adozona.hu
AVI 2009.6.68
AVI 2009.6.68
A vámhatóság is jogosult a bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására [1988. évi I. tv. 20. § (1) és (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 2005. június 4-én a határállomásnál ellenőrzés alá vonta a felperes által üzemeltetett tehergépjárművet. A jármű közösségi árut szállított a H. Rt.-től Olaszországba. A gépjármű vezetője nem tudta bemutatni a Nemzetközi Időszakos Vizsgálati Bizonyítványt (továbbiakban Bizonyítvány) az ellenőrzéskor.
Az elsőfokú vámhatóság az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok megsértése miatt 400 000 Ft közigazgatási ...
Az elsőfokú vámhatóság az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályok megsértése miatt 400 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Ktv.) 20. § (1), (2) és (7) bekezdéseiben, a 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (továbbiakban: Mt. r.) 19. § (1) bekezdésében, 24. és 25. §-aiban, a közúti járművek időszakos vizsgálata egységes feltételeinek elfogadásáról és ezen vizsgálat kölcsönös elismeréséről szóló Bécsben 1997. november 16-án aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Egyezmény) 2. függelékében, a 101/2003. (XII. 23.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM r.) 2. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a járművezető a Bizonyítványt nem tartotta magánál, azt az ellenőrzéskor nem tudta bemutatni. A felperes ezzel megsértette a jogszabály által engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és meghatározott okmány meglétéhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket. Az alperes enyhítő körülményként értékelte, hogy a felperest hasonló cselekmény miatt még nem bírságolták meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a hatóság mulasztott, amikor a jármű vizsgáztatásakor részére Bizonyítványt nem állított ki. Hivatkozott arra is, hogy a hiányosság miatt a Ktv. 20. § (2) bekezdése értelmében vele szemben bírság nem szabható ki.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes részére a Közlekedési Felügyelet 2004. március 4-én nemzetközi közúti áruszállító járműhöz igazoló lapot állított ki, ennek érvényessége azonban 2005. március 4-én lejárt. A Bizonyítvány kiállítására csak az ellenőrzést követően, 2005. június 8-án került sor. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes alappal hivatkozott arra, hogy amikor az igazoló lapot kiadták, az akkor hatályba lépett jogszabály alapján a Közlekedési Felügyeletnek a Bizonyítványt is ki kellett volna adnia. Elfogadhatónak találta az a felperesi védekezést is, hogy a szükséges okmányok számára, fajtájára vonatkozóan számos jogszabály látott napvilágot és ez a jogi tájékozottsággal nem rendelkező fuvarozók helyzetét nehezíti, és gondot okoz a hatóságoknak is. Erre figyelemmel azt rögzítette ítéletében, hogy a kiszabható pénzbírságnak még az alsó határa is igen jelentős összegű, és nem áll arányban az elkövetett szabálysértéssel. Ezért az elsőfokú bíróság alperes határozatát jogszabálysértőnek minősítette, és azt az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ktv. 20. § (1) bekezdésében, az Mt. r. 24. §-ában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. Az iratokból megállapíthatóan a felperes által sem vitatottan az általa üzemeltetett gépjármű vezetője az ellenőrzéskor a Bizonyítványt nem tudta bemutatni a vámhatóságnak. A felperes továbbá nem is rendelkezett ilyen okmánnyal, a Bizonyítványt megelőző okiratának, az igazoló lapnak az érvényességi ideje pedig az ellenőrzést megelőző három hónappal hosszabbítás nélkül lejárt.
A Ktv. 20. § (1) bekezdése értelmében a jogszabály által engedélyhez, bejelentési kötelezettséghez és meghatározott okmány meglétéhez kötött belföldi vagy nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra (árufuvarozásra és személyszállításra), továbbá a saját számlás áru- és személyszállításra vonatkozó e törvény, valamint külön jogszabályban meghatározott rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására jogosult a vámhatóság is.
A GKM r. 2004. január 1-jén lépett hatályban. A rendelet hatálya a magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott, a nemzetközi közúti áru- vagy személyszállítást végző, 3,5 t megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergépkocsira vonatkozik (1. §). A nemzetközi közúti áru- és személyszállítás csak olyan járművel végezhető, amelyhez a Közlekedési Felügyelet a külön jogszabályban meghatározott Bizonyítványt kiadja (2. §). A külön jogszabály az Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXVIII. törvény II. függeléke. A GKM r. 5. § (3) bekezdése értelmében a rendelet 2. §-a szerinti kötelezettséget a külön jogszabályok szerint kiadott érvényes igazoló lappal rendelkező jármű esetében 2004. április 30-ig kellett teljesíteni.
Az Mt. r. 24. § értelmében a közúti forgalomban a jármű vezetője köteles a gépjárműben, illetve magánál tartani a külön jogszabályokban meghatározott egyéb okmányokon kívül a végzett tevékenységtől függően az a)-d) pontokban meghatározott okiratokat. Így többek között a jármű igazoló lapját, a 19. § (1) bekezdésben meghatározott Bizonyítványt. Az Mt. r. 25. §-a értelmében a járművek jogszerű használatáért a követelményeknek megfelelő állapotért az üzembentartó a felelős.
A Ktv. 20. § (2) bekezdése értelmében a 20. § (1) bekezdés a) pontja alapján az engedélyre vonatkozó rendelkezések megsértőjének 400 000 Ft-tól 800 000 Ft-ig terjedő bírságot kell megfizetnie.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezések nem adnak lehetőséget annak vizsgálatára, hogy a jogszabály által előírt okirattal mely okoknál fogva nem rendelkezik az üzemeltető, az okok kizárólag a bírság összegszerűségének megállapításánál vizsgálhatóak, a jogalap tekintetében nem.
Az irányadó tényállásból és az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően az alperes határozata törvényes, mivel a felperes az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezett, ennél fogva felmutatni sem tudott egy jogszabály által számára kötelezően előírt okiratot, a Bizonyítványt. Az alperes határozata nemcsak a jogalap tekintetében, hanem a bírság összegszerűsége kapcsán is megalapozott, mivel a felperes javára szóló enyhítő körülményt értékelve a jogszabály szerinti törvényi minimumban határozta meg az összeget. Nincs olyan rendelkezés, amely lehetőség adna a bírságolástól való eltekintésre, avagy a jogszabály által meghatározott minimum szerinti értéket el nem érő bírság kiszabására. A közigazgatási perekben eljáró bíróság továbbá kizárólag a határozatok jogszerűségét vizsgálhatja felül, vagyis azt, hogy az érdemi döntés megfelel-e vagy sem a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Ennél fogva azok a körülmények, amelyekre az elsőfokú bíróság hivatkozott nem adnak alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére. [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, 2004. évi CXL. törvény 109. § (1) bekezdése, 111. § (1) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.471/2006.)