adozona.hu
EH 2009.2067
EH 2009.2067
Amikor a közoktatási intézmény jogutód nélküli megszüntetése mellett az önkormányzat a korábban ott tanulók továbbtanulására két másik közoktatási intézményt jelöl ki, és ennek alapján a tanulók egy része a szülők döntése folytán az egyik iskolában tanul tovább, ez nem minősíthető munkajogi jogutódlásként, ezt néhány eszköz átadása sem alapozza meg [Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pont, Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pont, 1993. évi LXXIX. tv. 30. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy közalkalmazotti jogviszonyukat a volt munkáltatójuk jogellenesen szüntette meg, mert munkáltatói jogutódlás következett be, ezáltal a fenntartói döntés ellenére az I. r. alperesnél folytatódott a foglalkoztatásuk. A jogellenes megszüntetés következményeként elmaradt illetményük, és kamatának I. r. alperes általi megfizetését, valamint annak megállapítását kérték, hogy a közalkalmazotti jogviszonyuk az I. r. alperesnél az ítélet jog...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felperesek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetüktől elálltak, ezért az elsőfokú bíróság vele szemben a pert megszüntette.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. felperes 2002. szeptember 1-jétől nevelőtanárként, a II. r. felperes 1982. augusztus 16-ától előbb gyermekfelügyelőként, majd nevelőtanárként, végül gyógypedagógusként állt alkalmazásban az L. Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekotthon Intézménynél. A felperesek munkáltatója, a Megyei Önkormányzat közgyűlési határozatában úgy döntött, nem engedélyezi az intézményben 2007-2008. tanévre az általános iskola első évfolyamára történő beiskolázást. A másik határozatában a fenntartó közgyűlése az L. intézmény gyermekotthon részét működtetésre átadta az N. gyermekotthonnak, majd szakvélemény beszerzését követően közgyűlési határozatában döntött az L. intézmény jogutód nélküli megszüntetéséről 2007. augusztus 1-jei hatállyal.
2007. július 19-én a felpereseket a munkáltatójuk értesítette a jogviszonyuk 2007. július 31-ei megszűnéséről a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben sem a fenntartó, sem a volt munkáltató nem kötött megállapodást az I. r. alperessel erőforrások működtetés céljából történő átadására, átvételére. A fenntartó önkormányzat utóbbi közgyűlési határozata csupán megjelölte az I. r. alperest mint az egyik intézményt, amelynek útján a feladatellátást biztosítja. Az I. r. alpereshez az l.-i diákoknak csak egy része került, ellátásuk mint oktatási feladat, nem megállapodás, mégcsak nem is az önkormányzat határozata, hanem a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye, és a szülők döntése alapján történt.
A jogutódlás másik lényeges eleme, nevezetesen az erőforrások elkülönített szervezett csoportja átadása a munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek munkáltatója személyében nem következett be, így jogviszonyuk valójában a Kjt. 25. § (1) bekezdés c) pontja szerint szűnt meg. Ezért a bíróság a Kjt. 34. §-ra alapított keresetet mindkét felperes vonatkozásában elutasította.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában szabályozott munkáltatói jogutódlás szabályát a közalkalmazotti szféra eltérő sajátosságainak megfelelően kell értelmezni. Eszerint a megállapodás helyett a fenntartói döntés tartalma és tényleges következményei alapján kell megállapítani, hogy megtörtént-e valójában a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai szervezett csoportjának a további működtetés, stb. céljából való átadása és átvétele.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az L. intézmény 57 tanulójából csak 21 került át az I. r. alpereshez, a többiek különböző oktatási intézményekben folytatták tanulmányaikat a szülők döntésének eredményeként. A túlmunka anyagi fedezetén kívül sem anyagi eszközt, sem humán erőforrást (az oktatást, nevelést végző közalkalmazottak) nem csoportosította át az I. r. alpereshez. Nem jöhet szóba tehát az erőforrásoknak olyan szervezett csoportja, amelynek átadása, átvétele megtörtént volna. Abból a tényből, hogy a fenntartó a kötelezően ellátandó oktatási feladatról gondoskodott - az erőforrások elkülönített csoportjának átadása nélkül -, a munkáltatói jogutódlás nem következik. Így a megszűnt intézmény tanulóinak további oktatását ellátó intézmények kijelölése nem eredményezhet jogutódlást, miként egyes vagyontárgyaknak átadása sem, a munkavállalók továbbfoglalkoztatása nélkül. A fenntartó nem döntött a tanulók további oktatásának helyéről, ezt a szakértői bizottság véleményezte, de az iskola választásról a szülők döntöttek. Mindebből következően az alperesek közalkalmazotti jogviszonyában munkáltatói jogutódlás nem valósulhatott meg.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az első-, és másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és az I. r. alperes keresetük szerinti marasztalását kérték.
