adozona.hu
AVI 2009.6.65
AVI 2009.6.65
A fél keresetét az adóhatározatnak keresetlevéllel nem támadott rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül terjesztheti ki [Pp. 335/A. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1998-2002. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett P. panzióban eltöltött vendégéjszakák után bevallott idegenforgalmi adóra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 1 920 750 Ft adóhiányt, 960 375 Ft adóbírságot és 1 100 022 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperesi társaság terhére 1998 évre előírt összesen 1 148 342 Ft-ot elévülés jogcímen törölt, a határozat egyéb r...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperesi társaság terhére 1998 évre előírt összesen 1 148 342 Ft-ot elévülés jogcímen törölt, a határozat egyéb rendelkezéseit változatlanul helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes a legtöbb esetben nem tudta igazolni, hogy az adómentesség igénybevételét mire alapította. Így a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 34. § (2) bekezdése alapján köteles az idegenforgalmi adót befizetni.
A felperes keresetében az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összegének törlését kérte azzal, hogy jogszabály nem jelöli meg tételesen, hogy milyen dokumentumokkal kell igazolni az adómentességet.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának - az 1998. évre törölt adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezései kivételével - összegszerűségi megállapításait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 34 194 Ft kereseti illeték megfizetésére, a további 51 291 Ft feljegyzett illeték a magyar állam terhén marad. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 82 000 Ft részperköltséget, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy költségeiket a felek maguk viselik.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes jogalap tekintetében előterjesztett kereseti kérelme alaptalan, az összegszerűség vonatkozásában részben alapos. A Htv. 31. § (1) bekezdés a)-c) pontjai határozzák meg az idegenforgalmi adó esetében az adómentességet. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdése alapján, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. A Htv. 34. § (2) bekezdése értelmében a fizetendő idegenforgalmi adót az adó beszedésére kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.
Az elsőfokú bíróság elismerte, hogy a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezések lehetőséget biztosítottak az önkormányzatnak a részletes rendeletalkotásra, de az elmaradt. Ugyanakkor a rendelet megalkotásának hiánya nem képezi a per tárgyát. Ebből következően a felperes az Art. 99. § (2) bekezdése alapján is köteles volt az adómentesség bizonyítására.
A felperes olyan személyek után is adómentességet kívánt igénybe venni, akik a városba egészségügyi ellátás érdekében töltöttek időt, de nem egészségügyi intézményben laktak, hanem a felperesi panzióban. Az elsőfokú bíróság ezt a hivatkozást a Htv. 31. § b) pontja alapján nem tartotta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének teljes elutasítását. Jogi álláspontja szerint a felperes keresetét már nem terjeszthette volna ki összegszerűségre, hiszen ezt az adóigazgatási eljárásban sem vitatta. A felperes nem tudta megfelelő adatokkal bizonyítani az adómentesség igénybevételét. Erre utal, hogy a kirendelt szakértő is több változatot készített a megállapítható adóhiányról. Az elsőfokú bíróság a pernyertesség, pervesztesség aránya ellenére állapította meg az alperesi fizetési kötelezettséget, az új eljárásra nem írta elő az adóbírság vizsgálatát.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy jogosult volt keresetét az összegszerűségre is kiterjeszteni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a per főtárgyát tekintve nem alapos, a perköltségre és illetékfizetésre vonatkozó részében alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét a jogalap tekintetében elutasította. Ugyancsak elutasította a felperes azon hivatkozását, hogy az egészségügyi ellátásban részesülő magánszemélyek vonatkozásában is megilleti az adómentesség. Erre egyébként a felperes a felülvizsgálati eljárásban becsatolt előkészítő iratában is hivatkozott. Mivel azonban a felperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ezen hivatkozások jogszerűségét a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta.
Az alperesnek a felperesi keresetváltoztatással kapcsolatos jogszabálysértésére hivatkozással az alábbiakra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. Önmagából abból a körülményből, hogy az adózó az adóigazgatási eljárásban összegszerűségében nem vitatja, vagy nem minden pontban vitatja az elsőfokú határozat megállapításait, nem jelenti azt, hogy a felperes keresetében ilyen jogszabálysértésre ne hivatkozhatna. Az alperes ugyanis a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást a fellebbezésre tekintet nélkül megvizsgálhatja, a fellebbező hátrányára is megváltoztathatja a határozatot.
A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti, meg kell határoznia, hogy milyen okból tartja azt jogszabálysértőnek. E körben hivatkozhat olyan jogszabálysértésre is, amelyre a korábbi jogorvoslat során nem hivatkozott.
Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes keresetét nem módosíthatta volna, és nem kérhette volna az alperesi határozat összegszerűségének felülvizsgálatát, mert erre keresetében nem hivatkozott. A Pp. 335/A. § (1) bekezdés tartalmazza, hogy a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg, a keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül terjesztheti ki. Ez a szabályozás 2005. november 1-jétől hatályos és csak az ezt követően indult eljárásban kell alkalmazni.
Ugyanakkor a keresetváltoztatás lehetőségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata már korábban is egyértelműen állást foglalt. Ennek értelmében a felperest a Pp. 141. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási perben is megilleti a keresetváltoztatás joga. Ha azonban a keresettel támadott határozat több egymástól jól elkülöníthető rendelkezést tartalmaz, és a keresetlevélben nem valamennyi rendelkezést támadott, csak a perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni az eredeti kereseti kérelemmel nem támadott rendelkezésre.
A perbeli esetben a felperes keresetében teljes körűen kérte az adóhiány és jogkövetkezményei törlését azzal, hogy adómentességet élvez. Az összegszerűségben később előterjesztett kereseti kérelme tehát ugyanazon adónemre, ugyanazon adóidőszakra vonatkozik azzal, hogy amennyiben mégis adóhiányt állapítanak meg, vizsgálni kell az adóhiány alapjául szolgáló vendégéjszakát, mert rosszul szerepelt bevallásában. A felperes tehát az eredeti kereseti kérelmével támadott adó-megállapítás keretein belül maradt, nem vitatott más adónemet, más adóévet, ezért jogszerűen vizsgálta ezzel kapcsolatos érvelését az elsőfokú bíróság.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő sem tudta egyértelműen megállapítani a felperest terhelő adóhiányt, több változatot is készített, amely szintén arra utal, hogy a felperes bizonylatai nem voltak alkalmasak az adómentesség igazolására.
A Legfelsőbb Bíróság ezen alperesi megállapítást nem osztotta. A szakértői véleményből, illetve kiegészítéséből megállapítható, hogy a szakértő azért készített több változatot a felperesi adóhiánnyal kapcsolatban, mert a felperes több adómentességet is igénybe kívánt venni, az adómentességek figyelembevételével állapított meg eltérő fizetési kötelezettséget. Hogy az adómentességek közül ténylegesen melyik illeti meg a felperest, az nem szakértői kérdés, az jogkérdés, tehát ebben a bíróságnak kellett döntenie.
Ezért az elsőfokú bíróság a szakértő szigorúbb számítási mód szerinti megállapításait vette figyelembe. (A bíróság pl. nem fogadta el a felperesnek az egészségügyi ellátásra vonatkozó adómentességét.) A szigorúbb szakértői véleményre alapított számítási módot a Legfelsőbb Bíróság is megalapozottnak tartotta, így e körben az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.422/2006.)