adozona.hu
AVI 2009.11.122
AVI 2009.11.122
A félnek a jogszabályi feltételek teljesülését az ellenőrzéskor kell bizonyítania [89/1988. (XII. 20.) MT r. 19., 24. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A fővámhivatal járőrei 2005. április 28-án - R. közúti határátkelőhelyen - ellenőrzés alá vonták a felperes által üzemeltett AVIA típusú tehergépjárművet, ami Magyarországról Németországba szállított árut. Az ellenőrzéskor a gépjármű vezetője a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt nem tudta bemutatni.
Az elsőfokú hatóság a nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok megsértése miatt a felperest 400 000 Ft közigazgatási bírsággal sújtotta. A közigazgatási szerv döntését az 1988. év...
AVI 2009.11.122 A félnek a jogszabályi feltételek teljesülését az ellenőrzéskor kell bizonyítania [89/1988. (XII. 20.) MT r. 19., 24. §].
A fővámhivatal járőrei 2005. április 28-án - R. közúti határátkelőhelyen - ellenőrzés alá vonták a felperes által üzemeltett AVIA típusú tehergépjárművet, ami Magyarországról Németországba szállított árut. Az ellenőrzéskor a gépjármű vezetője a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt nem tudta bemutatni.Az elsőfokú hatóság a nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok megsértése miatt a felperest 400 000 Ft közigazgatási bírsággal sújtotta. A közigazgatási szerv döntését az 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kk.tv.) 20. § (1) és (2) bekezdéseiben, a 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (továbbiakban: MT r.) 19. § (1) bekezdésében, 24. és 25. §-aiban, a 101/2003. (XII. 23.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM r.) 2. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes fellebbezéséhez csatolta a gépjármű Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványát, személyi és anyagi körülményeire tekintettel kérte a bírság elengedését.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését azzal indokolta, hogy a jogszabályok nem adnak lehetőséget az okmány utólagos bemutatására és a bírság elengedésére.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a bírság jogalapját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítvány nem engedély, ezért a Kk.tv. 20. § (2) bekezdés a) pontja, amely kizárólag az engedélyre vonatkozó rendelkezések megsértőire vonatkozik, a felperessel szemben nem alkalmazható. Az alperes által kiszabott bírság "aránytalanul magas". "Az ellenőrzés időpontjában a szükséges okmányok számára, fajtájára vonatkozóan számos jogszabály született, mely szabályozások, illetve azok változásai a hatóságok jogalkalmazó tevékenységét érintően is nehézségeket okozott. Az ellenőrzést követően bekövetkezett jogszabály-módosítás már lényegesen enyhébb megítélés alá vonja a bizonyítvány hiányát", ezért a határozatok jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, "jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő új határozat" meghozatalát. Az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogértelmezéssel helytelen jogkövetkeztetésre jutott. A jogerős ítélet nem felel meg a Kk.tv. 20. § (1) bekezdésében, az MT r. 19. § (1) bekezdésében, 24. §-ában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 215. §-ában, 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság döntése során a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, az alperesi nyilatkozatokat, bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta és olyan körülményeket értékelt a felperes javára, amelyeket az objektív felelősséget előíró jogszabályi rendelkezések nem tesznek lehetővé.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmének megfelelően, a bizonyítékok vizsgálata alapján jogszerű határozatot hozott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, és a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a hatósági ellenőrzés során a felperes által üzemeltetett árú szállítást végző gépjármű megengedett legnagyobb össztömege a 3,5 tonnát meghaladta. A jármű vezetője az ellenőrzéskor nem tudta bemutatni a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt, az csak a jogorvoslati eljárás során került becsatolásra.
Az MT r. 19. § (1) bekezdése értelmében a 3,5 t megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergépkocsival külföldre csak a közúti járművek időszakos vizsgálata egységes feltételeinek elfogadásáról és ezen vizsgálat kölcsönös elismeréséről szóló Bécsben, 1997. november 13-án aláírt egyezményt kihirdető 2001. évi LXXVIII. törvény 2. függelékében meghatározott Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítvány birtokában szabad kilépni. A GKM r. 2. §-a pedig akként rendelkezik, hogy nemzetközi közúti áru- és személyszállítás olyan járművel végezhető, amelyhez a nemzeti közlekedési hatóság regionális igazgatósága a külön jogszabályban meghatározott Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt adott ki.
