adozona.hu
AVI 2009.5.57
AVI 2009.5.57
Jövedéki eljárásban nem lehet a fél terhére róni a korábbi adóraktári engedélyes mulasztását vagy tartozását (2003. évi XCCVII. tv. 39. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. július 6-án adóraktár engedély iránti kérelmet nyújtott be a 23/12 hrsz. alatti telephelyre, melyet az elsőfokú hatóság határozatával a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 39. § (6) bekezdésére hivatkozással elutasított. Kifejtette, hogy a kérelmezett telephelyén az S. Kft. adóraktári tevékenységet végzett, melyre vonatkozó engedélyt időközben visszavontak, de a kft. a jövedéki törvén...
AVI 2009.5.57 Jövedéki eljárásban nem lehet a fél terhére róni a korábbi adóraktári engedélyes mulasztását vagy tartozását (2003. évi XCCVII. tv. 39. §)
A felperes 2004. július 6-án adóraktár engedély iránti kérelmet nyújtott be a 23/12 hrsz. alatti telephelyre, melyet az elsőfokú hatóság határozatával a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 39. § (6) bekezdésére hivatkozással elutasított. Kifejtette, hogy a kérelmezett telephelyén az S. Kft. adóraktári tevékenységet végzett, melyre vonatkozó engedélyt időközben visszavontak, de a kft. a jövedéki törvénysértés miatt kiszabott jövedéki bírság, jövedéki adó, mulasztási bírságból 48 159 760 Ft-ot még nem fizetett meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az S. Kft. bírságtartozása adóraktári tevékenysége során keletkezett, így az új engedély kiadásának feltételei nem állnak fenn, mivel az engedélyeztetni kívánt telephelyen korábban működő adóraktári engedélyes a jövedéki adóval kapcsolatos bírságtartozását nem fizette meg.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a kérelem teljesítéséhez szükséges feltételeket igazolta, nem azonos a korábbi adóraktári engedélyes jogalannyal, a jövedéki bírság nem tekinthető adónak és a korábbi adóraktári engedély más fizikai helyre szólt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Jöt. 39. § (6) bekezdésére, mely szerint annak a fizikai helynek, amely az adóraktári engedély visszavonásáig adóraktárként működött, ismételten adóraktárként való működése csak azt követően engedélyezhető, ha a korábbi adóraktár-engedélyesnek a jövedéki termék utáni adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozását megfizették.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan annak megváltoztatását és az adóraktár engedély megadását. Továbbra is arra hivatkozott, a jogerős ítélet nem vette figyelembe, hogy a felperes nem azonos a volt adóraktári engedélyessel, az ítélet és annak indokolása nem tett különbséget az S. Kft. és az S. 96 Kft. (felperes) között. A tényállást nem derítette fel, ezért az ítélet megalapozatlan. Nem lehet a felperes terhére róni korábbi adóraktári engedélyes mulasztását vagy tartozását.
Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson előadott ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú jogerős ítéletét, és alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
A Jöt. 39. § (6) bekezdésének vizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a felperes jogi álláspontját osztotta a perben eldöntendő kérdésben az alábbiak szerint.
A Jöt. rendszerében adóraktár kizárólag a vámhatóság által kiadott érvényes engedéllyel működtethető [Jöt. 34. § (1) bekezdése]. A Jöt. 35. § szerint meghatározott feltételek alapján az adóraktári engedélyre meghatározott személyek jogosultak. A jogszabály előírja, hogy az adóraktári engedély iránti kérelemnek mit kell tartalmaznia [Jöt. 37. § (1) bekezdés].
A Jöt. értelmező rendelkezésének 7. § 12. és 14. pontja megfogalmazza, hogy mi minősül adóraktárnak, illetőleg ki minősül az adóraktár engedélyesének. Az adóraktár fizikailag elkülönített (pl. fallal, kerítéssel, mérési ponttal), helyrajzi számmal beazonosított, technológiailag egységet képező üzem, raktár. A Jöt. 7. § 14. pontja szerint adóraktár engedélyes: az a személy, aki (amely) az adóraktárban - az e törvényben meghatározott engedély birtokában - jövedéki termék előállítására, illetve olyan jövedéki termék tárolására, raktározására jogosult, amely után az adót még nem fizették meg.
E megfogalmazásból, illetőleg abból a rendelkezésből, hogy az adóraktári engedély iránt kérelmet oly módon kell benyújtani, hogy a 37. § (1) bekezdés c) pontja szerint - többek között - a kérelmező nevét, megjelölését (adóraktár engedélyese) is meg kell jelölni, az a következtetés vonható le, hogy a telephely pontos, hrsz. szerinti meghatározása az engedély alapján folytatott tevékenység fizikai körülírását jelenti. Ettől azonban elválik az engedélyes személye, akinek - bár ezen a fizikailag megjelölt telephelyen folytatja tevékenységét - ezen túl egyéb feltételeket is teljesítenie kell ahhoz, hogy az általa kért engedélyt megkaphassa.
A gazdálkodó szervezetek működését és kötelezettségeiket az adóraktár engedélyesének kell teljesítenie. A Jöt. 37. § - amely megállapítja az adóraktári engedély iránti kérelem tartalmi elemeit - egyúttal szabályozza az adóraktári engedély iránti kérelmek módosítása, egyéb bejelentésekhez fűződő feltételeket. Valamennyi rendelkezésében [37. § (2)-(10) bekezdései] címzetten az "adóraktár engedélyese" számára írja elő a különböző feltételeket az engedélyek megadásához, bővítéséhez, illetőleg adott esetben az engedély visszavonására vonatkozóan.
A Jöt. 39. § (6) bekezdése értelmében annak a fizikai helynek, amely az adóraktári engedély visszavonásáig adóraktárként működött, ismételten adóraktárként való működése csak azt követően engedélyezhető, ha a korábbi adóraktár-engedélyesnek a jövedéki termék utáni adóval, általános forgalmi adóval és vámmal kapcsolatos valamennyi tartozása megfizetésre került. Ezt a bekezdést azonban nem lehet önállóan vizsgálni, nem választható el, nem szakítható ki a Jöt. 39. § korábbi bekezdéseinek rendelkezéseitől, a jogszabály szerkezetében elfoglalt helyétől.
A Jöt. 39. § előtti cím az "Adóraktári engedély megszűnése", vagyis a korábbi adóraktári engedélyes személyére és tevékenységére vonatkozik. Az (1)-(5) bekezdések szabályozzák az adóraktári engedély megszűnésének eseteit, az adóraktári engedély visszavonásának eseteit, az azonnali végrehajthatóságot, azt az esetet, ha az adóraktári engedélyesnek több adóraktára is van. A Jöt. 39. § (1)-(5) bekezdései egy jogalanyhoz kötötten, egy jogviszony keretében állapít meg szabályokat, ebből következően a (6) bekezdés rendelkezéseit is ehhez a jogalanyhoz, ehhez a jogviszonyhoz kötötten kell értelmezni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az előzőekben ismertetett Jöt. rendszeréből következően a Jöt. 39. § (6) bekezdésének helyes értelmezése szerint nyilvánvaló, hogy az ismételt adóraktárként való működtetés feltételeit csak a volt adóraktár engedélyes viszonylatában lehet vizsgálni, vagyis ha ő nyújt be új kérelmet.
Ha az adóraktári engedély iránti kérelmet más gazdálkodó szervezet nyújtja be, a hatóság a kérelmezőre vonatkozóan vizsgálja a kérelem teljesítésének feltételeit. Nem lehet tehát a felperes terhére róni korábbi adóraktári engedélyes mulasztását vagy tartozását.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.327/2006.)