adozona.hu
AVI 2009.6.69
AVI 2009.6.69
A törvény az engedéllyel kapcsolatos szabályokat a sajátszámlás szállítástól elkülönítetten kezeli [1988. évi I. tv. 20. § (1) és (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2006. december 14-én h-i határátkelőhelyen a kilépő forgalomban ellenőrzés alá vonták a felperes által használt, de a V. Kft. tulajdonát képező, magyar honosságú 3,5 t össztömeg alatti összsúlyú nemzetközi közúti árufuvarozást végző járművet, melyet a felperes ügyvezető igazgatója, H. T. vezetett. A felperes a járművel saját árúját szállította a C. GmbH részére, a szállítmányt szállítólevél, illetve CMR fuvarokmány kísérte. A felperes az ellenőrzéskor úgy nyilatkozott, hogy saját számlás áruf...
Az elsőfokú hatóság a "nemzetközi forgalomban történő közlekedés során a nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok megszegése miatt" a felperest 400 000 Ft közigazgatási bírsággal sújtotta. Határozatát az 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította.
A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezéséhez csatolta a gépjármű tulajdonosának 2005. december 14-ei keltezésű nyilatkozatát, amely szerint e napon a felperes a járművet "jogszerűen birtokolja és használja".
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az indokolási részben írt "törvény által kiszabható bírság legalacsonyabb értékét alkalmazta" szövegrészt törölte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a szállítást végzőnek a nemzetközi árufuvarozás teljes ideje alatt rendelkezni kell a megfelelő okmánnyal, ezért az utóbb csatolt bérleti szerződés nem vehető figyelembe. A meghatározott okmányra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Kkt. a bírság összegére minimumot és maximumot nem határoz meg. Az elsőfokú hatóság "az engedélyre vonatkozó bírságösszeg minimum értékével analóg módon helyesen állapította meg a bírság összegét, mivel a jogszerű nemzetközi - bérelt járművel történő saját számlás - árufuvarozásnak ugyanúgy feltétele a bérleti szerződés, mint esetlegesen más szükséges engedély. A bírságösszeg a cselekmény súlyához igazodik."
Az alperes határozatának jogalapjaként hivatkozott még a Kkt. 44. § (3) bekezdésében, 48. § (5) bekezdésében, a 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (továbbiakban: Mt. r.) 24. §-ában, a 4/2000. (II. 16.) KHVM rendelet (továbbiakban: KHVM r.) 2. §-ában, a 45/2005. (VI. 23.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM r.) 3. § (5), (6) bekezdéseiben, 1. sz. melléklet 2. pontjában foglaltakra.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását kérte eljárási, illetve anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az elsőfokú határozat kézbesítése kapcsán eljárási szabálysértés nem állapítható meg.
A felperesnek a KHVM r. 4. § (2) bekezdése értelmében magánál kellett volna tartania, és az ellenőrzésnél be kellett volna mutatnia a bérleti szerződést. Ennek elmaradása a Kkt. 20. § (1) bekezdésében foglaltak megszegését jelenti, ezért a bírság kiszabására jogszerűen került sor. Mivel a jogszabály a bírság alsó és felső határát valamint kiszabásának szempontjait nem határozza meg az alperes a Pp. 339/B. §-ban foglaltakra figyelemmel sem sértett jogszabályt a 400 000 Ft-os szankció alkalmazásával. Az alperes által mérlegelési jogkörben hozott határozat nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdésében, a 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 78. §-ában, 99. § (1) bekezdésében, a GKM r. 1. § (1) bekezdés b) pontjában, 3. § (3) bekezdés b) pontjában, a Pp. 221. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében, 339/B. §-ában, a Kkt. 20. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés a) és b) pontjában, a KHVM r. 2. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Álláspontja szerint önmagában már a kézbesítésre vonatkozó szabályok megsértése alapot adhatott volna a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére. A saját számlás áruszállítás jogszabályi feltételei hiányoztak, illetve ezek megléte esetén is csak a Kkt. 20. § (2) bekezdés b) pontja szerinti törvényi minimumban kerülhetett volna sor a bírság kiszabására.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A felperes iratszerűen és helytállóan hivatkozott arra, hogy a határozatot az üzembentartó és a felperes illetve a V. Kft. részére a hatóság nem küldte meg. Ezért az alperes a Ket. 78. §-ában, illetve a GKM r. 1. § (1) bekezdés b) pontjában, 3. § (1) bekezdésében és (3) bekezdés b) pontjában foglalt kézbesítési kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget. Önmagában ezt az eljárási jogszabálysértést azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értékelte az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárás során már nem pótolható jogszabálysértésnek. Ennek indoka pedig az, hogy a határozattal érintett fél, illetve, akire nézve a határozat jogot vagy kötelezettség állapít meg, a határozatról értesült, fellebbezést nyújtott be és minden törvény által részére biztosított jogorvoslati jogot gyakorolhatott. Az eljárási jogszabálysértés a felperes anyagi jogi igényének érvényesítésére nem volt kihatással.
