adozona.hu
AVI 2009.5.51
AVI 2009.5.51
Amennyiben az adózó bejelentett tevékenységi körébe nem tartozó tevékenységet folytat, akkor az adólevonási jog nem illeti meg (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. évben létrejött közhasznú jogállású alapítvány, amely a Cs., M. u. 603. szám alatti ingatlanon szállásépületet alakított ki.
A felperes 2003 III. negyedévi bevallásában 25 000 Ft, IV. negyedévében 30 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összeget tüntetett fel értékesítést terhelő adóként, melyeket a szállásépület térítési díj ellenében történő bérbeadásából realizált. A szálláshelyeket a Sz. Plébánia, az Sz. Gimnázium, a B. Főplébánia, valamint K. Kórus részére ...
A felperes 2003 III. negyedévi bevallásában 25 000 Ft, IV. negyedévében 30 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összeget tüntetett fel értékesítést terhelő adóként, melyeket a szállásépület térítési díj ellenében történő bérbeadásából realizált. A szálláshelyeket a Sz. Plébánia, az Sz. Gimnázium, a B. Főplébánia, valamint K. Kórus részére nyújtotta.
A felperes 2003. III. és IV. negyedévi bevallásaiban beszerzést terhelő, levonható adót és előző időszakról áthozott csökkentő tételként visszaigényelhető adót is szerepeltetett. A beszerzési számlák analitikája szerint a számlák a cserkészpark létrehozásával és működtetésével kapcsolatosak.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzéseket végzett. Ennek eredményeként a 2003. III. negyedévet érintő elsőfokú határozatban a felperes terhére 8 600 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 6 788 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és kiutalását elutasította. Az adókülönbözetből 25 000 Ft az adóhiány; az adóhatóság adóbírság kiszabását mellőzte, a késedelmi pótlékot 4000 Ft-ban írta elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság a 2003. IV. negyedévet érintő elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 382 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 2 322 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 30 000 Ft-ot fizetendő adóhiánynak minősített. A jogosulatlanul visszaigényelt adó kiutalását elutasította; adóbírság kiszabását mellőzte, késedelmi pótlékot nem írt elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában ezt az elsőfokú határozatot is helybenhagyta.
Az alperes mindkét érdemi döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 32-34. §-aiban, 40. § (6) bekezdésében, a Ptk. 74/A. § (1) bekezdésében, a 115/1992. (VII. 23.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 2. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a kiszámlázott térítési díjak után - annak ellenére, hogy azok nem adóköteles bevételek - a felperesnek áfa-fizetési kötelezettsége keletkezett, mivel ilyen összeget tartalmazó bizonylatokat bocsátott ki. A felperes az SZJ 55.21.10 alá besorolt ifjúsági szálláshely szolgáltatási tevékenység végzését az adóhatósághoz nem jelentette be. A felperesnek a cserkésztábor létrehozásával kapcsolatos beruházása, valamint a már létrejött szálláshelyek térítés ellenében történő nyújtása nem vállalkozási tevékenység, hanem alapítványi cél szerinti közhasznú tevékenység. E tevékenység kapcsán a felperes nem minősül áfa-adóalanynak, nem jogosult a bevallása, illetve analitikája szerinti számlák kapcsán az áfa levonására. A felperes a vizsgált időszakokban tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett, működése az alapítványi cél szerinti tevékenység körében mozgott.
A felperes kereseteiben az alperesi határozatok elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. Azzal érvelt, hogy gazdasági tevékenységet végzett, mivel a szállásépület rendszeres és üzletszerű, ellenérték fejében történő hasznosítása az Áfa tv. 5. §-a alapján gazdasági tevékenységnek minősül. Hivatkozott az adózók közötti megkülönböztetés tilalmára, az adó-semlegesség elvére, valamint arra, hogy az adólevonási jog már a szállásépület kivitelezésének megkezdésétől megillette, mivel annak létrehozása gazdasági tevékenységének részét képezi. Jogszabályi felhatalmazás alapján végezte gazdasági tevékenységét úgy, hogy az alapítvány céljait nem veszélyeztette.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseteit alaposnak találta, és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint "jogszabály nem zárja ki, azt, hogy valaki gazdasági, szolgáltatási tevékenységet végezzen, azonban ez a szolgáltatási tevékenység más kört kell, hogy érintsen. Nem kizárt, hogy a kitűzött célok megvalósítása érdekében egyúttal tábor, szállásépület létrehozásáról döntsön, s e vonatkozásban tényleges gazdasági tevékenységet fejtsen ki. Nem fogadható el az az alperesi álláspont, miszerint ennek a gazdasági tevékenységnek teljesen eltérőnek kell lenni, pusztán azért, mert az elhatárolása egyébként nehézkes lenne".
