adozona.hu
BH+ 2010.8.367
BH+ 2010.8.367
Az Ukrajnából áttelepült személy szolgálati idejét az Ukrajnában szerzett szolgálati idejét is figyelembe véve kell megállapítani, és azt mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj összege tekintetében irányadónak kell tekinteni [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (4) bekezdés, 1963. évi 15. törvényerejű rendelettel kihirdetett szociálpolitikai egyezmény 5. cikk (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes öregségi nyugdíját 33 év 97 nap szolgálati idő figyelembevételével havi 31.557 forintban állapította meg a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény és az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. § (5) bekezdése alkalmazásával.
Az alperes igazgatója az elsőfokú határozatot - felperes fellebbezése folytán - az összegszerűség vonatkozásában megváltoztatta, megállapította, hogy felperes havi 30 397 forint öregségi nyugdíjra jogosult. Döntését azzal indokolta, hogy mivel felpere...
BH+ 2010.8.367 Az Ukrajnából áttelepült személy szolgálati idejét az Ukrajnában szerzett szolgálati idejét is figyelembe véve kell megállapítani, és azt mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj összege tekintetében irányadónak kell tekinteni [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (4) bekezdés, 1963. évi 16. törvényerejű rendelettel kihirdetett szociálpolitikai egyezmény 5. cikk (1) bekezdés].
Az alperes a felperes öregségi nyugdíját 33 év 97 nap szolgálati idő figyelembevételével havi 31.557 forintban állapította meg a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény és az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. § (5) bekezdése alkalmazásával.Az alperes igazgatója az elsőfokú határozatot - felperes fellebbezése folytán - az összegszerűség vonatkozásában megváltoztatta, megállapította, hogy felperes havi 30 397 forint öregségi nyugdíjra jogosult. Döntését azzal indokolta, hogy mivel felperes Magyarországon - az 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 34. § (1) bekezdése alapján kötött megállapodással - szerzett szolgálati ideje kevesebb az átlagszámítási időszak felénél, az ezalatt elért keresetének átlaga alapján, a Tny. 22. § (4) bekezdése szerint kell a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet meghatározni.
A felperes a keresetében kifogásolta a Tny. 22. § (4) bekezdésének alkalmazását, amelynél az alperes az Ukrajnában szerzett szolgálati idejét figyelmen kívül hagyta.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát megváltoztatta akként, hogy az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1998 augusztusában települt át Ukrajnából Magyarországra, és a Tbj. 34. § (1) bekezdése alapján kötött megállapodással 1998. december 1-jétől 2003. február 28-ig szolgálati időt és nyugdíjalapot képező jövedelmet szerzett a minimálbér figyelembevételével történt járulékfizetéssel.
A bíróság a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában kötött - az 1963. évi 16. törvényerejű rendelettel kihirdetett - egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 9. cikkének (3) és (4) bekezdését értelmezve és az adott tényállással összevetve kifejtette, hogy bár a felperes az áttelepülését követően nem dolgozott tovább Magyarországon, a szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelemszerzés céljából kötött megállapodás alapján mégis a munkavállalókhoz hasonlóan szolgálati időt szerzett, és a járulékfizetés alapjául meghatározott minimálbért a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapításánál figyelembe lehet és kell venni. Ezért az Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdését - és nem a (3) bekezdését - helyesen alkalmazta az alperes. Ugyanakkor az Egyezmény 5. cikkének (1) bekezdésére is tekintettel a nyugdíj összegének megállapításánál mindkét szerződő fél területén szerzett szolgálati idő figyelembevételével kell eljárni. Ennélfogva a Tny. 22. § (1) és (5) bekezdése helyett a 22. § (4) bekezdését alperes másodfokú határozata tévesen, jogszabálysértően alkalmazta. A nyugdíj összege tekintetében ezért a bíróság az elsőfokú határozatot tartotta jogszerűnek.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte téves jogszabály-értelmezésre, az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdésébe, =409794 ssz=60>9. cikk (4) bekezdésébe és a Tny. 4. § (1) bekezdése h) pontjába, valamint 22. §-ába ütköző jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint a nyugdíj százalékos mértéke (Tny. 12. §) meghatározásánál a két országban szerzett szolgálati időt - az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdésének megfelelően - össze kellett számítani, az átlagkereset megállapításánál azonban csak a Tny. 4. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott szolgálati időt lehet figyelembe venni, mert az átlagszámítási időnek csak nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelemszerzésre alkalmas időszakot lehet tekinteni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte a kérelem előterjesztésére előírt 60 napos határidő elmulasztása miatt. Érdemben is vitatta a szolgálati idő kettős értelmezésére vonatkozó alperesi álláspontot.
