AVI 2009.8.89

A különös méltánylást érdemlő körülmények mérlegelése az adóhatóság feladata, ha további körülmény nem merül fel a bíróság nem jogosult a felülmérlegelésre (2003. évi XCII. tv. 171. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 2004. június hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes egy üzemépület megnevezésű ingatlant vásárolt, amelynek az adásvételi szerződésben feltüntetett vételára 51 500 000 Ft volt, melyből a felépítmény 38 000 000 Ft + áfa, összesen 47 500 000 Ft, a telek értéke 4 000 000 Ft.
A szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy a vevő a szerződés aláírásáv...

AVI 2009.8.89 A különös méltánylást érdemlő körülmények mérlegelése az adóhatóság feladata, ha további körülmény nem merül fel a bíróság nem jogosult a felülmérlegelésre (2003. évi XCII. tv. 171. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2004. június hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes egy üzemépület megnevezésű ingatlant vásárolt, amelynek az adásvételi szerződésben feltüntetett vételára 51 500 000 Ft volt, melyből a felépítmény 38 000 000 Ft + áfa, összesen 47 500 000 Ft, a telek értéke 4 000 000 Ft.
A szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy a vevő a szerződés aláírásával birtokba lép, az eladó hozzájárul az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez. A szerződést a felek 2003. december 22-én aláírták, a teljesítési időponttal kellett volna számlát kibocsátani. A számlakibocsátás nem történt meg, a felperes ezt csak 2004. július 5-i, majd ezt utóbb 2004. június 5-i dátumra javított teljesítési időponttal kapta meg. A számla bruttó 52 500 000 Ft-ról szólt, melyben a felépítmény 38 000 000 Ft + áfa, a telek értéke 4 000 000Ft+áfa, összesen 5 000 000 Ft volt.
Az adóhatóság ezt a számlát nem fogadta el hitelesnek, mivel megállapítása szerint a szerződésben feltüntetett vételár és teljesítési időpont nem egyezett meg a szerződésben szereplő összeggel, illetőleg teljesítési időponttal. Az adóhatóság szerint e hiteltelen számlára általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehetett volna. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 10 500 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 516 000 Ft minősült adóhiánynak, és 9 926 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek. Erre figyelemmel a felperest kötelezte 5 221 000 Ft bírság és 900 000 Ft-os késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére kirótt bírságot 20%-os mértékűre, 2 088 000 Ft-ra mérsékelte.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az eljárás során egy későbbi időpontban a felperes az általános forgalmi adó levonási jogával élni tudott, így keresete arra korlátozódott, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a kiszabott 20%-os bírság is eltúlzottnak tekinthető.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adóhatóság a perbeli esetben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 170. §-a alapján jogszerűen alkalmazott bírságot, ezt a másodfokú adóhatóság az Art. 171. § (1) bekezdése alapján mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes ismételten arra hivatkozott, hogy a szerződés tartamát a felek szabadon határozhatják meg, így jogosultak azt utólag is módosítani. A felperes álláspontja szerint a számla kibocsátásakor a felek a számlában módosították az ingatlan vételárát, azt 1 millió forinttal megnövelték. Ez a felek közös akarata volt, az eladó kiállította a magasabb vételárról a számlát, a felperes ezt a számlát elfogadva a magasabb összeget fizette ki. Az adóhatóság határozata és az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás törvényi követelményével, amely tilalmazza adókülönbözet és bírság megállapítását abban az esetben, ha az állami költségvetést nem érte kár. A perbeli esetben a felperesi társaság eljárása nem veszélyeztette a törvény célját, magatartása ugyanis nem eredményezte a költségvetési bevételek csökkenését.
A felperes hivatkozott az Art. 1. § (3) bekezdésében, 130. §-ban foglalt rendelkezésre. Álláspontja szerint az adóhatóság ugyanazt a számlát adózóként eltérően értékelte, a számlakibocsátó T. Kft.-nél végzett vizsgálat során ugyanis ugyanezt a számlát elfogadta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az adóhatóság és az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a perbeli esetben a felperes olyan számlára kívánta az általános forgalmi adó levonási, illetőleg visszaigénylési jogát alapítani, mely nem volt hiteles. Az adásvételi szerződés érvényesen a Ptk. 365. § (3) bekezdése alapján csak írásban jöhet létre, melynek során a szerződés lényeges elemeit, így a vételárat és a teljesítési határidőt rögzíteni kell.
Ebből következően a szerződés módosítását a feleknek ugyancsak írásbeli szerződésben lehet megtennie. A számla adatainak tükröznie kell a szerződésben megállapítottakat, eltérő adatok szerepeltetése nem minősül a szerződés módosításának, az eltérő adatok a számla hiteltelenségét bizonyítják. Ebből következően az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a számla és az adásvételi szerződés adatainak különbözősége miatt nem felelt meg a hiteles bizonylat követelményeinek, arra adólevonási jogot alapítani nem lehetett.
A perbeli esetben önmagában az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására vonatkozó megállapítások már nem képezték a per tárgyát, hiszen a felperes egy másik időszakban a helyes számlára alapítottan az általános forgalmi adó visszatérítésében részesült.
Az eldöntendő kérdés kizárólag azt volt, hogy az eljárás során kiszabott adóbírság jogalapja és mértéke megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott Art. 170. § (1) bekezdés szerint 50%-os bírságot kell fizetni adóhiány esetén, illetve akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtott be adó-visszaigénylésre vonatkozó bevallást. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a felperesnél a bírság kiszabásának jogalapja fennállt. Az adóhatóság a másodfokú eljárás során az Art. 171. § (1) bekezdése alapján - a különös méltánylást érdemlő körülmények figyelembevételével - a kiszabott bírságot az 50%-os törvényi előírás helyett 20%-os mértékűre mérsékelte.
Ennek során értékelte azt a körülményt, hogy a gazdasági esemény megtörtént, és a hiteles számla esetén a felperes már 2003. decemberi bevallásában figyelembe vehette volna a felépítményre jutó általános forgalmi adó összegét. Az Art. 171. § (1) bekezdésében írt különös méltánylást érdemlő körülmények esetén az adóhatóság mérlegelheti az adóbírságot az eset összes körülményeit figyelembe véve. A mérlegelés az adóhatóság részéről megtörtént. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy további mérséklési körülmény nem merült fel, a mérlegelés során meghozott döntés felülmérlegelésére a bíróságnak nem volt hatásköre.
A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta alaposnak a felperes hivatkozását az Art. 130. §-ára tekintettel arra, hogy ugyanannak a jogügyletnek eltérő pozícióban lévő szereplőinek megítélésekor a jogszabály eltérő előírásokat tartalmaz. Így más törvényi feltételei vannak az általános forgalmi adó befizetésének, illetve az általános forgalmi adó levonási, vagy visszaigénylési jog alkalmazásának.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.366/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.