adozona.hu
BH 2010.9.260
BH 2010.9.260
Ha a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapjául szolgáló jövedelemként a jogszabály a szerződés szerinti jövedelmet rendeli figyelembe venni, az nem értelmezhető kizárólag a személyi alapbérre leszűkítve. Szerződés szerinti jövedelemként munkaviszony esetén a munkaszerződés alapján a munkavállalót megillető valamennyi egészségbiztosítási járulékalapot képező munkabért - így a bérpótlékot is - figyelembe kell venni attól függetlenül, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint járó
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes 2006. december 15-én kelt fizetési meghagyása 5/E. és 5/F. pontjának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy Sz. A.-né munkavállalója terhességi-gyermekágyi segélyével és gyermekgondozási díjával kapcsolatban az alperes tévesen kötelezte az érintett pontok szerint 453 246 forint megtérítésére jogalap nélkül folyósított ellátás címén, mert a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 26. §-ában szereplő szerződés szerinti bér nem c...
BH 2010.9.260 Ha a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapjául szolgáló jövedelemként a jogszabály a szerződés szerinti jövedelmet rendeli figyelembe venni, az nem értelmezhető kizárólag a személyi alapbérre leszűkítve. Szerződés szerinti jövedelemként munkaviszony esetén a munkaszerződés alapján a munkavállalót megillető valamennyi egészségbiztosítási járulékalapot képező munkabért - így a bérpótlékot is - figyelembe kell venni attól függetlenül, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint járó bérpótlékot a munkaszerződés rögzíti-e [1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 42. § (3) bekezdés, 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. §].
A felperes a keresetében az alperes 2006. december 15-én kelt fizetési meghagyása 5/E. és 5/F. pontjának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy Sz. A.-né munkavállalója terhességi-gyermekágyi segélyével és gyermekgondozási díjával kapcsolatban az alperes tévesen kötelezte az érintett pontok szerint 453 246 forint megtérítésére jogalap nélkül folyósított ellátás címén, mert a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 26. §-ában szereplő szerződés szerinti bér nem csupán a személyi alapbért, hanem a bérpótlékot is magában foglalja.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes fizetési meghagyásának a keresettel támadott pontjait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A fizetési meghagyás szerint az alperes Sz. A.-né terhességi-gyermekágyi segélye és gyermekgondozási díja folyósításánál amiatt állapította meg, hogy részben jogalap nélküli ellátás történt, mert felperes a munkavállaló munkaszerződésében szereplő 435 forint órabér helyett - a bérpótlékot is figyelembe véve - a minimálbér kétszerese alapulvételével állapította meg és folyósította az ellátást. Ezért alperes a különbözetként adódó összeg megfizetésére kötelezte a felperest az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 42. § (3) bekezdésére, 42/D. § (3) bekezdésére és az R. 26. §-ára hivatkozva.
A felek között a vita tárgyát az képezte, hogy az R. 26. §-ában szereplő szerződés szerinti jövedelemnek mit kell tekinteni.
A bíróság erre vonatkozó fogalom-meghatározás hiányában az Mt. 141. §-ára és a 9006/2003. (SK. 7.) KSH közleményben foglaltakra utalva úgy foglalt állást, hogy a szerződés szerinti jövedelembe nem csak a munkavállaló személyi alapbére, hanem a kollektív szerződés alapján járó bérpótléka is beletartozik. A fizetési meghagyás ezért az R. 26. §-át megsértve állapított meg jogalap nélküli ellátást az 5/E. és 5/F. pontjában, emiatt ezeket a bíróság hatályon kívül helyezte a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel Sz. A.-né az Ebtv. 48. § (2)-(3) bekezdésében megadott időtartamban nem rendelkezett jövedelemmel (mert a megelőzően született gyermekei után terhességi-gyermekágyi segélyben, illetve gyermekgondozási díjban részesült), az Ebtv. 42. § (3) bekezdése, 42/D. § (3) bekezdése és az R. 26. §-a alapján tényleges jövedelem hiányában a szerződés szerinti jövedelmét, a 435 forint órabért kellett volna figyelembe venni az ellátás összegének megállapításánál, mert szerződés szerinti bérnek kizárólag a személyi alapbér minősül. Érvelése szerint az Egészségbiztosítási Alapnak jelentős kárt okozna az érintett szabálynak a felperes által történt kiterjesztő értelmezése. Hivatkozott az Ebtv. 2. § (2) bekezdésében megállapított alapelvre, az arányosság elvére is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Vitatta, hogy a szerződés szerinti jövedelemnek kizárólag a személyi alapbér minősül, és kifogásolta az arányosság elvének értelmezését az alperes gyakorlatában.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben is előadott, irányadó tényállás szerint felperes Sz. A.-nét villamos járművezetőként egyenlőtlen munkaidő-beosztással, vezénylés szerint, két műszakos munkakörben foglalkoztatta. A peres iratokhoz becsatolt, 2002. február 27-én kelt munkaszerződés-módosítás a személyi alapbérét 435 forint órabérben állapította meg, a munkaszerződése egyéb rendelkezéseit változatlanul hagyva. Az eredeti munkaszerződés 8. pontja a munkaszerződésben nem érintett egyéb kérdésekben az Mt.</a> és a kollektív szerződés alkalmazását írta elő.
