adozona.hu
EH 2009.2073
EH 2009.2073
A jegyzőnek az esküt nem a polgármester, hanem a képviselő-testület előtt kell letennie, az egyik képviselő-testület előtt előírt esküt a másik képviselő-testület előtt tett eskü nem helyettesíti. Az eskütétel nem csupán a Ktv.-ben előírt ünnepélyes nyilatkozat, hanem a közszolgálati jogviszony érvényességi feltétele, a közszolgálati jogviszonyt keletkeztető jogi tény [1992. évi XXIII. törvény 12. § (2) bekezdés, 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 10. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ítéleti tényállás szerint a felperest T. Község Önkormányzat képviselő-testülete 2000. október 1-jén nevezte ki jegyző munkakörbe. A felperes e munkakörének ellátása mellett részmunkaidőben a N. Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatalánál jegyzői munkakört látott el, és itt 2001. július 2-án a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.), valamint az egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdése alapján ugyancsak e törvénnyel mód...
EH 2009.2073 A jegyzőnek az esküt nem a polgármester, hanem a képviselő-testület előtt kell letennie, az egyik képviselő-testület előtt előírt esküt a másik képviselő-testület előtt tett eskü nem helyettesíti. Az eskütétel nem csupán a Ktv.-ben előírt ünnepélyes nyilatkozat, hanem a közszolgálati jogviszony érvényességi feltétele, a közszolgálati jogviszonyt keletkeztető jogi tény [1992. évi XXIII. törvény 12. § (2) bekezdés, 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 10. § (1) bekezdés].
Az ítéleti tényállás szerint a felperest T. Község Önkormányzat képviselő-testülete 2000. október 1-jén nevezte ki jegyző munkakörbe. A felperes e munkakörének ellátása mellett részmunkaidőben a N. Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatalánál jegyzői munkakört látott el, és itt 2001. július 2-án a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.), valamint az egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdése alapján ugyancsak e törvénnyel módosított Ktv. 12. § (2) bekezdése szerinti esküt letette. A T. Község Önkormányzat képviselő-testülete határozatában egyhangúlag megállapította, hogy a felperes a nála előírt esküt a törvény által megszabott határidőig, vagyis 2001. augusztus 29-éig a képviselő-testület előtt nem tette le, ezért a közszolgálati jogviszonya a 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdése értelmében a törvény erejénél fogva megszűnt.A felperes keresetében ezen képviselő-testületi határozat hatályon kívül helyezését és az alperesnek elmaradt illetménye, egyéb juttatásai, a 30 éves jubileumi jutalom megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy T. Község korábbi polgármestere előtt esküt tett, amelyet az aláírt okirat is tanúsít. Álláspontja szerint egyébként is jegyzőként elegendő volt egy helyen esküt tennie, illetve az bármikor pótolható.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, illetve a felperes követelésébe a 2006. augusztus 1-jétől október 31-éig T. Község Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalánál felperes helyettes jegyzői tevékenységéért kapott illetmény és egyéb juttatás beszámítását kérte. Arra hivatkozott, hogy másik képviselő-testület előtt tett eskü nem pótolja az alperesi önkormányzat képviselő-testülete előtti esküt, és a mulasztásról a "laikus" képviselő-testületet éppen a felperesnek kellett volna tájékoztatnia.
A másodfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 519 334 forintot, ezen összegből 2 138 334 forint késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint mivel a felperes két polgármesteri hivatallal állt közszolgálati jogviszonyban, elegendő volt az egyik közigazgatási szervnél esküt tennie, amely N.-en a törvényi kritériumoknak megfelelően megtörtént. Annak sem volt törvényi akadálya, hogy a felperes a Ktv. 12. § (3) bekezdése alapján a polgármester előtt tegyen esküt, mivel a polgármester a jegyző tekintetében munkáltatói jogkört gyakorol. Felrótta, hogy a felperest meg sem kísérelték felhívni az eskü pótlására, a képviselő-testület felhívás nélkül a jogviszony felszámolásáról intézkedett.
