adozona.hu
BH 2019.7.210
BH 2019.7.210
A felek érvényesen nem köthetnek egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyokat átfogó keretszerződést [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 201. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a felperesi szociális szövetkezet kirendeltségén - közérdekű bejelentés alapján - 2017. szeptember 25-én munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a 2018. január 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes mint kölcsönbe adó munkáltató a határozatban megnevezett, 2017. szeptembere különböző napjain megszűnt munkaviszonyú alkalmi munkavállalók esetében határidőn belül nem tett eleget a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolási kötelezettségének. ...
BH 2019.7.210 A felek érvényesen nem köthetnek egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyokat átfogó keretszerződést [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 201. § (1)-(2) bek.].
A tényállás
[1] Az alperes a felperesi szociális szövetkezet kirendeltségén - közérdekű bejelentés alapján - 2017. szeptember 25-én munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a 2018. január 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes mint kölcsönbe adó munkáltató a határozatban megnevezett, 2017. szeptembere különböző napjain megszűnt munkaviszonyú alkalmi munkavállalók esetében határidőn belül nem tett eleget a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolási kötelezettségének. A határozat indokolása szerint a felperes a vetőmagüzemi segédmunkás munkakörben alkalmazott, a P. Kft.-nél munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző alkalmi munkavállalók munkabérét csak 2017. szeptember 27-én utalta át, amivel 13 főt érintően megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 80. § (2) bekezdését. A felperes 14 munkavállalót érintően megszegte az Mt. 218. § (1) bekezdését is a következők szerint. A felperes az alkalmi munkavállalók 2017. szeptember hónapra vonatkozó munkaszerződései és tájékoztatásai becsatolására irányuló kötelezés ellenére korábbi, 2015., 2016. években kötött, valamint 2017. augusztusi időszakra szóló szerződéseket csatolt, amelyekben minden esetben a munkába lépés első napja (kikölcsönzés kezdő napja) volt feltüntetve. Az Mt.-nek a munkaszerződés írásba foglalására irányuló kötelezettséget előíró 44. §-át az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződésre az Mt. 202. § (1) bekezdése alapján nem kell ugyan alkalmazni, munkaerő-kölcsönzés esetén azonban a feleknek az Mt. 218. § (1) bekezdése alapján a munkaszerződésben meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre és meg kell határozniuk a munkavégzés jellegét és az alapbért. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni, ezért, ha az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony az Mt. 202. § (2) bekezdése alapján, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) 3. § (1) bekezdése és 11. §-a szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre, a jogviszonyt akkor is a bejelentés teljesítése keletkezteti, ha munkaerő-kölcsönzés céljára létesítik.A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes keresetében a közigazgatási határozat megsemmisítését kérte egyrészt arra hivatkozva, hogy az alperes az Mt. 80. § (2) bekezdését tévesen értelmezte kógens normaként, másrészt amiatt, mert az Mt. 44. §-át a 202. § (1) bekezdése alapján az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyra nem kell alkalmazni.A jogerős ítélet
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes határozatát megsemmisítette.[4] Az ítéleti érvelés szerint az Mt. 222. § (3) bekezdése tételesen felsorolja azokat a szabályokat, amelyeket munkaerő-kölcsönzés esetén nem lehet alkalmazni. A törvény nem tiltja, hogy kölcsönzött munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásra jöjjön létre munkaszerződés, a jogalkotó az Efotv. azon rendelkezését, amely egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét kizárta, az Mt. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 71. § (5) bekezdés a) pontjával hatályon kívül helyezte. Az egyszerűsített foglalkoztatásra az Efotv. által nem szabályozott kérdésekben háttérjogszabályként az Mt.-t kell alkalmazni, így a munkaerő-kölcsönzés szabályait alkalmazni kell, ha a kölcsönzés egyszerűsített foglalkoztatás céljából jött létre. E jogszabályok együttes figyelembevételének következménye, hogy ugyan az Mt. 202. § (1) bekezdése és az Efotv. mentesítést adnak a munkaszerződés írásbeli megkötésének alaki kötelezettsége alól, ez nem "írja felül" az Mt. 218. § (1) bekezdése rendelkezését, amely szerint a kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozására irányuló munkaszerződésben a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre, ami - az Mt. 44. §-ára figyelemmel - csak írásbeli szerződéssel valósítható meg. A felperes ezért tévesen hivatkozott arra, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést nem kellett írásba foglalni. A perben vitás kérdés szempontjából ennek nem volt jelentősége, a felperes és a perbeli munkavállalók ugyanis - az okiratokból kitűnően - munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozása érdekében az Mt. követelményeinek megfelelő tartalmú munkaszerződést kötöttek.
[5] Az Efotv. 3. § (1) bekezdése és 11. §-a szerinti bejelentési kötelezettséget a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatás során is teljesíteni kell. Az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó szabályok alapján a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, amennyiben azonban a munkáltató a fenti két atipikus munkavégzési formát kombinálja, nem lehet eltekinteni az írásbeli munkaszerződéstől. A felperes a munkaszerződés írásbeliségére vonatkozó feltétel mellett az adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének is eleget tett.
[6] A bíróság kiemelte: az egyszerűsített foglalkoztatás a munkaerő-kölcsönzés keretén belül történt, az "alapszerződés" nem az egyszerűsített foglalkoztatás volt, ezért téves az alperes azon álláspontja, hogy a felperes megsértette az Mt. 218. § (1) bekezdését. Téves az alperes azon következtetése is, hogy a felperesnek az egyszerűsített foglalkoztatás minden munkanapjára újabb és újabb szerződéseket kellett volna kötnie a munkavállalókkal. A felperes az Mt. 218. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítette azzal, hogy a munkavállalókkal az írásbeli munkaszerződést a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan megkötötte. Olyan követelményt jogszabály nem tartalmaz, amelynek alapján a munkáltató abban az esetben, ha a munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyt az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéssel vegyíti, újabb munkaszerződést lenne köteles kötni az egyszerűsített foglalkoztatás napjain. Ilyen esetben a munkavállalók jogviszonya a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok alapján szűnik meg, nem pedig akkor, amikor az egyszerűsített, naptári napra létrejött határozott idejű jogviszony megszűnik. A feleknek a bejelentett napokon ezért nem kellett külön munkaszerződést kötniük, a felperes ugyanis már rendelkezett írásbeli munkaszerződéssel, és az Efotv. szerinti bejelentési kötelezettségének is eleget tett.
