adozona.hu
AVI 2009.12.126
AVI 2009.12.126
Az áfa-visszaigénylés jogszerűségének vizsgálata során értékelni kell, ha beszámításra került sor (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél 2005. január-március hónapokra. Ennek eredményeként határozatával 30 000 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Megállapította, hogy a felperes két ingatlan tárgyában vételi jog érvényesítését végezte, azonban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § ...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az alperes tévesen értelmezte az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésében foglaltakat, mert a felperes az ingatlanok vételárát teljes egészében, beszámítással teljesítette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy amennyiben a bevallás benyújtásának esedékességéig a számla szerinti összeg adóval növelt értéke nem kerül megfizetésre, úgy az általános forgalmi adó összege nem helyezhető levonásba.
A jogügyletet vizsgálva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az áfa-levonásra azért nem volt jogosult, mert a bevallás benyújtásának esedékességéig nem került kiegyenlítésre teljes mértékben a vitatott számla, adóval növelt ellenértéke. A kamatkövetelés ugyanis nem képezte a vételi jog folytán beszámítással érvényesített ellenérték összegét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást azzal, hogy az tévesen értelmezte az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdését. A felperes beszámítással az ingatlanok teljes vételárát teljesítette, a jogerős ítélet összemosta a felperes és az Rt., illetve a felperes és a Kft. közötti jogügyletet. A kamatkövetelést a Ptk. 296. § (1) bekezdés alapján lehetett és kellett beszámítani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, de a gazdasági eseményeket nem megfelelően értékelte. Tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes vételi joga érvényesítésekor a két ingatlan adásvételére kiállított számla vételárát nem teljesítette teljes egészében, így az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésére figyelemmel nem volt jogszerű áfa-visszaigénylése.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésével kapcsolatban rámutat arra, hogy ennek alapján az adó összegét nemcsak fizetéssel lehet teljesíteni, hanem követelés mérséklése útján is, a perbeli esetben ez történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes és az Rt. közötti kölcsönszerződést és az ehhez kapcsolódó, de attól önállósult (a felperes és a Kft. közötti) jogviszonyt együtt értékelte, noha annak elkülönítése kihatással van az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdés megfelelő értelmezésére.
A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes és az Rt. közötti kölcsönügylet alapján az Rt., mint kölcsönbe vevő a határidő leteltéig nem teljesítette fizetési kötelezettségét. Ezzel megnyílt a felperes számára a kölcsön összegének visszakövetelése. Mivel a Kft. készfizető kezességet vállalt, a felperes jogosult volt tőle követelni a kölcsön összegét. A Kft. vételi jogot alapított a felperes részére két ingatlan vonatkozásában, összesen 120 millió Ft + 30 millió Ft áfa meghatározásával. A felperes a készfizető kezestől nem pénzösszeg megfizetését követelte, hanem vételi jogával élt.
Ebben a jogügyletben egyrészt a Kft.-nek lett volna fizetési kötelezettsége, mint készfizető kezesnek, másrészt a felperesnek, mint vevőnek a vételár megfizetésére. A Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A felperes is ezt alkalmazta, vagyis az ingatlanok vételárának megfizetését beszámítással kívánta teljesíteni.
A Kft., mint készfizető kezes tartozása a 150 millió Ft tőke és ennek kamataiból tevődött össze. A Ptk. 293. § alapján, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költség, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. A felperes ezen kógens Ptk. jogszabály alapján állapította meg, hogy a vételár beszámításánál milyen módon csökkent az Rt. kölcsöntartozása, így a készfizető kezes kölcsöntartozása is.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a vételár beszámítását csak a kölcsöntartozás tőkeösszegére számíthatta volna be, hiszen ez ellentétes a Ptk. 293. § kógens rendelkezésével.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a vételi jog gyakorlásakor az ingatlanok vételárát beszámítással teljes egészében teljesítette, figyelemmel a Ptk. 293. §-ára és a 296. § (1) bekezdésére. A felperesnek a vételárral kapcsolatban nem maradt fizetési kötelezettsége. A vétel kiegyenlítésétől elkülönülő kérdés, hogy az Rt.-nek, illetve a Kft.-nek miként alakult a felperessel szemben fennálló, a kölcsönügyletből származó fizetési kötelezettsége. Nem a felperesnek áll fenn további fizetési kötelezettsége a két gazdálkodó szervezettel szemben, hanem a két gazdálkodó szervezetnek maradt fenn fizetési kötelezettsége a felperes felé.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes - a Ptk. 293. §, 296. § (1) bekezdés figyelembevételével - a perben vitatott számlán szereplő vételárat beszámítással teljesítette, így jogszerűen élt áfa-visszaigénylési jogával.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ennek alapján a felperest bevallása alapján megilleti az áfa-visszaigénylési jogosultság. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.507/2006.)