adozona.hu
BH 2010.8.222
BH 2010.8.222
A szakszervezet véleményezési jogának megsértése miatt előterjesztett kifogás esetén a szakszervezet kérelme a munkáltatói döntés hatályon kívül helyezésére, érvénytelenségének kimondására nem, hanem csak a jogsértés megállapítására irányulhat [Mt. 21. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező szakszervezet 2007. december 20-án szakszervezeti kifogást terjesztett elő a J. Osztály átszervezésére vonatkozó 2007. december 19-én kelt végrehajtási tervvel összefüggésben. Azt sérelmezte, hogy a munkáltató a döntése előtt az Mt. 21. § (2) bekezdését megsértve nem véleményeztette a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, az átszervezést, és annak végrehajtási tervét. A felek között eg...
A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezettnek a J. Osztályról a C. Management részére meghatározott feladatok átadására vonatkozó munkáltatói döntése jogellenes, és rendelkezett annak hatályon kívül helyezéséről.
A munkaügyi bíróság nem fogadta el a kérelmezett előadását, miszerint a kérelmező által sérelmezett intézkedés kilenc főt érintett, a J. Osztályon foglalkoztatott munkavállalók munkáját az intézkedés nem érintette. Jogi álláspontja szerint az intézkedés a munkavállalók nagyobb csoportját - értelmezése szerint a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók átlagos állományi létszámát alapul véve több mint tíz főt, de legalább a munkavállalók 10 százalékát - közvetlenül érintette. E körben értékelte, hogy a végrehajtási terv 11. és 13. pontja megváltozott feladatkörökről tett említést. A J. Osztály feladataira vonatkozó irat alátámasztotta, hogy az osztály feladatai nagymértékben csökkentek. A C. Managementhez került a gépjárművek karbantartásának megszervezése is, a J. Osztály feladata a már nem garanciális személygépjárművek karbantartása maradt.
A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, megállapította, hogy a munkáltatói döntés a szakszervezeti véleményeztetés elmulasztása miatt jogellenes azzal, hogy annak hatályon kívül helyezését mellőzte.
A másodfokú bíróság nem találta alkalmazhatónak az adott ügyben a kollektív szerződés kérelmezett által hivatkozott 1.8. pontját, amely arról rendelkezik, hogy a felek a munkavállalók nagyobb csoportja alatt az Mt. 94/A. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglaltakat értik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kollektív szerződés ezen rendelkezése a munkavégzés feltételeit, vagy a munkavállalók szociális helyzetét érintő változások esetére vonatkozik. Helytállónak találta a kérelmező érvelését, miszerint munkáltatói intézkedéssel érintettnek nemcsak azon munkavállalókat lehet tekinteni, akiknél közvetlenül a munkaszerződésüket is érintő konkrét változás történt, hanem azokat is, akiknél a változás nem ennyire jelentős. A végzése indokolása kifejtette, hogy az Mt.</a> a 21. § (2) bekezdésében előírt véleményeztetési kötelezettség elmulasztásához jogi szankciót nem fűz, ezért a munkáltatói intézkedés az Mt. 21. § (2) bekezdésének megsértése ellenére sem válik érvénytelenné.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak "megváltoztatását", elsődlegesen a kérelmező kérelmének elutasítását, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozatra való utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a bíróságok helytelenül állapították meg a tényállást, és tévesen alkalmazták a munkavállalók nagyobb csoportjára vonatkozó szabályokat. Érvelése szerint miután a bírói gyakorlat a munkavállalók nagyobb csoportját nem egységesen határozza meg, különös jelentősége van az ügyben annak, hogy a kollektív szerződésben a szakszervezetek és a munkáltató e kérdésben az általános rendelkezések között megállapodott, mely szerint a felek a munkavállalók nagyobb csoportján az Mt. 94/A. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglaltakat értik. Azt is sérelmezte, hogy a bíróságok nem mondták ki: hozzávetőleg hány munkavállalót érintett az intézkedés. A kérelmezett szerint annyi történt, hogy azon munkavállalók, akik addig külső szakszervizekkel tartották a kapcsolatot, az intézkedéssel egy külön, néhány fős csoportba kerültek. Ezzel azonban ténylegesen a munkaköri feladataik jelentősen nem változtak, a J. Osztály keretein belül maradt munkavállalók pedig továbbra is a korábbi munkaköri feladataikat látták el.
A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében. A kérelmező egyben csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel is élt, melyben a jogerős végzésnek a munkáltatói döntés hatályon kívül helyezését mellőző részét támadta, ennek "megváltoztatását", és a szakszervezeti kifogásban sérelmezett munkáltatói intézkedés érvénytelenségének kimondását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedésnek - az Mt. 8. § (1) bekezdése analóg alkalmazásával - csak az érvénytelenség lehet a következménye.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
Az Mt. 21. § (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles döntése előtt a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen a munkáltató átszervezésére, átalakítására, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálására, korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket.
