adozona.hu
AVI 2009.7.77
AVI 2009.7.77
Az adóhatóság az Art. 120. § (4) bekezdésének c) pontjában írt felhatalmazás alapján hivatalból jogosult a hatósági eljárás lefolytatására [2003. évi XCII. tv. 120. § (4) bek. c) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes integrátorként 2002. december hónapra - agrárhitelek törlesztési támogatása címén - 47 288 000 Ft támogatási igényt nyújtott be az adóhatósághoz. A támogatás teljes összege 2002. december 27-én került jóváírásra a felperes bankszámláján. A felperes 2002. december 30-án pénztári kifizetéssel és kompenzálással 18 547 000 Ft-ot elszámolt az adósságrendezési programban résztvevő integráltakkal. A fennmaradó 28 741 000 Ft-ot 2002 évi beszámolójában kötelezettségként mutatta ki, és ezt a...
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2002. évekre vonatkozóan több adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedő utólagos ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest összesen 35 600 000 Ft adókülönbözet, 1 017 000 Ft adóbírság 1 118 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes az elsőfokú határozat 14. pontjával kapcsolatosan, 2002. decemberre, agrárhitelek törlesztési támogatása adónemben 28 741 000 Ft jogosulatlan támogatásigénylést állapított meg a 2002. évi adózás előtti eredmény ugyanilyen összegű csökkentése mellett, e körben adóbírságot nem szabott ki, késedelmi pótlékot nem számított fel. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy mivel a támogatás továbbadására a tárgyévben nem került sor, a felperes igénylését jogosulatlanul terjesztette elő.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte a terhére agrárhitelek törlesztési támogatása adónemben előírt adókülönbözet tekintetében.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Jogi álláspontja a következő volt: Az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes által felvett támogatás jogosulatlanul igénybevett támogatásnak minősül. A Földművelésügyi Minisztérium (továbbiakban: hivatal) határozatának hiányában - a 215/2000. (X. 17.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 11. § (2) és (6) bekezdései értelmében - az alperes nem volt jogosult a támogatás visszafizetésének elrendelésére. Az elsőfokú bíróság ezért az alperes határozatának támogatás visszafizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, perköltség és illetékfizetésre vonatkozó kötelezettségeket pedig a részleges pernyertességre vonatkozó rendelkezésnek megfelelően írta elő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Korm. r. 11. § (2) és (6) bekezdéseiben, a 217/2005. (X. 7.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) 1. §-ában, az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 1. § (1) és (2) bekezdéseiben, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 120. § (4) bekezdés c) pontjában, 129. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltaknak. Jogi álláspontja szerint a hivatal 2005. október 8-től nem volt jogosult támogatás vizsgálatára és visszafizetésre kötelező határozat meghozatalára, az adóhatóság jogszerűen kötelezte a felperest a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése]. E szabályozásra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban irányadónak tekintette, hogy a felperes - mivel az integráltaknak járó 28 741 000 Ft támogatást 2003. január 6-án utalta át - megsértette a Korm. r. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat és az összeg tekintetében jogosulatlanul nyújtotta be támogatási igényét az adóhatósághoz.
Az adóellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú adóhatósági határozat kelte 2005. október 24., az alperesi határozaté pedig 2005. november 25-e.
A Korm. r. 11. § (2) és (6) bekezdése értelmében támogatási feltételek teljesítésének ellenőrzésére az adóhatóság és a hivatal volt jogosult, illetve a jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetését a hivatal határozata alapján az adóhatóság rendelhette el. Az R. 1., 2. §-ai értelmében azonban a Korm. r. 11. §-a 2005. október 8-án hatályát vesztette. Ettől az időponttól kezdve az integrátor által igényelt állami támogatás jogosultságának vizsgálatára, visszafizetésre kötelező határozat meghozatalára a hivatalnak nem volt hatásköre.
A felperes által felvett agrárhitel törlesztési támogatás költségvetési támogatásnak minősül, és mint ilyen, az Art. hatálya alá tartozik [Art. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjai]. Az adóhatóság jogosult és köteles eljárni nemcsak az adó, hanem a költségvetési támogatási ügyekben is, és ellenőrizheti, illetve adóigazgatási, hatósági eljárásban vizsgálhatja az ezzel kapcsolatos adózói kötelezettségek teljesítését [Art. 72. § (1) bekezdése, 85-87. §-ai, 120. §-a].
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Art. 120. § (4) bekezdés c) pontja értelmében az adónemeket és költségvetést érintő ellenőrzés megállapításairól szóló határozat meghozatala érdekében hivatalból és nem valamely külső szerv erre irányuló határozata alapján jogosult hatósági eljárás lefolytatására, és az ennek eredményeként a feltárt jogosulatlan igénylés kapcsán adókülönbözet előírására. Az Art. 129. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóhatóságnak az utólagos adó-megállapítás során határozattal adónként, költségvetési támogatásonként az egyes bevallási időszakokra nézve elkülönítve kell megállapítania a bevallott, bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként különbözetként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adókülönbözetet, valamint az adókötelezettséget érintő jogszabálysértés következményeit. Az Art. 129. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az adóhatóság nemcsak jogosult, hanem köteles volt arra is, hogy az adózó terhére megállapított adókülönbözet (jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatás) tekintetében - jogkövetkezményként - visszafizetési kötelezettséget írjon elő.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját és a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.424/2006.)