Az alperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél 2006. április 28-án szűnt meg. Az alperest terhelő marasztalási összeget 2 519 334 forintról 396 668 forintra leszállította.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban részben téves jogi következtetést vont le. A Ktv. 12. § (2) bekezdésének 2001. július 1-jétől hatályos szövege szerint az esküt a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt kell letenni. A felperes esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a képviselő-testület, a polgármester csak egyes, leadott jogköröket gyakorol. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a polgármester előtt letett eskü szabályosnak minősül. A 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdése szerint a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül kellett az esküt letenni, a felperes azonban esküt T. Község Önkormányzata képviselő-testülete előtt határidőben nem tett, ezért a jegyzői jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnt. A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, hogy az eskü letétele utólag pótolható, és az alperes egyébként is csak utólag, 2006 áprilisában vonta le az eskü elmaradásának jogi következményeit. A jegyzői eskü nem megfelelő letételét éppen a felperesnek mint jegyzőnek kellett volna észlelnie, és a szabályos eskütételt kezdeményeznie. A felperes ennek érdekében lépéseket nem tett, az alperestől pedig - a felek között időközben megromlott viszonyra figyelemmel - ez az intézkedés már nem volt elvárható. Végül a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az eskü szövege kizárja, hogy egy adott településen tett eskü egy másik településen a munkakör betöltéséhez szükséges hiányzó esküt pótolja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet a köztisztviselői eskü vonatkozásában törvényt sért, mert a 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdése és a Ktv. 12. §-ának helyes értelmezése szerint a más helyen letett esküt nem kell megismételni, ha a köztisztviselő más önkormányzat alkalmazásában is áll. Az eskü célja és rendeltetése nem az adott önkormányzat szolgálata, hanem a köztisztviselőnek a Magyar Állam jogrendjéhez való viszonyának ünnepélyes kinyilvánítása, ezért az eskü bármikor pótolható, a letételére előírt határidő nem jogvesztő. Az ismételt eskü letételére készen állt, azonban az alperesi képviselő-testület erre nem adott alkalmat, az pedig tény, hogy más önkormányzat képviselő-testülete előtt szabályszerű esküt tett.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperesnek a költségekben való marasztalására irányult. Érvelése szerint a Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 10. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles volt azonnali hatállyal felszámolni, a másodfokú bíróság pedig a közszolgálati jogviszony létesítésének érvényességi feltételeként előírt eskü hiányát jogszerűen állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felperessel szemben a munkáltatói jogkört gyakorló T. Község Önkormányzat képviselő-testülete határozatában jogszerűen számolta-e fel azonnali hatállyal a felperes jegyzői munkakörben betöltött közszolgálati jogviszonyát a köztisztviselői eskütétel hiánya miatt.
E jogkérdés eldöntését illetően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontjával ért egyet.
A felperest a képviselő-testület 2000. október 1-jén nevezte ki az alperesi polgármesteri hivatalhoz jegyzői munkakörbe, ezért esetében alkalmazni kellett a 2001. január 1-jével hatályba lépett 2001. évi XXXVI. törvény 102. § (8) bekezdésében foglaltakat. Eszerint a törvény hatályba lépésekor már közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő az e törvény 12. §-ával megállapított Ktv. 12. § (2) bekezdése szerint köteles volt esküt tenni a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül. Eskütétel hiányában a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.
Az eskü törvényi szövegéből az következik, hogy az eskü - a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében foglalt álláspontjával szemben - nemcsak a Magyar Állam jogrendjéhez való viszony ünnepélyes kinyilvánítása, hanem a vonatkozó önkormányzat konkrét megjelölésével az önkormányzat érdekeinek szolgálata is. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az egyik képviselő-testület előtt tett eskü a másik képviselő-testület előtti esküt nem helyettesíti. Ha egy jegyző több polgármesteri hivatalban is betölti a jegyzői munkakört, valamennyi esetben önálló, az adott polgármesteri hivatalhoz szóló kinevezést kell kapnia. Az eskütétel pedig nem csupán a Ktv.-ben előírt ünnepélyes nyilatkozat, hanem a közszolgálati jogviszony érvényességi feltétele, a közszolgálati jogviszonyt keletkeztető jogi tény. Ezt a felperesnek, mint a polgármesteri hivatal vezetőjének több okból is kellett tudnia. Egyrészt a jegyzői munkakört 2000. október 1-je óta már betöltötte, a közszolgálati jogviszony létrejöttének pedig az eskütétel már akkor is érvényességi feltétele volt, másrészt a hivatal köztisztviselői tekintetében az új szövegű eskü letételének megszervezéséről való gondoskodás éppen az ő feladatát képezte.
A felperes nem vitásan az előírt módon az új szövegű esküt a törvény által előírt 60 napon belül a T. község Önkormányzat képviselő-testülete, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt nem tette le, és nem merült fel olyan betegség, hosszabb idejű külföldi tartózkodás stb., amely ebben objektíve megakadályozta volna. Az eskü a kinevezéshez kapcsolódik, az Ötv. 36. § (1) bekezdése szerint pedig a jegyző kinevezése a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. A polgármester vele szemben csak egyes átruházott (például szabadság kiadása) munkáltatói jogkört gyakorolhat. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes a törvényben előírt időben és módon az esküt nem tette le, annak pótlása érdekében éppen neki, mint jegyzőnek kellett volna intézkednie, ezért a képviselő-testület nem járt el jogszabálysértően, amikor az Mt. 10. § (1) bekezdése alapján az érvénytelenséget megállapította és a felperes közszolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal felszámolta.
A felperes a jogerős ítéletet az alperest terhelő marasztalás összegszerűsége tekintetében nem támadta, a jogalapot illetően pedig a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság részéről a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.009/2008.)