adozona.hu
EH 2009.2064
EH 2009.2064
A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. tv. 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A bíróság az adós felszámolását 2005. november 9-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az R-H. Felszámoló és Vagyonkezelő, Ipari és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. A hitelezők felhívására a 2005. december 1-jén megjelent Cégközlönyben került sor.
A hitelező és az adós 2005. március 11-én kötöttek bérleti szerződést a hitelező tulajdonában álló irodah...
EH 2009.2064 A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. tv. 57. § (2) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A bíróság az adós felszámolását 2005. november 9-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, felszámolóként az R-H. Felszámoló és Vagyonkezelő, Ipari és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. A hitelezők felhívására a 2005. december 1-jén megjelent Cégközlönyben került sor.
A hitelező és az adós 2005. március 11-én kötöttek bérleti szerződést a hitelező tulajdonában álló irodaház meghatározott részének bérletére, 3 éves időtartamra. A bérleti szerződés 20.4. pontja szerint a bérlő, a szerződés megszűnésének napján, a szerződés 20.1. pontjában leírt állapotban köteles visszaszolgáltatni a bérleményt és késedelme esetén minden késedelmes napra a napi bérleti díj kétszeresét köteles kötbérként megfizetni.
Az adós felszámolásának megindulása után a hitelező 2005. december 31-re felmondta a bérleti szerződést díjfizetés elmulasztása miatt és erről a felszámolót tájékoztatta. A bérlemény teljes körűen 2006. január 24-én került a hitelező birtokába.
A hitelező a felszámolóhoz határidőben bejelentette az adóssal szembeni igényét. A felszámoló - egyebek mellett - a hitelező 1 093 642 Ft kártérítés jogcímén bejelentett követelését és 2 064 131 Ft késedelmi kötbérkövetelést a hitelező által kért felszámolási költségként történő besorolás helyett a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályban volt, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta.
A felszámoló besorolásra vonatkozó intézkedése ellen a hitelező kifogást jelentett be, kérve igényének a felszámolási költségek közé történő átsorolását.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásában foglaltaknak részben helyt adott, de a kártérítési és a késedelmi kötbér igényt nem minősítette a felszámolási költségek közé tartozó követelésnek, de e vonatkozásában nem indokolta meg döntését.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság a kártérítés és késedelmi kötbér jogcímen bejelentett igényének besorolása körében változtassa meg az elsőfokú bíróság végzését és rendelje el azok felszámolási költségként történő kielégítését. Fellebbezését arra alapította, hogy a bérlemény visszaadásával kapcsolatban keletkezett a kártérítési igénye és a kötbér követelése is, ezért a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjában nevesített, a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek minősülnek.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében akként foglalt állást, hogy a követelések nem sorolhatók be felszámolási költségként, mert egyrészt a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja a felszámolás kezdő időpontja után végzett gazdasági tevékenységből eredő kártérítési kötelezettségre vonatkozik, míg ebben az eljárásban a hitelező a felszámolás megindulását megelőző időszakban bekövetkezett események alapján bekövetkezett kárra alapítja az igényét; másrészt a késedelmi kötbér nem az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos követelés, hiszen a hitelező mondta fel a bérleti szerződést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta, s megállapította, hogy a fellebbezési eljárási illetéket a hitelező viseli.
A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a gazdasági tevékenység fogalma hogyan értelmezhető a felszámolási eljárások során és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódó költségek milyen körre terjeszthetők ki.
Kifejtette, hogy bár a gazdasági tevékenység fogalmát a törvény nem határozza meg, azonban a kialakult bírói gyakorlat alapján ilyennek minősül a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, amely lehet gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató, pénzügyi, szellemi stb. egyaránt, míg a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével felmerült költség - szintén a kialakult bírói gyakorlat alapján - a termelő tevékenységet végző adósnak a felszámolás kezdő időpontja után e tevékenysége körében felmerült költsége. Így ilyen lehet - többek között - az ehhez szükséges anyagok, termékek beszerzési költsége, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele, energiaköltség, bérleti díj.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési kötelezettség és a hasonló megítélésű kötbér felszámolási költségként történő elismeréséhez a törvény azt követeli meg, hogy azok a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezzenek, és nem a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséből. A bérlemény használata kapcsán keletkezett kárigény, illetve kötbérigény ugyanis pusztán azon az alapon nem tekinthető felszámolási költségnek, hogy a bérlemény kiürítésére a felszámolás kezdő időpontját követően került sor. Megjegyezte, maga a hitelező sem állította, hogy a kár, illetve a szerződést biztosító mellékkötelezettség alapján járó kötbér, az adós felszámolásának kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett. Miután az adósnak a bérleti szerződés megszűnése miatt a bérlemény visszaszolgáltatásáról felszámolás hiányában is gondoskodnia kellett volna, attól, hogy ez a felszámolás során történt, az igények nem minősülnek felszámolási költségnek.
