ÍH 2010.126

KÖZSZOLGÁLTATÁST VÉGZŐ INTÉZMÉNY FOGALMA - KÖZÉRDEKBŐL NYILVÁNOS ADAT MEGISMERHETŐSÉGE - ÁLLAMI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY VEZETŐINEK JAVADALMAZÁSA KÖZÉRDEKBŐL NYILVÁNOS ADAT Az állami alapítású és tulajdonú felsőoktatási intézmények közszolgáltatási tevékenységet végeznek, így közfeladatot ellátó szervnek minősülnek. Ezért a rektor, a helyettesei, továbbá a karokat irányító dékánok - mint a felsőoktatási intézmény feladat- és hatáskörében eljáró személyek - fizetése és prémiuma a feladatkörükkel összefüggésbe

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2009. június 9-én adatigényléssel fordult az I. rendű alperes egyetemhez amiatt, hogy közöljék a rektorának, rektor-helyetteseinek és dékánjainak fizetését és prémiumaira vonatkozó adatokat három évre visszamenőlegesen. Az adatigénylésre a Magyar Rektori Konferencia II. rendű alperes főtitkára 2009. június 18-án adott jogi véleménnyel ellátott elutasító választ, ezért a felperes az adatigénylését a II. rendű alperesnek címzetten 2009. június 18-án megismételte. A II. rendű alperes ...

ÍH 2010.126 KÖZSZOLGÁLTATÁST VÉGZŐ INTÉZMÉNY FOGALMA - KÖZÉRDEKBŐL NYILVÁNOS ADAT MEGISMERHETŐSÉGE - ÁLLAMI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY VEZETŐINEK JAVADALMAZÁSA KÖZÉRDEKBŐL NYILVÁNOS ADAT
Az állami alapítású és tulajdonú felsőoktatási intézmények közszolgáltatási tevékenységet végeznek, így közfeladatot ellátó szervnek minősülnek. Ezért a rektor, a helyettesei, továbbá a karokat irányító dékánok - mint a felsőoktatási intézmény feladat- és hatáskörében eljáró személyek - fizetése és prémiuma a feladatkörükkel összefüggésben keletkezett, közérdekből nyilvános adatok, melyek megismerhetők [1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. és 5. pont, 3. § (1) és (4) bekezdés, 19. § (1)-(3) bekezdés, 20. §, 21. §; 1992. évi XXXVIII. tv. 9. § (1) és (2) bekezdés; 2008. évi CV. tv. 1. §, 2. §; 2005. évi CXXXIX. tv. 10. § (1)-(4) bekezdés, 15. §, 29. § (1)-(4) bekezdés, 34. §, 35. §; 2007. évi CVI. tv. 5. §].

A felperes 2009. június 9-én adatigényléssel fordult az I. rendű alperes egyetemhez amiatt, hogy közöljék a rektorának, rektor-helyetteseinek és dékánjainak fizetését és prémiumaira vonatkozó adatokat három évre visszamenőlegesen. Az adatigénylésre a Magyar Rektori Konferencia II. rendű alperes főtitkára 2009. június 18-án adott jogi véleménnyel ellátott elutasító választ, ezért a felperes az adatigénylését a II. rendű alperesnek címzetten 2009. június 18-án megismételte. A II. rendű alperes főtitkára 2009. június 26-án az adatközlést megtagadta, ezért a felperes 2009. július 24-én előterjesztett keresetében a bíróságtól kérte az I. rendű alperes kötelezését az adatigénylésben megjelölt adatok kiadására. A II. rendű alperest ugyanezen adatok közlésére kérte kötelezni valamennyi, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alá tartozó egyetem és főiskola vezetőinek vonatkozásában. Keresetének jogalapjaként a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 2. § 5. pontját és 19. § (4) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az egyetemeket irányító rektorok, helyetteseik és a karokat igazgató dékánok közfeladatot látnak el. Felhívta a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (továbbiakban: Felsőokt. tv.) rendelkezéseit is, amelyek alapján a felsőoktatási intézmény - amennyiben az állam vagy helyi önkormányzat alapította - költségvetési szervként működik. Ezek az intézmények az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vtv.) hatálya alá tartoznak, rektoruk felel az intézmény vagyonkezelésébe adott, illetőleg tulajdonát képező vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért. E jogait helyetteseire vagy az intézmény más dolgozóira - például a dékánokra - ruházhatja át. Ez indokolja a kért adatok közérdekből nyilvános adatként való minősítését.
