adozona.hu
BH+ 2010.9.416
BH+ 2010.9.416
Ha a munkavállaló balesete kizárólag az ő mulasztása, az egyéni védőeszköz használatának mellőzése miatt következett be, a munkáltatót megtérítési felelősség nem terhelte a balesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátás költsége tekintetében [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes fizetési meghagyásának hatályon kívül helyezését kérte, amelyben az alperes 1 369 117 forint megfizetésére kötelezte H. A. munkavállaló 2003. május 23-án bekövetkezett üzemi balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátás megtérítése címén. A felperes a megtérítési felelősségét arra hivatkozva vitatta, hogy a baleset kizárólag a sérült munkavállaló magatartása miatt következett be, részéről a balesettel okozati összefüggésbe hozható mulasztás...
BH+ 2010.9.416 Ha a munkavállaló balesete kizárólag az ő mulasztása, az egyéni védőeszköz használatának mellőzése miatt következett be, a munkáltatót megtérítési felelősség nem terhelte a balesettel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátás költsége tekintetében [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §].
A felperes keresetében az alperes fizetési meghagyásának hatályon kívül helyezését kérte, amelyben az alperes 1 369 117 forint megfizetésére kötelezte H. A. munkavállaló 2003. május 23-án bekövetkezett üzemi balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátás megtérítése címén. A felperes a megtérítési felelősségét arra hivatkozva vitatta, hogy a baleset kizárólag a sérült munkavállaló magatartása miatt következett be, részéről a balesettel okozati összefüggésbe hozható mulasztás nem történt.Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
A megállapított tényállás szerint a szakács munkakörben alkalmazott H. A. tyúkok bontását végezte, és eközben a bontókés egy csontban megakadt, kiugrott, és a tyúkot fogó bal kezét elvágta, megsértve az idegszálat is. A húsbontáshoz előírt egyéni védőeszközt, a lánckesztyűt a sérült nem használta. Az alperes a felperest fizetési meghagyással 1 265 027 forint megfizetésére kötelezte a balesettel kapcsolatban, mert megállapítása szerint a felperes nem biztosított megfelelő egyéni védőeszközt és annak használatát nem követelte meg [1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 42. § b) pont]. Ezt a fizetési meghagyást a munkaügyi bíróság ítélete hatályon kívül helyezte és az alperest a tényállás kellő tisztázása végett új eljárásra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmével támadott előbbi ítéletet hatályában fenntartotta. A megismételt eljárásban hozott, jelen per tárgyát képező fizetési meghagyás indokolása a felperes megtérítési felelősségét arra alapította, hogy az egyéni védőeszközök fertőtlenítésének rendjét nem szabályozta, a munkakezdéskor az egyéni védőeszköz használatát nem ellenőrizte, a munkahelyen a munkát nem megfelelően szervezte meg [Mvt. 2. § (2) bekezdés, 40. § (1) bekezdés, 42. § b) pont, 54. § (2), (5) bekezdés, 30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet melléklet 4.1.3 pont].
