adozona.hu
AVI 2009.5.49
AVI 2009.5.49
A birtokba bocsátás hiányában az Áfa törvény 11. § (1) bekezdése szerint exportértékesítés megállapíthatósága kizárt [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek., Ptk. 117. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2002. szeptember, majd ezt követően október hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes, mint a "R. Bt. jogutódja" kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel írásban megrendeléseket adott részére különböző ruhanemű beszerzésére.
A felperes a perbeli időszakban általános forgalmi adóbevallásában összes értékesítést terhelő felszámított adót, beszerzést terhelő előzetesen fe...
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes, mint a "R. Bt. jogutódja" kapcsolatban állt egy horvát céggel, amely havi rendszerességgel írásban megrendeléseket adott részére különböző ruhanemű beszerzésére.
A felperes a perbeli időszakban általános forgalmi adóbevallásában összes értékesítést terhelő felszámított adót, beszerzést terhelő előzetesen felszámított adót, elszámolandó adót, és visszaigényelhető adót szerepeltetett, ez utóbbi kiutalását kérte. Az ellenőrzés nem fogadta el a felperes elszámolását, megállapította, hogy a felperes ügynöki tevékenységet végzett, és a szállító társaságok segítségével tulajdonképpen a külföldi vevő és a belföldi "eladó" között közvetített. Ezért nem fogadta el a felperes által ruhaneműk, cipők eladásáról szóló kibocsátott export számlákat.
Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2002. szeptember hónapra 6 901 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 264 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 5 637 000 Ft adóhiánynak minősült. A felperest kötelezte 3 450 000 Ft adóbírság, és 549 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. 2002. október hónapra vonatkozóan az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 3 667 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 417 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 3 250 000 Ft adóhiánynak minősült. Ezzel kapcsolatosan a felperest kötelezte 1 833 000 Ft adóbírság, és 312 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2004. július 26-án kelt két másodfokú határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az alperes határozatait az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 1/A. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 8. § (4) bekezdésére, 15. § (1) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) és (3) bekezdésére, valamint a Ptk. 117-118. §-ára, 474. §-ára alapította.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes esetében az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állapíthatók meg, indokolta, hogy miért nem találta alaposnak a felperes alkotmánysértésre, illetőleg az Európai Bíróság egyes döntéseire való hivatkozását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy export-értékesítést végzett az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerint. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ítélete jogszabálysértő.
A felperes az előterjesztett vámokmányokkal, mint közigazgatási iratokkal bizonyította a termékexport megvalósítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felelt meg a Pp. 3. § (2) bekezdésének, 159. § (1) bekezdésének, 213. § (1) bekezdésének és 215. §-ának, valamint megsértette az Áfa tv. 11. § (1), 32. § (1), 35. § (1) bekezdését, 44. § (5) bekezdését.
Hangsúlyozta, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. A számlák a tartalmi és alaki követelményeknek megfelelőek, azokkal kapcsolatosan kellő körültekintéssel járt el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőző bírósági eljárás során azért tartotta megállapíthatónak az Art. 197. § (4) bekezdése, az Áe. 26. § (1), (4) bekezdései, 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabályok megszegését, mivel álláspontja szerint az alperes figyelmen kívül hagyta a felperes jogi álláspontját alátámasztó vámokmányokat.
A felperes ezen okfejtése a következők miatt téves.
Az alperes a vámokmányokat az egyéb bizonyítékokkal egybevetve vizsgálta, és értékelte. A vámokmányok hamis, vagy hamisítatlan voltára megállapítást nem tett, ennél fogva e körben bizonyítás sem terhelte. Az alperes határozatában kizárólag azt a jogi álláspontját fejtette ki, mely szerint a vámokmányok nem a felek szerződésének valódiságát és az ügyletek tartalmát, azok adójogi minősítését támasztják alá, hanem az áru Magyarországról való kiléptetését igazolják.
Az elsőfokú bíróság a felek között e tekintetben fennálló jogvitát érdemben eldöntötte és e körben az indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A perben vitatott jogügyletek esetén annak ellenére, hogy az áruk elhagyták az ország területét, nem termékexport valósult meg. A külföldi személy a felperestől az előre kifizetett árut belföldön rendelte, és belföldön vette át.
A felperes a beszerzések során a megrendelő érdekeinek megfelelően a rendelkezésére bocsátott pénzből úgy szerezte be az árut, hogy az közvetlenül a beszállítóktól került a külföldi vevő szállítóeszközébe, és nem került a felperes birtokába. A birtokba bocsátás hiányában az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti exportértékesítés megállapíthatósága kizárt (Ptk. 117. §).
Ezért a telephellyel egyébként nem rendelkező felperes valós gazdasági tevékenységét - az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva - helyesen minősítették a határozatok ügynöki tevékenységnek. E jogértelmezések a felperes érvelésével ellentétben nem önkényesek, nem a felek akaratával ellentétesek.
A felperes az ügyletek tartalmát (áru- és pénzmozgás teljesítés) tekintve megbízotti, közvetítői tevékenységet látott el. Az áru tényleges birtokba adása közvetlenül az ismeretlen eladó és a külföldi vevő között következett be, a termékértékesítés közöttük valósult meg. Ezért nemcsak a felperes, hanem a másik két cég is ügynöki tevékenységet végzett, így a beszerzési számlák valótlan gazdasági eseményről kerültek kiállításra, ezért hiteltelenek.
Az ügynöki tevékenység esetén az árubeszerzés nem minősül adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez történő beszerzésnek, ezért a számlák tekintetében az alperes és az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésébe, 35. § (1) bekezdésébe foglaltaknak megfelelő jogkövetkeztetéseket vont le.
A felperes által hivatkozott európai bírósági határozatok - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá - e perbeli jogvita eldöntésénél - minthogy eltérő tényállásra vonatkoztak - nem irányadók.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, a termékértékesítés, termékexport hiánya, a fiktív számla eleve kizárja annak megállapíthatóságát, hogy az adózó az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt volna el. Ezért nem volt alapos a felperesnek az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alkalmazására alapított érvelése.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.278/2006.)