Az I. rendű alperes elsődlegesen "illetékességi kifogást" terjesztett elő. Kifejtette, hogy a II. rendű alperes nem tekinthető az egész országra kiterjedő hatáskörű szervnek, ezért az eljárásra a PKKB az "illetékes". Előadta azt, hogy az alperesek nem egységes pertársak, nem is perelhetők együtt. Másodlagosan a kereset elutasítását indítványozta. Nem vitatta, hogy a II. rendű alperes válaszolt a felperes adatigénylő levelére, valamint elismerte, hogy a kért adatok egyértelműen kerültek megfogalmazásra, azonban álláspontja szerint közérdekből nyilvános adatokról van szó. Utalt a Felsőokt. tv. rendelkezéseire, amelyben foglaltakra tekintettel a kért adatok kiadására csak az ott meghatározott módon és célból van lehetőség.
A II. rendű alperes elsősorban a per megszüntetését kérte. Hivatkozása szerint a felperes a keresetindítási határidőt - amely anyagi jogi és jogvesztő jellegű - elmulasztotta. Vitatta a felperes aktív perbeli legitimációját is, mert a felperes a kérelem előterjesztésekor nem, mint magánszemély, hanem az Index hírportál nevében járt el, a bírósághoz pedig csak az jogosult fordulni, akinek adatigénylési kérelmét megtagadták. A kereset elutasítását indítványozta abból az okból is, hogy nem állapítható meg, hogy a felperes milyen adatok kiadását kéri, mivel a "fizetés" szót a jogszabályok nem ismerik. Alapvetően azonban arra hivatkozott, hogy a kért adatokat nem kezeli. A törvény szerint a felsőoktatási intézmények képviseletére, érdekvédelmére jogosult testület, amely a felsőoktatás egészével kapcsolatban véleményt nyilváníthat, és javaslatot tehet, de a kért adatok szempontjából adatkezelőnek nem minősül, de egyébként sem adhatná ki a kért adatokat, mivel a Felsőokt. tv. szerint személyes adatok csak statisztikai célra továbbíthatók személyazonosításra alkalmatlan módon.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül közölje a felperessel, hogy a rektor, a rektor-helyettesek és a dékánok 2006. június 9. napjától kezdődően milyen fizetésben és prémiumban részesültek az I. rendű alperestől. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az I. rendű alperes "illetékességi kifogása" mennyiben megalapozott. A Pp. 23. § (2) bekezdése és az Avtv. 21. § (5) bekezdése alapján kifejtette, hogy - mivel a budapesti székhelyű II. rendű alperes tevékenysége jogszabályi korlátozás nélkül az egész ország területére kiterjed - az eljárásra az I. rendű alperes vonatkozásában is a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre és illetékessége.
Nem tartotta megalapozottnak azt az alperesi érvelést sem, hogy a felperes saját személyében nem tekintendő adatigénylőnek, ugyanis önmagában az a tény, hogy a felperes megjelölte, hogy melyik sajtóorgánum újságírójaként kéri az adatokat, nem teszi vitathatóvá, hogy a felperes saját személyében tekintendő adatigénylőnek.
A keresetindítási határidő vizsgálatánál azt vette figyelembe, hogy a felperes az adatigénylési kérelmét megismételte 2009. június 18-án, azt a II. rendű alpereshez juttatta el. Úgy foglalt állást, hogy a második levél az I. és II. rendű alpereshez együttesen eljuttatott kérelemnek tekintendő, következésképp a június 26-ai válaszlevélhez képest a kereset nem késett el. Kifejtette ezzel összefüggésben, hogy a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. számú Polgári jogegységi határozata értelmében a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő nem jogvesztő, hanem elévülési jellegű és a túllépése ez okból sem vezethetne permegszüntetésre, abban érdemben kell dönteni.
