BH 2010.9.255

Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem felel meg - a köztük fennálló szerződésben - a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó kikötésnek [1991. évi XLIX. tv. 27. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a hitelező 2008. január 30-án benyújtott kérelmében kezdeményezte. Előadta, hogy 2006. november 30-án vállalkozási szerződést kötöttek az adóssal, amely szerződést 2006. december 14-én és 2007. május 7-én módosították. A vállalkozási szerződés tárgya egy 300 ezer liter/nap kapacitású bioetanol üzem felépítése volt, amelyhez a terveket és a know-how-t i...

BH 2010.9.255 Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem felel meg - a köztük fennálló szerződésben - a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó kikötésnek [1991. évi XLIX. tv. 27. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a hitelező 2008. január 30-án benyújtott kérelmében kezdeményezte. Előadta, hogy 2006. november 30-án vállalkozási szerződést kötöttek az adóssal, amely szerződést 2006. december 14-én és 2007. május 7-én módosították. A vállalkozási szerződés tárgya egy 300 ezer liter/nap kapacitású bioetanol üzem felépítése volt, amelyhez a terveket és a know-how-t is a hitelező adta az adósnak.
A vállalkozási szerződés X. pontja szerint - amely a "Kapcsolattartás, együttműködés a szerződés teljesítésében" címet viseli - a felek megállapodtak abban, hogy a kapcsolattartás nyelve Magyarországon a magyar nyelv, a Magyar Köztársaság területén kívül történő írásbeli vagy szóbeli értesítés nyelve az angol vagy a német nyelv (vita esetén az angol nyelvű értesítés tartalma az irányadó.) Az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a k.-i építkezés és munkák ideje alatt a vállalkozó (hitelező) legalább öt naptári nappal megelőzően megtörtént előzetes értesítése alapján és az általa meghatározott időtartamra angol-magyar, vagy német-magyar tolmácsot biztosít, melynek teljes költsége a megrendelőt terheli.
A 2007. május 7-ei szerződésmódosításban az adós hozzájárult ahhoz, hogy a hitelező kiállítsa
? a számlát 2,3 M euró vonatkozásában, ha a megrendelő a Basic Engineering II. részét átadja; az adós a teljesítést elismerte és a hitelező kiállította a 2767. sorszámú harmadik rész-számlát, melynek teljesítési határideje 2007. november 28-a volt;
? 2007. szeptember 3-áig 2890 M euró és áfa előleg számlát a saválló acél megrendeléséhez, mely számlát a megrendelő köteles három napon belül átutalással megfizetni.
E megállapodás alapján a hitelező 2007. november 20-án kiállította a 99-980-337 sorszámú "fizetési felhívást" 3 468 000 euróról, melynek teljesítési határideje 2007. december 10. volt.
A hitelező jogi képviselője 2008. január 11-én kelt levelében német nyelven szólította fel az adóst fizetési kötelezettségének teljesítésére, mely fizetési felszólítást 2008. január 14-én adtak Ausztriában ajánlott levélként postára.
Az adós 2008. január 21-én írt levelében közölte a német jogi képviselővel magyarul, hogy a kapcsolattartás nyelve Magyarországon a magyar nyelv, ezért nem fogadja el joghatályos értesítésnek a küldött levelet, egyébként pedig - ha mégis fizetési felszólítás lenne az átvett levél - a tartozást vitatja.
A hitelező álláspontja szerint ennek a levélnek nincs jelentősége, mert a fizetési felszólítás kézhezvételéig nem vitatta az adós a tartozását és azt nem is egyenlítette ki. Felszámolási kérelmével egyidejűleg ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelmet is benyújtott, melyet az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzésével kijelölt.
Az adós elsődlegesen kifogásolta a bíróság illetékességét, mert az volt az álláspontja, hogy a felek által jogvita esetére kikötött Fővárosi Bíróság lenne illetékes a felszámolási eljárás lefolytatására.
Másodlagosan az adós sérelmezte, hogy a hitelező német nyelven küldte a felszólító levelet, azonban a felek között létrejött vállalkozási szerződés X. pontja szerint a kapcsolattartás nyelve Magyarországon a magyar nyelv, ezért a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem tekinthető joghatályos felszólításnak, erre nem lehet alapozni a fizetésképtelenséget.
