adozona.hu
AVI 2009.5.53
AVI 2009.5.53
Az adózó a jövedelmét érintő valamennyi iratát már az adóvizsgálat megkezdésekor köteles átadni [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél több adónemet érintően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperes - 1999-2000. évekre vonatkozóan - 1 312 154 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 656 000 Ft adóbírság, 619 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az...
AVI 2009.5.53 Az adózó a jövedelmét érintő valamennyi iratát már az adóvizsgálat megkezdésekor köteles átadni [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél több adónemet érintően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperes - 1999-2000. évekre vonatkozóan - 1 312 154 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 656 000 Ft adóbírság, 619 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.1.) 60. § (1) és (2) bekezdéseiben, 60/A. § (1) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme, illetve igazoltan megszerzett bevallási kötelezettség alá nem eső bevételei, valamint azon megszerzett jövedelmei, amelyek kifizetése során az adó levonásra került, a vizsgált években nem nyújtottak fedezetet értékpapír vásárlásaira, illetve gépjárművásárlásban megvalósult vagyongyarapodásra és a megélhetési kiadásokra.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte az Art.1. 60. §-ában, az Art. 97. § (3)-(4) és (6) bekezdésében, 108. §-ában foglalt rendelkezések megsértésére hivatkozva.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes kellően igazolta, hogy a befektetések nem származhattak a felperes adózott jövedelméből, a becslés jogalapja fennállt. A felperes tanúmeghallgatásra irányuló bizonyítási indítványának nem adott helyt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 97. § (4) bekezdésében, 108. § (2) és (4) bekezdésében, az 1995. évi XCV. törvény 14. § c) pontjában, 54. §-ában foglaltaknak. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását, továbbra is vitatta a becslés jogalapját, a bizonyítékok értékelését, az ezek alapján megállapított tényállást, ténybeli és jogkövetkeztetéseket.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.].
A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az ítélet iratellenes, vagy téves, okszerűtlen, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes ténybeli megállapításokat rögzít [BH 1994/639., Pp. 275. § (1) bekezdése]. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének álláspontja a bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul [BH 1994/639., BH 1998/401].
Az iratokból megállapíthatóan a felperes bevallott jövedelme nem érte el a KSH által közölt létminimum egy főre jutó összegét sem. Ebből következően befektetései adózott jövedelméből nem származhattak.
Az Art.1. és az Art. szabályai értelmében, ha az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelem együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg [Art.1. 60/A. §, Art. 109. § (1) bekezdése]. Az Art.1. és az Art. rendelkezései értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal [Art.1. 60/A. § (3) bekezdése, Art. 109. § (3) bekezdése, Pp. 164. § (1) bekezdése, KGD 2006/104., KGD 2007/29.]. Az ismertetett rendelkezésekből következően nem az adóhatóságot, hanem a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolására csak hitelt érdemlő adatok, ilyet nyújtó bizonyítási eszközök fogadhatóak el.
A felperes 2001. május 31-én úgy nyilatkozott, hogy "a vizsgált időszakban a vállalkozásból származó jövedelmen kívül egyéb bevétele nem volt". A felperes csak revízió megkezdését követő fél év elteltével mutatta be jövedelme forrásának igazolására a J. D. által írt levelet, melynek keltezése 2000. szeptember 30-i, ugyanakkor a felperes 2001. november 22-én kelt jegyzőkönyvben még nem tudta megemlíteni J. D.-t. A magánszemély nyilatkozata szerinti pénzösszegek átadására, átvételére, a nyilatkozat valóságtartalmának alátámasztására, továbbá annak igazolására, hogy az ajándékozóként megjelölt személy rendelkezhetett olyan jövedelemmel, amelyből a jelentős összegű ajándékokat adhatta, bizonyítást nem ajánlott fel, bizonyítékot nem csatolt. A közjegyzői okirat tehát kizárólag azt igazolja hitelt érdemlően, hogy J. D. az adott helyen és időben a nyilatkozatot megtette, de az abban foglaltak valódiságát hitelt érdemlően nem bizonyítja.
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Art.1. 36. § (3) és (6) bekezdése, 95. § (1) és (2) bekezdése értelmében az adózói jövedelem igazolásául szolgáló iratok, bizonylatok tekintetében a felperest megőrzési kötelezettség terhelte. Az Art. 1. § (2) és (5) bekezdése értelmében a jövedelmét érintő valamennyi iratát már a vizsgálat megkezdésekor át kellett volna adnia a revíziónak. Az Art. 108. § (6) bekezdése, 109. § (3) bekezdése értelmében ugyanis az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ebben az időszakban keletkezett.
Az előzőekben ismertetett, okiratokkal igazolt tényekre, a jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte a tanú meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány teljesítését, ennek indokát is adta. Ennél fogva a jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszerű, az iratellenes, téves ténybeli következtetéseket nem rögzít.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.472/2006.)