adozona.hu
AVI 2009.11.113
AVI 2009.11.113
A "részhitelességet" az általános forgalmi adó rendszere nem ismeri (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta a 2005. évi III. negyedévi általános forgalmi adóbevallást. Megállapította, hogy a felperes erre az időszakra önellenőrzéssel módosított bevallásában 10 406 000 Ft visszaigényelhető adót szerepeltetett. Ennek oka az volt, hogy a felperes 2005. augusztus 24-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a T. Rt.-től a 0137/2. hrsz., 0138 hrsz. és a k.-i 0282/6. hrsz.-en található ingatlanokat, a rajta lévő műtárgyakkal együtt.
Ezeket az ingatlanokat az elad...
AVI 2009.11.113 A "részhitelességet" az általános forgalmi adó rendszere nem ismeri (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta a 2005. évi III. negyedévi általános forgalmi adóbevallást. Megállapította, hogy a felperes erre az időszakra önellenőrzéssel módosított bevallásában 10 406 000 Ft visszaigényelhető adót szerepeltetett. Ennek oka az volt, hogy a felperes 2005. augusztus 24-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a T. Rt.-től a 0137/2. hrsz., 0138 hrsz. és a k.-i 0282/6. hrsz.-en található ingatlanokat, a rajta lévő műtárgyakkal együtt.Ezeket az ingatlanokat az eladó korábban bérbe adta a H. Rt.-nek. A felperes az adásvételi szerződésben tudomásul vette a bérleti szerződés létét, lényegében a bérbeadó helyzetébe lépett. A szerződésben a felek azt is feltüntették, hogy a felperes a bérleti díjat csak 2006. évtől kérheti a bérlőtől, miután azt a bérlő 2005. évre már kifizette az eladónak.
Az adóhatóság megállapította, a felperes 2005. évre nem jelentette be, hogy az egyéb ingatlan bérbeadás tekintetében az általános szabályok szerint kíván adózni, ezért ezen tevékenysége tárgyi adómentesség alá tartozott. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. év LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az előzetesen felszámított adót nem vonhatta volna le, ha a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a 30. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja. Tekintettel arra, hogy a felperes beszerzése fenti ingatlanok megvétele tárgyi adómentes tevékenységet, - a bérbeadást szolgálta, - így az ügylet kapcsán kiállított számla adattartamának levonásba helyezése kizárt volt.
E megállapítás következményeként az elsőfokú hatóság határozatával a felperes terhére 2005. III. negyedévre 48 000 Ft adóhiányt és 10 0406 000 Ft jogosulatlan általános forgalmi adó-visszaigénylést állapított meg, amelynek következményeként 1 568 000 Ft bírság és 706 Ft késedelmi pótlék fizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 3. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a felperesi keresetet részben tekintette alaposnak.
Az elsőfokú ítélet utalt arra, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg. Az adásvételi szerződésben a felek a tulajdonjog alapján megillető birtoklás kérdésében az adásvételi szerződés III/7. pontjában megegyeztek. Ez azt jelenti, hogy a felperes kizárólag a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg léphetett a korábbi bérbeadó helyére. Őt terhelte a bérlő felé az ebből eredő tájékoztatási kötelezettség, és kizárólag 2006. január 1-jétől volt jogosult a bérleti díj beszedésére. Az elsőfokú bíróság szerint ez azt jelentette, hogy a felperest 2005. évtől még nem terhelte az Áfa. tv.-ben foglalt bejelentési kötelezettség; ez kizárólag 2006. január 1-jétől terhelte a felperest, amelynek eleget is tett. Ezen a címen tehát az általános forgalmi adó visszaigénylési jogosultságot a felperesnek megtagadni nem lehetett.
Ugyanakkor nem értett egyet az elsőfokú bíróság a felperesnek a számla hiteltelenségével kapcsolatos álláspontjával. A szerződésben a feleknek minden lényeges kérdésben meg kellett egyezniük. A szerződésnek lényeges kérdése volt az, hogy a földterület után a felperesnek volt-e vételár fizetési kötelezettsége, vagy ingyenesen jutott hozzá. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint miután a szerződésben erről megállapodás nem történt, ezt utólag nem lehetett pótolni. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes sem vitatta, a 0138/2. hrsz.-ú ingatlannak a számlán az értékeit megosztották tárgyi adómentes, illetőleg általános forgalmi adóval terhelt értékesítésre. E tekintetben tehát a számla hitelesnek minősült, ezért az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesi határozat ebben a részében jogszabálysértőnek minősült.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes fenntartotta korábban kifejtett álláspontját, miszerint az adólevonási jog érvényesítéséhez benyújtott számla mindenben hitelesnek minősült, és a számviteli törvénynek is megfelelt. Az adásvételi szerződéshez becsatolt úgynevezett "egyéb bizonylatok" tartalmazták azt a megállapodást, hogy csak a műtárgyakért fizettek a felek. Jogszabály nem tartalmaz olyan kötelezettséget, hogy ezt a megállapodást csak egy okiratban lehetett volna foglalni. Arra viszont nem volt adat, miszerint ezt a bizonylatot utólag készítették volna a felek. Önmagában is ellentmondásosnak találta az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes, mivel hivatkozott arra is, hogy a s.-i ingatlanra vonatkozóan is megtörtént a vételár kettébontása.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a számla részben hiteltelen, ugyanakkor egy tételről ennek ellenkezőjét állította. Ez a döntés önellentmondásos, a számviteli törvény, az általános forgalmi adó törvény és a bírói gyakorlat sem ismeri az úgynevezett "részhitelesség" fogalmát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei Bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Jelen perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes 2005. III. negyedévében jogosult volt-e adólevonási jog érvényesítésére a 2005. augusztus 24-én megkötött adásvételi szerződés szerint kiállított 105/2005/582. sorszámú számla alapján. E szerződés, illetve kibocsátott számla alapján a felperes megvásárolta a 0137 hrsz., 0138/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanokat az azokhoz tartozó műtárgyakkal, valamint a 0282/6. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant.