Az adós álláspontja szerint, miután a felek között folyamatos tárgyalások folytak, s ennek kapcsán 2007. szeptember 5-én megállapodtak a projekt előkészítés folytatásában és a fizetési kötelezettségek átütemezésében, a hitelező követelése még nem vált esedékessé, mert megállapodtak abban is, hogy a 2,3 M euró tartozás esedékességének határideje 2008. március 31. napja lesz.
Az adós hivatkozott továbbá arra, hogy folyamatosan egyeztettek és tárgyaltak a hitelezővel, s ennek során a 2008. január 30-ai tárgyaláson a számlával és előleg bekérő levéllel kapcsolatos felvetéseit, kifogásait személyesen is megerősítette. Az előlegbekérő levél nem felel meg a magyar hatályos jogszabályoknak sem, ezért fizetési felhívásnak sem tekinthető. Miután a számla még nem járt le, ezért kamattal sem tartozik a hitelező részére.
Kérte a felszámolási eljárás soron kívüli megszüntetését és a hitelező eljárási költségekben való marasztalását. Megfellebbezte a bíróság 5. sorszámú ideiglenes vagyonfelügyelőt kijelölő végzését is, melyet az ítélőtábla végzésével megváltoztatott és a hitelező ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelmét elutasította, s ebben a végzésében alaptalannak találta az adós illetékességi kifogását.
A hitelező részletesen elemezte a vállalkozási szerződés X. pontját, álláspontja szerint a "Magyar Köztársaság területén kívül történő írásbeli vagy szóbeli értesítés nyelve az angol vagy a német" kitétel a szerződésben egyértelműen lehetővé tette a hitelezőnek, hogy akár német nyelven küldje meg a fizetési felszólítást. A felek egyébként is a magyar, a német és az angol nyelvet jelölték meg a kapcsolattartás módjaként, ezért joggal várható el az adóstól, hogy legyen olyan munkatársa, aki érti a német nyelvet.
Érdemben kifejtette, álláspontja szerint az adós a felek közötti tárgyalások fenntartásával csak időt akart húzni, és az általa megjelölt 2008. március 31-ét követően sem egyenlítette ki a számlát.
Rámutatott, hogy az adós nem vitatta a tartozást a fizetési felszólítást megelőzően, s miután nem adott fizetési haladékot az adósnak, ezért kamatigénye jogos és megalapozott.
Az elsőfokú bíróság 19. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásként elrendelte a felszámolását, kijelölte a felszámolót. A végzés indokolásában részletesen elemezte a felek jogviszonyát és megállapította, hogy az adós a hitelező számláit befogadta, de nem fizette ki. Az adós által becsatolt iratokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós az e-mail­jeit német, illetőleg angol nyelven készítette el és küldte meg a hitelezőnek, ezért nem áll helyt az a kijelentése, miszerint a hitelező által megküldött számla és fizetési felszólítás számára nem volt érthető és emiatt joghatályos. Miután a hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezéseinek megfelelően igazolta a fizetésképtelenség fennállását, ezért a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással az adós felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette, kötelezte a hitelezőt, hogy az adósnak fizessen meg 37 000 Ft-ot, és felhatalmazta arra, hogy a 25 000 Ft közzétételi költségtérítést visszaigényelje.
A másodfokú bíróság határozatát arra alapította, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A fizetési felszólítás kézhezvétele után már vitatásnak nincs helye, s miután az adós 2008. január 25-én - a hitelező által elismerten - vitatta a hitelező követelését, azt vizsgálta meg, hogy a hitelező által korábban küldött fizetési felszólítás joghatályosnak minősül-e.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, a Cstv. a fizetési felszólításra vonatkozóan csak azt a törvényi előírást tartalmazza, hogy a fizetési felszólításnak írásbelinek kell lennie. Nyilvánvaló azonban, hogy a fizetési felszólításnak meg kell felelnie a felek szerződéses kikötésének, joghatás ugyanis csak a törvényes, szerződésszerű felszólításhoz fűződhet. Álláspontja szerint a felek között létrejött vállalkozási szerződés X. pontja meghatározta, hogy közöttük a kapcsolattartás nyelve Magyarországon a magyar nyelv, és a Magyar Köztársaság területén kívül történő írásbeli vagy szóbeli értesítés nyelve az angol vagy a német nyelv. Akként foglalt állást, hogy ez a kikötés - függetlenül attól, hogy a képviseletre jogosított értette-e vagy sem a felszólítás tartalmát - egyértelmű követelményt támaszt a magyarországi kapcsolattartás nyelvét illetően, mert a felek úgy rendelkeztek, hogy Magyarországon a kapcsolatot magyar nyelven tartják. Ez a megállapodás pedig irányadó mind az írásbeli, mind a szóbeli kommunikációra. Helytálló a hitelezőnek az az érvelése, hogy a felek együttműködési kötelezettsége megkívánja a német, vagy az angol nyelv ismeretét, vagy ilyen nyelveket ismerő munkatársak alkalmazását, ez azonban nem szélesíthető ki oly módon, hogy felülírja a felek határozott kikötését. Mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy az adós német nyelvű fizetési felszólításához a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott joghatás nem köthető. A fentiek szerint nem állapítható meg, hogy az adóshoz fizetési felszólítás érkezett, ezért 2008. január 25-én a hitelezőhöz érkezett vitatása nem késett el. Ebből következően a követelés vitatottnak minősül és az eljárást ezért szüntette meg.
