adozona.hu
AVI 2009.5.50
AVI 2009.5.50
Az adólevonási jog gyakorlására csak a számlán szereplő felek közötti, a számla szerinti gazdasági esemény jogosít (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2004. III. negyedévi bevallásában levonható adóként szerepeltette B. E. magánszemély által a D. Bt. (továbbiakban: bt.) nevében kibocsátott 2004. július 13-án kelt 3 millió forint + 450 ezer forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegről kiállított számla adótartalmát. A számlán szolgáltatásként 70 ha cukorrépa kaszálása, tisztántartása került feltüntetésre.
Az adóhatóság a felperesnél 2004. III. negyedévére vonatkozóan áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára...
Az adóhatóság a felperesnél 2004. III. negyedévére vonatkozóan áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 450 000 Ft áfa adókülönbözet, 21 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, 169. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között jött létre, a számla tartalmilag hiteltelen, ezért áfa-visszaigénylésre alkalmatlan. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. A tárgyaláson becsatolt B. E. megbízására vonatkozó közjegyzői okiratba foglalt szerződésre figyelemmel (továbbiakban: közjegyzői okirat) megállapította, hogy nevezett jogszerűen járt el a bt. nevében. A gazdasági esemény ténylegesen megtörtént, az ellenérték kifizetésére sor került. A számlában feltüntetett adó levonhatóságát nem befolyásolja az a tény, hogy a bt. nem rendelkezik mérleggel, könyvekkel, nem teljesítette adófizetési kötelezettségét, alkalmazottait nem jelentette be. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a kellő körültekintés hiányának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla bizonyítottan fiktív. A perbeli esetben azonban a számla nem tekinthető ilyennek, az e körben tett alperesi megállapításoknak nincs jelentősége. A felperes adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le a számlát illetően, határozata megalapozott és jogszerű volt. A perrel érintett számla fiktív, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, az ítélet nem felel meg az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében és az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 39. § (1)-(5) bekezdésében foglaltaknak, és az Sztv. rendelkezéseinek.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratok alapján a következő tényállást állapította meg:
A bt. 2004. évre vonatkozóan mérleget, bevallást nem nyújtott be, adót nem fizetett a költségvetésbe. A bt. a kapcsolódó vizsgálat adataiból megállapíthatóan könyvelési anyagot, főkönyvi kivonatot, főkönyvi számlát, szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását, szerződést nem tudott bemutatni, költségszámlákkal nem rendelkezett, munkaszerződést nem kötött, bérkifizetésre vonatkozó nyilvántartással, jelenléti ívvel nem rendelkezett. B. E. nem volt a bt. tagja, alkalmazottja, képviselője, egyéni vállalkozása pedig már 1998-ban megszűnt.
A 2004. május 15-én kelt vállalkozási szerződés szerint a B. Kft. bízta meg a bt.-t a munka elvégzésével, amit a megbízottnak 2004. július 10-ig kellett elvégeznie. A szerződésen megbízott képviselőjeként B. E., mint kültag üzletvezető és Sz. L. beltag szerepel.
A számla szerinti gazdasági esemény időpontjában a bt. bejegyzett képviselője Sz. L. volt, aki úgy nyilatkozott, hogy a számlát B. E. állította ki, aki "meghamisította az aláírását". A számla szerinti összegből a lakásán 300 000 Ft-ot kapott B. E.-től. A per során becsatolt közjegyzői okiratot a felperes a revízió során nem tudta bemutatni, annak kiállítási dátuma későbbi, mint a vállalkozási szerződés és a számla kelte. A felperesi képviselő nyilatkozata szerint a munka elvégzése után került sor a számla kiállítására, a bizonylatot B. E. állította ki és a számla szerinti összeg is az ő részére került kifizetésre.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Gt. 39. § (1)-(5) bekezdése értelmében B. E.-t nem lehetett megbízni a bt. képviseletével, és az irányadó tényállásból következően a számlakibocsátó nem ismerte el, hogy gazdasági kapcsolatban állt volna a felperessel. A számlakibocsátó nem ismerte el a számla kiállítását sem, a számla szerinti ellenértékből is csak 300 000 Ft-ot kapott.
A felperes a peres eljárás során a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem csatolt olyan hitelt érdemlő bizonyítékot, amely az okirati bizonyítékokkal alátámasztott alperesi megállapításokat kétségessé tette volna, vagy amely alkalmas lett volna annak igazolására, hogy a számla szerinti gazdasági esemény ténylegesen a számla szerinti felek között ment végbe.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy nem valamely gazdasági esemény, hanem a számlán szereplő felek közötti, számla szerinti gazdasági esemény jogosít egyéb feltételek megléte mellett az adólevonási jog gyakorlására. Abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett adóalanyok között jön létre, illetve a felek között létrejött szerződés semmis, színlelt vagy jogszabályba ütközik és a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetettel, akkor a számla fiktív, tartalmilag hiteltelen, nem jogosít adólevonási jog gyakorlására [Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, 169. §-a].
A felperes a kellő körültekintést azzal látta megállapíthatónak, hogy a meghatalmazás tényét B. E. és Sz. L. is elismerte, a bt. jogosult volt a számla szerinti gazdasági tevékenység elvégzésére, és a felperesnek cégkivonatot és eredeti közjegyzői okiratot mutatott be.
E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a szerződéskötéskor B. E. nem volt a bt. kültagja. A 2004. május 15-i szerződéskötéskor nem vihette magával a 2004. július 19-én készült közjegyzői okiratot. A cégkivonat alapján a felperesnek tudnia kellett volna, hogy B. E. nem jogosult a bt. képviseletére. A felperesnek a bt. képviseletére jogosult személlyel semmilyen kapcsolata nem volt. A hiteltelenséget azért nem ismerte fel, mivel a tőle elvárható figyelmet, gondosságot elmulasztotta. A rendelkezésre álló adatokból nem a felperes gondosságára, hanem a kellő körültekintés hiányára vonható le okszerű ténybeli és jogkövetkeztetés. Ennél fogva az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés a felperes esetében nem alkalmazható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben megalapozott és érdemben jogszerű döntést tartalmaz. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.469/2006.)