A Pp. 219. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a jogerős ítéletet kézbesítéssel kellett közölni, amely a postai tértivevény tanúsága szerint az alperes részére 2008. augusztus 7-én történt meg. Ehhez képest az alperes 2008. október 2-án postára adott felülvizsgálati kérelmét a Pp. 272. § (1) bekezdésében előírt, a határozat közlésétől számított 60 napon belül terjesztette elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben - a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül - bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az ügyben irányadó Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése szerint a nyugellátásra való igényjogosultság elbírálásánál és annak összege megállapításánál be kell számítani mindkét szerződő fél területén szerzett szolgálati (biztosítási) időt.
Az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése alapján pedig a felperes nyugellátásának összegét a fogadó szerződő fél jogszabályai, azaz a Tny. szabályai szerint kellett megállapítani.
A Tny. 4. § (1) bekezdés h) pontja - a Tny. alkalmazása szempontjából - azt az időszakot tekinti szolgálati időnek, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján járulékot fizetett.
A Tny. 12. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ.
Az öregségi nyugdíj összegének alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásáról a Tny. 22. §-a rendelkezik.
A Tny. 22. § (1) bekezdése alapján a nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért - nyugdíjjárulék alapjául szolgáló - bruttó kereset (jövedelem) havi átlaga alapulvételével kell meghatározni.
A Tny. 22. § (4) bekezdése arra az esetre, ha a biztosított az előbbi, (1) bekezdésben meghatározott átlagszámítási időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, a havi átlagkeresetet a tényleges kereset alapján rendeli meghatározni.
A Tny. 22. § (5) bekezdése pedig azt az esetet rendezi, amikor az igénylőnek az átlagszámítási időszak legalább fele részére nincs keresete. Ilyenkor a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete alapján kell figyelembe venni; illetve ha ez nem áll rendelkezésre, a hiányzó időre érvényes minimálbér alapulvételével kell az átlagkeresetet meghatározni.
2. Az alperes másodfokú határozata a felperes szolgálati idejének megállapítását, amely az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdésének megfelelően az Ukrajnában szerzett szolgálati idejét - ezen belül az 1988. 01. 01-jétől 1998. 08. 21-ig az I. B. Bank D.-i Fiókjánál munkaviszonyban töltött időt is - figyelembe vette, nem érintette. Ehhez képest a Tny. szolgálati időt meghatározó, értelmező rendelkezésébe [Tny. 4. § (1) bekezdés h) pont] ütköző jogszabálysértést alperes önmagával szembe kerülve, tévesen panaszolt a felülvizsgálati kérelemben.
Az előbbiek szerint megállapított szolgálati időt az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése alapján mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj összege tekintetében - a ssz=60>9. cikk (4) bekezdése értelmében - a Tny. szabályainak alkalmazásánál irányadónak kell tekinteni. Mivel a Tny. érintett, a nyugdíj összegével kapcsolatos, szolgálati időt is említő rendelkezései [Tny. 12. § (1) bekezdés, 22. § (4) bekezdés] a szolgálati időre vonatkozóan további feltételt, megkötést nem tartalmaznak, a szolgálati idő e szabályokban sem értelmezhető a megállapított szolgálati időtől eltérő időtartamként.
Az alperes másodfokú határozata ezért csupán a Magyarországon szerzett szolgálati időt alapul véve téves jogértelmezéssel alkalmazta a Tny. 22. § (4) bekezdését az (5) bekezdés helyett azzal az indokkal, hogy felperes szolgálati ideje az átlagszámítási időnél kevesebb. E jogszabálysértést helyesen megállapító jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem a törvény egyértelmű rendelkezésével szemben annak feltételezett céljára, illetve az ügyben nem irányadó közösségi normára hivatkozva sikertelenül támadta.
A külföldön elért keresetet a Tny. szabályai szerint számított átlagkereset alapjául figyelembe venni nem lehet az ítélkezési gyakorlat szerint. Erre tekintettel kellett felperes esetében a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet a Tny. 22. § (5) bekezdésének második fordulata alapján meghatározni. Az alperes elsőfokú határozata felperes öregségi nyugdíjának összegét ennek megfelelően jogszabálysértés nélkül állapította meg, ezért az azt helybenhagyó jogerős ítélet nem sértett törvényt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Mfv.III.10.016/2009.)