A jogerős másodfokú végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság 19. sorszámú végzésének helybenhagyását, valamint az adós első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségekben való marasztalását - ezen belül kérte az ügyvédi munkadíj áfával növelt összegét is megállapítani.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság határozata jogszabálysértő, mert a Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt rendelkezésekbe ütközik annak a nyelvhasználatra vonatkozó értelmezése. A felek úgy állapodtak meg, hogy az írásbeli vagy szóbeli értesítés nyelve Magyarországon a magyar nyelv, míg a Magyar Köztársaság területén kívül az angol vagy a német nyelv lehet, ebből a másodfokú bíróság tévesen vonta le következtetését. A felek ugyanis azért rendelkeztek ilyen módon, mert a kivitelezés helyszíne Magyarországon van, és amikor ez folyik, akkor magyar szakemberekkel szükséges a kapcsolattartás - akár előzetes értesítés után tolmács segítségével. Álláspontja szerint a szavak általános jelentése, nyelvtani értelmezése szerint a másodfokú bíróság logikája alapján a német és angol nyelvre vonatkozó rendelkezések értelmetlenné válnak, mert megfosztaná a német nyelvű szerződő felet a szerződésben írt attól a lehetőségtől, hogy anyanyelvén vagy angol nyelven tartson kapcsolatot a magyar partnerrel. Egy olyan értelmezés esetén, amelyet a másodfokú bíróság kifejtett, a rendelkezésnek nem lenne értelme. A Magyar Köztársaság területén kívül a felek nem leveleztek egymással, s a hitelező az adósnak német vagy angol nyelven csak Magyarországon kívül levő bármilyen telephelyére, fióktelepére, kirendeltségére küldhetett volna levelet - ilyennel pedig az adós nem rendelkezett és nem is kívánt ilyet létrehozni.
A felek szándéka az volt, hogy a hitelező a külföldről Magyarországra küldött írásbeli értesítését német vagy angol nyelven küldhesse, s ez a felek számára elfogadott volt, az adós sem magyarul folytatta a levelezést a hitelezővel.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a másodfokú bíróság határozatában kifejtett logika szerint az adós vitatása sem joghatályos, mivel azt magyar nyelven tette, ugyanis a másodfokú bíróság elismeri, hogy a szerződés szerint a Magyar Köztársaság területén kívül történő írásbeli értesítés nyelve az angol vagy a német nyelv. Miután Graz a Magyar Köztársaság területén kívül van, ezért csak ezeken a nyelveken tehetett volna joghatályos vitató nyilatkozatot az adós a hitelező felé.
Az adós a felülvizsgálati kérelemre tett ellenkérelmében kérte a másodfokú bíróság határozatának hatályában való fenntartását, annak helyes indokai alapján. Hivatkozott arra, hogy az együttműködés során a felek több alkalommal találkoztak Magyarországon kívül is, ahol német vagy angol nyelven folytatták a tárgyalásokat és az emlékeztetők is ezen a nyelven születtek. A hitelező fizetési felszólítása nem volt szerződésszerű, ezért jogkövetkezmény kiváltására sem alkalmas. Az adós a vitató nyilatkozatát a 2008. január 11-i időpontot követően többször is megismételte, melyek érdemi vizsgálatára azért nem került sor, mert a hitelező nem igazolta a szabályos fizetési felszólítás megküldését.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő kérdés az volt, hogyan kell értelmezni a felek között létrejött vállalkozási szerződés X. pontjának rendelkezéseit az egymás közötti levelezés vonatkozásában, s ehhez képest a jogerős végzésben foglalt értelmezés a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésébe ütközik-e.
