BH 2010.8.235

Az innovációs járulékfizetési kötelezettséget érinti, ha a vállalatcsoporton belüli költségmegosztásra vonatkozó megállapodás van érvényben [2003. évi XC. tv. 4. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2003-2004. adóévek vonatkozásában különböző adónemekben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként összesen 146 792 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből a perben vitatott innovációs járulék 136 245 000 Ft volt. Kötelezte továbbá a felperest adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is. Az alperes határozatával kijavított elsőfokú határozatot - a késedelmi pótlék mérséklése mellett - helybenhagyta. Az adóhatóságok megállapították, hogy a f...

BH 2010.8.235 Az innovációs járulékfizetési kötelezettséget érinti, ha a vállalatcsoporton belüli költségmegosztásra vonatkozó megállapodás van érvényben [2003. évi XC. tv. 4. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2003-2004. adóévek vonatkozásában különböző adónemekben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként összesen 146 792 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből a perben vitatott innovációs járulék 136 245 000 Ft volt. Kötelezte továbbá a felperest adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is. Az alperes határozatával kijavított elsőfokú határozatot - a késedelmi pótlék mérséklése mellett - helybenhagyta. Az adóhatóságok megállapították, hogy a felperes a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (továbbiakban: Atv.) 4. § (3) bekezdése alapján a felperes az anyavállalattal kötött központosított kutatás-fejlesztésről szóló megállapodás alapján a reá átterhelt költségeket nem vonhatja le az innovációs járulék éves bruttó összegéből, mivel az nem a saját tevékenységi körben végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége és nem az Atv. 4. § (3) bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt kutatásfejlesztési tevékenység költsége.
A felperes keresetében az adóhatósági megállapítások közül csak az innovációs járulékot vitatta azzal, hogy az alperes döntése ellentétes részben a hatályos magyar jogszabályokkal, részben a közösségi joggal. Az adóhatóságok nem megfelelően értékelték a szerződés tartalmát, azt a felperes saját tevékenységeként kellett volna elismerni. Eltérő jogértelmezés esetén előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes kijavított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Hivatkozott az Atv. 4. § (1)-(3) bekezdéseire, amelyek meghatározzák a járulék alapját, mértékét és a kedvezmény alkalmazhatóságát. Ennek alapján vizsgálta, hogy a felperes által elszámolt kutatásfejlesztési költség a kedvezmény igénybevételére jogosító tevékenység keretében keletkezett-e.
Részletesen kifejtette, hogy a felperes a központosított kutatás-fejlesztés tárgyában együttműködési megállapodást kötött az anyavállalatával és az ez alapján reá átterhelt költségeket térítette meg. A kutatás-fejlesztés központosításra került, amely a vállalatcsoporton belüli költségmegosztáson cost-sharing (CCA) megállapodáson alapul. A felek közösen viselik a költségeket és ennek arányában részesednek az eredményekből. A felperes, mint a V. csoport tagja kutatási tevékenységét költségmegosztásos vállalkozástípusú módon valósítja meg, ez saját, de nem vásárolt kutatási tevékenység, melynek költségével az innovációs járulék alapja csökkenthető. Ellentétes értelmezése az EK-Szerződés 49., 87. és 90. Cikkeibe ütközne.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Kifejtette, hogy az Atv. személyi hatálya csak a felperesre terjed ki, a V. anyavállalatra nem. A megállapodások alapján sem lehet saját, vagy megrendelt kutatásfejlesztési tevékenység költségként értékelni a felperes által levont költséget. Az Atv. szabályai nem sértik a közösségi jogot, az EK-Szerződést, a Csatlakozási Szerződés alapján tiltott támogatásról sincs szó.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a megállapodásokat, a felperes saját kutatási tevékenységet végzett, de nem egyedül, hanem a vállalatcsoport más tagjaival együttműködve a K+F szerződések keretei között, költségmegosztásos alapon. Az engedélyezett állami támogatás nem mentesít a szabadságjogok korlátozása alól. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügyben közvetlenül a közösségi jogot alkalmazza, illetve szükség esetén előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is indítványozta. A szabadságjogok korlátozásával kapcsolatban több európai bírósági ítéletre is hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Atv. 2. § a) pontja értelmében a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap tárgyévi forrása többek között a 3. §-ban meghatározott gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék. A 3. § (1) bekezdés értelmében e törvény hatálya alá tartozik - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - a belföldi székhelyű, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság. A felperes tehát nem vitatottan az Atv. személyi hatálya alá tartozik.
A járulék alapja a 4. § (1) bekezdése értelmében a helyi adókról szóló, többször módosított 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap. A perben vitatott kedvezményt a 4. § (3) bekezdése szabályozza, melynek értelmében a járulék éves bruttó összegéből - e törvényben meghatározott körben és mértékig - levonható a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége, valamint a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költsége. A levonható költségeket mind a saját szervezetben végzett, mind a vásárolt kutatás-fejlesztés esetében csökkenteni kell a levonásnál figyelembe vett költségek fedezetéül szolgáló, az államháztartás valamely alrendszeréből nyújtott támogatással.
A felperes nem állította, hogy más szervezetektől kutatásfejlesztési tevékenységet rendelt meg, így ezt nem is kellett vizsgálni. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes saját tevékenységi körében végezte-e a kutatásfejlesztési tevékenységet, így ennek költsége levonható-e a járulék éves bruttó összegéből.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint e körben az első­fokú bíróság helytállóan vonta vizsgálódási körébe a felperes, az anyavállalat és a tagvállalatok kutatásfejlesztéssel és költségmegosztással kapcsolatos megállapodásait. Ezen megállapodásokat helytállóan értékelte, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Ennek lényege, hogy a V. csoport a kutatásfejlesztési tevékenység során funkcionális központosítást alkalmaz. A vállalati csoporton belül összehangolják a kutatásfejlesztési tevékenységet, a felmerült költségeket és egyéb ráfordításokat a kooperációs és a K+F megállapodásban részes többi leányvállalat megtéríti. A felperes olyan együttműködési megállapodás részese, amely megfelel az OECD transzferár irányelvben megadott kritériumoknak, a költségmegosztásos megállapodásnak (CCA). Ebből következően a felperes a tagvállalatokkal együttműködve saját maga is végez kutatásfejlesztési tevékenységet, aminek költségét jogszerűen számolta el kutatásfejlesztési költségként, élve az Atv. 4. § (3) bekezdésében meghatározott levonhatósági joggal.
Az alperes jogértelmezése esetén sérülne az EK-Szerződés 49. Cikkében megfogalmazott és védett szolgáltatásnyújtási szabadság joga. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Európai Bíróság hivatalosan felszólította Magyarországot, hogy módosítsa adózási jogszabályait, amely csak azokat az adófizetőket részesítik adókedvezményben, akik magyarországi helyszínen végeznek kutatásfejlesztési tevékenységet. E rendelkezések összeegyeztethetetlenek az EK-Szerződés 49. Cikke és az EGT megállapodás 36. Cikke által biztosított szolgáltatásnyújtási szabadsággal (bizottsági ügyszám: 2007/2017). Hasonló megállapodásra jutott az Európai Bíróság más tagállam esetében is (C-39/04. számú ítélet).
Mivel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság keresetet helyt adó ítéletében kifejtettekkel, így szükségtelen volt az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.550/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.