[7] A bíróság szerint a határozat 1. pontjában foglalt jogsértés alapjául szolgáló tényállás iratellenes, a kikölcsönzésnek a kölcsönvevőnél való megszűnésére vonatkozó okiratból ugyanis nem következik, hogy a munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonya is megszűnt volna. A munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszony megszüntetése - az Mt. a XVI. fejezet speciális szabályai mellett - az Mt. általános szabályai szerint történik, a kikölcsönzés megszűnése a kölcsönbe adó munkáltatóval fennálló munkaviszonyt nem érinti, a kikölcsönzés megszűnése csupán annyit eredményez, hogy a munkavállaló a következő kikölcsönzésig nincs foglalkoztatva.
[8] Az alperes tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes nem tett eleget az igazolások kiadására irányuló kötelezettségének. A munkaerő-kölcsönzés keretében való egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződés a felek között továbbra is hatályban volt, az egyszerűsített foglalkoztatotti jogviszony megszűnése a munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszonyt nem érintette, az utóbbi jogviszony nem szűnt meg. A felperesnek az Mt. 80. § (2) bekezdését nem kellett alkalmaznia, a munkabért a munkavégzést követő hónap 10. napjáig kellett kifizetnie, azt már 2017. szeptember 27-én átutalta, így jogsértést nem követett el.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint költségekben való marasztalását kérte.[10] Az alperes szerint a bíróság döntése meghozatala során tévesen indult ki abból, hogy a felperes és a munkavállalók között - a "Munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra" című "alapszerződés", másfelől, a munkavállalóknak az egyes munkavégzési napokra történő, az Efotv. szerinti bejelentése alapján - lényegében két munkaszerződés jött létre. A perben nem volt vitás, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyban álló munkavállaló kikölcsönzése az Mt. hatálybalépésétől nem jogellenes, ez esetben azonban, egymással összhangban alkalmazni kellett a munkaerő-kölcsönzésre és az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseket is. Az egyszerűsített foglalkoztatásra létesített munkaviszony esetében a munkaszerződést, amennyiben az munkaerő-kölcsönzés céljára jön létre - az Mt. 218. § (1) bekezdése, 222. § (1) bekezdés c) pontja, 202. § (1) bekezdése és 203. § (1) bekezdése egybevetéséből levezethetően - az Mt. 218. § (1) bekezdésében meghatározott tartalommal írásba kell foglalni, az egyszerűsített foglalkoztatásra létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabályokat a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített egyszerűsített foglalkoztatásra is alkalmazni kell.
[11] Az alperes kiemelte, hogy alkalmi munkára irányuló jogviszony csak határozott és időtartamban is korlátozott időre szóló jogviszonyként létesíthető [Efotv. 2. § 3. pont a)-c) pontok]. Az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a munkáltató Efotv. 11. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettsége teljesítésével keletkezik akkor is, ha a felek a munkaszerződést írásba foglalják. A munkaviszony tehát nem a szerződés felek általi aláírásával, hanem a bejelentéssel jön létre, ennek megfelelően a bejelentésben meghatározott egy-, maximum ötnapos munkavégzés befejezésével szűnik meg. A felek között létrejövő minden további jogviszony önálló jogviszonynak tekintendő, amelyeket kizárólag az időkorlátok megtartása tekintetében kell figyelembe venni. A munkaviszony megszűnésekor az Mt. 80. §-a szerinti igazolásokat a 203. § (2) bekezdése alapján nem kell kiadni, alkalmazni kell tehát a 80. § (1) bekezdés első mondatát, annak alapján a munkavállalóval el kell számolni. E rendelkezésektől a felek megállapodása vagy kollektív szerződés - az Mt. 85. §-ára figyelemmel - eltérhet, a felek megállapodása azonban az Mt. második részében foglaltaktól vagy munkaviszonyra vonatkozó szabálytól - az Mt. 43. §-a alapján - csak a munkavállaló javára térhet el.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem részben - az alábbiak szerint - megalapozott.[14] A felperes a közigazgatási eljárásban az alperesi ellenőrzés által érintett 2017. szeptemberi foglalkoztatások alapjául szolgáló okiratokként 2015., 2016. évek különböző hónapjain, napjain, illetve 2017 augusztusában kötött "Munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra" elnevezésű munkaszerződéseket, valamint 2017 augusztusának különböző napjain kelt "Tájékoztatókat" csatolt. A munkaszerződésekben a "munkába lépés első napja (kikölcsönzés kezdő napja)" alatt a munkaszerződés megkötésének napja, vagy azonos hónapban egy későbbi nap szerepel, a szerződések ezt követően azt rögzítik, hogy "a munkaerő-kölcsönzés keretében az Efotv. szerint létesített, bejelentés szerinti határozott idejű munkaviszonyok időpontjait a jelenléti ív tartalmazza". A munkaszerződésekben - az Efotv. 9-10. §-aiban foglaltakról és a kölcsönzés keretében való foglalkoztatás egyes feltételeiről való tájékoztatás mellett - szerepel, hogy a napi munkaidőt a jelenléti ív tartalmazza, a "munkakör jellege: betanított munka"; alapbér a mindenkori minimálbér 85%-a órabérben "kifejezve", a napi bér az alapbér és a ledolgozott óra szorzata a kiadott "tájékoztató" figyelembevételével; a "munkabér fizetés módja és gyakorisága: a munkavállaló által megadott fizetési számlára való átutalással, havonta utólag", a kifizetés napja: legkésőbb a tárgyhót követő hónap 10. napja. A felperes az érintett munkavállalókat a másik, a "Tájékoztató a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás feltételeiről a […] munkáltató és […] munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatásra létrejött munkaszerződéshez" című okiratban - az Mt. 218. §-a alapján - tájékoztatta a kölcsönvevő adatairól, tevékenységéről, az ott irányadó munkarendről, a kölcsönvevő képviseletében munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személyről, a munkavégzés helyéről stb., rögzítette a munkakört (vetőmagüzemi segédmunkás), a munkakörbe tartozó feladatokat és a bérezésre vonatkozó - a munkavállalók által a tájékoztató aláírásával elfogadott - megállapodást.