Hangsúlyozta, hogy az adatigénylés - a II. rendű alperesnek a felperes részére eljuttatott válaszából megállapíthatóan - megfelelt annak a követelménynek, hogy kellően pontos és megfelelően körülhatárolt legyen, abból egyértelműen kitűnt, hogy a felperes milyen adatok kiadását kéri.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott a perbeli jogvita elbírálásakor alkalmazandó jogszabályokra, az Alkotmány, az Avtv., a Vtv. a Felsőokt. tv. irányadó rendelkezéseire. Kifejtette, hogy a felperes által igényelt adatok közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek. Rámutatott, hogy az alperesek feladatkörük alapján közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, így az I. rendű alperes vezetőinek javadalmazása - az Avtv. 19. § (1) és (4) bekezdésének és a 2007. évi CVI. törvény 5. §-ának együttes értelmezése alapján - feladatkörükkel összefüggő személyes adat - amely ezért közérdekből nyilvános adat -, amelyre a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Nem fogadta el azt a védekezést sem, hogy a Felsőokt. tv. azon rendelkezése, hogy az adatok mely szervek részére továbbíthatók, nem értelmezhető a nyilvánossághoz való jog Avtv. 19. § (4) bekezdésében írt korlátozásaként. Az adatkiadási kötelezettség független attól, hogy az adatok az I. rendű alperes által létrehozott nyilvántartásban vagy személyi anyagban milyen minősítést nyernek, az alperesi nyilvántartás adatvédelmi, illetve információszabadsági szempontból nem minősíti az abban levő adatokat.
A II. rendű alperes vonatkozásában az adatkezelői minőség hiányát állapította meg. Kiemelte, hogy a II. rendű alperesi védekezésre tekintettel a felperesnek kellett bizonyítani, hogy a kért adatok tekintetében a II. rendű alperes adatkezelőnek minősül, azonban ezt a felperes nem bizonyította, ezért a II. rendű alperes a kért adatok kiadására nem kötelezhető, így vele szemben keresetet elutasító rendelkezést hozott.
Az I. rendű alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a per megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Elsődleges fellebbezési kérelmét a Pp. 251. § (1) bekezdésére, és a 157. § a) pontjának alkalmazásával a 130. § (1) bekezdés a) [helyesen b)] pontjára alapította arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a kifogását figyelmen kívül hagyva tévesen állapította meg az illetékességét.
Az ügy érdemét tekintve azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a helytállóan felsorolt jogszabályi rendelkezésekből téves jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a vonatkozó jogszabályok viszonyát. Kifejtette, hogy a Felsőokt tv. az Avtv.-hez viszonyítva lex speciális. Ezt támasztja alá az Avtv. 19. § (4) bekezdése is, amely szerint a közérdekből nyilvános adat fogalmának meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra a szabályra, miszerint "ha törvény másként nem rendelkezik". A Felsőokt. tv. 81. § (1) bekezdése, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 83. § (1) bekezdése, és a Felsőokt. tv. 35. § (3) bekezdése, valamint a 2. számú melléklete alapján az ún. közalkalmazotti alapnyilvántartás adatai csak korlátozott mértékben továbbíthatóak. Kiemelte, hogy az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény. 5. § (1) bekezdése értelmében az adat megismerhetőségét külön törvény korlátozhatja. Az Avtv. 3. § (1) és (2) bekezdése szerint az adatok körét és megismerhetőségét törvény vagy önkormányzati rendelet határozhatja meg. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az Avtv. 3. § (3) bekezdése a törvény által előírt adatkezelés esetében nem rendezi az adatok minősítésének szabályozását, csak azok megismerhetőségét szabályozza, ezért téves az elsőfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy az alperesek által hivatkozott rendelkezések nem vonatkoznak a nyilvántartásban vagy személyi anyagban kezelt adatok minősítésére. Összefoglalóan hangsúlyozta, hogy a Felsőokt. tv. a 2007. évi CVI. törvény vonatkozásában olyan külön törvénynek minősül, amely korlátozza az adatok megismerhetőségét, még akkor is, ha azok közérdekből nyilvános adatok lennének.
