adozona.hu
AVI 2009.7.75
AVI 2009.7.75
Olyan kockázati elemek, amelyekkel mindenkinek számolnia kell, nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak (1996. évi LXXXI. tv. 17. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 30-án kérte a 2004. évben a vállalkozási tevékenységével kapcsolatos 402 594 000 Ft veszteség elhatárolásának engedélyezését.
A felperes kérelmét azzal indokolta, hogy 105 éve működő érdekvédelmi szervezet, amelynek gazdálkodási tevékenysége nem teljesen tartozik az alaptevékenységéhez, ezért szükségszerűen keletkeznek veszteségei, amelynek pénzügyi fedezete a tagdíjakból általában megtérül, lehetséges azonban tárgyi eszközöket értékesítenie, struktúra-váltással eredmé...
A felperes kérelmét azzal indokolta, hogy 105 éve működő érdekvédelmi szervezet, amelynek gazdálkodási tevékenysége nem teljesen tartozik az alaptevékenységéhez, ezért szükségszerűen keletkeznek veszteségei, amelynek pénzügyi fedezete a tagdíjakból általában megtérül, lehetséges azonban tárgyi eszközöket értékesítenie, struktúra-váltással eredményesebbé tenni a gazdálkodását.
A felperes a veszteség okaként azt jelölte meg, hogy az elmúlt évben előre nem láthatóan magasabb lett a javítási kötelezettsége, igen nagymértékben megnövekedtek az üzemanyag árak, így a költségei emelkedtek, a Ft-euró árfolyamváltozásból is veszteség érte.
Az adóhatóság a hiánypótlási felhívását és a felperes teljesítését követően elsőfokú határozatával elutasította a felperes kérelmét.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. szeptember 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. § (2) bekezdése és 17. § (1) és (8) bekezdése alapján a felperes által hivatkozott tényezők nem minősültek az adózó tevékenységén kívül eső, okszerűen előre nem látható körülménynek. A felperesnek, bár ezekre a körülményekre valóban nem volt közvetlen ráhatása, azok hatásával a gazdálkodási tevékenység körén belül számítania kellett.
A felperes keresetében elsődlegesen e határozatok hatályon kívül helyezését és a 2004. évi veszteség-elhatárolás engedélyezését kérte; másodlagosan az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az általa jelzett körülmények változása rajta kívül álló ok miatt következett be. 2004. évben az inflációs ráta 6,3%, az árfolyam-csökkenés több mint 7%-a volt. Ennek összhatása azt jelentette, hogy eurónként 20-30 Ft-os veszteség érte.
2004. évben igen jelentős mértékben emelkedtek az üzemanyagárak, amelyek éves szinten 17%-ot is elértek.
A gyártók technológiai korszerűsítése és a magasabb minőségi követelmények ellenére 2002-2004. év között 65%-os mértékben emelkedett a műszaki meghibásodások száma.
Mindezek a körülmények olyan külső elháríthatatlan okok miatt álltak fenn, amely esetén a jogszabály előírja az adóhatóság részére a veszteség elhatárolásának engedélyezését.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontot.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a Tao. tv. 17. § (1) és (8) bekezdését, majd ennek alapján megállapította, hogy a törvény valóban nem határozza meg az elháríthatatlan külső ok fogalmát. Ezért a szavak általános értelmezése és azok jogszabályi környezetben való megjelenése alapján kell eljárni. Eszerint a felperes által megjelölt okok ebbe a kategóriába nem tartoznak. A felperes által előadottak ugyanis részben a gazdálkodási tevékenységével együtt járó kockázati tényezők, amelynek következményeit a felperes kénytelen viselni, másrészt nem minősülnek olyan objektív tényezőnek, amely bekövetkezte a felperes számára előre nem volt látható. A veszteség elhatárolása engedélyezésének másik törvényi feltételét is vizsgálta az adóhatóság és a bíróság, amely szerint az adózó a negatív adóalap elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. A perbeli esetben azt a felperesnek kellett igazolnia, hogy a gazdálkodás során milyen tőle elvárható intézkedéseket tett. A felperes ilyen tételes kimutatást nem csatolt be, bár felsorolt egy-egy intézkedést, amelyet megtett.
Az adóhatóság a kérelemre indult eljárásban megfelelően feltárta a tényállást, és megindokolta a döntését is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte és hangsúlyozta a keresetében is jelölt körülményeket, amelyek folytán a veszteség elhatárolási kérelmet teljesíteni kellett volna.
Álláspontja továbbra is az volt, hogy az általa felsoroltak nem a gazdálkodáson belüli körülmények, hanem általa befolyásolhatatlan események.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a tényállást teljes körűen feltárta, a perben alkalmazandó jogszabályokat megjelölte, és azok helyes értelmezésével okszerű, és jogszerű ítéletet hozott. Így helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a veszteség elhatárolása érdekében indult engedélyezési eljárásban a Tao. tv. 17. § (8) bekezdésében írt feltételeket kellett vizsgálnia az adóhatóságnak a körben, hogy az engedély megadható-e. E rendelkezés szerint az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében és az adóhatóság határozatában foglalt azon megállapítással, mely szerint a felperes által hivatkozott okokat nem lehet elháríthatatlan külső oknak tekinteni.
Az üzemanyagárak évközi emelkedése, az árfolyamváltozások olyan körülmények, amelyek valamennyi gazdálkodót érintenek, és amelyekről, mint kockázati elemekről a gazdálkodási tervezés során mindenkinek számolnia kell.
A gépjárművek nagy számú meghibásodása, és ennek következtében a felperesi szervízelési munka növekedése a felperesnek adott esetben nemcsak a költségeit, hanem a bevételeit is megnövelheti. A felperes nem támasztotta alá konkrét adatokkal, hogy mi az a kötelező klubtagsághoz kötődő javítási munkálat, amelyet a tagdíj ellenében ingyenesen kell végeznie. Ez utóbbi elem is azonban nyilvánvaló, hogy a felperesi gazdálkodási tevékenységével kapcsolatos körülmény volt.
Nem vitás tény, hogy a törvény az elháríthatatlan külső körülmény konkrét fogalmát nem határozta meg, így az valóban csak analógia útján általános jogi fogalomként lehet értelmezni. Az egyes jogágak egységesek abban, hogy a külső elháríthatatlan okként mindig az adott tevékenység, így pld. a fokozott veszéllyel járó tevékenység, vagy akár a gazdálkodási tevékenység körén kívül eső okot kell tekinti.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal és az adóhatósággal abban, hogy ilyen gazdálkodási körön kívül eső körülményt a felperes nem igazolt. A Tao. tv. 17. § (8) bekezdésének második vagylagos feltételét, a felperesnek a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében történő eljárását konkrét kimutatásokkal, okszerű levezetésekkel nem igazolta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a törvényi feltételek meglétének vizsgálatával helyesen állapította meg, hogy az adott esetben a felperes számára a veszteség elhatárolási engedély nem volt megadható.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.287/2006.)