adozona.hu
AVI 2009.12.132
AVI 2009.12.132
A magyar bíróság az Európai Bíróság ítéletét vámperben is figyelembe veszi [2003. évi CX. tv. 8. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. december 19-én 1 db Toyota típusú, 1997-es évjáratú személygépkocsi regisztrációs adóigazgatási eljárását kezdeményezte, melyben az elsőfokú hatóság határozatával 472 500 Ft regisztrációs adót szabott ki a felperes terhére. A felperes fellebbezést nyújtott be, hogy a regisztrációs adó a gépjármű értékéhez arányuljon. Hivatkozott arra, hogy a regisztrációs adó megállapításának mértéke ellentétes az Európai Közösségeket alapító Szerződés 90. cikk (1) bekezdésével és az Európai ...
AVI 2009.12.132 A magyar bíróság az Európai Bíróság ítéletét vámperben is figyelembe veszi [2003. évi CX. tv. 8. § (1) bek.]
A felperes 2005. december 19-én 1 db Toyota típusú, 1997-es évjáratú személygépkocsi regisztrációs adóigazgatási eljárását kezdeményezte, melyben az elsőfokú hatóság határozatával 472 500 Ft regisztrációs adót szabott ki a felperes terhére. A felperes fellebbezést nyújtott be, hogy a regisztrációs adó a gépjármű értékéhez arányuljon. Hivatkozott arra, hogy a regisztrációs adó megállapításának mértéke ellentétes az Európai Közösségeket alapító Szerződés 90. cikk (1) bekezdésével és az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatával.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a regisztrációs adó összegét a 2004. évi CI. törvénnyel módosított, a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (továbbiakban: Tv.) 8. § (1) bekezdése értelmében a Tv. melléklete alapján kell meghatározni, attól nem lehet eltérni.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy az őt terhelő regisztrációs adó összege 113 400 Ft legyen, egyben kérte kötelezni az alperest 359 100 Ft, valamint ennek kamatainak megfizetésére. Az EK-Szerződés 90. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette, hogy az Európai Unió más tagállamából behozott használt gépjárművek után fizetési kötelezettség van tekintet nélkül arra, hogy abban a másik tagállamban azt már megfizették. Hivatkozott az Európai Bíróság joggyakorlatára, különösen az elsőfokú bírósági eljárás alatt a magyar regisztrációs adó ügyében született C-290/05. és a C-333/05. számú egyesített ügyekben meghozott európai bírósági ítéletre.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az EK-Szerződés 90. cikk (1) bekezdése a perbeli esetben nem alkalmazható. Az ügyben irányadó jogszabály kizárólag a regisztrációs adóigazgatási eljárás során hatályban lévő Tv.</a>, ez alapján nem képezhette vita tárgyát, hogy a perbeli gépjármű regisztrációs adóköteles terméknek minősül, amely után a felperes a Tv.</a>-ben megállapított mértékű regisztrációs adót volt köteles megfizetni.
Kihangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a közigazgatási perben kizárólag az alperesi határozat meghozatala időpontjára vonatkoztatott jogszerűsége vizsgálható felül a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében.
A felperes európai bírósági ítéletekre vonatkozó utalásait sem tartotta alkalmasnak, mivel az adózásra vonatkozó jogszabályokat minden tagállam önállóan, belső szabályozással állapítja meg; az adózási jogszabályok nem tartoznak a közösségi jogszabályok körébe. Az a tény, hogy a regisztrációs adó visszaigénylésére külön kérelemre indított eljárásban lehetőség van, nem befolyásolja az alperesi határozat meghozatalkori állapotnak megfelelő jogszerűséget.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, keresetének történő helyt adást, a megfelelő mértékű regisztrációs adó megállapítását és a különbözet visszafizetését. Elismerte, hogy a Tv.</a>-t kell alkalmazni az ügyben, de a magyar szabályozás ellentétes a közösségi joggal, az Európai Bíróság ítéletében kifejtettek alapján kellett volna azt értelmezni. Az elsőfokú bíróság nem tekinthetett volna el az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatától.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az alperes határozata meghozatalakor hatályos jogszabály alapján járt el, a felperes visszatérítését igényét új eljárás keretében érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ugyanakkor az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezésével, a közösségi joggal ellentétes ítéletet hozott. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy Magyarországnak az Európai Közösséghez való csatlakozásával a közösségi jog lényegében a belső jog részévé vált. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság továbbá arra, hogy az adózási jogszabályok nem tartoznak a közösségi jogszabályok körébe. Valóban a belső jog szabályozási körébe tartozik a konkrét adójogszabályok meghatározása, de annak főbb elveit számtalan közösségi jogszabály határozhatja meg (Pl.: az általános forgalmi adóval kapcsolatos 6. számú Irányelv).
A magyar bíróságok az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát sem negligálhatják. A közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatáról az Európai Bíróság számtalan elvi jelentőségű döntést hozott, melyekre a felperes is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében és melyek közül a legfontosabbakat a Legfelsőbb Bíróság is rögzíti ítéletében.
Az Európai Bíróság a közösségi jog közvetlen hatályának elvét fejtette ki a C-26/62. számú ítélet, melynek lényege, hogy magánfelek a tagállami bíróságok előtt is jogokat alapíthatnak közösségi normák alapján. Ugyancsak alapvető elvet fejtett ki az Európai Bíróság a C-6/64. számú ügyben, mely szerint a közösségi jog érvényesülésének biztosítása feltételezi a közösségi jog elsőbbségének elvét.
