adozona.hu
AVI 2009.12.131
AVI 2009.12.131
Amennyiben az állapítható meg, hogy a vámkezelést kérő a származási helyet illetően megtévesztette a vámhatóságot, akkor jogellenes forgalomba hozatalt kell megállapítani [1995. évi C. tv. 125., 126. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhivatal 2003. december 1-jén a felperes részére 1 db Audi A8-as típusú személygépkocsi vámkezelését végezte. Az utólagos megerősítési eljárás során megállapításra került, hogy a származást igazoló okmány hamis, ezért az elsőfokú vámhatóság határozatával összesen 1 750 200 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte a felperest. Ugyanaznap kelt másik határozatával a vámtörvényben foglalt kötelezettségek megszegése miatt a felperes terhére 875 100 Ft vámigazgatási bírságot is ...
AVI 2009.12.131 Amennyiben az állapítható meg, hogy a vámkezelést kérő a származási helyet illetően megtévesztette a vámhatóságot, akkor jogellenes forgalomba hozatalt kell megállapítani [1995. évi C. tv. 125., 126. §]
Az elsőfokú vámhivatal 2003. december 1-jén a felperes részére 1 db Audi A8-as típusú személygépkocsi vámkezelését végezte. Az utólagos megerősítési eljárás során megállapításra került, hogy a származást igazoló okmány hamis, ezért az elsőfokú vámhatóság határozatával összesen 1 750 200 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte a felperest. Ugyanaznap kelt másik határozatával a vámtörvényben foglalt kötelezettségek megszegése miatt a felperes terhére 875 100 Ft vámigazgatási bírságot is kiszabott.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta azzal, hogy a gépjármű a német vámigazgatás vizsgálati eredményére figyelemmel nem élvezi a származó helyzet nyújtotta kedvezményeket.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és a vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy a vámszervek nem vizsgálták, hogy az EUR 1 szállítási bizonyítvány hiteles-e és a gépjármű Németországból származik-e.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) és g) pontjai alapján kifejtette, hogy a csatlakozás időpontja előtt hatályban lévő vámjogszabályok rendelkezései az irányadók.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 16. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése szerint a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettség alapján az áru származási országának megállapítására és igazolására a vonatkozó a nemzetközi szerződés előírásai az irányadók.
A Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 32. § (2) bekezdése szerint az Európai Megállapodás hatálya alá tartozó áruk, vámáruk esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevételének feltételeit az Európai Megállapodás IV. számú Jegyzőkönyve tartalmazza.
Az Európai Megállapodás IV. számú Jegyzőkönyvéta> az 1994. évi I. törvény hirdette ki (továbbiakban: IV. sz. Jegyzőkönyv), ennek 32. cikkének 1. pontjában foglaltak alapján a származást igazoló okmányok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen akkor végzi el, ha az importáló ország vámhatóságának alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében, hogy a kérdéses termékek származó helyzetében, illetve e Jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítésében. A 3. pont alapján a megerősítési eljárást az exportáló ország vámhatósága folytatja le, és az 5. pont alapján haladéktalanul tájékoztatni kell a megerősítést kérő vámhatóságot a megerősítés eredményéről.
A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséről szóló 1993. évi LXXXIII. törvény B. jegyzőkönyve (továbbiakban: B. sz. jegyzőkönyv) rendelkezik a származó termék fogalmának meghatározásáról az adminisztratív együttműködés módszereiről.
Mind a IV. számú Jegyzőkönyv, mind a B. jegyzőkönyv rendelkezik a származó termék fogalmának meghatározásáról és az adminisztratív együttműködés módszereiről. A származást igazoló okmány lehet az EUR 1 szállítási bizonyítvány, vagy a számlanyilatkozat. A származást igazoló okmányt az exportőrnek kell kiállítania.
A jegyzőkönyvek 31. cikkének 2. pontja alapján az illetékes vámszerveken keresztül a Megállapodást aláíró országok segítik egymást az EUR 1 szállítási okmányok, vagy a számlanyilatkozatok hitelességének, és ezen okmányokba foglalt információk helyességének ellenőrzésében. A jegyzőkönyvek 17. és 28. cikkeinek értelmében az EUR 1 szállítási bizonyítvány kiállítását kérő exportőrnek legalább 3 évig - késznek kell lenni arra, hogy az EUR 1 szállítási bizonyítvány kiállítása szerint exportáló ország vámhatóságának kérésére bármikor bemutassa a termék származó helyzetét, valamint a jegyzőkönyv egyéb követelményének teljesítését igazoló megfelelő okmányokat.
