AVI 2009.8.85

Az adóztatás alapja mindig a valós gazdasági esemény [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes alaptevékenysége a vadgazdálkodás, e mellett vadászati jogát bérvadászat útján is gyakorolja. A felperes négy vadászatszervezővel állt kapcsolatban, és saját vadászatszervező irodával is rendelkezett. A felperes közvetlenül is értékesített vadászatokat külföldi vendégek részére saját vadászterületén, más vadásztársasá­gokkal is kapcsolatban állt. A felperes a vadászatszervező társaságokkal export bizományosi szerződést kötött, illetve a vadászatot levélben egyeztette. A felperes sz...

AVI 2009.8.85 Az adóztatás alapja mindig a valós gazdasági esemény [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes alaptevékenysége a vadgazdálkodás, e mellett vadászati jogát bérvadászat útján is gyakorolja. A felperes négy vadászatszervezővel állt kapcsolatban, és saját vadászatszervező irodával is rendelkezett. A felperes közvetlenül is értékesített vadászatokat külföldi vendégek részére saját vadászterületén, más vadásztársasá­gokkal is kapcsolatban állt. A felperes a vadászatszervező társaságokkal export bizományosi szerződést kötött, illetve a vadászatot levélben egyeztette. A felperes számlázási gyakorlata vadászatszervezőktől függően eltérő volt, de abban megegyezett, hogy külföldiek bérvadászata esetén a vadászati szolgáltatást nem számlázta le, a számlák szerint kizárólag termékexport valósult meg.
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évekre ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban 1999. IV. negyedévre kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 2 019 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 8. § (2) bekezdés a) pontjában, 11. § (1) bekezdésében, 15. § (4) bekezdés a) pontjában, 28. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes tevékenysége valójában vadászati tevékenység értékesítése volt, amelynek csak egy része a trófea (termék) exportértékesítés, a másik része a szolgáltatás, magának a vadászati jognak, a kilövés lehetőségének átengedése. A felperes számlázása nem felelt meg a törvényi előírásoknak. A felperes azzal, hogy értékesítései során számláiban nem határozta meg külön a vadászat, mint szolgáltatás és a lőtt vad, mint termék árát, nem teremtette annak lehetőségét annak, hogy a számla a valós gazdasági eseményt tükrözze. Ez a tény a külföldi vadászok esetében a szolgáltatás 25%-os és az áruexport 0%-os eltérő áfa-kulcsa miatt a felperes terhére áfa adókülönbözetet eredményez. Az alperes rögzítette, hogy az ún. apróvadak esetén a trófeák nem minősülnek forgalomképes termékeknek. Az alperes a szolgáltatást és lőtt vad értékének megállapításához az M. Rt. 1999. május 1-jétől 2000. április 20-ig érvényes árjegyzékében szereplő árakat vette figyelembe. Az alperes álláspontja szerint a vadászat során a szállás, étkezés, traktorhasználat a vadászati szolgáltatás részét képezte, mint kilövési díjon felüli járulékos költség. Erre figyelemmel a felperesnek 12%-os számla szerinti áfa-kulcs helyett e körben is 25%-os adókulcsot kellett volna alkalmaznia.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta azok jogalapját a tényállás téves megállapítására, téves jogértelmezésre és jogalkalmazásra hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a következő volt:
Az 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.) és a KSH besorolásokból következően a vadászat előkészítése, szervezése, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítása jelenti a vadászati szolgáltatásnyújtást, ami a 92.72.120. SZJ szám alatt máshova nem sorolt egyéb szabadidős szolgáltatásnak minősül. Mivel a külföldi vadászok esetében a felperes gondoskodott mindarról, amit a Vtv. előír, a felperes nyújtotta a külföldi vadászok számára a vadászati szolgáltatást. Ez pedig az Áfa tv. 15. § (4) bekezdés a) pontja, 16. § (1) bekezdése alapján áfa-fizetési kötelezettsége keletkeztet az Áfa tv. 28. § (1) bekezdése értelmében 25%-os mértékben.