A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes az előírt egyéni védőfelszereléseket beszerezte, azok rendelkezésre álltak, az egyéni védőeszköz juttatásáról, használatáról szabályzatban rendelkezett, rendszeres ellenőrzést tartott, a sérült munkavédelmi oktatásban részesült. A sérült maga is úgy nyilatkozott, hogy a húsbontáshoz a lánckesztyű biztosított volt, maga mulasztotta el annak használatát arra hivatkozva, hogy nem találta, holott tudta, hol keresse. Az a körülmény, hogy felperes a szabályzatában az egyéni védőeszköz fertőtlenítésének módját nem szabályozta, az ügy megítélése szempontjából nem lényeges, minthogy nem emiatt mulasztotta el a sérült a lánckesztyű használatát. A napi rendszerességgel történt ellenőrzéssel felperes az ellenőrzési kötelezettségének eleget tett. Mindezek figyelembevételével a bíróság a felperes terhére felhozott mulasztás hiányában a keresetét alaposnak találta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte, a Pp. 206. §-a, az 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdése, a 30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet mellékletének 4.1.3 pontja megsértését panaszolta. Ez utóbbi rendelkezésre hivatkozva vitatta az ellenőrzési kötelezettség teljesítését, mert értelmezése szerint már a reggeli munkakezdéskor ellenőrizni kellett volna a védőeszköz használatát, de az ellenőrzésre jogosult vezető a sérült munkakezdésekor még nem volt benn a munkahelyen. A lánckesztyű biztosításának, fertőtlenítésének szabályozása hiányával összefüggött, hogy a sérült a védőeszközt nem használta, nem tudta hol keresse. Etekintetben a tényállás megállapítását iratellenesnek tartotta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet Mellékletének 4.1.3 pontja szerint a munka megkezdésekor ellenőrizni kell, hogy a munkahely, munkaeszköz és az alkalmazott technológia megfelel-e az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés, valamint a higiénia követelményeinek. Ezt a szabályt az alperes az Mvt. értelmező rendelkezéseit (Mvt. 87. § 4. pont) figyelmen kívül hagyva, tévesen értelmezte az egyéni védőeszközre is vonatkozó rendelkezésnek.
A felülvizsgálati kérelem érvelése ezzel kapcsolatban egyébként azért sem megalapozott, mert a sérült szakács munkakörébe sokféle feladat tartozott, és az alperes a munkakezdéskori ellenőrzés elmulasztásával anélkül hozta összefüggésbe a mintegy két órával később bekövetkezett balesetet, hogy tisztázta volna a tényállást arra nézve, milyen feladattal kezdte a sérült a napi munkáját, ahhoz kellett-e a lánckesztyűt használnia.
A per adatai alátámasztják azt az ítéleti megállapítást, hogy a felperes az egyéni védőeszköz használatát rendszeresen ellenőrizte. A sérült és munkatársa egybehangzóan állította, hogy a vezető naponta szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzést. Ez megfelelt az Mvt. 54. § (7) bekezdés b) pontjában meghatározott követelménynek.
2. Az alperes a fizetési meghagyás indokolásában tényállásként azt rögzítette, hogy a felperesnél kialakult gyakorlat volt a lánckesztyű fertőtlenítésére és tárolására nézve: "a lánckesztyűket - az ún. fekete mosogatóban történő fertőtlenítést követően - a húselőkészítőben tárolták". Minthogy ez kialakult gyakorlat volt, ennek a sérült is részese volt. A megismételt eljárásban tett tanúvallomása is erre utal, amelyben úgy nyilatkozott, hogy a lánckesztyű kijelölt helyen való tárolását a vezető naponta, véletlenszerűen ellenőrizte.
A tanúvallomásában a sérült azt állította, hogy azért nem használta a védőkesztyűt, mert nem volt a munkavégzés helyén és a sürgős munka miatt nem kereste; szerinte a balesetet úgy lehetett volna elkerülni, ha sietsége nem eredményez kapkodást. A munkabaleseti jegyzőkönyv ezzel egyezően rögzíti, hogy a sérült beismerte: a baleset bekövetkezésekor nem használta a védőkesztyűt, mivel sietett a munkát elvégezni.
Az előbbieket is figyelembe véve nem okszerűtlen az az ítéleti következtetés, hogy a védőeszköz tisztítása, fertőtlenítése szabályozásának hiányával a baleset nem hozható összefüggésbe, mert a sérült tudta, illetve tudnia kellett hol található a lánckesztyű. A sérült sietségére, kapkodására viszont a fizetési meghagyás indokolása nem tér ki, így annak okára, körülményeire vonatkozó ténymegállapítást sem tartalmaz. Ennélfogva a sérültnek e magatartásával kapcsolatban felperes terhére értékelhető mulasztás nem volt megállapítható.
Mindezekre tekintettel az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés [Pp. 206. § (1) bekezdés] hiányában megállapított tényállás alapján megalapozott az a következtetés, hogy a baleset kizárólag a sérült mulasztása, az egyéni védőeszköz használatának mellőzése miatt következett be, ezért a felperest megtérítési kötelezettség nem terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.669/2008.)