Az elsőfokú bíróság a peres iratok alapján megállapította, hogy az utólagos megerősítési eljárást a német vámhatóság a magyar vámhatóság megkeresésére lefolytatta. Első alkalommal a megküldött okmányok alapján a német vámigazgatóság levelében értesítette a magyar vámhatóságot, hogy az adásvételi szerződést a rajta található számlanyilatkozattal együtt nem az eladóként feltüntetett személy írta alá, hamisítványról van szó.
A magyar vámhatóság a felperes fellebbezéséhez csatolt EUR 1 szállítási bizonyítvány alapján másodszor is megkereste a német vámszervet, mely válaszlevelében tájékoztatta, hogy a szóban forgó EUR 1 szállítási bizonyítvány Magyarország Európai Közösséghez történt csatlakozását követően került kiállításra. A "Magyarország belépésének feltételeiről az Európai Közösséget megalapozó szerződés alkalmazásáról szóló irat - 4. cikk értelmében - a belépés napjától a preferenciális megállapodás többé nem alkalmazható". Egyben megjegyezte, hogy az exportőrként megnevezett B. S. asszony nem kérte a szállítási bizonyítvány kiállítását és a 12. rovatot aláíró személyt sem bízta meg ezzel.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a külföldi vámigazgatás leveleinek tartalma alapján a perbeli vámáru származó helyzetének igazolására a vámkezeléskor benyújtott számla, számlanyilatkozat nem alkalmas. Annak nincs jelentősége, hogy a megerősítési eljárás milyen okból eredménytelen. Az adásvételi szerződésen eladóként szereplő tagadta, hogy a származási nyilatkozatot ő írta alá és az adásvétel érvényességét a másodszori német eljárás alkalmával sem tette meg. Így utóbb nevezettnek a közjegyző előtt tett - korábbitól eltérő - nyilatkozatait nem lehetett figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontjában, 126. § a) pontjában, 127. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra.
A Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a vámkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki, melynek összege a (2) bekezdés alapján a vámhiány 50%-a.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak megváltoztatását és keresetének történő helyt adást. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a tényállás megállapítási kötelezettségének, a jogerős ítélet megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésében és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Nem történt jogellenes forgalomba hozatal, a vámkezelést nem valótlan tartalmú adásvételi szerződés alapján kérte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a származó hely "fenn nem állása" és a jogellenes forgalomba hozatal ténye egymástól nem elválasztható fogalmak.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja értelmében vámfizetésre kötelezett, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A 126. § a) pontja értelmében a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja.
A felperes a személygépkocsi behozatalok vámfizetési kedvezményt kívánt érvényesíteni arra alapítottan, hogy a vámáru az Európai Közösség tagállamából való. Ebből következően a származási hely és a jogellenes belföldi forgalomba hozatal - a felperes hivatkozásával ellentétben - nem választható el egymástól, a kettő vizsgálata gyakorlatilag egymásból következik. Amennyiben az állapítható meg, hogy a vámkezelést kérő a származási helyet illetően megtévesztette a vámhatóságot, akkor a jogellenes forgalomba hozatalt kell megállapítani annak szankcióival együtt.
A vámhatóságok a származási helynek a gazdasági esemény valóságban történő megállapítása érdekében két alkalommal is megkeresték a IV. számú Jegyzőkönyv, illetve a B. jegyzőkönyv alapján a németországi társ-vámszerveket. Mindkét megkeresés olyan tényállást tárt fel, amely alapján vámkedvezmény igénybevételére nem kerülhetett sor.
A felperes hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen, minden részletében feltárta, részletesen ismertette az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, azokat jogszerűen értékelte, és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése sem volt megállapítható részéről. Külön részletezte, hogy a felperes hivatkozásával szemben miért nem tartotta elfogadhatónak az eladóként feltüntetett B. S. később tett nyilatkozatát, illetve miért tartotta szükségtelennek a felperes, vagy az általa szállítással megbízott személyes meghallgatását. Szintén helytállóan értékelte, hogy a VW Audi márkakereskedővel kapcsolatban nem volt megállapítható, hogy a szerződés megkötésében részt vett volna.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.009/2007.)