Nem vitásan a magyar gazdálkodó szervezetek között az információcsere, levelezés magyar nyelven folyik, kivéve, ha a felek a szerződésükben erről másként rendelkeznek. Határokon átnyúló jogviszonyok esetében - amikor a szerződő felek által értett nyelv eltérő - a felek maguk döntik el, hogy milyen nyelven fogadják el az egymásnak küldött információkat, értesítéseket, felhívásokat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az érintett mondatot ketté kell választani azért, hogy a tartalmát meg lehessen állapítani. A "kapcsolattartás nyelve Magyarországon a magyar nyelv" kifejezést a Legfelsőbb Bíróság úgy értelmezi, hogy a kapcsolattartásba beletartozik a Magyarországon történő érintkezés (egyeztetés, tárgyalás stb.), illetve az ide irányuló, a felek közötti értesítés és információcsere. A felek rendelkezése szerint az ilyen értesítés, levelezés, információcsere nyelve magyar. Miután az értesítést - fizetési felszólítást - a felülvizsgálattal érintett ügyben Magyarországra küldték, ebből következően annak magyar nyelven kellett volna megtörténnie.
A mondat másik fele, amely szerint "a Magyar Köztársaság területén kívül történő írásbeli vagy szóbeli értesítés nyelve az angol vagy a német nyelv (vita esetén az angol nyelvű értesítés tartalma az irányadó)" fordulat a Magyarország területén kívül történő információcserére, valamint a Magyarországról küldött értesítésekre vonatkozik.
Nem vitásan - ahogyan erre a felülvizsgálati kérelemben a hitelező is hivatkozott - a felek között e-mailben főleg angol nyelvű levelezés folyt, ez azonban a felek kikötését nem változtatja meg olyan esetben, amelyhez a törvény jogkövetkezményt fűz és a másik fél kifogásolja a nem szerződésszerű eljárást. A kifejtettekre tekintettel a jogerős végzésben foglalt értelmezés megfelel a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltaknak, tehát a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés nem állapítható meg.
A hitelező hivatkozott arra is, hogy amennyiben a bíróság elfogadná a másodfokú bíróság érvelését, abban az esetben az adósnak német vagy angol nyelven kellett volna küldenie a vitatást. A hitelező álláspontja e tekintetben helytálló, megfelel a szerződésben foglalt nyilatkozat értelmezésének.
Az adós hivatkozott ugyan arra, hogy a felek között folyamatos egyeztetések zajlottak, a becsatolt iratok ezt bizonyítják is, azonban azt nem, hogy vitatták volna a már kiállított számlákat. Az adós által felhívott 2008. február 1-jén kelt e-mailben a hitelező képviselője nem elállt a követelésétől, vagy elismerte a vitatást, hanem a felek között fennálló jogviszony lezárása érdekében hajlandó lett volna csökkenteni a követelését.
Az adós tehát nem bizonyította, hogy a követelését a felszámolási kérelem benyújtása előtt vitatta volna, de erre nem is volt szüksége.
Az eljárásra irányadó Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján ugyanis a fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha volt fizetési felszólítás és az adós nem egyenlítette ki a tartozását. A Cstv. 27. § (6) bekezdése szerint a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti, ha az adós nem fizetésképtelen.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzésével egyezően megállapította, hogy a hitelező nem küldött olyan fizetési felszólítást az adósnak, amely megfelelne a közöttük fennállott szerződéses követelményeknek is, ebből következően az adós írásbeli felszólítása a Cstv. által hozzá fűzött joghatás kiváltására nem alkalmas, úgy kell tekinteni, hogy a felszólítás a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően nem történt meg. A fizetésképtelenség megállapításának a jogszabályban megkívánt feltételei nem valósultak meg. Az adós fizetésképtelenségét tehát nem lehet megállapítani, ezért az eljárást meg kellett szüntetni. A kifejtett indokokra tekintettel jogerős másodfokú végzés nem jogszabálysértő.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.107/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.