adozona.hu
AVI 2009.7.71
AVI 2009.7.71
Az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki azt, hogy a megállapodás az adásvételi szerződés valamennyi lényeges tartalmi elemét magában foglalja (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2004. április-július hónapokra bevallás utólagos vizsgálatára irányuló általános forgalmi adóellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek eredményeként 31 147 000 Ft adóhiányt állapított meg, 9 344 000 Ft adóbírságot és 1 242 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 48. § (4) bekezdés a) pontja és 49. § (2) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a visszaigénylésre jogosító bevé...
AVI 2009.7.71 Az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki azt, hogy a megállapodás az adásvételi szerződés valamennyi lényeges tartalmi elemét magában foglalja (1992. évi LXXIV. tv. 6. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2004. április-július hónapokra bevallás utólagos vizsgálatára irányuló általános forgalmi adóellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek eredményeként 31 147 000 Ft adóhiányt állapított meg, 9 344 000 Ft adóbírságot és 1 242 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 48. § (4) bekezdés a) pontja és 49. § (2) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a visszaigénylésre jogosító bevételi értékhatárt (4 millió forint) a felperes nem érte el. A felperes és a B. Kft. között 2004. április 28-án kelt szerződést előszerződésnek minősítette, az abban szereplő iroda adásvétele nem történt meg, az ingatlan tulajdonba vagy birtokba adása nem valósult meg, így termékértékesítésre nem került sor. A vevő által megfizetett pénzösszeg részletfizetésnek nem tekinthető, csak előlegnek.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlanok még nem voltak készen, így az azok birtokba adása is lehetetlen volt. A megfizetett részletekre az előlegre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, az Áfa tv. rendszerében az előleg átadásakor nem történik termékértékesítés.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a termékértékesítés definícióját, mert nem szükséges a dolog birtokba adása. A B. Kft. tulajdonosként rendelkezhetett, mert az adásvétel tárgyát képező ingatlanokat bérbe adta.
Az alperes elsődlegesen a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítását kérte elkésettségre hivatkozással. Másodlagosan érdemben a kereset elutasítását kérte azzal, hogy termékértékesítés nem valósult meg, mert a dolog a számlázáskor még nem készült el. A felek előszerződést kötöttek, az ingatlan birtokba adása nem történt meg. A megfizetett részletekre az előlegre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, így az előlegbe kapott összeg az adóalap összegébe nem tartozik bele.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes részére a határozat kézbesítése szabályszerűen nem történt meg, így a keresetindítási határidő túllépését sem lehetett megállapítani.
Érdemben az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés a) pontja és 49. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel vizsgálta a felek által 2004. április 28-án megkötött szerződést. Kifejtette, hogy a szerződés megnevezése kétségtelenül adásvételi előszerződés, de annak tartalmából kitűnően a szerződő felek nem későbbi adásvételi szerződés megkötésére vállaltak kötelezettséget. Az adásvételi szerződés valamennyi lényeges tartalmi kellékét tartalmazza, így ez a szerződés valójában a Ptk. 376. § (1) bekezdésében definiált részletvétellel megvalósuló adásvételi szerződés, melyben az eladó az utolsó részlet kiegyenlítéséig tulajdonjogát fenntartotta.
Az Áfa tv. 6. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a termékértékesítés körében megállapította, hogy a dolog fogalmát konkrétan sem a Ptk., sem az Áfa tv. nem határozza meg. A Ptk. 94. § (1) bekezdése értelmében minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A perbeli esetben a birtokba vehető dolog a felperes által értékesített irodahelyiség, ezt a tényt az sem befolyásolja, hogy az adásvételi jog gyakorlásakor az még építés alatt állt.
Az átengedés ellenérték fejében történt, a tulajdonosként való rendelkezésre történő feljogosítást igazolja az a bérleti szerződés, melyet a vevő a D. Kft.-vel kötött.
Az Áfa tv. 16. § (5) bekezdése alapján a 6. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a teljesítés időpontja az a nap, amelytől kezdve a bérlő vagy a vevő tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve - ha az korábban történik - a terméket birtokba veszi. A perbeli esetben a vevő a tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot a szerződés megkötésekor szerezte meg, így a teljesítés időpontja ugyanez a nap, vagyis nem csak előlegfizetés történt.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság szerint az alperes tévesen állapította meg, hogy a felperes 2004. április havi áfa-visszaigényléskor nem érte el a 4 millió forint összeghatárt. A 2004. május, június és július hónapok vonatkozásában ugyanerre hivatkozással nem vizsgálta a felhasználni kívánt számlák alaki és tartalmi megfelelőségét. Az új eljárásban az Áfa tv. 35. §-ában foglalt feltételeknek való megfelelőséget kell vizsgálni; vagyis hogy hiteles számviteli bizonylatok-e és rendelkezni kell a felperes adólevonás iránti kérelméről.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy az megsértette az Áfa tv. 6. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A felek előszerződést kötöttek nem adásvételt, termékértékesítésről nincs szó. A megvásárolni kívánt ingatlan kialakítása a szerződés aláírásakor még folyamatban volt, így se birtokba venni, se átengedni nem lehetett. A vevő nem szerzett tulajdonosként való rendelkezési jogosultságot és a terméket birtokba se vette.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy egyrészt az alperes felülvizsgálati kérelmében nem határoz meg jogszabálysértést. Másrészt kifejtette, hogy a jogerős ítélet a szerződés tartalmának egészét vizsgálva minősítette a szerződést adásvételi szerződésnek. A termékértékesítéshez ellenérték fejében történő átengedés és nem birtokba adás szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Hasonló típusú ügyben a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.195/2006/4. szám alatt már kifejtette elvi álláspontját, amellyel jelen ítélkező tanács is egyetértett, attól eltérni nem kíván, így jogegységi eljárás kezdeményezésének sincs indoka.
Az elvi álláspont lényege, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek és más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható [2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság az iratokból azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a megállapodás valamennyi formai és tartalmi elemét illetve gazdasági eredményét megvizsgálva, - azokat egyenként és összességében is értékelve - a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezések helyes alkalmazásával hozta meg határozatát, az megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek is.
A megállapodás nem tartalmaz időpontot és feltételeket egy jövőbeni ún. végleges szerződés megkötésére nézve, ezért az előszerződéskénti minősítéshez szükséges előfeltétel ennél fogva is hiányzik. A megállapodás az adásvételi szerződés valamennyi lényeges tartalmi elemét (eladó, vevő nevét, ingatlanok megjelölését, vételárat) magába foglalja, rögzíti a részletekben történő teljesítés feltételeit és a tulajdonjog fenntartást, mely utóbbi két körülmény az Áfa tv. 6. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságát nem zárja ki. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette azt is, hogy a vevő az ingatlanra egy másik gazdasági társasággal bérleti szerződést kötött. Ennél fogva az elsőfokú bíróság alappal vont le következtetéseket a tulajdonosként való rendelkezésre, illetve a birtokba adásra.
Az Áfa tv. 6. § (1) és (2) bekezdés a) pontjai szerinti termékértékesítés és a 16. § (5) bekezdése által meghatározott teljesítési időpont tényét is alappal állapította meg. Helyesen állapította meg azt is, hogy az irányadó tényállásra figyelemmel az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés a) pontja és 49. § (2) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltételek is teljesültek, a felperes elérte az adó-visszaigénylési jogra feljogosító értékhatárt. Az új eljárás alapján dönthető el, hogy a visszaigénylésre felhasznált számlák alapján jogos-e a felperes adólevonása.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.361/2006.)