A perbeli esetben irányadó Ebtv. 42. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított egészségbiztosítási járadékalapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.
Az előbbiekkel egyezően rendelkezik a gyermekgondozási díj tekintetében az Ebtv. 42/D. § (3) bekezdése.
A terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapjául szolgáló jövedelem részletes szabályai cím alatt az R. 26. § (1) bekezdése tényleges jövedelem hiányában az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes szerződés szerinti jövedelmet rendeli figyelembe venni.
Minthogy a végrehajtási rendelet a törvény szerinti tényleges jövedelem helyébe lépő szerződés szerinti jövedelemről szól, az érintett szabályokból és az Ebtv. 39/A. §-ából egyértelműen az következik, hogy az utóbbi esetben is jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt. Az alperes jogszabály-értelmezése e szabályokkal ellentétes, tehát téves.
A felülvizsgálati érvelés abból kiindulva is téves, hogy mivel a társadalombiztosítási jogszabály a szerződés szerinti jövedelemre további meghatározást nem ad, ennek értelmezésénél munkaviszony esetén a munkaszerződésre vonatkozó szabályok irányadók. A munkaszerződésben a személyi alapbér meghatározása kötelező, de a szerződés a munkabérre vonatkozó további rendelkezést is tartalmazhat [Mt. 76. § (4)-(5) bekezdés], azonban ilyen rendelkezés hiányában is a munkavállalót a munkaszerződése alapján a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (jogszabályban, kollektív szerződésben) előírt díjazás megilleti. Ehhez képest a szerződés szerinti jövedelem fogalma munkaviszony esetében általánosan, kizárólag a személyi alapbérre leszűkítve nem értelmezhető, mert ez sok esetben a szerződés szerinti jövedelemnek csupán egy részét jelenti. Az R. 26. § (1) bekezdése alkalmazásánál ezért szerződés szerinti jövedelemként a munkaszerződés alapján a munkavállalót megillető, egészségbiztosítási járulékalapot képező munkabért kell figyelembe venni. Etekintetben nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a munkaszerződés kifejezetten rögzíti-e pl. a munkavállaló bérpótlékra való jogosultságát, ha az a munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján - tehát szerződésbeli kikötés nélkül is - jár részére. Megengedhetetlen és indokolatlan különbséget eredményezne ugyanis az, ha az ellátás összege attól függően alakulna, hogy adott munkáltatónál részletesebb, a munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt járandóságokra is kiterjedő, vagy ezt mint megismételni szükségtelen rendelkezést mellőző, szűkszavúbb, rövidebb munkaszerződést kötnek.
Nem mellőzhető annak megjegyzése sem, hogy az alperesi jogszabály-értelmezés az ellátás összege tekintetében indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe hozza azokat, akik több gyermeket egymást követően szülnek.
A kifejtettekre tekintettel a fizetési meghagyás keresettel támadott pontjait - amelyek az alperes téves jogszabály-értelmezése folytán jogszabályt sértenek - a jogerős ítélet érdemben helyes döntéssel helyezte hatályon kívül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével, illetve módosításával - hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.979/2008.)