Az MT r. 24. § c) pontja értelmében közúti forgalomban a jármű vezetője köteles a gépjárművön, illetve magánál tartani a külön jogszabályokban meghatározott egyéb okmányokon kívül a végzett tevékenységtől függően a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt is. A jármű jogszerű használatáért és a jogszabályi követelményeknek megfelelő műszaki állapotért a jármű üzembentartója a felelős [MT r. 25. § (1) bekezdése].
Az ismertetett rendelkezéseknek és a dokumentumokkal alátámasztott tényállásnak az egybevetéséből következik, hogy a felperes a nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályokat megszegte, mivel alkalmazottja nem tartotta magánál, illetve az ellenőrzéskor nem tudta bemutatni a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperesnek (gépjárművezetőjének) - a szabályozásra figyelemmel - a gépjárműre vonatkozó jogszabályi feltételek meglétét, tevékenysége jogszerűségét az ellenőrzéskor és az ellenőrzést végző szerveknek kellett volna igazolnia. A bírság jogalapjának megállapításánál, az anyagi jogszabálysértést megalapozó tényállás rögzítésénél kizárólag az ellenőrzéskori tények lehetnek irányadóak, ezek képezhetik a határozatok szerinti tényállást is. Az ezt követő időszak, az utóbb becsatolt okmányok, vagy ezek helyett előterjesztett nyilatkozatok a jogszabályi rendelkezések értelmében nem ügydöntőek, és nem vehetők figyelembe. A jogszabályi rendelkezések ugyanis nem a közúti forgalomban való részvételt (áruszállítást) követő, ellenőrzés utáni időszakokra vonatkoznak, hanem a gépjárművek közúti forgalomban való részvételének idejére, a közúton végzett áruszállításokra és az ezekkel kapcsolatos ellenőrzésekre, valamint jogkövetkezményekre nézve tartalmaznak irányadó szabályozást, és objektív felelősséget rögzítenek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében olyan körülményeket is értékelt a felperes javára, illetve az alperes terhére, amelyeket a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések nem tesznek lehetővé.
A Kk. tv. 20. § (1) bekezdése értelmében nemcsak az engedélyhez, hanem a jogszabály által bejelentési kötelezettséghez, meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra és saját számlás áru- és személyszállításra vonatkozó rendelkezések megsértői is bírságot kötelesek fizetni. A vámhatóság pedig jogosult a bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására. Az alperes tehát e jogszabályi rendelkezések megsértése esetén nem tekinthet el a bírság alkalmazásától.
Az alperes érvelésével ellentétben a felperes keresetében a bírság jogalapját nemcsak eljárási, hanem anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva is vitatta.
Az elsőfokú bíróság ezért azt helytállóan állapította meg, hogy a felperessel szemben a Kk.tv. 20. § (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható, mivel a felperes nem az engedélyre vonatkozó rendelkezéseket szegte meg, tévesen hagyta azonban figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság ítéletében előzőekben felsorolt rendelkezéseket, amelyek kötelezően írják elő a szabályok megsértése esetén a bírság kiszabását.
A Kk.tv. 20. § (1) és (2) bekezdése az engedéllyel kapcsolatos szabályokat az egyéb törvényi tényállásoktól elkülönítetten kezeli, és az (1) bekezdés a bejelentési kötelezettséghez, meghatározott okmány meglétéhez kötött, árufuvarozásra és személyszállításra, továbbá saját számlás áru- és személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket együtt nevesíti, ezért a bírságolásra is csak ennek megfelelően kerülhet sor.
A perbeli ügyben a bíróságnak nincs megváltoztatási jogköre [Pp. 339. § (1)-(3) bekezdése]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során a közigazgatási szervnek a bírságot - melynek jogalapja az alperes és a Legfelsőbb Bíróság határozatában megjelölt jogszabályhelyek alapján fennáll - a Kk. tv. 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján kell kiszabnia. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.004/2007.)