Bár az elsőfokú bíróság valóban nem tért ki a kártérítési és a kötbérköveteléssel kapcsolatos igény elutasításának indokaira, de az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, a döntéshez szükséges bizonyítékok rendelkezésre álltak, ezért a másodfokú bíróság - kiegészítve az indokolást - helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú végzést teljes egészében, és az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbezéssel, illetve a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében helyezze hatályon kívül, a jogszabályoknak megfelelően hozzon új határozatot, vagy utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Cstv. 46. §-ának (2) bekezdését és 57. §-a (2) bekezdésének b) pontját, a Ptk. 246. § (1), (2) bekezdését és a 360. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezi a gazdasági tevékenység fogalmát akkor, amikor azt állítja, hogy kizárólag a bevétel realizálása, vagy a termelő tevékenység végzése minősül gazdasági tevékenységnek. A gazdasági tevékenység - véleménye szerint - komplexebb fogalom, mely egyszerre öleli fel a maximális bevétel szerzését és a gazdálkodással járó kiadások minimalizálását. Ebből következően az adósnak minden beszállítói szerződésből eredő igénye a gazdasági tevékenység körében merül fel, melyet megerősítenek a Cstv. 46. § (2) bekezdésében foglaltak, mert a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek tervezését írják elő a felszámoló részére.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen hivatkozott arra, miszerint a hitelező nem állította, hogy a kár-, és kötbérigény a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett. A kártérítési és kötbérigény felmerülésének nem az oka, csupán előzménye a bérleti szerződés megszűnése, azaz nem ez okozta a kártérítési és kötbérigényt, hanem az adósnak az a döntése, hogy nem a szerződésben foglaltak szerint és késedelmesen adta vissza a bérleményt.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapján elsődlegesen eldöntendő jogkérdés az, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának körében mit kell gazdasági tevékenységnek tekinteni, s meg kell-e különböztetni a gazdasági tevékenységből eredő igényeket a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségektől.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság gazdasági tevékenységre vonatkozó álláspontjával, azonban a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésének költségeivel kapcsolatban kifejtettekkel csak részben.
A törvény a felszámolási eljárás céljából (az adós jogutód nélküli megszüntetéséből és így gazdasági tevékenységének befejezéséből) kiindulva az 57. § (2) bekezdés b) pontjában alapvetően a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek példálódzó felsorolását tartalmazza, melyek között feltünteti a kártérítési kötelezettséget is, de azonnal korlátozza ezt a felszámolás kezdő időpontja után végzett gazdasági tevékenységből keletkező ilyen jogcímen fennálló követelésekre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha az adós a felszámolás kezdő időpontja után folytatja a gazdasági tevékenységét - akár korlátozott mértékben is - az ebből eredő hitelezői igények felszámolási költségnek minősülnek, és ekként kell elszámolni azokat a felszámolás során keletkező kártérítési igényeket is, amelyek a tevékenység folytatásából erednek.
Ha azonban a gazdasági tevékenység befejezésére kerül sor a felszámolás során, akkor a felszámolónak a fizetésképtelen adós gazdasági életből minél hamarabb történő kivonása érdekében le kell zárnia az adós jogviszonyait - például az adós által kötött szerződés azonnali hatályú felmondásával a Cstv. 47. § (1) és (3) bekezdésében biztosított körben - és az ebből eredő kártérítési igények, amelyek nem az adós gazdasági tevékenységének a folytatásából erednek, nem minősülhetnek felszámolási költségnek. Egy gazdasági kapcsolat olyan befejezésével, amelyet esetleg a másik fél nem akart, vagy nem várt, természetesen felmerülhetnek kártérítési igények, azonban ezek nem válnak attól privilegizálttá, hogy a felszámolás során történik meg a jogviszony lezárása.
A hitelező felülvizsgálati kérelemmel érintett kártérítési követelése vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ez a kártérítési igény - amelynek összege a felek között már nem vitatott - a felszámolás alatti gazdasági tevékenységből, vagy a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséből eredt. A becsatolt iratokból megállapítható, hogy a felek által 2006. január 24-én felvett átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalmazza azokat a hibákat, amelyeket a bérleti szerződés 20.1. pontja szerint a bérlemény visszaszolgáltatásakor a bérlőnek meg kellett volna javítania, s csak a jogviszony létrejöttekor fennállott az eredeti állapottal azonos állapotban lehetett volna visszaadnia a bérleményt. Ugyanakkor azonban az eljárás adataiból az is megállapítható, hogy ezek a hibák nem a felszámolás során végzett gazdasági tevékenységgel kapcsolatosak, a bérlemény "lelakott" állapota - s emiatt az újrafestés, újraszőnyegezés, hibajavítás - a korábbi használatnak az eredménye.
A bérleti szerződés megszűnése a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. Ennek megítélése független attól, hogy a felszámoló vagy a másik szerződő fél teszi meg a jognyilatkozatot a kapcsolat lezárására, különös tekintettel arra, hogy amennyiben a hitelező nem mondta volna fel a bérleti szerződést, azt a felszámolónak kellett volna azonnal megtennie a további hitelezői igények keletkezésének megakadályozása érdekében. A kifejtettekre tekintettel a szerződés megszűnésével kapcsolatban kártérítés jogcímen előterjesztett hitelezői igény, mely nem vitásan a szerződés megszűnésekor vált esedékessé az adóssal szemben, nem a felszámolás alatti gazdasági tevékenységből ered, a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatban pedig a felmerült kár megtérítése iránti igény - a fent kifejtettek szerint - nem felszámolási költségként érvényesíthető.
A késedelmi kötbér sem sorolható a felszámolási költségek közé. A késedelmi kötbér olyan esetekben követelhető a késedelmesen teljesítő féltől, amikor a kötelezett nem pénzfizetéssel tartozik [ilyenkor ugyanis a felek általában késedelmi kamatot számítanak fel, illetve ha nem ebben, hanem késedelmi kötbérben állapodnak meg, akkor is a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni - Ptk. 247. § (2) bekezdés]. A késedelmi kötbér tehát a késedelembe esett kötelezett terhére megállapított szankció, s függetlenül attól, hogy mikor keletkezett, felszámolási költségként nem érvényesíthető.
A kifejtett indokolással kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.030/2009.)