[15] A felperes az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban sem állította, hogy a perbeli munkavállalókkal munkaviszonyt - a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási bejelentési kötelezettség teljesítése mellett - a fent ismertetett tartalmú munkaszerződések megkötésével létesített és tartott volna fenn, és azt sem, hogy a szerződések alapján a munkavállalók kölcsönzés keretében folyamatosan, a munkaügyi ellenőrzéssel érintett 2017. szeptemberi munkavégzéseket követően is foglalkoztatásra kerültek volna. A felperes a munkaszerződéseket maga is munkaviszony jövőbeli létrehozására irányuló megállapodásként értelmezte. A fentiek alapján az alperes helyesen indult ki abból, hogy a perbeli munkaviszonyt nem a 2015-ben, 2016-ban, illetve 2017-ben kelt, a felperes által "keretszerződésnek" nevezett munkaszerződések alapján kell megítélni, hanem a hatóság által vizsgált hónapra, 2017. szeptember egyes napjaira létesített egyszerűsített foglalkoztatásként, amely munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra irányult.
[16] A felek között a perben nem volt vitás, hogy egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony munkaerő-kölcsönzés céljából is létesíthető, az Mt. 201-203. §-ok alkalmazását az Mt. 222. §-a nem zárja ki. Azt azonban, hogy azonos felek között egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony és egy további munkaviszony párhuzamosan álljon fenn, az Mt. - az erre irányuló munkaszerződés érvénytelenségének kimondásával - kifejezetten tiltja, ahogyan azt is, hogy a felek a közöttük fennálló munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében módosítsák [Mt. 201. § (1)-(2) bekezdés].
[17] Az Mt. a munkaszerződés - ezáltal a munkaviszony - alapvető fogalmi ismérvei között rögzíti, hogy a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni [Mt. 42. § (2) bek.]. A perbeli, fent ismertetett tartalmú "keretszerződésből" a törvény szerinti alapvető kötelezettségek közül egyik sem következik, egyik fél vonatkozásában sem, így az munkaszerződésként nem értékelhető. A felperes azon érvelését, hogy a perbeli szerződési konstrukció jogszerű foglalkoztatás alapjául szolgálhat, annak alapján az Mt. 80. § (2) bekezdését nem kellett alkalmazni, azért sem lehet elfogadni, mert a felek, közöttük egymást követően fennálló, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyokat "átfogó" munkaszerződést az Mt. rendelkezései [201. § (1)-(2) bekezdés] alapján érvényesen nem köthetnek.
[18] A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által követett foglalkoztatási gyakorlat, amely egy - a felperes által "keretszerződésnek", a bíróság által "alapszerződésnek" minősített - munkaerő-kölcsönzésre irányuló, munkaviszony létrejöttét nem eredményező munkaszerződésen, és egy másik, ezt követően létesített, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló megállapodáson, illetve bejelentésen alapul, megfelel a törvényi rendelkezéseknek. A munkaerő-kölcsönzésre irányuló egyszerűsített foglalkoztatás nem azt jelenti, hogy a felek között két megállapodás jön létre, egy "alap-" vagy "keretszerződés" a munkaerő-kölcsönzésre, és emellett, ezen "belül" egy további megállapodás a konkrét, azaz ténylegesen teljesítendő alkalmi munkavégzésre. A felek munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonyt létrehozhatnak egyszerűsített foglalkoztatásra irányulóan, illetve az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyt létrehozhatják kölcsönzés céljából is, ezen - atipikus jegyeket vegyítő - konstrukcióban való foglalkoztatás, illetve munkavégzés azonban nem több, egymás mellett létesített jogviszonyon alapul, hanem egy munkaszerződésen, amely egyszerre két atipikus munkaviszonyra utaló kikötést is tartalmaz. A szerződésben tehát a felek egyfelől az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkavégzésben állapodnak meg, másfelől munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésben, azaz abban, hogy a munkavégzésre nem a szerződést megkötő munkáltatónál, hanem egy harmadik félnél kerül majd sor.
[19] A perben nem volt vitás, hogy a munkaviszony megszűnésekor követendő eljárásnál a munkavállalóval való elszámolásra előírt törvényi határidő egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazandó [Mt. 80. § (2) bekezdés]. Az Efotv. alapján az alkalmi munkára létesített munkaviszony azonos felek között összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig állhat fenn [Efotv. 2. § 3. pont]. A határozott idejű munkaviszony a kikötött időtartam lejártával automatikusan megszűnik [Mt. 63. § (1) bek. c) pont]. A fentiek alapján helytállóan állapította meg az alperesi hatóság, hogy a felperes az Mt. 80. § (2) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettségének az egyes egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyok megszűnésétől számított öt munkanapon belül volt köteles eleget tenni, mégpedig minden egyes egymást követő egyszerűsített foglalkoztatás vonatkozásában, külön-külön.
[20] Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alkalmi jövedelemből élő munkavállalókat jelentős érdeksérelem érné, ha munkabérükkel nem az egyes jogviszonyok végét követő öt munkanapon belül, hanem csak később, a tárgyhónapot követő 10. napig kellene elszámolni. Az Mt. 80. § (2) bekezdésétől a felek megállapodásukkal csak a munkavállaló javára, az Mt. 201. §-ától pedig egyáltalán nem térhetnek el [Mt. 85. §, 43. § (1) bek., 213. § f) pont]. Helytelenül hivatkozott ezért a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az ügyben "a felek ügyleti akaratának feltételrendszere" releváns lett volna.
[21] A munkaerő-kölcsönzésre irányuló egyszerűsített foglalkoztatás létesítésének alakszerűségét illetően téves a jogerős ítélet azon következtetése, hogy ha a munkáltató az utóbbi atipikus munkavégzési formát a munkaerő-kölcsönzéssel kombinálja, akkor nem lehet eltekinteni az írásbeli munkaszerződéstől. Az Mt. 218. §-a a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaszerződés alakszerűsége kapcsán semmilyen előírást nem tartalmaz, ezért arra az általános szabályok irányadók (Mt. 44. §). Éppen ez alól ad felmentést az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó szabályozás, miszerint a munkaszerződésre a 44. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni [Mt. 202. § (1) bekezdés]. Eltérő kikötés hiányában ez a szabály a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített egyszerűsített foglalkoztatásra is alkalmazandó.