Bérelt járművel árufuvarozás és saját számlás áruszállítás csak a külön jogszabályban meghatározott feltételek megtartása mellett végezhető, és a bérelt járművet vezető személynek a közúti forgalomban magánál kell tartania a külön jogszabályban meghatározott okmányokat, valamint menetokmányként a jármű bérletére vonatkozó szerződést és annak a bérbeadó és a bérlő nevét, a szerződés keltét és időtartamát, valamint a jármű azonosítási adatait tartalmazó, közjegyző által hitelesített kivonatát. Ezt az okmányt ellenőrzés esetén be kell mutatni az ellenőrzést végző szervnek [KHVM r. 3., 4. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, 5. § (1) és (2) bekezdései]. Amennyiben az ellenőrzést végző szerv megállapítja, hogy a szállítást végző a KHVM r. 4. §-ában meghatározott előírások ellenére a bérelt jármű használatának, vagy vezetésének jogszerűségét igazolni nem tudja, köteles a közlekedési hatóságot értesíteni, amely szabálytalanság esetén a Kkt. 20. §-a szerinti bírságot szabhat ki [KHVM r. 5. § (2)-(4) bekezdései].
A KHVM r. hatálya kiterjed a saját számlás áruszállítási tevékenységre (1. §, 2. §). A KHVM r. 2. § (1) bekezdése rögzíti a saját számlás áruszállításra vonatkozó szabályokat. A felperes ellenőrzéskor tett nyilatkozatából és a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan saját számlás áruszállítást végzett. Ennek szabályait azonban megszegte, mivel a KHVM r. 2. § (1) bekezdés c) pontjában, 4. §-ában és 5. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek nem tett eleget. A felperes a járműre vonatkozó jogszabályi feltételek meglétét, a bérelt jármű használatának ennél fogva a saját számlás áruszállításnak a jogszerűségét az ellenőrzéskor az ellenőrzést végző szervnek nem tudta igazolni, bemutatási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a felperessel szemben fennállt a külön jogszabályban, azaz a Kkt. 20. § (1) bekezdésében meghatározott bírság kiszabásának jogalapja (KHVM r. 5. §). A bírság kiszabásától az alperes nem tekinthetett el. A bírságot a Kkt. 20. § (1) bekezdése szerinti kógens szabályból következően ki kellett szabnia. A felperes a "jogszabály által.… meghatározott okmány meglétéhez kötött… továbbá a sajátszámlás áru-és személyszállításra vonatkozó… e törvényben, valamint külön jogszabályban meghatározott rendelkezések"-et megsértette.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes az előzőekben részletesen ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel helytállóan hivatkozott arra, hogy a bírságolás jogalapjánál, az anyagi jogszabálysértést megalapozó tényállás rögzítésénél kizárólag az ellenőrzéskori tények az irányadóak, és csak ezek képezhetik a határozatok tényállását is. Az ezt követő időszaknak, utóbb becsatolt okmánynak vagy e helyett előterjesztett nyilatkozatnak nincs relevanciája. A jogszabályi rendelkezések ugyanis nem az ellenőrzés utáni időszakra, hanem a járművel közúton végzett áruszállításra (saját számlás áruszállításra) vonatkozó törvényi tényállásokra és az ezzel kapcsolatos ellenőrzésekre tartalmaznak irányadó szabályozást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperesnek és az elsőfokú bíróságnak a KHVM r. 2. § (3) bekezdés b) pontjával (a bérelt járművel) kapcsolatos érvelését.
A felperessel szemben a Kkt. 20. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem alkalmazható, mivel az engedélyre vonatkozó rendelkezéseket nem sértette meg.
A felperes a saját számlás áruszállítás szabályait szegte meg ezért vele szemben a Kkt. 20. § (2) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezés az irányadó. A felperes ugyanis alappal hivatkozott arra, hogy a Kkt. 20. § (1) és (2) bekezdése az engedéllyel kapcsolatos szabályokat a sajátszámlás szállításétól elkülönítetten kezeli, és arra is, hogy az (1) bekezdés a saját számlás árú és személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket együtt nevesíti, ezért és azért is, mivel a bírságolásra csak az (1) bekezdés szerinti normatartalomnak megfelelően kerülhet sor vele szemben csak a (2) bekezdés b) pontja szerinti törvényhely alkalmazható.
A perbeli ügyre nézve a bíróságnak megváltoztatási jogköre nincs [Pp. 339. § (1), (2), (3) bekezdése]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során a közigazgatási szervnek a bírságot a Kkt. 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján kell kiszabnia. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.449/2006.)