adozona.hu
AVI 2009.9.102
AVI 2009.9.102
A szankció alkalmazására csak a fuvarozó vállalat székhelye, az engedélyt kibocsátó közlekedési hatóság foganatosíthatja [3/1990. (I. 16.) MT rendelet 14. cikk]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2005. június 22-én a határátkelőhelyen ellenőrizték a felperesi társaság által üzemeltett gépjárműszerelvényt, amely tranzit-fuvarozást végzett a nemzetközi közúti árufuvarozási engedéllyel, amely csak a "zöldebb és biztonságos" tehergépjárművekre meghatározott igazolásokkal (green lorry) együtt érvényes.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a fentieken túlmenően a pótkocsira vonatkozóan benyújtott igazolások közül a megfelelőségi igazoláson nem szerepelt sorszám...
Az ellenőrzés megállapította, hogy a fentieken túlmenően a pótkocsira vonatkozóan benyújtott igazolások közül a megfelelőségi igazoláson nem szerepelt sorszám. Ennek alapján az elsőfokú hatóság határozatával a közlekedési engedély jogszerűtlen felhasználása miatt a felperest 400 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy az ellenőrzés időpontjában a CEMT Egyezmény nem került kihirdetésre. A Magyar Közlönyben közzétett szöveg mellékletet nem tartalmaz, ezért e jogszabályhely rendelkezéseinek betartását nem lehet számon kérni.
A felperes a keresetét a tárgyaláson kiegészítette azzal az álláspontjával, hogy az alperesi határozat a 3/1990.
(I. 16.) Mt.</a> rendelet 11. cikke és 14. cikke alapján is jogsértő volt. A hivatkozott közlekedési engedély ugyanis Magyarország és Bulgária közötti kétoldalú egyezmény alapján került kiadásra, mely rendelkezések a perbeli szankció kiszabását nem tették lehetővé.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletének idézésével megállapította, hogy az úgynevezett CEMT engedéllyel való közlekedés a magyar fuvarozókra és az ennek alapján közlekedő külföldi fuvarozókra is érvényes jogszabályon alapult, függetlenül attól, hogy az úgynevezett mellékletek a Magyar Közlönyben nem kerültek közzétételre. Így a nem vitás tényállás szerint a felperes által az ellenőrzés során felmutatott fuvarozási engedélyt érvénytelenné tette az a tény, hogy a pótkocsira vonatkozóan benyújtott igazolások közül a megfelelőségi igazoláson nem szerepelt sorszám.
Az elsőfokú bíróságnak azonban az volt az álláspontja, hogy az érvénytelen engedéllyel való közlekedésre is a kétoldalú Megállapodásra vonatkozó jogszabályok az irányadóak, amelyek nem teszik lehetővé ilyen hiányosságokra pénzbírság kiszabását, ezért a keresettel támadott határozatokat az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes megismételte azt a jogi álláspontját, mely szerint a 3/1990. (I. 16.) Mt. rendelet idézett rendelkezései nem teszik azt kizárólagossá, a szerződő fél területén végrehajtott ellenőrzés során a hazai jogszabályokat is figyelembe kell venni. Ezért az 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdés a) pontja szerint az engedélyre vonatkozó rendelkezés megsértői szankcióval sújthatók.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Bolgár Népköztársaság Kormánya között létrejött a nemzetközi közúti személy és árufuvarozásról szóló Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 3/1990. (I. 16.) Mt. rendelet (a továbbiakban: Mt. r.) 6. cikkében meghatározott közlekedési engedéllyel fuvarozott a felperes. A fuvarozási engedélyen korlátozásként került meghatározásra, hogy az engedély green lorry igénybevételével érvényes.
Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg, hogy a korlátozó rendelkezés vizsgálatánál szükség volt a CEMT Egyezményre, egyebekben a két ország közötti nemzetközi rendelkezést is alkalmazni kellett. A CEMT Egyezménnyel kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspont megegyezett a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéleteiben kifejtettekkel. Erre vonatkozóan a bíróság megfelelő jogkövetkeztetést vont le, azaz megállapította, hogy a felperes az ellenőrzés során érvénytelen fuvarozási engedéllyel kívánta a határt átlépni.
Az elsőfokú bíróság ítéletének ezen megállapításaival szemben a felek jogorvoslati kérelmet nem is terjesztettek elő, így e körben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatot nem folytatott.
Az elsőfokú bíróság ezen álláspont leszögezése mellett ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az érvénytelen fuvarozás megállapítása mellett további jogkövetkeztetéseket, így pénzbírság szankció alkalmazását, a két állam közötti kétoldalú Megállapodás alapján nem lehetett volna alkalmazni. Ezen indok alapján helyezte hatályon kívül a keresettel támadott határozatot. Az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja téves.
Az Mt.</a> rendelet 14. cikk (2) bekezdésében rendelkezik a jogszabálysértően eljáró fuvarozókra kiszabható szankciókkal. Eszerint azokkal a fuvarozókkal és járművezetőkkel szemben, akik a másik szerződő fél országa területén a közúti fuvarozással, illetve a közúti közlekedéssel kapcsolatban hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok rendelkezéseit megsértik, ezen országok illetékes hatóságai a következő intézkedéseket foganatosíthatják:
a) figyelmeztetés;
b) azon szerződő fél országának területén, ahol a szabályokat megsértették, a fuvarozás végzésére szóló jogosultság ideiglenes, részleges, vagy teljes megvonása.
A (3) bekezdés szerint az az illetékes hatóság, amelyhez a (2) bekezdés szerinti intézkedés foganatosítása végett kéréssel fordulnak, köteles megfelelően eljárni és a megtett intézkedésekről a másik szerződő fél, illetékes hatóságát értesíteni.
E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a meghatározott szankció a figyelmeztetést, illetőleg a fuvarozás végzésére szóló jogosultság ideiglenes, részleges, vagy teljes megvonását csak a fuvarozó vállalat székhelye, az engedélyt kibocsátó közlekedési hatóság foganatosíthatta, perbeli esetben ez a bolgár hatóság volt. Ez a rendelkezés nem jelenti azt, hogy az az ország, amelynek területén a hatályos jogszabályt megsértették, ezt a jogszabályi rendelkezést nem alkalmazhatná. Így jelen esetben a másik szerződő fél Magyarország, az ellenőrzés idején a területén hatályos 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közlekedési jogszabály megsértői terhére bírságot szabhat ki. A bírság összege 400 000 Ft-tól 800 000 Ft-ig terjedhet. Jelen esetben a hatóság a felperessel szemben a bírság minimumát alkalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság összhangban a korábban hasonló ügyekben hozott döntéseivel (Kfv. I. 35.363/2005/7., Kfv. I. 35.107/2006/5.) megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, miszerint az alperes a perbeli időben még hatályba nem lépett 45/2005. (VI. 22.) GKM rendelet alapján járt volna el. Az alperes ugyanis e jogszabályhelyre kizárólag a felülvizsgálati kérelmében a vonatkozásban hivatkozott, mely szerint ez a rendelet hirdette ki végül is a CEMT Egyezmény valamennyi rendelkezését. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.411/2006.)