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytelen jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a határozatban felsorolt munkavállalók foglalkoztatása során az Mt. 80. § (2) bekezdését a határozat 1. pontjában foglaltak szerint nem sértette meg, e rendelkezés tekintetében a határozat megsemmisítésének nem volt helye. A határozat 2. pontjában foglalt, az Mt. 218. § (1) bekezdése felperes általi megsértése - a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő indokok alapján ugyan, de - nem volt megállapítható, ebben a körben a határozat megsemmisítéséről a közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemben helyesen döntött. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a bíróság az 1. pontot megsemmisítette, az elsőfokú eljárás illetékére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította, egyebekben, a határozat 2. pontja megsemmisítésére vonatkozó részében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Kp. 121. § (1) bekezdés, 92. § (1) bekezdés d) pont].
(Kúria Kfv.X.37.814/2018.)
* * *
T E L J E S H A T Á R O Z A T
Az ügy száma: Kfv.X.37.814/2018/9.A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Helmeczi András ügyvéd
Az alperes: Békés Megyei Kormányhivatal Békéscsabai Járási Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Rusz Péter ügyvéd
6723 Szeged, Sólyom u. 15/B.
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 107.K.27.196/2018/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 107.K.27.196/2018/8. számú ítéletét abban a részében, amelyben a bíróság az alperes 2018. január 26-án kelt határozata 1. pontját megsemmisítette, az elsőfokú bírósági illetékére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét ebben a körben elutasítja, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.A peres felek költségeiket maguk viselik.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket. A fennmaradó 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes a felperesi szociális szövetkezet kirendeltségén - közérdekű bejelentés alapján - 2017. szeptember 25-én munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a 2018. január 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes mint kölcsönbe adó munkáltató a határozatban megnevezett, 2017. szeptembere különböző napjain megszűnt munkaviszonyú alkalmi munkavállalók esetében határidőn belül nem tett eleget a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolási kötelezettségének. Az alperes megállapította továbbá, hogy a felperes az alkalmi munkavállalókat 2017. szeptember hónapban a határozatban felsorolt napokon jogellenes munkaerő-kölcsönzés keretén belül érvényes, írásba foglalt munkaszerződés nélkül foglalkoztatta. A határozat indokolása szerint a felperes a vetőmagüzemi segédmunkás munkakörben alkalmazott, a P. Kft.-nél munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző alkalmi munkavállalók munkabérét csak 2017. szeptember 27-én utalta át, amivel 13 főt érintően megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 80. § (2) bekezdését. A felperes 14 munkavállalót érintően megszegte az Mt. 218. § (1) bekezdését is a következők szerint. A felperes az alkalmi munkavállalók 2017. szeptember hónapra vonatkozó munkaszerződései és tájékoztatásai becsatolására irányuló kötelezés ellenére korábbi, 2015., 2016. években kötött, valamint 2017. augusztusi időszakra szóló szerződéseket csatolt, amelyekben minden esetben a munkába lépés első napja (kikölcsönzés kezdő napja) volt feltüntetve. Az Mt. és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) nem rendelkezik arról, hogy mely szabályoknak kell érvényesülni, ha a munkavállalót egyszerűsített foglalkoztatás keretében munkaerő-kölcsönzés célzattal alkalmazzák. A foglalkoztatási formára jellemző, feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezések alapján azonban a munkaerő-kölcsönzési tevékenység céljából is csak az Efotv. szerinti munkáltató és munkavállaló létesíthet egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Az Mt.-nek a munkaszerződés írásba foglalására irányuló kötelezettséget előíró 44. §-át az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződésre az Mt. 202. § (1) bekezdése alapján nem kell ugyan alkalmazni, munkaerő-kölcsönzés esetén azonban a feleknek az Mt. 218. § (1) bekezdése alapján a munkaszerződésben meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre és meg kell határozniuk a munkavégzés jellegét és az alapbért. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni, ezért, ha az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony az Mt. 202. § (2) bekezdése alapján, az Efotv. 3. § (1) bekezdése és 11. § szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre, a jogviszonyt akkor is a bejelentés teljesítése keletkezteti, ha munkaerő-kölcsönzés céljára létesítik.A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes keresetében a közigazgatási határozat megsemmisítését kérte egyrészt arra hivatkozva, hogy az alperes az Mt. 80. § (2) bekezdését tévesen értelmezte kógens normaként, másrészt amiatt, mert az Mt. 44. §-át a 202. § (1) bekezdése alapján az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyra nem kell alkalmazni. Az Efotv. szabályozása a munkaerő-kölcsönzést nem érinti, a munkaerő-kölcsönzéssel szemben az Efotv.-ben szabályozott foglalkoztatás minősül speciálisnak, így az Mt. 202. § (1) bekezdésének speciális szabálya szerint az egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem szükséges a kölcsönzésről írásbeli megállapodás. A felperes és a munkavállalók között létrejött munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaszerződések nem szűntek meg, azok hatályban voltak, az egyszerűsített foglalkoztatásra szóló bejelentés napjára munkaerő-kölcsönzés keretében való egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló újabb munkaszerződést nem kellett kötni.[3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával. Kiemelte, hogy az alkalmi munka, egyszerűsített foglalkoztatás kizárólag naptári napokra létesíthető, határozott idejű munkaviszony keretében történhet, ami a munkavégzés befejezésének naptári napján munkaerő-kölcsönzés esetén is megszűnik. Az egyszerűsített foglalkoztatásra az Efotv. 4. § (1) bekezdés szerint, az Efotv. külön rendelkezése hiányában az Mt.-t kell alkalmazni, mivel az Efotv.-ben a kölcsönzésre nincs szabályozás, az Mt. 44. §-át és 218. §-át is alkalmazni kell, azokat az Mt. 202. § (1) bekezdése nem "írja felül".
