adozona.hu
BH 2010.8.231
BH 2010.8.231
Az adóhatóság a bejelentett érték ellenőrzésére jogosult, csak az Itv. 70. §-ban felsorolt esetekben állapíthatja meg a bejelentett értéktől eltérő mértékben a forgalmi értéket [1990. évi XCIII. tv. 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. április 23-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a 012/16., a 012/17. és a 012/19. helyrajzi számú termőföldek 19/20-19/20 tulajdoni hányadát 180 000 euró ellenértékért. A felek a szerződést 2008. április 24-én a fizetés módja tekintetében módosították.
Az APEH Regionális Igazgatósága, mint elsőfokú hatóság 2008. július 17-én helyszíni szemlét tartott, megállapította, hogy az ingatlanok külterületi, szántó művelési ágú termőföldek, sík területek, földútról közelíthetők...
BH 2010.8.231 Az adóhatóság a bejelentett érték ellenőrzésére jogosult, csak az Itv. 70. §-ban felsorolt esetekben állapíthatja meg a bejelentett értéktől eltérő mértékben a forgalmi értéket [1990. évi XCIII. tv. 70. §].
A felperes 2008. április 23-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a 012/16., a 012/17. és a 012/19. helyrajzi számú termőföldek 19/20-19/20 tulajdoni hányadát 180 000 euró ellenértékért. A felek a szerződést 2008. április 24-én a fizetés módja tekintetében módosították.Az APEH Regionális Igazgatósága, mint elsőfokú hatóság 2008. július 17-én helyszíni szemlét tartott, megállapította, hogy az ingatlanok külterületi, szántó művelési ágú termőföldek, sík területek, földútról közelíthetők meg, közművesítetlenek. A helyszíni szemle és összehasonlító értékadatok alapján az elsőfokú hatóság az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat forgalmi értékként elfogadta és a 2008. július 18-án kelt fizetési meghagyással a felperest 4 516 920 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. szeptember 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az adóhatóság a szerződésben bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadta, így nincs jogalap arra, hogy az illeték fizetésére kötelezett az illetékkiszabás során ezt vitassa, mert ez a szerződés egyoldalú megtámadását vagy módosítását jelentené. Az adóhatóság a forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 70. § (1) bekezdése alapján az ott felsorolt esetekben jogosult, a bejelentett értéktől eltérő forgalmi értéket állapíthat meg. A perbeli esetben a bejelentett értéket forgalmi értéknek elfogadták, újabb értékmeghatározásra nincs szükség.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és a kiszabott illetéknek 545 750 forintra való leszállítása iránt, illetve a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az elsőfokú hatóság a forgalmi értéket szakértővel vizsgálja meg. Álláspontja szerint az adásvételi szerződésben csak vételárat közöltek, amely nem azonos a forgalmi értékkel, az adóhatóságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy a vételár a forgalmi értéknek megfelel-e.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az Itv. 69. §-a szerint az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a forgalmi értéket. Amennyiben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a bejelentett érték a forgalmi értéktől eltér, abban az esetben az Itv. 70. § (1) bekezdése alapján a forgalmi értéket az adóhatóság állapítja meg. Az Itv. 70. § (2) bekezdése határozza meg, hogy a forgalmi érték megállapítása során az adóhatóság milyen szempontok szerint határozza meg a forgalmi értéket. Az adóhatóság ezeknek a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, amikor a szerződésben bejelentett értéket helyszíni szemle és összehasonlító értékadatok alapján vizsgálta abból a szempontból, hogy az a forgalmi értéknek megfelel-e. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvben összehasonlító értékadatként két ügyiratszám szerepel, amely feltehetően a helyszíni szemle előkészítése során való tájékozódását jelenti a hatóságnak. Mivel az adóhatóság a vételárat forgalmi értékként elfogadta, indokolási kötelezettség a hatóságot nem terhelte a forgalmi érték megállapításánál. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a szerződő felek a tényleges forgalmi érték vonatkozásában tévedésben voltak, az illeték kiszabása során nem vehető figyelembe, a szerződő feleknek kellett volna a megkötött szerződést a valódi akaratuknak megfelelően módosítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 68. § (1) bekezdését, 70. § (1)-(2) bekezdését, 102. § (1) bekezdés e) pontját. Keresetével azonosan kifejtette, hogy az adásvételi szerződésben vételárat rögzítettek, amely nem azonos az ingatlanok forgalmi értékével. A vételár a felek pillanatnyi anyagi helyzete és szerződéskötési szándéka szerint lehet magasabb vagy alacsonyabb is a forgalmi értéknél. Állította, hogy a valós forgalmi érték 200-250 forint/m2 közötti árban állapítható meg. Álláspontja szerint azzal, hogy az adóhatóság helyszíni szemlét tartott, vizsgálta a forgalmi értéket, összehasonlító adatokat vett figyelembe a jegyzőkönyv megfelelő rovatában bejegyzett ügyszámok szerint. A hatóság azonban ennek eredményeként téves forgalmi értékmegállapításra jutott. Sérelmezte, hogy az illetékkiszabási eljárás során nem tekinthette meg az összehasonlító értékadatok alapjául szolgáló értékelést, és akadályozott volt abban is, hogy akár külső szakértő bevonásával a forgalmi értéket felülbíráltassa. Hivatkozott arra is, hogy a szerződő felek a tényleges forgalmi érték vonatkozásában tévedésben voltak. Álláspontja szerint az új eljárásban a közigazgatási hatóság számára elő kell írni, hogy a perbeli ingatlanok tényleges forgalmi értékére folytassanak le bizonyítást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Közigazgatási perben a keresetet benyújtó félnek kell bizonyítani a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperes határozata a keresetében megjelölt ok(ok)ból jogszabálysértő. A felperes a keresetében - azonosan a felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel - állította, hogy a megállapított forgalmi érték téves, azonban erre a szakértői kérdésre, a forgalmi érték megállapítására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A bíróság hivatalból bizonyítási eljárást nem folytathat le, csak a keresetben megjelölt okból és körben vizsgálhatja az alperes határozatát és bizonyítási indítvány hiányában csak a rendelkezésre álló adatokat alapján dönthet.
A felperes által kifogásolt az a körülmény, hogy az adóhatóság helyszíni szemle és összehasonlító értékadatok beszerzése után fogadta el a bejelentett vételárat forgalmi értékként, nem jelenti az Itv. 70. § (1) és (2) bekezdésének, 102. § (1) bekezdés e) pontjának a megsértését. Az adóhatóság jogosult a bejelentett érték vizsgálatára, hogy az a valós forgalmi értéknek megfelel-e. Az Itv. 70. § (1) bekezdése - az ott meghatározott esetekben - teszi lehetővé az adóhatóság számára, hogy a bejelentett értéktől eltérő értékben állapítsa meg a forgalmi értéket, de a bejelentett érték ellenőrzésében, vizsgálatában az adóhatóságot ez a rendelkezés nem korlátozza. Így téves a felperesnek az az álláspontja, hogy ha az adóhatóság helyszíni ellenőrzést folytatott le, összehasonlító értékadatokat szerzett be, akkor mindenképpen a bejelentett értéktől eltérően kellett volna a forgalmi értéket megállapítania. Ilyen kötelezettsége az adóhatóságnak nincs, csak arra van kötelezettsége, hogy ha a bejelentett értéktől eltérő értékben állapítja meg a forgalmi értéket, azt megfelelően indokolja, összehasonlító értékadatokkal, szemleadatokkal alátámassza. A perbeli esetben a bejelentett érték ellenőrzése történt meg a helyszíni szemle tartásával, az összehasonlító értékadatok beszerzésével, ennek eredményeként azt az adóhatóság valósnak, az ingatlanok valós értékének fogadta el. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint az értékelő bizottság javaslata szerint 2062-2070 forint/m2 értékben fogadták el a külterületi, szántó művelési ágú termőföldek forgalmi értékét. Amennyiben ezt az értéket a felperes eltúlzottnak tartja, úgy a peres eljárás során szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítvánnyal tisztázhatta volna a forgalmi értéket. A felperes azonban ilyen bizonyítási indítványt a peres eljárás során nem tett és nem is bizonyította más módon, hogy az általa állított 200-250 forint/m2 lenne a perbeli ingatlanok valós forgalmi értéke.
A felperesnek az a hivatkozása, hogy a szerződő felek a tényleges forgalmi érték vonatkozásában tévedésben voltak, az illeték kiszabása során nem vehető figyelembe. A bejelentett érték ellenőrzésére is tekintettel, felperesi bizonyítás hiányában, ennek az alá nem támasztott állításnak a perben relevanciája nem volt.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes törvényes és megalapozott határozatot hozott, ezért jogszerűen utasította el a felperes alaptalan keresetét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.023/2009.)