A fellebbezés alaptalan.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az "illetékességi" (tartalma szerint helyesen: hatásköri és illetékességi) kifogást - és az erre visszautaló elsődleges fellebbezési kérelmet - alaptalannak tekintette, e vonatkozásában teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. Tekintettel arra, hogy a II. rendű alperes mint érdekképviseleti szerv tevékenysége az ország egész területére kiterjedt és nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a felperes mindkét alperessel szemben ugyanazon perben érvényesítsen igényt, az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása tekintetében az Avtv. 21. § (5) bekezdése alapján hatáskörrel és illetékességgel is rendelkezett. Az elsőfokú eljárásban előadott alperesi okfejtéssel szemben csak megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 23. § (2) bekezdése alapján nincs annak jelentősége, hogy a pertársaság a Pp. 51. § mely rendelkezése alapján áll fenn.
Az I. rendű alperes az ügy érdemében előterjesztett védekezését két kérdéskörben fejtette ki. Elsősorban az igényelt adatok megismeréséhez való jogot vitatta, másodlagosan arra hivatkozott, - hogy ha egyébként ki is kellene adnia az adatokat -, az azok nyilvánosságához való jogot külön jogszabály, a Felsőokt. tv. rendelkezései korlátozzák. A Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű alperes egyik érvelésével sem értett egyet.
A per érdemi megítélésénél abból kellett kiindulni, hogy az Alkotmány 61. § (1) bekezdése értelmében mindenki jogosult a közérdekű adatok megismerésére. A közérdekű adat megismerhetősége olyan alapvető, alkotmányosan biztosított emberi jog, amely ugyan nem korlátozhatatlan, de a korlátozásnak meg kell felelnie az alapjogi korlátozásokkal szemben fennálló alkotmányos követelményeknek, amelyekről az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint csak törvény rendelkezhet, valamint a korlátozás nem vonatkozhat az alapjog lényeges tartalmára. Az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában azt hangsúlyozta, hogy az információszabadság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően indokolja.
Az Avtv. 2. § 1. pontja alapján személyes adat bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható.
Az Avtv. 3. § (1) és (4) bekezdésében szabályozottak szerint személyes adat akkor hozható nyilvánosságra, ha az érintett ehhez hozzájárul, vagy a törvény így rendelkezik.
Az Avtv. 19. § (1) bekezdése előírja, hogy az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (továbbiakban: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.
A jelen perben a bíróságnak az Avtv. 20. és 21. §-a rendelkezései alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesek a jogszabályoknak megfelelően jártak-e el, amikor a felperesi adatigénylés teljesítését megtagadták. Annak bizonyítása, hogy az adatkiadás megtagadása jogszerű volt az Avtv. 21. § (2) bekezdése szerint az I. rendű alperest terhelte.
Az Avtv. 19. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat az (1) bekezdésben meghatározott szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére a törvény közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Avtv. 2. § 5. pontja közérdekből nyilvános adatnak minősít minden, a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó olyan adatot, amelynek nyilvánosságra hozatalát, vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a közérdekből nyilvános adat esetében maga az Avtv. teszi lehetővé az egyébként személyes adat nyilvánosságra hozatalát.
Annak elbírálásához, hogy a felperes által kért adatok közérdekből nyilvános adatnak minősülnek-e, a bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az I. rendű alperes olyan szervnek minősül-e, amely az Avtv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott fogalomkörbe vonható. Az Avtv. már idézett 19. § (1) bekezdése példálózóan felsorolja, hogy az adott szerv milyen típusú feladatkörökbe tartozó ügyben köteles a közvélemény tájékoztatására. A jogszabályi rendelkezés ilyen feladatkörként jelöli meg - különösen - az állami és önkormányzati költségvetésre, annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, és a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre vonatkozó feladatokat. A Fővárosi Ítélőtábla rámutat arra, hogy jogszabály nem tartalmazza sem a közfeladat, sem közpénz fogalom-meghatározását, ezért a kérdés eldöntéséhez több jogszabályi rendelkezés együttes értelmezése szükséges.
