AVI 2009.12.128

A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia (1990. évi XCI. tv. 66/H. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben vizsgálatot folytatott le. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 91 009 875 Ft adóalap után 36 115 950 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 35 923 298 Ft-ot adóhiánynak minősített, amely után 17 961 649 Ft adóbírságot, 806 939 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az indokolás szerint a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a jelentős mértékű tagi kölcsönt szülei tá...

AVI 2009.12.128 A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia (1990. évi XCI. tv. 66/H. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben vizsgálatot folytatott le. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 91 009 875 Ft adóalap után 36 115 950 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 35 923 298 Ft-ot adóhiánynak minősített, amely után 17 961 649 Ft adóbírságot, 806 939 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az indokolás szerint a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a jelentős mértékű tagi kölcsönt szülei támogatásával, illetve felvett hitelekkel fedezte.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60/A. § (1) bekezdése alapján becslési eljárást folytatott le, mivel a felperes a 60. § (3) bekezdése alapján nem tudta bizonyítani a megállapított adóalaptól való eltérést.
A felperes keresete alapján a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította, hogy az új eljárás során a közigazgatási hatóságnak a szükséges további bizonyítási eljárás alapján kell meghoznia határozatát.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.118/2005/6. számú végzésével a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy szükségtelen volt a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezése. Az elsőfokú bíróság az új eljárásban olyan további bizonyítást írt elő az elsőfokú adóhatóság számára, amely a bírósági eljárás keretei között is lefolytatható lett volna. Az új eljárásban az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően döntheti el a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel, hogy a felperes az Art. 66/H. § (3) bekezdése alapján hitelt érdemlő adatokkal tudta-e igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
Az elsőfokú bíróság új eljárásában jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltaknak megfelelően bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek alapján tanúként hallgatta meg dr. E. S. német állampolgárt. Tanúként kívánta meghallgatni a felperes szüleit - három alkalommal is idézve -, de súlyos megromlott egészségi állapotukra figyelemmel a tanúbizonyítást mellőzte.
A felperes 21 postai takarékjegy számot jelölt meg azzal, hogy ezeket 1991. és 1993. években váltottak ki a banknál, azonban erre vonatkozó igazolást nem tudott csatolni a pénzintézettől. Utalt arra a bíróság, hogy önmagában annak a ténynek az igazolása, hogy a megjelölt időpontban a felperesi szülők készpénzt vettek fel, nem alkalmas azon körülmény igazolására, hogy a felperes számára majdnem 10 évvel később ebből kölcsönt adtak.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az Art. 66/H. § (3) bekezdése értelmében annak ellenére, hogy ezen bizonyítási kötelezettség őt terhelte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását. Kifejtette, hogy az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában megjelölt bizonyítás felvétele lett volna kötelezettsége, de ennek nem tett eleget. Így nemhogy a bizonyítékok értékelésére, hanem a bizonyítékok felvételére sem került sor.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 66/H. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság megállapítása szerint, ha az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 66/H. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Ennek megfelelően az adóhatóságnak bizonyítania kell a becslési eljárás alapját, de a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell igazolnia hitelt érdemlő adatokkal.
A Legfelsőbb Bíróság, ítéletet hatályon kívül helyező végzésének meghozatalakor hatályos Pp. 275/A. § (3) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi, és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat adhat. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.118/2005/6. sorszámú végzésében kifejtette, hogy a tényállás kiegészítésére és az ezzel kapcsolatos bizonyítási eljárás lefolytatására közigazgatási perben is lehetőség van, és szükségtelen ilyen esetben a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően dönthetett a felperes kereseti kérelme felől.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal ellentétben az elsőfokú bíróság eleget tett a Legfelsőbb Bíróság, ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzésnek. E körben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az új eljárásban a felperest terhelte az Art. 66/H. § (3) bekezdése és a Pp. 164. § alapján a bizonyítási teher. A felperes által tett bizonyítási indítványoknak a lehetséges mértékben eleget tett és a felperes által felajánlott bizonyítékokat is mérlegelte. E körben tanúként hallgatta meg dr. E. S. német állampolgárt. Szintén tanúként kívánta meghallgatni a felperes szüleit is, de a tanúbizonyítást mellőzte; ugyanakkor figyelembe vette a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozataikat.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes az általa megjelölt postai takarékjegyek vonatkozásában nem nyújtott be okirati bizonyítékot, ugyanakkor az időmúlásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság sem találta életszerűnek, hogy ezen összegből nyújtották volna a szülők a felperes által hivatkozott kölcsönt.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásban a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és a bizonyítékokat a Pp.</a> szabályai szerint értékelte.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, illetve felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság nem állapított meg tényállást, vagy az hiányos, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, életszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság ezen hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján értékelte a közigazgatási, illetve bírósági eljárásban felmerült bizonyítékokat. Ennek alapján okszerűen vonta le következtetését, mely szerint a felperes az Art. 66/H. § (3) bekezdése szerint nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.492/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.