adozona.hu
AVI 2009.12.123
AVI 2009.12.123
Az Áfa. törvény alkalmazása során a kártalanítás nem azonos a kártérítés fogalmával (1992. évi LXXIV. tv. 6., 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Közigazgatási Hivatal határozatával a felperes tulajdonát képező d.-i irodaház megjelölésű ingatlant a Megyei Jogú Város Önkormányzata javára kisajátította 138 000 000 Ft kártalanítási összeg mellett. A megyei bíróság 14. számú ítéletében a határozatot részben megváltoztatta, és a kisajátítást kérőt további 5 473 000 Ft kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezte.
Az adóhatóság 2003-2004. évekre vonatkozóan ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek eredményeként határoz...
AVI 2009.12.123 Az Áfa. törvény alkalmazása során a kártalanítás nem azonos a kártérítés fogalmával (1992. évi LXXIV. tv. 6., 13. §)
A Megyei Közigazgatási Hivatal határozatával a felperes tulajdonát képező d.-i irodaház megjelölésű ingatlant a Megyei Jogú Város Önkormányzata javára kisajátította 138 000 000 Ft kártalanítási összeg mellett. A megyei bíróság 14. számú ítéletében a határozatot részben megváltoztatta, és a kisajátítást kérőt további 5 473 000 Ft kisajátítási kártalanítás megfizetésére kötelezte.Az adóhatóság 2003-2004. évekre vonatkozóan ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 28 729 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 28 695 000 Ft-ot általános forgalmi adókülönbözetnek minősített. A felperest kötelezte 2 873 000 Ft adóbírság és 6 899 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A határozat szerint a felperes a kártalanításért kapott 143 473 000 Ft-ot 2004. évben rendkívüli bevételként számolta el, de ezután általános forgalmi adót nem vallott be és nem fizetett be, noha az ellenértéknek minősül és adófizetési kötelezettséggel jár. Hivatkozott az általános forgalmi adóról 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) és (3) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy a korábbi közigazgatási perben hozott határozat rendelkező része és indokolása is kötötte az adóhatóságot. A kisajátítás nem minősül termékértékesítésnek, így a kártalanítási összegnek nincs áfa-tartalma.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletében kifejtette, hogy a megyei bíróság 14. számú ítéletében már kifejtette, hogy a kisajátításért kapott kártalanítási összeg után nem jár általános forgalmi adó, ezért jogszabálysértők az adóhatóság határozatai.
A kisajátítási eljárással kapcsolatban hivatkozott az 1949. évi XX. törvényre, a Magyar Köztársaság Alkotmányának 13. § (2) bekezdésére, a Ptk. 177. § (1) bekezdésére, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. Tvr. (továbbiakban: kisajátítási tvr.) rendelkezéseire.
Az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésének értelmezésénél kifejtette, hogy termékértékesítés, ha a piacra kilépő adóalanyok között a polgári jog szabályai szerint és akarategységen alapuló kontraktus jön létre. A kártalanítás tehát nem meríti ki az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében írtakat, mivel nem volt akarategység, a felperes nem kívánt megválni ingatlanától.
A kártalanításért megfizetett összeg nem azonos a polgári jogi szerződések során kialakított ellenértékkel. Hivatkozott az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésére, mely szerint a kártérítés nem minősül ellenértéknek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez vonatkozik a kártalanításra is, hiszen mindkét jogintézmény alapja az, hogy valaki kárt szenved, a különbség az, hogy míg a kártérítést jogellenes addig a kártalanítást jogszerű magatartás alapozza meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását, mivel az megsértette az Áfa. tv. 6. § (1) és (3) bekezdésében, 7. § (3) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében foglaltakat. A kisajátítás során bekövetkezett tulajdonváltozás termékértékesítésnek minősül, a kisajátítási kártalanítás összege minden esetben magában foglalja az általános forgalmi adót is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság alapvetően két jogi indokkal helyezte hatályon kívül az adóhatóság határozatait. Egyrészt, mert termékértékesítés nem valósult meg, hiszen a polgári jog szabályai szerinti és akarategységen alapuló kontraktus nem jött létre. Másrészt a kártalanításként megfizetett pénzösszeg nem minősül ellenértéknek.
E jogi okfejtésekkel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a következők szerint:
Az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. E bekezdésből nem vonható le az a jogi következtetés, hogy a birtokba vehető dolog átengedése csak a polgári jogi akarategységen, szerződésen alapulhat. Az Áfa. tv. 6. § (3) bekezdése külön is kifejti, hogy e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat, vagy árverés útján történik. Az Áfa. tv. tehát külön nevesíti, hogy a nem akarategységen alapuló dolog átengedése is termékértékesítésnek minősül. Ha jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, akkor a volt tulajdonos részéről hiányzik a tulajdon-átruházási akarat. A kisajátítás esetén a tulajdonosváltozás a hatóság határozatán, a kisajátítási határozaton alapul, amely az akarategységet helyettesíti, mint a kártalanítás a vételárat.
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, illetve a vízgazdálkodási társulat tagjai által fizetett érdekeltségi hozzájárulást, de ide nem értve a kártérítést.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében (Kfv. I. 35.096/2001/5., Kfv. I. 35.169/2006/6.) kifejtette, hogy az Áfa. tv. alkalmazása szempontjából a kártalanítás nem azonos a kártérítés fogalmával. Mindkét említett ítéletben a bánatpénz, mint kártalanítás Áfa. tv.-beli megítélése volt a per tárgya. Az ítéletek elvi éllel fejtették ki, hogy a bánatpénz átvétele áfa-fizetési kötelezettséggel jár, mivel a bánatpénz - a jogintézmény jellege folytán - kártalanításra és nem kártérítésre szolgál. A kártalanítás esetében nem valósul meg a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti, a kártérítés nélkülözhetetlen tényállási eleme, azaz a jogellenesség.
A kisajátítási kártalanítás esetén sincs jogellenesség, a kisajátított ingatlanért nem kártérítést, hanem kártalanítást fizet a tvr. alapján a kisajátítást kérő, és az így megfizetett kártalanítás az Áfa. tv. szempontjából a birtokba vehető dolog ellenértékének minősül. Az a jogi kérdés, hogy a kisajátításért kapott kártalanítás - felépítmény esetén - az Áfa. tv. hatálya alá tartozik-e, évtizedes töretlen gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság már a Kfv. I. 27.831/1995/4. számú ítéletében megállapította, hogy kisajátítás esetén a felépítmény forgalmi értéke az általános forgalmi adót is tartalmazza. Az elsőfokú bíróság tehát helytelenül állapította meg, hogy a kisajátításért kapott kártalanítási összeg után nem kell általános forgalmi adót fizetni.
A kisajátítást szenvedő - amennyiben áfával növelten kapja meg a kártalanítás összegét - az áfa bevallása és befizetése után ugyanúgy nettó értékben jut hozzá az ellenértékhez, mintha már eredetileg is nettó értékben került volna megállapításra az ellenérték, bevallás és befizetési kötelezettség nélkül. Így teljesül az az alapvető alkotmányos elv, miszerint a kisajátított ingatlanért teljes kártalanítás jár.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletét, és az általa felülvizsgált alperesi határozatot a hatályos jogi szabályozás alapján kellett felülvizsgálnia. E körben a Legfelsőbb Bíróságot a Pp. 4. § (1) bekezdésére figyelemmel a megyei bíróság 14. számú ítéletben kifejtettek nem kötik.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.003/2007.)