Az apróvadaknak is van ún. trófeája, amely forgalomképes termék, de legfeljebb eszmei értékkel bír. A kilövési, lelövési díj a vadászat szakszerű és balesetmentes lebonyolítását foglalja magába. Az apróvadnál az elvitel díja a vadhús árát jelenti, a kilövési díjat a vadásznak azért kell fizetnie, hogy a vadászaton részt vehet és lőhet. Ez független attól, hogy az apróvad trófeáját magával viszi-e vagy sem. A kilövési díj a vadászati szolgáltatás ellenértéke. Az alperes eljárása törvényes volt, a valós gazdasági eseményt helyesen értékelte vadászati szolgáltatásnyújtásnak, illetve vadhús értékesítésnek. Tévesen tekintette azonban az alperes a szállás és étkezési költséget vadászati szolgáltatás járulékos költségének. Ebből következően jogsértően állapított meg a felperes terhére 10 000 Ft áfa adókülönbözetet. A terepjáró használata azonban szoros összefüggésben van a vadászati szolgáltatással, ezért az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja szerint járulékos költségként 25%-os adókulcs alá tartozik. Mivel a felperes ezt a szolgáltatást 12%-os áfával számlázta ki, az alperes határozata e körben jogszerű.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy az áfa adónemben előírt adókülönbözetet 2 009 000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet keresetet elutasító része ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 10. § (1) bekezdés c) pontjában, 56. §-ában, 74. §-ában, az Art. 1. § (7) bekezdésében, az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés d) pontjában, a Pp. 206. §, 215. §-ában foglaltaknak. Továbbra is fenntartotta, hogy számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, nyilvánvalóan téves, logika szabályaival ellentétes ténybeli megállapításokat, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja egy bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul (BH 1994/639., BH 2002/29.).
A megyei bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes bizonyítási indítványának teljesítését követően az elsőfokú bíróság valamennyi rendelkezésére álló adatot, tényt, bizonyítékot, körülményt értékelt és erről számot is adott. A jogerős ítélet tényállása nem hiányos, iratellenes avagy téves, megalapozatlan ténybeli következtetéseket nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme tárgyában teljes körűen döntött, ezért a Pp. 215. §-ának megsértésére hivatkozó és e körben indokolás nélküli felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes érvelésével ellentétben az elsőfokú bíróság érdemi döntésének meghozatalánál - indokolásából is megállapíthatóan - nem hagyta figyelmen kívül a Vtv. rendelkezéseit, a KSH besorolását, az Áfa tv. termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra valamint az áfa-kulcsokra vonatkozó rendelkezéseit. Ezeket egyenként és együttesen is értékelve helyes jogi álláspontra helyezkedett, melyet a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen oszt (EBH 2005/1/1261).
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel kiemeli, hogy a vadászati jog gyakorlásának minősül a vadászat lehetőségének biztosítása, a bérvadászat [Vtv. 10. § (1) bekezdés c) pontja]. Az Áfa tv. 8. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen a jogok és más immateriális javak átengedése, termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja [Áfa tv. 6. § (1) bekezdése]. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi előírásoknak, mivel számláiban nem különítette el a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást. A valós gazdasági eseménnyel ellentétben trófeaértékesítésnek, lőtt vad értékesítésnek minősítette és termékexportként kezelte a vadászati szolgáltatást is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárás adataira, az aggálytalan szakértői véleményre figyelemmel jogszerűen került sor a lőtt vad értékének és a vadászati szolgáltatásnak a megállapításánál az M. Rt. árjegyzékében szereplő árak alkalmazására. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóztatás alapja mindig valós gazdasági esemény, mely a perben vitatott esetekben vadászati szolgáltatás és részben lőtt vad értékesítés volt, a felperes számlái azonban nem ennek megfelelően kerültek kibocsátásra.
Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjával kapcsolatos érvelését sem. A vadászati szolgáltatás és termékértékesítés adóalapját - önállóan értelmező ügyletek miatt - külön-külön kell meghatározni. A vadászati szolgáltatás a vadászat előkészítését, szervezését, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítását jelenti (Vtv. 7. §, 10. §, 56-60. §, KSH fogalom-meghatározása). A vadászati szolgáltatás nem tárgyi adómentes tevékenység, teljesítési helye belföld, a felszámítandó adó mértéke 25% [Áfa tv. 15. § (4) bekezdés a) pontja, 28. § (1) bekezdése]. A termékexportról 0%-os adómérték alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vadászati szolgáltatás eredményeként a vadász az elejtett vad trófeáját megszerzi, és a vámhatóság azt az országból kilépteti. Az apróvad trófeájánál - mint forgalomképes, de kizárólag eszmei értékkel bíró termék esetén- a termékértékesítés kapcsán ellenértéket megállapítani nem lehetett. Amennyiben tehát a vadász nem vitte el a lőtt vadat, a teljes számlaérték kizárólag áfa-köteles vadászati szolgáltatásnak minősülhet.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben jogszerű, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.395/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.