A Ptk. indokolása a közfeladatot olyan feladatként határozza meg, amelyet egyébként az államnak, vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának a pénzügyi fedezetét részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve biztosítja. A (2) bekezdés szerint az állami feladatok tartalmát és követelményeit külön törvények írják elő.
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról rendelkező 2008. évi CV. törvény 1. §-a alapján a költségvetési szerv az államháztartás részét képező, e törvény szerint nyilvántartásba vett olyan jogi személy, amely jogszabályban meghatározott és az alapító okiratban rögzített állami, illetve önkormányzati feladatokat (a továbbiakban együtt: közfeladat) közérdekből, alaptevékenységként, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelmények és feltételek alapján, jogszabályban meghatározott szerv vagy személy irányítása vagy felügyelete mellett, az alapító okiratban megjelölt működési körben közfeladat-ellátási kötelezettséggel, éves költségvetéséből vagy költségvetési keretéből gazdálkodva végez.
A 2008. évi CV. törvény 2. § (1) bekezdése felsorolja a költségvetési szerveket, típusaik és alapító szervük szerint, így vannak - egyebek mellett - központi költségvetési szervek, amelyeket az Országgyűlés, a Kormány, a fejezetet irányító szerv alapíthat.
A Felsőokt. tv. preambuluma utal arra, hogy az állami felsőoktatási intézmény közszolgáltató költségvetési szerv, amely közintézetként vagy vállalkozó közintézetként működik. A 10. § (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy a felsőoktatási intézmény - a fenntartó személyétől függően - a költségvetési gazdálkodás rendje szerint, az egyházi gazdálkodás rendje szerint vagy a magán felsőoktatási intézmény gazdálkodási rendje szerint működik. A Felsőokt. tv. 10. § (2) bekezdése kiemeli, hogy az állami felsőoktatási intézmény tekintetében az Áht.-t valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt (Kjt.) a törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A Felsőokt. tv. 10. § (3) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény a fenntartó által biztosított és az államháztartás alrendszereiből származó támogatás, átvett pénzeszköz, valamint államháztartáson kívüli forrásból származó bevételeinek felhasználásával látja el feladatait. A Felsőokt. tv. 10. § (4) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény feladatainak ellátására, működésére, fejlesztésére szolgáló költségek fedezetét az éves intézményi költségvetésben kell előirányozni.
A Felsőokt. tv. 15. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felsőoktatási intézmény a működését akkor kezdheti meg, ha a nyilvántartásba vétele megtörtént, továbbá a működés megkezdéséhez szükséges engedélyt megkapta, és az Országgyűlés döntött az állami elismeréséről. A Felsőokt. tv. 15. § (3) bekezdése értelmében a nyilvántartásba vételre akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alapító okiratban meghatározott feladatok folyamatos ellátásához szükséges tárgyi és pénzügyi feltételek - a tevékenység megkezdéséhez szükséges arányban - rendelkezésre állnak, és a teljes működéshez szükséges mértékig fokozatosan megteremthetők.
A felhívott jogszabályi rendelkezésekből az állapítható meg, hogy az állami alapítású felsőoktatási intézmény - az esetleges egyéb források mellett - az állami költségvetésből származó vagyonból gazdálkodik. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az állami alapítású felsőoktatási intézmény egyértelműen közszolgáltatást végez, következésképp olyan "egyéb közfeladatot ellátó szerv", amely az Avtv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott szabály hatálya alá esik. Ez egyben azt is jelenti, hogy - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a felsőoktatási intézmény feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata az Avtv. 19. § (4) bekezdése értelmében, közérdekből nyilvános adatnak minősül.
Ez az álláspont összhangban van a 2007. évi CVI. törvény 5. § (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy közérdekből nyilvános minden, az állami vagyonnal való gazdálkodásra és az azzal való rendelkezésre vonatkozó, közérdekű adatnak nem minősülő adat.
