adozona.hu
AVI 2009.10.108
AVI 2009.10.108
A főszabály értelmében az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében az adóhatóság már nem folytathat le ellenőrzést (2003. évi XCII. tv. 116. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1999. december 16-tól 2002. augusztus 14-ig terjedő időszakra végelszámolás megindítást követő tevékenységet záró költségvetési kapcsolatok utólagos átfogó ellenőrzése megállapítás nélkül zárult le. Ezt követően a pénzügyminiszter egyedi utasítására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 116. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülellenőrzésre került sor. Ennek eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 294 997 000 Ft általános forgalm...
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy csőtörés következtében semmisültek meg az iratok. Az Art. 120. §-a alapján becslési eljárásnak lett volna helye, az alperes túllépte az ügyintézési határidőt, a jegyzőkönyvben nem kapott tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségről. Az alperes nem vette figyelembe az alapeljárás adatainak megállapítását és felperesre kívánta áthárítani bizonyítási és iratbeszerzési kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Art. 116. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adó-megállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha az ellenőrzést a pénzügyminiszter rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az elsőfokú adóhatóság már ellenőrizte. A felülellenőrzés keretében az alapellenőrzés megállapításait nem kötelező figyelembe venni, a feltárt tényekhez képest állapíthat meg a felülellenőrzés eltérést. A felülellenőrzés lényege éppen az, hogy ellenőrizze, az alapeljárást megfelelően folytatták-e le, az ott megállapítottak megfelelnek-e a jogszabálynak. Hivatkozott az elsőfokú bíróság az Art. 47. § (1)-(3) bekezdéseire, 86. § (1) bekezdésére, 95. § (1)-(2) bekezdéseire, 97. § (4) bekezdésére, 110. §-ára.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen kérte annak megváltoztatását. Másodlagos kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését azzal, hogy az elsőfokú ítélet megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdését, (6) bekezdését, 5. § (2) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 117. § (1) bekezdését, (2) bekezdés b) és c) pontját, 119. §-át, 141. § (2) bekezdését, (5) bekezdését, 332/B. §-át, 339. §-át, valamint az Art. 110. §-át. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felülellenőrzés alapját képező PM utasítást nem ismerte, nem ismerhette meg, ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást. A csőtöréssel, mint vis maior-ral a bíróság nem foglalkozott, így az alperestől eltérő tényállás alapján hozta meg döntését. A bíróság nem vette figyelembe a korábbi ellenőrzések eredményeit. Az alperesnek kellett volna ellenbizonyítással élnie az alapeljárásban megállapítottakkal szemben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási kötelezettség kérdéskörével nem foglalkozott.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a PM utasítás alapján jogszerű volt az ellenőrzés lefolytatása, a felperes iratmegőrzési kötelezettségének nem tett eleget, az iratokat meg sem kísérelte pótolni, az alperes megfelelő bizonyítási eljárást folytatott le.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A keresetéhez képest a felperes felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott arra, hogy becslési eljárásnak lett volna helye, az alperes túllépte az ügyintézési határidőt és a jegyzőkönyvben nem kapott tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségekről. Ezért e körben az elsőfokú bíróság megállapításait a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett felülvizsgálnia.
Az ellenőrzés jogszerűségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik az Art. 116. § (1) bekezdés a) pontjára, melynek értelmében az adó-megállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha az ellenőrzést a pénzügyminiszter, vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselőtestülete határozata - rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az elsőfokú adóhatóság már ellenőrizte. Ez speciális rendelkezés, hiszen a főszabály értelmében az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében az adóhatóság már nem folytathat le ellenőrzést. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az ismételt ellenőrzés keretében az alapeljárás megállapításait, vagy a jegyzőkönyvet nem kell figyelembe venni. Az ismételt ellenőrzés lényege éppen az, hogy az alapeljárást ellenőrizze abban az esetben, ha az alapeljárással kapcsolatban kétségek, vagy aggályok merültek fel.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a rendelkezésre álló technikai eszközök útján rövid úton engedélyezte az alperes részére a vitatott pénzügyminiszteri irat beszerzését és a bírósági iratokhoz való csatolását. A megküldött irat egyértelműen tartalmazza a felperessel szemben lefolytatandó ismételt ellenőrzés elrendelését, és az irat további szövegéből megállapítható volt, hogy a szövegkitakarásra azért került sor, mert a pénzügyminiszter nemcsak a felperes, hanem más adózók esetében is elrendelte az ismételt ellenőrzés lefolytatását, és ezen gazdálkodó szervezetek nevei kerültek kitakarásra. Ez a körülmény azonban a felperesnél elrendelt ismételt ellenőrzést semmilyen módon nem befolyásolta.
A felperes adófizetési kötelezettségére vonatkozó iratok hiányával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is hivatkozik az Art. 47. § (1)-(3) bekezdésére, valamint a 95. § (1), (2) bekezdésére. A lefolytatott bizonyítási eljárás és a közigazgatási eljárás iratai alapján megállapítható, hogy a felperes iratait az adóhatósághoz be nem jelentett helyen tárolta, és azokat a bíróság felhívására 3 munkanapon belül nem mutatta be. E körben súlytalannak kell tekinteni azt a felperesi hivatkozást, hogy az alapeljárásban rendelkezésre álltak iratai. Az Art. 116. § (1) bekezdés a) pontja alapján elrendelt ismételt ellenőrzés lefolytatásakor kellett volna a felperesnek az iratokat rendelkezésre bocsátani, hiszen ennek alapján lehetett volna eldönteni, hogy az alapeljárás megállapításai helytállóak-e vagy sem.
A felperes az eljárás során végig arra hivatkozott, hogy az irattárban csőtörés történt, melynek következtében az iratok megsemmisültek, vagy fertőzöttségük miatt megsemmisítésre kerültek. Ezt vis maior-nak kell tekinteni. A csőtörés tényét nem vitatva az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes az adóhatóságnál be nem jelentett helyen tárolta iratait. Másrészt az Art. 95. § (3) bekezdése alapján a felperest terhelte az iratpótlási kötelezettség is, de a felperes ezt meg sem kísérelte teljesíteni. Ezzel saját magatartásával idézte elő azt a helyzetet, hogy iratait nem bocsátotta az ismételt ellenőrzés rendelkezésére.
Az ellenőrzés a felperesi iratok hiányában is megkísérelte feltárni a tényállást, e körben meghallgatta a társaság korábbi ügyvezetőjét, a VPOP-nál ellenőriztette a felperes export-import tevékenységének adatait, valamint kapcsolódó vizsgálatot folytatott le.
A felperes arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a korábbi ellenőrzés eredményeit. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a jelen közigazgatási per tárgya nem az alapeljárás és annak eredményének felülvizsgálata volt, hanem a megismételt eljárás és az annak alapján hozott határozat jogszerűségének vizsgálata. Így önmagában az a tény, hogy az alapeljárás jogszerűnek minősítette a felperes adózói magatartását, nem teszi jogszerűtlenné a megismételt eljárásban hozott határozat azon megállapításait, hogy a felperesi adózó jogszerűtlenül járt el. A közigazgatási per tárgya a megismételt ellenőrzés során hozott határozat felülvizsgálata volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.516/2006.)