Ezen két híres és alapvető európai bírósági ítéletből is következik, hogy az elsőfokú bíróság nem negligálhatta volna a közösségi jog alkalmazhatóságát. Mivel az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az alperes határozatának meghozatalakor hatályban lévő jogszabályok alapján döntött, felvetődik a közösségi jog és az Európai Bíróság ítéletének kötelező hatálya, illetve időbeli hatálya.
Az előzetes döntés általánosan kötelező hatálya (Erga Omnes hatály) körében a szakirodalomban sincs egységes állásfoglalás, mivel ebben a kérdésben még az Európai Bíróság sem nyilatkozott egyértelműen. Ugyanakkor ítélkezési gyakorlatából az azt kutatók jelentős része azt a következtetést vonta le, hogy a bíróság gyakorlata mindenkire kiterjedő és kötelező hatállyal bír.
Ezt támasztja alá a C-28-30/62. és a C-283/80. számú ügyben kifejtett bírósági állásfoglalás, melynek lényege, hogy az előzetes döntésnek olyan normatív ereje van, hogy joghatást fejt ki más ügyekben is, mivel adott esetben az előzetes döntés indítványozási kötelezettséget megfosztja céljától és üressé teheti azt, amikor a felhozott kérdés lényegileg azonos egy olyan kérdéssel, amely egy hasonló ügyben már az előzetes döntéshozatali eljárás tárgya volt.
A fent részletezetteknek jelentősége van, mert a magyar regisztrációs adónak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban az Európai Bíróság két ítéletet is hozott (C-290/05., C-333/05.). Ebben kifejtette, hogy amennyiben a tagállamban történő első forgalomba helyezésük alkalmával a személygépkocsikra kivetett adó, amelynek összegét a személygépkocsi tényleges értékcsökkenésének figyelmen kívül hagyásával számítják ki, úgy alkalmazzák a más tagállamokból behozott ilyen személygépkocsikra, hogy az meghaladja a nemzeti területen már nyilvántartásba vett hasonló használt személygépkocsik értékének maradványadó-tartalmát, ez az adó - az adótöbblet mértékében - összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés 90. cikk (1) bekezdésével. A felperes már a vámigazgatási eljárásban, majd keresetében is hivatkozott arra, hogy a regisztrációs adó-megállapítás mértéke ellentétes az EK-Szerződés 90. cikk (1) bekezdésével, ezt a hivatkozást az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül.
Az időbeli hatály kérdésével kapcsolatban a Bíróság gyakorlatában az értelmező előzetes döntések ex tung, azaz visszamenőleges hatálya az általános. Ennek lényege, hogy a közösségi jogszabály hatályba lépésétől kell alkalmazni az értelmezett tartalmat. A visszamenőleges hatályú értelmezés kapcsán az Európai Bíróság a C-66/79., C-127. és 128/79. számú ügyekben kifejtette, hogy a közösségi jog egy szabályáról a Bíróság által nyújtott értelmezés, ahol szükséges, meghatározza és tisztázza e szabály jelentését és hatáskörét, ahogy kell és kellett volna azt érteni, és alkalmazni a hatályba lépésétől kezdve. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a bíróságoknak lehet és kell alkalmazni még azon jogviszonyokra is, amelyek az értelmezés iránti kérelemről döntő ítélet előtt keletkeztek vagy hozták létre őket, feltéve, hogy más tekintetben e szabály alkalmazásával kapcsolatos eljárásnak a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtt történő megindításának feltételei teljesülnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalának időpontjában az Európai Bíróság már ítéletet hozott a magyar regisztrációs adóügyben, így annak tartalmát nem negligálhatta volna azon az alapon, hogy az az ítélet az alperes határozatának meghozatalakor még nem született meg. Az Európai Bíróság által kifejtett jogelv alapján ugyanis már az alperesnek is olyan módon kellett volna értelmeznie a magyar regisztrációs adó és a közösségi jog egymáshoz való viszonyát, mint ahogy azt a C-290/05. számú ügyben az Európai Bíróság kifejtette. Az ex tunc hatályra figyelemmel az alperesi határozat meghozatalakor hatályban lévő jogszabály alapján is törvénysértő volt, mert annak bizonyos része (a regisztrációs adó mértéke) a közösségi joggal ellentétes volt.
Az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő ügyben is alkalmazni kellett volna tehát az Európai Bíróság C-290/05. számú ügyben kifejtetteket és ezt nem lehetett volna azon az alapon sem figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes külön eljárásban majd visszaigényelheti az adókülönbözetet. A regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló 2006. évi CXXX. törvény (Visszatérítési tv.) alapvetően arra az esetkörre vonatkozik, ahol az ügyfél vagy nem vitatta a regisztrációs adó mértékét, vagy vitatta, de jogorvoslatai elutasították. A perbeli esetben azonban a felperes a közigazgatási eljárásban és a peres eljárásban is vitatta az adó mértékét, a folyamatban lévő ügyben tehát dönteni kellett az alperesi határozat, majd az elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségéről; ezt a Legfelsőbb Bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül csak azon az alapon, hogy a felperest a Visszatérítési tv. alapján is jogok illethetik meg egy új eljárásban.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljáró közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.052/2007.)