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes határozatát - az Mt. 44. §-a, 80. §-a, 202. § (1) bekezdése, 218. § (1) bekezdése, 220. § (1)-(7) bekezdése, 222. § (3) bekezdése, valamint az Efotv. 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 11. § (1), (2) és (4) bekezdése alkalmazásával - megsemmisítette.[5] Az ítéleti érvelés szerint a főszabály szerint határozott időtartamú, munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszony esetében a munkaszerződést minden esetben írásba kell foglalni, abban meg kell állapodni a szerződés kölcsönzési céljában, meg kell határozni a munkavégzés jellegét és az alapbért. A munkaviszonynak kölcsönzés céljából kell létrejönnie, ez a szerződésnek szükséges tartalmi eleme, a munkakör jellegének meghatározásakor elegendő, ha a felek utalnak egy foglalkozásra vagy tevékenységre. A munkaerő-kölcsönzés az Mt. 214. § (1) bekezdés a) pontja szerint olyan tevékenység, amely a munkavégzés ideiglenes átengedésével jár, a kölcsönbeadó és a munkavállaló között a munkaviszony fennállása szükségszerű. Az egyszerűsített foglalkoztatás szintén atipikus foglalkoztatási forma, amelyben a felek rövid időtartamra, eseti jelleggel létesítenek munkavégzésre irányuló jogviszonyt. Az egyszerűsített foglalkoztatás alapvető szabályait az Mt., egyéb, közjogi jellegű szabályait az Efotv. tartalmazza. Ezen foglalkoztatási forma esetén a munkaszerződés írásba foglalása nem kötelező, a munkaviszony szóban is létesíthető, a jogviszony az adóhatósághoz való bejelentéssel jön létre.
[6] Az Mt. 222. § (3) bekezdése tételesen felsorolja azokat a szabályokat, amelyeket munkaerő-kölcsönzés esetén nem lehet alkalmazni. A törvény nem tiltja, hogy kölcsönzött munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásra jöjjön létre munkaszerződés, a jogalkotó az Efotv. azon rendelkezését, amely egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét kizárta, az Mt. hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 71. § (5) bekezdés a) pontjával hatályon kívül helyezte. Az egyszerűsített foglalkoztatásra az Efotv. által nem szabályozott kérdésekben háttérjogszabályként az Mt-t kell alkalmazni, így a munkaerő-kölcsönzés szabályait alkalmazni kell, ha a kölcsönzés egyszerűsített foglalkoztatás céljából jött létre. E jogszabályok együttes figyelembe vételének következménye, hogy ugyan az Mt. 202. § (1) bekezdése és az Efotv. mentesítést adnak a munkaszerződés írásbeli megkötésének alaki kötelezettsége alól, ez nem "írja felül" az Mt. 218. § (1) bekezdése rendelkezését, amely szerint a kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozására irányuló munkaszerződésben a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre, ami - az Mt. 44. §-ára figyelemmel -, csak írásbeli szerződéssel valósítható meg. A felperes ezért tévesen hivatkozott arra, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést nem kellett írásba foglalni. A perben vitás kérdés szempontjából ennek nem volt jelentősége, a felperes és a perbeli munkavállalók ugyanis - az okiratokból kitűnően - munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozása érdekében az Mt. követelményeinek megfelelő tartalmú munkaszerződést kötöttek.
[7] Az Efotv. 3. § (1) bekezdése és 11. § szerinti bejelentési kötelezettséget a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatás során is teljesíteni kell. Az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó szabályok alapján a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, amennyiben azonban a munkáltató a fenti két atipikus munkavégzési formát kombinálja, nem lehet eltekinteni az írásbeli munkaszerződéstől. A felperes a munkaszerződés írásbeliségére vonatkozó feltétel mellett az adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének is eleget tett.
[8] A bíróság kiemelte: az egyszerűsített foglalkoztatás a munkaerő-kölcsönzés keretén belül történt, az "alapszerződés" nem az egyszerűsített foglalkoztatás volt, ezért téves az alperes azon álláspontja, hogy a felperes megsértette az Mt. 218. § (1) bekezdését. Téves az alperes azon következtetése is, hogy a felperesnek az egyszerűsített foglalkoztatás minden munkanapjára újabb és újabb szerződéseket kellett volna kötnie a munkavállalókkal. A felperes az Mt. 218. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítette azzal, hogy a munkavállalókkal az írásbeli munkaszerződést a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan megkötötte. Olyan követelményt jogszabály nem tartalmaz, amelynek alapján a munkáltató abban az esetben, ha a munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyt az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéssel vegyíti, újabb munkaszerződést lenne köteles kötni az egyszerűsített foglalkoztatás napjain. Ilyen esetben a munkavállalók jogviszonya a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok alapján szűnik meg, nem pedig akkor, amikor az egyszerűsített, naptári napra létrejött határozott idejű jogviszony megszűnik. A feleknek a bejelentett napokon ezért nem kellett külön munkaszerződést kötniük, a felperes ugyanis már rendelkezett írásbeli munkaszerződéssel, és az Efotv. szerinti bejelentési kötelezettségének is eleget tett.
[9] A bíróság szerint a határozat 1. pontjában foglalt jogsértés alapjául szolgáló tényállás iratellenes, a kikölcsönzésnek a kölcsönvevőnél való megszűnésére vonatkozó okiratból ugyanis nem következik, hogy a munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonya is megszűnt volna. A munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszony megszüntetése - az Mt. a XVI. fejezet speciális szabályai mellett - az Mt. általános szabályai szerint történik, a kikölcsönzés megszűnése a kölcsönbeadó munkáltatóval fennálló munkaviszonyt nem érinti, a kikölcsönzés megszűnése csupán annyit eredményez, hogy a munkavállaló a következő kikölcsönzésig nincs foglalkoztatva.
[10] Az alperes tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes nem tett eleget az igazolások kiadására irányuló kötelezettségének. A munkaerő-kölcsönzés keretében való egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződés a felek között továbbra is hatályban volt, az egyszerűsített foglalkoztatotti jogviszony megszűnése a munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszonyt nem érintette, az utóbbi jogviszony nem szűnt meg. A felperesnek az Mt. 80. § (2) bekezdését nem kellett alkalmaznia, a munkabért a munkavégzést követő hónap 10. napjáig kellett kifizetnie, azt már 2017. szeptember 27-én átutalta a munkavállalók, így jogsértést nem követett el.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint költségekben való marasztalását kérte.[12] Az alperes szerint a munkaügyi bíróság döntése meghozatala során tévesen indult ki abból, hogy a felperes és a munkavállalók között - a "Munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra" című "alapszerződés", másfelől, a munkavállalóknak az egyes munkavégzési napokra történő, az Efotv. szerinti bejelentése alapján - lényegében két munkaszerződés jött létre. A perben nem volt vitás, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyban álló munkavállaló kikölcsönzése az Mt. hatályba lépésétől nem jogellenes, ez esetben azonban, egymással összhangban alkalmazni kellett a munkaerő-kölcsönzésre és az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseket is. Az egyszerűsített foglalkoztatásra létesített munkaviszony esetében a munkaszerződést, amennyiben az munkaerő-kölcsönzés céljára jön létre - az Mt. 218. § (1) bekezdése, 222. § (1) bekezdés c) pontja, 202. § (1) bekezdése és 203. § (1) bekezdése egybevetéséből levezethetően - az Mt. 218. § (1) bekezdésében meghatározott tartalommal írásba kell foglalni, az egyszerűsített foglalkoztatásra létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabályokat a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített egyszerűsített foglalkoztatásra is alkalmazni kell.
