adozona.hu
AVI 2009.5.59
AVI 2009.5.59
Az Itv. 31. § (3) bekezdése szerinti szabály csak az elsőfokú államigazgatási eljárásra nézve tartalmaz rendelkezést [1990. évi XCIII. tv. 31. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az adóellenőrzést követően kiadott határozatában kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 5 260 000 Ft adókülönbözet, 2 530 000 Ft adóbírság, 25 000 Ft mulasztási bírság és 683 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 28. § (1) bekezdésében, 29. § (2) bekezdésében, 30. §-ában, 73. §...
AVI 2009.5.59 Az Itv. 31. § (3) bekezdése szerinti szabály csak az elsőfokú államigazgatási eljárásra nézve tartalmaz rendelkezést [1990. évi XCIII. tv. 31. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság az adóellenőrzést követően kiadott határozatában kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 5 260 000 Ft adókülönbözet, 2 530 000 Ft adóbírság, 25 000 Ft mulasztási bírság és 683 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 28. § (1) bekezdésében, 29. § (2) bekezdésében, 30. §-ában, 73. § (3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 37. § (3) bekezdésében, 172. § (7) és (12) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által fizetendő illetékre az államigazgatási eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezések az irányadóak. Az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat elleni fellebbezés kapcsán indult másodfokú adóhatósági eljárásban az értékhez igazodó eljárási illetéket a kérelem benyújtásakor kell megfizetni, elmulasztása esetén az illeték 100%-áig terjedő, legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírság szabható ki. A felperes fellebbezésében összesen 7 883 000 Ft fizetési kötelezettséget vitatott, melynek illetéke 315 200 Ft, de csak 200 000 Ft-ot rótt le. Az alperes a bírság összegszerűségének megállapításánál a felperes javára vette figyelembe, hogy az adókülönbözethez szükséges illetéket megfizette, terhére értékelte a le nem rótt illeték magas összegét.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, vagy a 115 000 Ft illetékkülönbözet megfizetésére kötelezés mellőzését, másodlagosan az 50 000 Ft mulasztási bírság kiszabásának hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes a felperes illetékalapját és illetékfizetési kötelezettségének összegszerűségét helyesen állapította meg. Az Itv. V. fejezete az államigazgatási eljárási illetékek körében vagylagos kérelem felől nem rendelkezik. Az Itv. VI. fejezete pedig kizárólag a bírósági eljárások illetékére vonatkozó rendelkezéseket rögzíti, ennél fogva az államigazgatási eljárásban nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy fellebbezésében a 4 642 000 Ft adókülönbözetet, mint jogalapot vitatta és ennek elutasítása esetére, vagylagosan kérte az adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék törlését, ezért a fellebbezési eljárási illeték alapja csak az adókülönbözet összege lehetett volna. A jogerős ítélet és az alperesi határozat nem felel meg az Itv. 29., 31. és 40. § (1) bekezdéseiben foglaltaknak, az e tárgyban követett bírósági gyakorlatnak, és az Irányelv szabályainak. Hivatkozott arra is, hogy az alperestől eltérő más adóhatóságok alkalmazhatónak tartják a bírósági eljárási illetékre vonatkozó szabályokat az adóigazgatási eljárásra is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek nincs helye.
Az iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes már korábban is hivatkozott arra, hogy a fizetendő illeték összege tekintetében az adóhatóságok álláspontja nem egységes, illetve nem azonos az alperesével. Erre vonatkozóan konkrét bizonyítékot azonban a felperes az adóigazgatási és elsőfokú bírósági eljárásban nem terjesztett elő, így az ezzel kapcsolatos előadását, illetve ebből következő jogi érvelését a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban érdemben nem bírálhatta el.
Az államigazgatási és bírósági eljárásért az Itv. értelmében illetéket kell fizetni. Az ezekre vonatkozó szabályokat az Itv. külön-külön fejezetben rögzíti (Itv. V., illetve VI. fejezetei). A bírósági eljárási illetéket a fél a bírósági eljárásért fizeti meg a törvényben megállapítottaknak megfelelően, ezért az erre vonatkozó szabályok egy másik eljárás, azaz az államigazgatási eljárás illetékére nem alkalmazhatóak.
Az Itv. 29. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint. Az Itv. 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy az értékhez igazodó államigazgatási eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása időpontjában fennálló értéke. Az államigazgatási eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az eljárás megindítását kéri [Itv. 31. § (1) bekezdése]. Az Itv. 31. § (3) bekezdése szerinti szabály csak az elsőfokú államigazgatási eljárásra nézve tartalmaz rendelkezést. Ennél fogva - a felperes érvelésével ellentétben - az e perbeli jogvita eldöntésére, a másodfokú eljárásra irányadó rendelkezést nem rögzít.
Az Art. 37. § (3) bekezdése szerint az eljárási illetéket - ha az Itv. másként nem rendelkezik - a kérelem benyújtásakor kell megfizetni. Az Art. 73. § (3) bekezdése alapján az adóhatóság határozata ellen benyújtott fellebbezés illetékét az adóhatóság illetékbeszedési számlájának javára kell megfizetni. Az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és mulasztási bírság összegét az adóhatóságnak határozatban kell közölnie az ügyféllel azzal, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül azt mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. Az Art. 172. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben vagy nem megszabott határidőben teljesíti, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírság szabható ki.
Az alperes eljárása az ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt. A felperes ugyanis fellebbezésében 4 642 000 Ft adókülönbözetet és vagylagosan az adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság összegét is vitatta, ezek pedig együttesen 7 880 000 Ft fizetési kötelezettséget jelentenek. Ennél fogva az Itv. 29. § (2) bekezdése szerint az alaphatározat elleni fellebbezési illeték az alperes által megjelölt összeg, azaz 315 200 Ft a felperes által fizetett 200 000 Ft-tal szemben. Jelen perben a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható, és az értékhez igazodó eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindulásakor fennálló értéke.
Az Irányelv nem jogszabály, ennél fogva az ezzel kapcsolatos felperesi felvetésekkel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott.
A mulasztási bírság kiszabásának jogalapja tehát fennállt, és az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az adóhatósági határozatok a tényállást kellően feltárták, a határozatokból a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, azok okszerűek. A megtámadott határozat teljes körűen megfelel a Pp. 339/B. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseknek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.474/2006.)