Az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének mivel nem vizsgálta meg, hogy a felperes hogyan határolta el alapítványi tevékenységét a gazdasági tevékenységétől, ténylegesen milyen építkezést és mikor kezdett meg, sor került-e az átadásra, illetve a felperes milyen támogatásokban és pályázat útján elnyert összegekben részesült és ezek a gazdálkodó tevékenységét, vagy az alapítványi cél megvalósítását szolgálták-e. Az alperes nem vizsgálta meg az arányosítás alkalmazhatóságát sem. Mindezek miatt az új eljárás során az alperesnek figyelemmel kell lennie arra, hogy az alapítvány kapcsán törvényességi vizsgálatot kizárólag az ügyészség folytathat le, és, hogy a felperes jogosult minden olyan gazdasági tevékenység végzésére, amely nem ellentétes az általa kitűzött célokkal, és elősegíti az alapítvány cél szerinti megvalósítását.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes kereseteinek elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa tv. 4. § (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 34. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Tényállás tisztázási kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. Az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont téves.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta keresetben kifejtett jogi álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes kereseteit elutasította.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, az ügyben a felek között kizárólag jogkérdést illetően volt vita.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján eljárva - az elsőfokú ítélet tényállását kiegészíti a következőkkel:
A felperes az ellenőrzés során becsatolta a Cs., M. utcai ingatlan ideiglenes használatbavételét engedélyező határozatot, és nem vitatta, hogy a szállásépületet kizárólag alapítványi (pályázati) finanszírozással hozta létre. A felperes többféle gazdasági tevékenység végzését is bejelentette az adóhatóságnak, ezek között azonban az ifjúsági szállás szolgáltatás (SZJ 55.21.10) nem szerepel.
A felperes a vizsgált időszakokban nem határolta el egymástól gazdasági, illetve alapítványi cél szerinti tevékenységét. Az iratokból és az alapítvány képviselőjének nyilatkozatából megállapíthatóan a működés során felmerült költségek "kizárólag a beruházás költségei, ennek finanszírozása pályázat útján történt". A felperes a szállásépület bérbeadásából realizált bevételt, és a perben vitatott számlák kizárólag a szállásépület létrehozásával állnak kapcsolatban. (2004. március 9-i jegyzőkönyv).
Az alapítvány cél szerinti tevékenységébe a cserkészpark (szálláshely) létrehozása, illetve központ és táborhely biztosítása tartozik (alapító okirat VI. pont). A szálláshely nyújtására - önköltség megtérítése mellett - az alapító okiratban meghatározott kör részére került sor.
A felperes nem gazdasági társaság, hanem közhasznú alapítvány, és az alapítványi cél szerinti szállásépület kialakításának költségei nem minősíthetők egy vállalkozás beruházási költségeinek.
A felperes vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végezhet. Az 1997. évi CLVI. törvény 14. és 18. §-ai, Ptk. 74/A. § (1) bekezdése, a Korm. r. 2. § (2) bekezdése értelmében az alapítványnak induló vagyonát, működése során kapott támogatásokat, az alapítványi cél szerinti, illetve vállalkozási tevékenységből származó bevételeit és ráfordításait elkülönítetten kell nyilvántartania, a vállalkozásból származó eredményét pedig a számviteli törvény és társasági adótörvény szerint kell megállapítania.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint - az előzőekben ismertetett tényállásra figyelemmel - a felperes szállásnyújtási tevékenysége nem tekinthető alapítványi cél szerinti tevékenységtől egészben vagy részben eltérő, attól elkülönített gazdasági tevékenység végzésének. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében akkor sem vonható le az előzetesen felszámított áfa, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel. Az alperes tehát helytállóan állapította meg, hogy a szállásnyújtás az alapítvány cél szerinti tevékenységi körébe tartozó volt.
Az adózó csak az adótörvényeknek megfelelően végzett tevékenységek tekintetében gyakorolhatja jogait. Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt áfa-levonási jog az adózót csak azon tevékenységi körökre illeti meg, amelyek tekintetében az 1990. évi XCI. törvény 11. és 14. §-a szerinti bejelentési kötelezettségének eleget tett. A bejelentéssel ugyanis az adózó a tekintetben szolgáltat adatot, hogy mely tevékenységi kör tekintetében kívánja a vállalkozási, adókötelezettség alá eső tevékenységét gyakorolni. Ha az adózó bejelentett tevékenységi körébe nem tartozó tevékenységet folytat, akkor az Áfa tv. 5. § (1) bekezdésébe foglalt gazdasági tevékenység körébe nem tartozónak minősül, mely után az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pont, 33. § (1) bekezdés a) pont, 34. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog nem illeti meg.
Az adólevonási jogosultság tehát a felperest abban az esetben sem illette volna meg, ha nem alapítványi célok és alapítványi tevékenység körében nyújtotta volna a szállást, hanem ténylegesen gazdasági tevékenységként piaci áron, bevétel elérése érdekében, mivel szálláshely szolgáltatási gazdasági tevékenység folytatását előzetesen az adóhatósághoz nem jelentette be. Az alapítványi cél megvalósulására létrejött szálláshelynek alapítványi működés körébe eső okból, alapító okiratban meghatározott személyek részére önköltség megtérítése melletti nyújtása nem tekinthető gazdasági tevékenység végzésének és nem ad alapot arra, hogy az alapítvány az áfa alanyává váljon.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ellentétben az arányosítás vizsgálatára pedig a perrel érintett időszakok tekintetében még akkor sem kerülhetett volna sor, ha az adóhatóság arra a jogi álláspontra jutott volna, hogy a felperes ténylegesen végzett gazdasági tevékenységet is a szálláshely tekintetében. Az Áfa tv. 33. § (5) bekezdése értelmében ugyanis az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az ezen kívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között arányos megosztást a perbeli időszakban nem lehetett alkalmazni, az ilyen beszerzések adótartalmát teljes egészében le nem vonható adóként kellett kezelni.
Az alperes minden adatot értékelt, ténybeli és jogi következtetéseit helytállóan vonta le. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban az adóhatósági határozatok jogszerűségét állapította meg, és a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes kereseteit elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.267/2006.)