[13] Az alperes kiemelte, hogy alkalmi munkára irányuló jogviszony csak határozott és időtartamban is korlátozott időre szóló jogviszonyként létesíthető [Efotv. 2. § 3. pont a)-c) pontok]. Az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a munkáltató Efotv. 11. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettsége teljesítésével keletkezik akkor is, ha a felek a munkaszerződést írásba foglalják. A munkaviszony tehát nem a szerződés felek általi aláírásával, hanem a bejelentéssel jön létre, ennek megfelelően a bejelentésben meghatározott, egy, maximum öt napos munkavégzés befejezésével szűnik meg. A felek között létrejövő minden további jogviszony önálló jogviszonynak tekintendő, amelyeket kizárólag az időkorlátok megtartása tekintetében kell figyelembe venni. A munkaviszony megszűnésekor az Mt. 80. § szerinti igazolásokat a 203. § (2) bekezdése alapján nem kell kiadni, alkalmazni kell tehát a 80. § (1) bekezdés első mondatát, annak alapján a munkavállalóval el kell számolni. E rendelkezésektől a felek megállapodása vagy kollektív szerződés - az Mt. 85. §-ra figyelemmel - eltérhet, a felek megállapodása azonban az Mt. második részében foglaltaktól vagy munkaviszonyra vonatkozó szabálytól - az Mt. 43. §-a alapján - csak a munkavállaló javára térhet el.
[14] A munkaügyi bíróság a fentiekkel ellentétes jogértelmezés eredményeként semmisítette meg az alperesi határozatot. A felek között létrejött, a bíróság által "alapszerződésnek" minősített okirat az Mt. és az Efotv. által támasztott tartalmi és érvényességi követelményeknek nem felelt meg. Az Mt. 45. § (1) bekezdése alapján a munkaszerződésnek az alapbérben és a munkakörben való megállapodás kötelező tartalmi eleme, a rendelkezést az Mt. 218. § (1) bekezdése azzal "egészíti ki", hogy a munkaszerződésben a munkavégzés jellegét meg kell határozni. A felperes által csatolt okirat a munkakört és a munkavégzés jellegét nem határozza meg. A munkaviszony tartamát az Mt. 45. § (2) bekezdése alapján a munkaszerződésben meg kell határozni, ennek hiányában a jogviszony határozatlan időtartamra jön létre. Az okirat a munkaviszony tartamáról nem rendelkezik, így határozatlan időtartamúnak tekintendő; alkalmi munkaviszonyt legfeljebb öt egymást követő napra szóló határozott időre lehet létesíteni (Efotv. 2. § 3a) pont).
[15] Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés az Mt. 201. § (1) bekezdése szerint érvénytelen, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkaviszony áll fenn, a felek között ezért egyidejűleg két munkaszerződés, két jogviszony nem állhat fenn. A munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütköző megállapodás az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis, így a felek között létrejött okirat semmis.
[16] Az alperes szerint "problematikus", hogy az okirat alapján a munkáltatónak nem keletkezik kötelezettsége az Mt. 51. § (1) bekezdés szerinti foglalkoztatásra és a munkavállalónak sem keletkezik kötelezettsége az Mt. 52. § szerinti munkavégzésre kizárólag azokon a napokon, amelyre a foglalkoztatás bejelentése megtörtént (amely bejelentés legfeljebb öt egymást követő naptári napra történhet). Ennek alapján ugyanis nincs jogkövetkezménye annak, ha a munkáltató a munkaszerződésben meghatározott első, adóhatósági bejelentést követő időtartam után nem biztosít munkalehetőséget, ugyanakkor a munkavállalót sem terheli rendelkezésre állási kötelezettség.
[17] Az alperes hangsúlyozta, hogy az Efotv. 3. § (1) bekezdés szerint a jogviszony az adóhatósági bejelentéssel jön létre, amiből az is következik, hogy a jogviszony a bejelentésben foglalt időtartam elteltével meg is szűnik és a következő időtartamokban minden egyes alkalommal, függetlenül a szerződő felek azonosságától, elkülönült, új jogviszony keletkezik. Ebből következően a foglalkoztatás további napjaira a munkáltató és a munkavállaló között nincs írásbeli munkaszerződés arra, hogy a jogviszony munkaerő-kölcsönzésre jött létre. Ebből következik továbbá az is, hogy a feleknek az adóhatósági bejelentésben meghatározott munkaviszony megszűnésekkor el kell számolniuk. Az egyszerűsített foglalkoztatás esetében a jogviszonyonkénti elszámolás azért fontos, mert az alkalmi munkát végző munkavállaló nem rendelkezik a megélhetését biztosító rendszeres jövedelemmel, azt az egyes alkalmi munkák ellenértéke biztosítja, ezért a hó végi elszámolással jelentős érdeksérelem következik be.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Az Mt. javaslatához fűzött miniszteri indokolás egyes részei [általános indokolás 2., 10., 15., 20., 23. pontok és a 201.-203. § (1) bekezdésekhez fűzött részletes indokolás] ismertetését követően hivatkozott arra, hogy az alperes téves jogszabályértelmezése az Mt. 202. § (1) bekezdés második mondata figyelmen kívül hagyásán alapul. A rendelkezés szerint a felek munkaszerződést a törvényben meghatározott minta-szerződés felhasználásával is köthetnek; a jogalkotó az "is" szócska használatával azt a szándékát kívánta kifejezésre juttatni, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás, mint atipikus munkaviszony létrejötte teljes egészében kikerüljön az Mt. általános szabályai alól, azt külön törvény szabályozza. Mivel az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony bejelentéssel jön létre, nem feltétel az írásbeliség, a szerződő feleknek lehetőségük van arra, hogy a saját egyedi jogviszonyaikra irányadó korábbi, azaz a nem kógens normákban szabályozott megállapodásokat, feltételeket, szabályokat is kidolgozzák és azokat akár írásban is rögzítsék. Az Mt. 3. § (1) bekezdéséhez fűzött, a Hivatalos Jogszabálytár, Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kommentárjában szereplő megállapításokból is következik, hogy a felek előre megállapodhatnak abban, hogy amennyiben a jövőben munkaviszonyt létesítenek, úgy ennek lényeges feltételeként előre meghatározzák a munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatást, a bérfizetés módját és és időpontját. Ez történt a munkaszerződés elnevezés alatt szereplő perbeli okiratban is. A kölcsönzéssel foglalkozó munkáltató ügyleti akarata kizárólag a kölcsönzés keretében való foglalkoztatásra irányul, hiszen saját termelő eszközzel nem is rendelkezik, gazdasági tevékenysége nem közvetlenül termelő jellegű, a saját tevékenységben való foglalkoztatásnak nincs releváns és racionális indoka. A munkavállalók oldalán ugyanakkor ismert feltétel, hogy munkaerejüket időszakosan, eseti jelleggel bocsátják áruba, feladataik nem igényelnek szakképzettséget, munkavégzésük sokszor különböző körülményektől (pl. időjárás) függ, ami miatt tartós jogviszonnyal nem is számolhatnak.