Az adott ügyben a kérelmező a szakszervezeti kifogásában azt sérelmezte, hogy a kérelmezett nem véleményeztette a szakszervezettel a 2007. december 19-ei "Végrehajtási tervet", amely szerint "a J. Osztály az úgynevezett C. Management részére kerül átadásra". Ezért az eljárt bíróságoknak elsődlegesen azt kellett vizsgálniuk, hogy a szakszervezeti kifogással érintett "Végrehajtási terv" ténylegesen miről szólt, és hány fő munkavállalót érintett.
Megállapítható, hogy az "Végrehajtási terv" nem a J. Osztály kiszervezéséről, hanem "a megalakuló C. Management alá tartozó üzemanyag-kutakra és járművekre vonatkozó feladatoknak a J. Osztályról a C. Management részére történő átadásáról" szól. Nem tartalmaz döntést létszámcsökkentésre, munkakör megszüntetésére, annak 11. és 13. pontja az érintett munkavállalók munkaköri leírásának aktualizálását, az érintett munkavállalók hivatalos értesítését kezdeményezi a megváltozott feladatkörükről.
A kérelmező nem tette vitássá, hogy a J. Osztályról összesen kilenc munkavállaló került át. A kérelmező állításán kívül nincs bizonyíték arra, hogy a kifogással érintett "Végrehajtási terv" a J. Osztály többi munkavállalóját miként érintette, miként változott a munkaköri feladatuk. Erről a támadott "Végrehajtási terv" semmilyen intézkedést nem tartalmazott.
A kérelmezett helytállóan érvelt azzal, hogy a kollektív szerződés 1.8. pontja az általános rendelkezések között egyértelmű rendelkezést tartalmaz arról, hogy a felek a munkavállalók nagyobb csoportján az Mt. 94/A. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglaltakat értik. A jogerős végzés a kollektív szerződés 1.8. pontja szerinti rendelkezést tévesen szűkítően értelmezte kizárólag a munkavégzés feltételeit vagy a munkavállalók szociális helyzetét érintő intézkedésekre. Az 1.8. pont szerinti - a másodfokú bíróság által ügydöntőként értékelt - felsorolást megelőzi a "különösen" kitétel, ezért csak kiemelésként, példálózó felsorolásként értékelhető, és nem szűkítően akként, hogy amennyiben nem az adott két tárgykörben történt intézkedés, akkor a munkavállalók nagyobb csoportján nem az itt meghatározottakat kell érteni. Az Mt. 21. § (2) bekezdésében foglalt tárgyköröket érintő felsorolás is csak példálózó. Ettől eltérő értelmezés esetén is - eltérő kikötés hiányában - a kollektív szerződés ezen rendelkezését az ügyben analóg módon irányadónak kellett volna tekinteni.
A kérelmező által sem volt vitatott, hogy a kérelmezettnél háromszáz főt meghaladó (közel kétezer) munkavállaló van. Ezért az adott ügyben a kollektív szerződés 1.8. pontja és az Mt. 94/A. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával a munkavállalók nagyobb csoportján legalább harminc munkavállalót kellett érteni. Az ügyben azonban nem bizonyított, hogy a szakszervezeti kifogással érintett, egyes feladatok átadásáról szóló 2007. december 19-én kelt "Végrehajtási terv" legalább harminc munkavállalót érintett. Ezért a kérelmező kifogása megalapozatlan volt, és a jogerős végzés jogszabálysértően állapította meg, hogy a munkáltatói döntés jogellenes volt.
A másodfokú bíróság arra helyesen hivatkozott, hogy a Munka Törvénykönyve a 21. §-a (2) bekezdésének megsértéséhez nem fűz jogkövetkezményt, de tévesen mégis megállapította a munkáltatói döntés jogellenességét. Ez esetben ugyanis a jogkövetkezmény a jogsértés megállapítása (EBH 2005/1239.). Ez pedig csak a szakszervezet véleményezési jogának megsértését megállapító érdemi döntés lehet. Az Mt.</a> ez esetben ugyanis nem ad lehetőséget az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására szemben az üzemi tanács együttműködési és véleményezési jogának megsértésének esetével. Következésképpen, amennyiben a szakszervezet az Mt. 21. § (2) bekezdésének megsértése miatt terjesztett elő kifogást, akkor kérelme sem irányulhat a munkáltatói döntés hatályon kívül helyezésére, érvénytelenségének kimondására, csak a jogsértés megállapítására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező kérelmét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.017/2009.)