A Felsőokt. tv. 29. § (1)-(4) bekezdései részletezik a rektor feladat- és hatáskörét, míg az (5) bekezdés lehetővé teszi, hogy az (1)-(4) bekezdésben meghatározott jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott körében helyettesére vagy az intézmény más alkalmazottjára delegálja.
Ebből viszont az következik, hogy a rektor, a helyettesei továbbá a karokat irányító dékánok a felsőoktatási intézmény feladat- és hatáskörében eljáró személyek, akiknek a fizetését és prémiumát a feladatkörük ellátásával összefüggésben keletkezett közérdekből nyilvános adatnak kell tekinteni, következésképp ezek az adatok osztják a közérdekű adatok jogi sorsát, vagyis megismerhetők.
Ezt az álláspontot támasztja alá a 2007. évi CVI. törvény 5. § (2) bekezdésében írt az a rendelkezés is, amely szerint az állami vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező szerv vagy személy a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek minősül.
A felsőoktatási intézményi vezetők juttatásai nyilvánosságának elve megfelel a hatályos törvényeknek és nem ellentétes az Alkotmánybíróságnak az alapjogi korlátozással kapcsolatban kialakított jogértelmezési gyakorlatával sem. Az Alkotmánybíróság következetesen olyan álláspontot képvisel, hogy a közfeladatot ellátó személyeknek a tevékenységükkel összefüggésben nagyobb nyilvánosságot kell eltűrniük. A személyes adatok védelmének korlátozását ebben az esetben egy másik alkotmányos jog, a közérdekű (közérdekből nyilvános) adatok megismerésének joga indokolja. A korlátozás aránytalannak nem tekinthető, mert a vezetői tevékenység ellátásáért kifizetett juttatások szorosan kapcsolódnak a közfeladat ellátásához és a nyilvánossághoz való jog nem sérti az intézmények autonómiáját.
Mindezek alapján az I. rendű alperes elsődleges védekezése nem foghat helyt, mert az igényelt adatok közérdekből nyilvánosak, tehát főszabály szerint megismerhetők.
A Fővárosi Ítélőtábla vizsgálta az I. rendű alperes azon érvelését, amelyben azt fejtette ki, hogy a Felsőokt. tv. rendelkezései, mint speciális szabályok korlátozzák az Avtv. szerinti közérdekből nyilvános adatok megismerhetőségére vonatkozó főszabályt.
Az I. rendű alperes a másodlagos védekezése körében az Avtv. 3. § (3) bekezdésére, a Vtv. 5. § (1) bekezdésére, valamint a Felsőokt. tv.-nek a közalkalmazotti alapnyilvántartással kapcsolatos rendelkezéseire hivatkozott, és ezeknek az együttes értelmezéséből olyan következtetésre jutott, hogy a Felsőokt. tv. az adatok megismerhetőségét korlátozó külön törvénynek tekintendő, olyan kivételnek, amely akadályát képezi az adatigénylés teljesítésének. A Fővárosi Ítélőtábla ezzel az okfejtéssel sem értett egyet, a következők miatt.
Az Avtv. 3. § (3) bekezdése azt írja elő, hogy a kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg. A 2007. évi CVI. törvény 5. § (1) bekezdésének második mondata azt mondja ki, hogy külön törvény az adat megismerhetőségét korlátozhatja.