[19] Mivel a perben csatolt munkaszerződés az Mt. 3. § (1) bekezdés szerint érvényes megállapodás, amelyre irányadók az Mt. 63.-64. § szerinti megszűnési, megszüntetési szabályok is, a megállapodást mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg a 63. § szerint meg nem szűnik, vagy a felek a 64. § szerint meg nem szüntetik. Téves ezért az alperes azon jogértelmezése, hogy a munkaszerződést egyszeri (egy napi) munkavégzés után megszűnt megállapodásként kell értelmezni, kiragadva azt a felek ügyleti akaratának feltételrendszeréből. A jelen ügyben a szerződő felek előre megállapodtak abban, hogy amennyiben a jövőben jogviszonyt létesítenek (ld. az egyszerűsített foglalkoztatás keretében teljesített bejelentést), úgy azt munkaerő-kölcsönzésre hozzák létre. Mivel belátható időn belül ismétlődő jogviszonyokról, legtöbbször mezőgazdasági idénymunkáról van szó, az elszámolást a bérfizetés adott időszakára (naptári hónap) bontva végzik el, ami nem sérti a munkavállalók érdekeit.
[20] A felperes megismételte a perben kifejtett azon álláspontját, miszerint az egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem szükséges külön írásbeli megállapodás a kikölcsönzésre vonatkozó foglalkoztatásról sem; azt, hogy a munkaerő-kölcsönzésről a feleknek írásban kellene megállapodniuk, az Mt. 218. § (1) bekezdése sem tartalmazza. Az alperesi jogértelmezés az iskolázatlan, elmaradott térségekben élő személyek foglalkoztatását, megélhetéshez jutását nehezítené, egyben a munkáltató adminisztrációs terheit növelné és ellentétben áll az Mt. 201.-203. §-ok javaslatához fűzött miniszteri indokolással is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem részben - az alábbiak szerint - megalapozott.[22] A felperes a közigazgatási eljárásban az alperesi ellenőrzés által érintett 2017. szeptemberi foglalkoztatások alapjául szolgáló okiratokként 2015., 2016. évek különböző hónapjain, napjain, illetve 2017. augusztusában kötött "Munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra" elnevezésű munkaszerződéseket, valamint 2017. augusztusának különböző napjain kelt "Tájékoztatókat" csatolt. A munkaszerződésekben a "munkába lépés első napja (kikölcsönzés kezdő napja)" alatt a munkaszerződés megkötésének napja, vagy azonos hónapban egy későbbi nap szerepel, a szerződések ezt követően azt rögzítik, hogy "a munkaerő-kölcsönzés keretében az Efotv. szerint létesített, bejelentés szerinti határozott idejű munkaviszonyok időpontjait a jelenléti ív tartalmazza". A munkaszerződésekben - az Efotv. 9-10. §-aiban foglaltakról és a kölcsönzés keretében való foglalkoztatás egyes feltételeiről való tájékoztatás mellett - szerepel, hogy a napi munkaidőt a jelenléti ív tartalmazza, a "munkakör jellege: betanított munka"; alapbér a mindenkori minimálbér 85%-a órabérben "kifejezve", a napi bér az alapbér és a ledolgozott óra szorzata a kiadott "tájékoztató" figyelembe vételével; a "munkabér fizetés módja és gyakorisága: a munkavállaló által megadott fizetési számlára való átutalással, havonta utólag", a kifizetés napja: legkésőbb a tárgyhót követő hónap 10. napja. A felperes az érintett munkavállalókat a másik, a "Tájékoztató a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás feltételeiről a (…) munkáltató és (…) munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatásra létrejött munkaszerződéshez" című okiratban - az Mt. 218. § alapján - tájékoztatta a kölcsönvevő adatairól, tevékenységéről, az ott irányadó munkarendről, a kölcsönvevő képviseletében munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személyről, a munkavégzés helyéről, stb., rögzítette a munkakört (vetőmagüzemi segédmunkás), a munkakörbe tartozó feladatokat és a bérezésre vonatkozó - a munkavállalók által a tájékoztató aláírásával elfogadott - megállapodást.
[23] A felperes az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban sem állította, hogy a perbeli munkavállalókkal munkaviszonyt - a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási bejelentési kötelezettség teljesítése mellett - a fent ismertetett tartalmú munkaszerződések megkötésével létesített és tartott volna fenn, és azt sem, hogy a szerződések alapján a munkavállalók kölcsönzés keretében folyamatosan, a munkaügyi ellenőrzéssel érintett 2017. szeptemberi munkavégzéseket követően is foglalkoztatásra kerültek volna. A felperes a munkaszerződéseket maga is munkaviszony jövőbeli létrehozására irányuló megállapodásként értelmezte. A fentiek alapján az alperes helyesen indult ki abból, hogy a perbeli munkaviszonyt nem a 2015-ben, 2016-ban, illetve 2017-ben kelt, a felperes által "keretszerződésnek" nevezett munkaszerződések alapján kell megítélni, hanem a hatóság által vizsgált hónapra, 2017. szeptember egyes napjaira létesített egyszerűsített foglalkoztatásként, amely munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra irányult.
