adozona.hu
BH+ 2010.7.318
BH+ 2010.7.318
Az egészségkárosodás miatt igényelt nem vagyoni kártérítés összegét úgy kell meghatározni, hogy a vagyoni szolgáltatás a sérelem ellentételezésére, a nehezített életvitelhez képest hozzávetőlegesen egyenértékű, másnemű kompenzációt nyújtson [Mt. 177. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2007. március 9-én bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült kárért az alperest teljes kárfelelősség terheli. Kötelezte az alperest 1 000 000 forint és ennek 2007. március 9-étől a kifizetésig járó késedelmi kamata nem vagyoni kárként történő megfizetésére. A felperes ezt meghaladó (további 4 000 000 forint) nem vagyoni kár megfizetésére irányuló keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás s...
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2006. március 6-ától vulkanizáló munkakörben foglalkoztatta a felperest. A 2007. március 9-én bekövetkezett munkabaleset során a jobb alkarján II-III. fokú égési sérülést szenvedett, melynek következtében bőrátültetést kellett nála végrehajtani. A munkagép kezelésére nem volt képesítése, annak működését közvetlenül a baleset előtt a műszak kezdetekor mutatták meg a felperesnek. E szerint a gép leállítását követően a védőrács mögé benyúlva kell a gumimaradékot eltávolítani. Ezen munkafolyamat során érte a felperest a baleset akként, hogy a gépkezelő a gépet beindította.
A munkaügyi bíróság a felperes személyes előadása, a tanúk vallomása és az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes égési sérülései miatt százalékban kifejezhető mértékű munkaképesség-csökkenést, maradandó fogyatékosságot nem szenvedett. A jobb felső végtagján látható égési sérülési nyomok esztétikai károsodásként értékelhetők. Ez azonban nem minősül visszatetszést keltőnek, közösségi megjelenést lehetetlenné tevőnek. Elfogadható a felperesnek azon panasza, hogy a sérülés helyén viszkető, csípős, húzós érzés keletkezik, mely különösen érzékeny időváltozáskor, hosszú ujjú ing vagy zakó viselésekor, szappan használatakor, azonban ez nem olyan mértékű, hogy bármiféle tevékenységben gátolná. Ezzel összefüggésben 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítést látott arányban állónak a károsodástól számított késedelmi kamattal növelt összegben.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő 1 000 000 forint marasztalási összeget 500 000 forintra leszállította, egyebekben helybenhagyta.
Nem találta alaposnak a felperesnek a keresete szerinti alperesi marasztásra irányuló fellebbezését, míg az alperes által a fellebbezésben kért 500 000 forint nem vagyoni kártérítést látott arányban állónak a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására.
Nem találta alaposnak a felperes azon hivatkozását, hogy a sérülés nyomai akadályozzák a párkapcsolatban, valamint hogy a jobb kéz szorító ereje lényegesen kisebb lenne a bal kézéhez képest. A szakértő ugyanis a műszeres vizsgálat mellett klinikai vizsgálatot is végzett a gyűrűképzésre és a kulcsfogásra, amely mérsékelt lemaradást mutatott, de nem igazolta a műszeres mérés eredményét. A felperes továbbá nem tudta bizonyítani azt sem, hogy sérülése az idegeit is megviselte volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelmének megfelelő alperesi marasztalást kért. Álláspontja szerint a bíróságok a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogkövetkeztetést vontak le, és okszerűtlen mérlegeléssel állapították meg a nem vagyoni kár mértékét. Figyelmen kívül hagyták, hogy a sebet naponta kötöznie kell, illetőleg azt, hogy a hegesedést nemcsak a karján, hanem a combján, a bőrplasztikához szükséges bőr eltávolításának helyén is látni lehet. A sérülések helye érzékeny, ingerli a nap, a víz, a mosószer, az ing ujja és az időváltozás is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésbe ütköző, a bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan, iratellenes mérlegelésére mint az érdemi döntésre kiható jogszabálysértésre hivatkozott.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az egészségkárosodást szenvedett munkavállaló nem vagyoni kárának megtérítése elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen mértékű vagyoni szolgáltatás nyújt egyenértékű, másnemű kompenzációt a nehezített életvitelhez képest. Ennek során a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor figyelemmel kell lenni a káronszerzés tilalmára, a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra. A mérlegelésnél a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátrányoknak és azok súlyának van jelentősége az Mt. 177. § (2) bekezdése helyes értelmezése szerint.
Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés mértéke megállapításakor helytállóan vette figyelembe az összes körülményt, az egészségkárosodás okozta hátrányokat, amelyek a felperes életét a baleset bekövetkezte után hátrányosan megváltoztatták. A felperes életminőségét fizikálisan (fájdalomérzet, bőrérzékenység, rendszeres kötözés szükségessége) érintő, valamint az esztétikai hátrányokat okozó tünetek értékelése alapján megállapított 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés felel meg a jogszabályoknak, és az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett jogelveknek, míg az igényelt 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés túlzott a felperest ért nem vagyoni hátrányokhoz képest.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az 500 000 forint nem vagyoni kártérítést meghaladó kereseti kérelmet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján. (Legf.Bír. Mfv.I.10.889/2009.)