen a szolgálati jogviszony alanyaira, vagyis a fegyveres szervre és a hivatásos állomány tagjára, az állami költségvetésre is kiható jogokat és kötelezettségeket erre irányuló felhatalmazás nélkül, vagyis a jogalkotási törvény garanciális szabályainak mellőzésével nem állapíthatott meg.
A fentiektől függetlenül annak elfogadásakor, hogy a Rendőrségi Különleges Szolgálat létrehozásáról szóló 19/1991. BM utasítás a Szolgálat különleges feladatok megoldásában résztvevő tagjainak a munka veszélyességével arányban álló kiemelt jövedelmet és egyéb juttatásokat kívánt biztosítani, helyes a másodfokú bíróság azon értelmezése, hogy ez a kedvezmény kizárólag a Különleges Szolgálat hivatásos állományú tagjait illette meg, ezen szolgálat műveleti tevékenységében való részvétel ugyanis kiterjesztően nem értelmezhető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli kiegészítéssel jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.103/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.