adozona.hu
BH+ 2010.9.419
BH+ 2010.9.419
Ingatlan vásárlása esetén a továbbértékesítési szándéknyilatkozat utóbb csak igazolási kérelemmel együtt terjeszthető elő, a késedelem kimentése esetén biztosítható az illetékkedvezmény [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. július 13-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 497/2 helyrajzi szám alatti ingatlant, a 2007. augusztus 14-én kelt adásvételi szerződéssel pedig a 499/1 helyrajzi számú ingatlant. A vagyonszerzések illetékkiszabásra történő bejelentésére 2007. július 16-án, illetve augusztus 14-én került sor. A felperes a szerződésekben nem nyilatkozott a továbbértékesítési szándékáról.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2007. október 19-én kelt és a 2007. október 8-án kelt fizetési...
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2007. október 19-én kelt és a 2007. október 8-án kelt fizetési meghagyásaival a felperest a vagyonszerzések után 1 400 000 forint, valamint 132.000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes 2007. november 5-én postázott kérelmeiben kérte az illeték összegének módosítását mindkét fizetési meghagyás tekintetében, arra való hivatkozással, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás és az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. február 6-án kelt határozataival a felperes illetékkedvezmény megadása iránti kérelmeit, mint az illeték visszatérítése/törlése iránti kérelmeket elutasította.
A felperes 2008. március 5-én mindkét határozat ellen fellebbezéseket nyújtott be, melyekben arra hivatkozott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (8) bekezdése alapján a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig a továbbértékesítési szándéknyilatkozatot pótolta, a nyilatkozat pótlásával egyidejűleg igazolási kérelmet nem kellett előterjesztenie. A nyilatkozat pótlása folytán az illetékkedvezmény megilleti.
Az alperes a fellebbezéseket elbírálva a 2009. január 23-án kelt, valamint a 2008. szeptember 8-án kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozatai indokolása szerint a felperes állította, hogy a 2008. november 5-én beterjesztett kérelmeiben igazolási kérelmet nem terjesztett elő, de a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy adminisztrációs hiba folytán maradt ki az adásvételi szerződésekből az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján történő illetékkiszabás iránti kérelem. Erre tekintettel, az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmeit igazolási kérelemként is elbírálta és az igazolási kérelmeket a 2008. december 8-án és a 2008. július 9-én kelt végzéseivel, mindkét esetben elutasította azzal az indokkal, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján a határidő elmulasztása miatt csak igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolható a továbbértékesítésre vonatkozó szándéknyilatkozat. A felperes azonban igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
A felperes mindkét alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, kérve az illeték 2%-os mértékben történő megállapítását azzal, hogy az illetékkedvezmény megilleti, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján igazolási kérelmet nem kellett előterjesztenie. Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú határozatot az alperes a jogi képviselőjének nem küldte meg, csak közvetlenül neki postázta.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette és az egyesített perben hozott ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében az új eljárásra iránymutatást nem adott.
Ítéletének indokolása szerint az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem követeli meg az Itv. 23/A. § (1) bekezdése tekintetében, hogy a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozata pótlása mellett igazolási kérelmet is előterjesszen. Ez a rendelkezés ugyanis különbséget tesz az (1) és (4)-(5) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott igazolások között. Míg az előbbi esetben nyilatkozat pótlását a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig lehetővé teszi és igazolási kérelem benyújtását nem követeli meg, csak az Itv. 23/A. § (5)-(7) bekezdésben foglalt esetekben írja elő a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében írt "illetőleg" kifejezés is ezt az értelmezést, különbségtételt támasztja alá, amellyel nem konjunktív feltételeket támaszt a nyilatkozatok pótlása esetére, mert az "illetőleg" kifejezés tartalma ebben a rendelkezésben nem "és", hanem "vagy". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabály pontatlan, több értelmezést megengedő megfogalmazása esetén az ügyfél számára kedvezőbb értelmezést kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes a határozatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) a 40. § (7) bekezdését megsértve nem a felperes jogi képviselőjének kézbesítette, azonban ez az eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatással nem volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) és (8) bekezdését, valamint a Ket. 66. § (1)-(2), (5) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdését, amikor különbséget tett a nyilatkozatok és az igazolások pótlása között. Az elsőfokú bíróság téves álláspontjának elfogadása arra vezetne, hogy az Itv. 23/A. § (5)-(7) bekezdésében meghatározott igazolások törvényi határidőn belül történő benyújtásának elmulasztása esetén csupán igazolási kérelem előterjesztésének lenne helye, így magának, az igazolásnak a pótlólagos benyújtása nem lenne szükséges. Ez az értelmezés nyilvánvalóan a jogszabállyal és a jogalkotó szándékával is ellentétes. Az Itv. 23/A. § (1), (4)-(5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok és az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolások pótlólagos benyújtására is azonos eljárási rend vonatkozik az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének első mondata szerint. Mindkét esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig mind a nyilatkozatok, mind az igazolások pótlására csak igazolási kérelem egyidejű előterjesztésével kerülhet sor a határidő elmulasztásának kimentésére. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének második mondatában szereplő "illetőleg" kifejezés "vagy" jelentéssel bír. Az illetékkedvezmény biztosításához az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdése értelmében több konjunktív feltételt kell igazolnia a vagyonszerzőnek: így az ingatlanforgalmazásra való jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott módon, valamint nyilatkoznia kell a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentéskor a továbbértékesítési szándékára. Bármelyik feltétel hiánya kizárja az illetékkedvezmény megadását. A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát nem tette meg, így a határidő elmulasztása miatt az utóbb pótolt szándéknyilatkozatával együtt igazolási kérelmet is elő kellett volna terjesztenie. Amennyiben egy jogszabályi rendelkezés valamely nyilatkozat megtételére határidőt állapít meg, akkor a határidő elmulasztása esetén a mulasztás csak igazolási kérelemmel menthető ki. Amennyiben ellenkező értelmezés lenne a helyes, akkor a nyilatkozattételre előírt határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztése nélkül a vagyonszerző a nyilatkozatot bármikor pótolhatná, és ezzel mintegy automatikusan meghosszabbítaná a törvényi határidőt. Az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a jogszabály nem pontos megfogalmazása esetén a jogszabályi rendelkezést az ügyfél számára kedvezőbb módon kell értelmezni. Egy jogszabály értelmezése megfelelő értelmezési módszerekkel történhet, a jogtudomány által kimunkált értelmezési módszerek, így a nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti, valamint a jogalkotó feltehető szándéka alapján történő értelmezés alapján. A jogalkalmazónak a jogszabály valódi tartalmát e módszerek szerint kell megállapítania, nem pedig az ügyfél számára kedvezőbb értelmezést választania.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma által kiadott 2/2008. számú KJE jogegységi határozat is az álláspontját támasztja alá.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdését. E rendelkezés szerint a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozat határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát és a határidőn elmulasztása miatt a mulasztása vétlenségét igazolási kérelemmel valószínűsítenie kell, azért, hogy a határidő elmulasztása miatti jogkövetkezményt elhárítsa.
A Legfelsőbb Bíróság a 2008. évi 1825. számú elvi határozatában már kifejtette - és az abban foglaltakat jelen perben is osztja -, amennyiben az Itv. 23/A. § (8) bekezdése a felperes és az elsőfokú bíróság értelmezése szerint is csak az elmulasztott nyilatkozat pótlására szolgálna, a jogalkotó a (8) bekezdésben kifejezetten úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható, és nem kívánta volna meg igazolási kérelem előterjesztését.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondatában foglalt "illetőleg" kifejezést "vagy"-nak értelmezte és két külön szabályozásként értelmezte a nyilatkozat, valamint az igazolás pótlására vonatkozó jogszabályi előírást, figyelmen kívül hagyva a 23/A. § (8) bekezdés első mondatát. Az első mondatban megjelölt (1), (4-5) bekezdésekben, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, illetve igazolások vonatkozásában azonos eljárási rend érvényesül, mert mindkét esetben határidőhöz kötött a nyilatkozatok illetve igazolások benyújtása. Ennek elmulasztása esetén az Itv. 23/A. § (1) bekezdés, (4)-(5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok, valamint az (5/-/7) bekezdésében írt igazolások az Itv. 23/A. § (8) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatók, azonban mind a nyilatkozatokra, mind az igazolásokra a határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelem előterjesztésének kötelezettsége egyaránt vonatkozik. Az igazolási kérelemre egyúttal vonatkoznak a Ket. 66. § (1)-(2), (5) bekezdésében foglalt rendelkezések is, a mulasztónak az igazolási kérelemben a mulasztás okát is fel kell tárnia, a mulasztását ki kell mentenie.
A perbeli esetben a felperes álláspontja az volt, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerint a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolt továbbértékesítési szándéknyilatkozat esetén igazolási kérelmet nem kell előterjesztenie, így ennek megfelelően a beadványában igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Mivel a kérelmében állította, hogy az adásvételi szerződésből adminisztrációs hiba miatt maradt ki a továbbértékesítési szándékára vonatkozó nyilatkozat, az elsőfokú adóhatóság helytállóan, ezt a kérelmet igazolási kérelemnek tekintve elbírálta és elutasította.
Mivel az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján a nyilatkozat pótlására az igazolási kérelemmel egyidejűleg kerülhet sor, igazolási kérelem hiányában, illetve annak elutasítása esetén önmagában a nyilatkozat benyújtására tekintettel a felperes számára az illetékkedvezmény nem adható meg, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor az erre irányuló kérelmet elutasító elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A felperes e körben alaptalanul hivatkozott a 2/2008. számú KJE jogegységi határozatra. A jogegységi határozat más kérdésben foglalt állást, így az a perbeli jogvitában nem irányadó.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította, figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított eljárási szabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki. (Legf.Bír. Kfv.VI.39.064/2009.)