A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság észlelte, hogy a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak a Kjt. 38. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 85/A. § (1) bekezdése a közszférára, így a közalkalmazottak jogviszonyaira nem alkalmazható. A közalkalmazottak esetében a munkáltatói jogutódlás jellemzője a feladat átadása, amely a szükséghez képest igényelheti anyagi vagy humán erőforrás átadását. Az a körülmény, hogy az 57 tanulóból csak 21 került át a jogutód intézményhez, nem változtat azon a tényen, hogy a fenntartó a feladat ellátásra az I. r. alperest jelölte ki.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 38. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 85/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak (a továbbiakban: jogutódlás) minősül: a) a jogszabályon alapuló jogutódlás, valamint b) a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített, szervezett csoportjának (pl. gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek része) a további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő megállapodáson alapuló átadása és átvétele, így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltatói jogutódlás - a fenti jogszabály tükrében - a közalkalmazotti jogviszony sajátosságainak figyelembevételével értelmezhető, ennek megfelelően a fenntartói döntés, és annak következményei értékelendőek a megállapodás megtörténtének vizsgálata helyett.
Az irányadó ítéleti tényállás szerint a Megyei Önkormányzat közgyűlési határozatában döntött az L. intézmény 2007. augusztus 1-jei hatállyal történő jogutód nélküli megszüntetéséről. Ezen határozat szerint az L. Általános Iskola, Diákotthon, és Gyermekotthon jogutód nélküli megszűnése miatt az intézményben ellátott gyermekek és tanulók további ellátására az M. Általános Iskola, Diákotthon, Speciális Szakiskola és Gyermekotthon, valamint a Z. utcai Általános Iskola, Diákotthon, és Speciális Szakiskola intézményeit jelöli meg.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30. § (3) bekezdése a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban, a konduktív nevelésben-oktatásban résztvevő nevelési oktatási intézménynek rendelkeznie kell azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz szükségesek. A nevelési, oktatási intézményt a szülő választja ki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján.
A rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy az L. intézmény megszűnését követően nem hoztak létre újabb speciális oktatási intézményt, hanem a kötelezően ellátandó alapfeladat ellátása érdekében a diák létszámot osztották szét több iskola között. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet alapján a diákok elhelyezését szakértői bizottság véleményezte, arról azonban a szülők döntöttek, a fenntartó nem hozott határozatot a tanulók további oktatásának konkrét helyszínéről. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az L. intézmény 57 tanulójából csak 21 került át az I. r. alpereshez, ők is a szabad iskolaválasztás következményeként.
Helytállóan következtettek a bíróságok arra is, hogy az oktatást, nevelést végző közalkalmazottakat - a felperesek által sem vitatottan - nem csoportosították át az I. r. alpereshez, itt munkát nem végeztek, a túlmunka anyagi fedezetén kívül egyéb juttatásban az intézmény nem részesült. Mindebből következően nem történt meg az erőforrások szervezett csoportjának átadása, átvétele.
Alaptalanul hivatkoztak a felperesek a BH 2003/435. számú eseti döntésében foglaltakra, mivel az eltérő tényállást tartalmaz, amelynek jelen jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a munkáltató - megszűnése esetén - egyes vagyontárgyakat a munkavállalók továbbfoglalkoztatása nélkül másnak ad át, ez nem alapoz meg jogutódlást. Ebből következően az a körülmény, hogy az L. iskola berendezéseit, eszközeit a megyei önkormányzat több intézmény között szétosztotta - és ebből az I. r. alperes is részesült - nem alkalmas a jogutódlás megtörténtének alátámasztására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.746/2008.)