Az adóhatóság az ellenőrzés során megkereste a Községek Polgármesteri Hivatalait, az adásvétel tárgyát képező ingatlanok besorolása érdekében. A kapott válaszok szerint ezek az ingatlanok nem minősültek beépítésre szánt területnek, sem építési teleknek. Ebből következően a nem vitás tényállás szerint a kérdéses ingatlanok értékesítése az Áfa. tv. 30. §-a és 2. számú mellékletének 1. pontja alapján tárgyi adómentes, az azokon található műtárgyak értékesítése az általános szabályok szerint 25%-os kulccsal adózott. Ennek megfelelően az ügylet kapcsán kibocsátott számlán a vételárat meg kellett volna bontani tárgyi adómentes földterület és általános forgalmi adóval terhelt részre. Ezzel szemben a kibocsátott számlán a vételár megosztása nem történt meg.
Az elsőfokú bíróság általánosságban megállapította, hogy nem minősül hitelesnek az a bizonylat, amelyik nem tükrözi az adásvételi szerződés tartalmát. A felperes által kötött szerződésből ugyanis az tűnt ki, hogy az adásvétel tárgyát az ingatlanok egésze képezte, tehát a vételár is az ingatlanok együttes vételárának minősült. Az elsőfokú bíróság azonban a kibocsátott számla egyik tételével kapcsolatosan, mégpedig a 0138/2. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában megállapította, hogy a számla hitelesnek tekinthető, mivel a számlán feltüntetett ezen ingatlan értékeinél megbontásra került a tárgyi adómentes, illetőleg az általános forgalmi adóval terhelt értékesítés, ennek megfelelően a számla egyéb részei azok, amelyek hiteltelennek minősültek.
Az alperes erre irányuló csatlakozó felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy az általános forgalmi adólevonási jog az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, és 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (2) bekezdése alapján kizárólag alakilag és tartalmilag is hiteles helytálló számla alapján történhet. Ez azt jelenti, hogy a számlának minden egyes formai és tartalmi elemének meg kell felelnie az előzőekben idézett jogszabályi rendelkezéseknek.
A Legfelsőbb Bíróság több döntésében rámutatott már arra, - melyre az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt - hogy a feltüntetett adatok bármelyikének valótlansága az egész számla hitelességét megdönti és kizárja, hogy arra a számlára általános forgalmi adólevonási jogot alapítani lehessen. Az úgynevezett "részhitelességet" az általános forgalmi adó rendszere, valamint a számviteli törvény nem ismeri. Tekintettel arra, hogy a felperes a három megvásárolt ingatlan adásvételi szerződését egy okiratban foglalta, és ennek megfelelően a lebonyolított ügyletről egy számlakibocsátása történt, így a számla bármely eleme hitelességének megdöntésének következménye az egész számla hiteltelensége, amely a levonási jog gyakorlását megakadályozza.
Ezzel kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében - a felperesi kérelemmel ellentétesen - az adásvételi szerződés lényeges elemének tekinthető a polgári jog szabályai szerint (XXV. számú PED) is a vételár. Az adásvételi szerződésben a feleknek pontosan meg kell állapodnia, - és ezt írásban rögzíteni kell -, hogy a szerződés tárgyát képező dolog milyen vételár ellenében került értékesítésre. A felperes által kötött adásvételi szerződés igen részletesen rendelkezik a szerződés feltételeiről. Arra vonatkozóan azonban még utalás sem történt, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlanok telekrészlete ingyenesen került volna átadásra. Ugyanígy nem tartalmazta ezt a kikötést az adásvételi szerződésről kiállított számla sem. Ebből következően nem volt elfogadható úgynevezett "egyéb bizonylatnak" az az egyoldalú, az eladó képviselője által aláírt nyilatkozat, miszerint az ingatlan telekára 0 Ft-ot képviselt a vételárban.
Tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlásához benyújtott számla hiteltelennek minősült, ennek következtében az adóhatóság azt jogszerűen utasította vissza. Ehhez képest nincs jelentősége a vizsgált másik szempontnak, hogy milyen évben jogosult e számla alapján a felperes az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság az ítéleti döntést ezért nem vizsgálta felül.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.533/2006.)