[24] A felek között a perben nem volt vitás, hogy egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony munkaerő-kölcsönzés céljából is létesíthető, az Mt. 201-203. §-ok alkalmazását az Mt. 222. §-a nem zárja ki. Azt azonban, hogy azonos felek között egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony és egy további munkaviszony párhuzamosan álljon fenn, az Mt. - az erre irányuló munkaszerződés érvénytelenségének kimondásával - kifejezetten tiltja, ahogyan azt is, hogy a felek a közöttük fennálló munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében módosítsák [Mt. 201. § (1)-(2) bekezdés].
[25] Az Mt. a munkaszerződés - ezáltal a munkaviszony - alapvető fogalmi ismérvei között rögzíti, hogy a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni [Mt. 42. § (2) bek.]. A perbeli, fent ismertetett tartalmú "keretszerződésből" a törvény szerinti alapvető kötelezettségek közül egyik sem következik, egyik fél vonatkozásában sem, így az munkaszerződésként nem értékelhető. A felperes azon érvelését, hogy a perbeli szerződési konstrukció jogszerű foglalkoztatás alapjául szolgálhat, annak alapján az Mt. 80. § (2) bekezdését nem kellett alkalmazni, azért sem lehet elfogadni, mert a felek, közöttük egymást követően fennálló, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyokat "átfogó" munkaszerződést az Mt. rendelkezései [201. § (1)-(2) bekezdés] alapján érvényesen nem köthetnek.
[26] A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által követett foglalkoztatási gyakorlat, amely egy - a felperes által "keretszerződésnek", a bíróság által "alapszerződésnek" minősített - munkaerő-kölcsönzésre irányuló, munkaviszony létrejöttét nem eredményező munkaszerződésen, és egy másik, ezt követően létesített, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló megállapodáson, illetve bejelentésen alapul, megfelel a törvényi rendelkezéseknek. A munkaerő-kölcsönzésre irányuló egyszerűsített foglalkoztatás nem azt jelenti, hogy a felek között két megállapodás jön létre, egy "alap-" vagy "keretszerződés" a munkaerő-kölcsönzésre, és emellett, ezen "belül" egy további megállapodás a konkrét, azaz ténylegesen teljesítendő alkalmi munkavégzésre. A felek munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonyt létrehozhatnak egyszerűsített foglalkoztatásra irányulóan, illetve az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyt létrehozhatják kölcsönzés céljából is, ezen - atipikus jegyeket vegyítő - konstrukcióban való foglalkoztatás, illetve munkavégzés azonban nem több, egymás mellett létesített jogviszonyon alapul, hanem egy munkaszerződésen, amely egyszerre két atipikus munkaviszonyra utaló kikötést is tartalmaz. A szerződésben tehát a felek egyfelől az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkavégzésben állapodnak meg, másfelől munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésben, azaz abban, hogy a munkavégzésre nem a szerződést megkötő munkáltatónál, hanem egy harmadik félnél kerül majd sor.
[27] A perben nem volt vitás, hogy a munkaviszony megszűnésekor követendő eljárásnál a munkavállalóval való elszámolásra előírt törvényi határidő egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazandó [Mt. 80. § (2) bekezdés]. Az Efotv. alapján az alkalmi munkára létesített munkaviszony azonos felek között összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig állhat fenn [Efotv. 2. § 3. pont]. A határozott idejű munkaviszony a kikötött időtartam lejártával automatikusan megszűnik [Mt. 63. § (1) bek. c) pont]. A fentiek alapján helytállóan állapította meg az alperesi hatóság, hogy a felperes az Mt. 80. § (2) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettségének az egyes egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyok megszűnésétől számított öt munkanapon belül volt köteles eleget tenni, mégpedig minden egyes egymást követő egyszerűsített foglalkoztatás vonatkozásában, külön-külön.
[28] Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alkalmi jövedelemből élő munkavállalókat jelentős érdeksérelem érné, ha munkabérükkel nem az egyes jogviszonyok végét követő öt munkanapon belül, hanem csak később, a tárgyhónapot követő 10. napig kellene elszámolni. Az Mt. 80. § (2) bekezdésétől a felek megállapodásukkal csak a munkavállaló javára, az Mt. 201. §-ától pedig egyáltalán nem térhetnek el [Mt. 85. §, 43. § (1) bek., 213. § f) pont]. Helytelenül hivatkozott ezért a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az ügyben "a felek ügyleti akaratának feltételrendszere" releváns lett volna.
[29] A munkaerő-kölcsönzésre irányuló egyszerűsített foglalkoztatás létesítésének alakszerűségét illetően téves a jogerős ítélet azon következtetése, hogy ha a munkáltató az utóbbi atipikus munkavégzési formát a munkaerő-kölcsönzéssel kombinálja, akkor nem lehet eltekinteni az írásbeli munkaszerződéstől. Az Mt. 218. §-a a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaszerződés alakszerűsége kapcsán semmilyen előírást nem tartalmaz, ezért arra az általános szabályok irányadók (Mt. 44. §). Éppen ez alól ad felmentést az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó szabályozás, miszerint a munkaszerződésre a 44. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni [Mt. 202. § (1) bekezdés]. Eltérő kikötés hiányában ez a szabály a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített egyszerűsített foglalkoztatásra is alkalmazandó.
[30] A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytelen jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a határozatban felsorolt munkavállalók foglalkoztatása során az Mt. 80. § (2) bekezdését a határozat 1. pontjában foglaltak szerint nem sértette meg, e rendelkezés tekintetében a határozat megsemmisítésének nem volt helye. A határozat 2. pontjában foglalt, az Mt. 218. § (1) bekezdése felperes általi megsértése - a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő indokok alapján ugyan, de - nem volt megállapítható, ebben a körben a határozat megsemmisítéséről a közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemben helyesen döntött. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a bíróság az 1. pontot megsemmisítette, az elsőfokú eljárás illetékére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította, egyebekben, a határozat 2. pontja megsemmisítésére vonatkozó részében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [Kp. 121. § (1) bekezdés, 92. § (1) bekezdés d) pont].
Záró rész
[31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.[32] A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek viseléséről a Kp. 35. § (1) bekezdése által alkalmazandó Pp. 83. § (2) bekezdése alapján, az elsőfokú- és a felülvizsgálati eljárás illetékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja, 50. § (1) bekezdése és a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2019. január 21.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Kfv.X.37.814/2018.)