A Felsőokt. tv. 34. § (1) bekezdése határozza meg a felsőoktatási intézmény által kezelhető adatok körét. E rendelkezés értelmében a felsőoktatási intézmény azokat az adatokat tarthatja nyilván, amelyek az intézmény rendeltetésszerű működéséhez, a munkáltatói jogok gyakorlásához, a képzés megszervezéséhez nélkülözhetetlenek, továbbá amelyek a jogszabályokban és a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában biztosított kedvezményekre való igényjogosultság elbírálásához és igazolásához szükségesek. E célból azok az adatok kezelhetők, amelyekből megállapítható a jogosult személye és a kedvezményre való jogosultsága. A Felsőokt. tv. 34. § (3) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény az alkalmazottak és a hallgatók személyes adatait csak a foglalkoztatással, juttatások, kedvezmények, kötelezettségek megállapításával és teljesítésével, állampolgári jogok és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatosan, nemzetbiztonsági okokból, az e törvényben meghatározott nyilvántartások kezelése céljából, a célnak megfelelő mértékben, célhoz kötötten kezelheti. A felsőoktatási intézmény az alkalmazottak személyes adatait - ha a társadalombiztosítási szabályok eltérően nem rendelkeznek - a foglalkoztatás megszűnésétől számított tíz évig kezelheti. A felsőoktatási intézmény a hallgatók személyes adatait a hallgatói jogviszony megszűnésétől számított nyolcvan évig kezelheti. A Felsőokt. tv. 35. § (1) és (2) bekezdése az adatbázisról, a felsőoktatási információs rendszer céljáról, az abba történő adatszolgáltatásról szól. A Felsőokt. tv. 35. § (3) bekezdésének negyedik mondata a kezelendő adatok felsorolását illetően utal az I. rendű alperes által az elsőfokú eljárásban hivatkozott 2. számú mellékletre, míg az ötödik mondata úgy szól, hogy "a nyilvántartásból személyes adat - az érintetten kívül - csak az egyes, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó juttatások jogszerű igénybevételének megállapítása céljából továbbítható, a szolgáltatást nyújtó vagy az igénybevétel jogosságának ellenőrzésére hivatott részére".
Az I. rendű alperes álláspontja, miszerint a Felsőokt. tv. rendelkezései különös törvényi szabályozásnak minősülnek az Avtv.-hez viszonyítva, csak egy vonatkozásban osztható, mégpedig, hogy az Avtv. nemcsak a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokról szól, hanem alapot szolgáltat az adatkezeléssel és az adatfeldolgozással kapcsolatos különös szabályoknak is. A Felsőokt. tv. 34-35. §-ai és az említett melléklet az Avtv.-nek az adatbázisra és a kezelés módjára vonatkozó speciális rendelkezéseit foglalják magukban, de nem érintik az Avtv.-nek a közérdekű adatok megismerésére, megismerhetőségére vonatkozó rendelkezéseit. Ez következik a Felsőokt. tv. 35. § (3) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből is, mivel a normaszöveg a személyes adat "továbbításá"-ról és nem a "kiadásá"-ról szól. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint tehát a Felsőokt. tv. az adott területre vonatkozó speciális jogszabálynak minősül, azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Avtv. 19. § (4) bekezdésén keresztül érvényesülő 19. § (3) bekezdésében írt kivételekre tekintettel az adatigénylés megtagadását jogszerűvé teszi.
A megismerhetőség korlátozhatóságáról ugyanis az Avtv. 19. § (3) bekezdése rendelkezik a következők szerint:
Az (1) bekezdésben említett (szervezetek)nek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv minősítette, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény
a) honvédelmi;
b) nemzetbiztonsági;
c) bűnüldözési vagy bűnmegelőzési;
d) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből;
e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra;
f) bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel korlátozza.
A 19. § (6) bekezdése a közérdekű adatok megismerésével és nyilvánosságával összefüggésben a Ptk. üzleti titok megismerésére vonatkozó szabályaira utal vissza. A 19. § (7) bekezdése úgy szól, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságát korlátozhatja továbbá az Európai Unió jogszabálya az Európai Unió jelentős pénzügyi- vagy gazdaságpolitikai érdekére tekintettel, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adópolitikai érdeket is.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az I. rendű alperes által hivatkozott, a megismerhetőséget korlátozó jogszabály a korlátozást megalapozó egyik csoportba sem sorolható, ráadásul tartalmában sem jelent az Avtv. 19. § (3) bekezdésében jelzett kivételre feljogosító rendelkezést, mivel a Kjt. 83/B. § (1) bekezdése a közalkalmazotti alapnyilvántartásról, míg a Felsőokt tv. 35. § (3) bekezdése a felsőoktatási információs rendszerről szól.
Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes nem tudta alátámasztani azt, hogy a felperes által kért adat kiadását jogszerűen tagadta meg, ezért helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor az I. rendű alperest a felperes által igényelt adatok kiadására kötelezte.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint, helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20.520/2010/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.